életkudarc

 csak szemlélődtem

az egyetemen

pihentem

(volt mit ki-)

a vizsgáim mindig

jól sikerültek

(mert a vizsgaidőszakot

komolyan vettem)

az orosz beszédgyakorlatot

évközben nem annyira

de nagy baj sose volt vele ..

a diplomám meg jeles

(senki meg nem kérdezte)

de tudom

többre is képes lettem volna

ha akartam volna...

(mondjuk egy doktori disszertációra

mire javasolták is a szakdolgozatomat)

de minek?

lebeszéltem magam mindenről..

azt hiszem, az egészben

nem hittem -

nem akartam téglát hordani

egy olyan épülethez

ami úgyis összedől

mert rossz az alap

maradtam szemlélődő

ki néha fellázadt -

felforgatott ugyan egy

teremnyi közönséget

harcos diákszinpadával

(mit másnapra elfelejthettek

én is)

de tanithattam

csukott ajtók mögött

jóra, szépre, emberségre...

háborogtam is a vége fele

az értekezleteken

hol korábban csak

fejgörcsöket kaptam,...

nyugdijba vonultam

egy-két évig újságot írtam

irodalmat meg 

tiltakoztam....

végül

elfáradtam

---

ha újrakezdeném

másmilyen világot 

épitenék 

fel

letéve új alapot!

emlékcserepek