2008. jún. 24.
"Hány cédula egy élet?"
hajaj, nagyon sok... a Presser dalszöveg akkor jutott mindig eszembe amikor a tanáriban az igazgatóhelyettesünk az órahelyettesítés adataival cédulákat csempészett rendületlenül az asztalunkra, (így gondoskodva arról, hogy szusszanásnyi lyukas óránk se legyen,) - de ezeket persze nem őriztem meg,
de van itt épp elég, hajaj, a hivatalos iratokon, papírokon kívül is, pakolgatni való
ez az, hogy csak pakolgatom-pakolgatom, még mindig, permanensen "költözve" ,
mindenhol "cédulák"...
a hivatalosak , (iratok) "kötelezők" mellett egy csomó "egyéb"..., önszorgalomból gyártott
ma egy csomó levélmásolatra bukkantam (60-as évek), meg egy csomó verskéziratra (70-es évek), csak szétszortírozni tudom, új dossziéba vagy zacskóba rakni - de kidobni nem! mert egy-egy darab élet...
csak sok helyet foglal el a sok papír
egy-két verset bemásoltam a számítógépbe, word-be, - itt, így kevesebb helyet is foglalnak el- bár azt hiszem a gép memória tárhelye is véges, nem az én grafomániámhoz lett tervezve; ezek az írások csak így, első- kéziratban maradtak meg, nem tartottam legépelésre méltónak őket - pedig most úgy tűnik ezek a jobbak, mert nyersebbek, erősebbek, mint a legépeltek - talán azok (lennének) igazán jók, amiket nemhogy nem gépeltem le, hanem még csak le se firkantottam...
lehet, hogy nem is kéne írnom...
a gépbe, (ide) se....
-------
ez az egyik "cédula" is a nemírásfelé mutat már, legalább is egyszerűsödő, önkritikus tendenciájával:
Talált firka (kézirat egy írólapon, majdnem az egész áthúzva)
Az hiszem, (csak) szabadverseket kellene írnom ezentúl. (ha írnom kell – vagy szabad?)
Gondolataim nem viselik el a rímeket. Nem „szépek” – kiábrándultak a szépségből, miután rájöttek, hogy a szépség kevesebb az igazságnál, de az igazság sem feltétlenül tartalmazza a szépséget. (Keats tanítása nem követhető sem így sem úgy). Kopár szavaimmal gazdagabb igazságokat keresnek, de csak a régieket szegényítem el. – A hitetlenség jobb, ha néma. De amíg keres, amíg nem mondott le végleg, nem bírja ki szótlanul. Szól – csak hogy beszéljen., kitölteni az űrt, amiről nem akar tudni, de akkor is van, volt és lesz. (?) Ki érti ezt? A válasz olcsó rím. Nem kell a rím olcsó válasza! Kérdésre kérdés. Szóra szó… Ne jöjjön semmi!
(S)Írni akarok.
Adjatok valamit, amiben még hinni lehet!
A szerelem – sötét verem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése