...méghozzá három felvonásban - és zenés betétekkel, "operettesítve" - legalább is a (makói)operettfesztivál darabjaként - Sybill és Bob herceg közt. Eredetileg S. Maugham írta, igazán remek angol novellista, azaz short story író, ahogy nagybátyám emlegette, akinek egyik kedvenc írója volt. Elég könnyed szerző, de azért tartalmas is egyben, meg kellene keresni ezt az írásművét, ami alapján készült ez a bohózatszerű "nyári" szórakoztatás... A furcsa az, hogy az alapszituáció sokkal komolyabb feldolgozásokat látott már, és többnyire hozott létre az életben - azt hiszem bohózatmentesen és persze megzenésítés azaz zenés betétszámok nélkül. Persze minden nézőpont kérdése. Tragikus vagy komikus-e az a helyzet, amikor a háborúban elesettnek hitt "imádott" férj barátjához megy feleségül, ki "imád férjhez menni", s miután az első férj hazatér, mégis - mindkettőtől elválván hozzámegy egy harmadikhoz... A Kicsit szomorkás a hangulatom, meg az Engem nem lehet elfelejteni ismert (Nádas-Szenes) dalok elég lazán kapcsolódtak egyébként a fővonalhoz. És én bizony a 2. felvonás tájékán szunyókáltam is kicsit , amíg hagytak, csak azt nem értem, mitől rázódott az egész padsorunk, csak nem attól mert rázkódtak a röhögéstől padszomszédaim?!... nekem mindig "kicsit szomorkás a hangulatom", úgy látszik, akkor is, amikor más nevet... vagy amikor nevetni "kéne"!? és mindig akkor akarok aludni, amikor nem lehetne(?)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése