EGY NEHÉZ SZÉP NAP 2008

 

egy nehéz - de szép - nap

Megint a képek beszédesebb lennének, készült is sok - nem csak az én laikus kezemből (ami csak a végén döbbent rá, hogy a zoomot elfelejtette használni) - hanem hivatásos, profi fotósoktól, garmadával (lesz majd a Népszabadságban is)... majd utólag rakok is fel, de lemerült a gép IS, fel kellene tölteni elemmel, én is kókadozok (álmos is vagyok, szédelgek), lányom meg, aki többszörösen  aktív szereplőként csinálta végig a napot - úgy tűnik - kis BBC-sitcom kikapcsolódás után, átment a szobájába, s alszik is...

Korán reggel mentünk be Szegedre, a TIK-ben volt a TTIK-sok diplomaosztó ünnepsége, s azon ill. az előtt a Sófi-dij (a szegedi tehetségekért) átadása - a legjobb eredményeket elért egyetemistáknak - összekötve Törőcsik Mari-fogadással, ill. lányomra osztották az interjúkészítést is vele, a Szegedi Egyetemnek (én csak tisztes távolból figyeltem, de sikerült fotót a sok fotós közt csinálnom nekem is, a beszélgetésről (is) - lányom meg élvezhette a társaságát. Törőcsiket szembesíteni akarták az üdvözlésére a taláros tanári tanács fölött elhelyezett vetítővásznon a régi portréival a Körhintás "Marival" kezdve és bezárulva... de nem volt hajlandó szembenézni (öregedő) változataival (se) (jelzem Makón se a Páger-díj megkapásakor). Murisan megható volt, hogy pár szót akart mondani ünneplése közepette a "zavaráról", miközben a saját régi gépi hangja szinte leénekelte a színről... De törékeny súlyosság az övé (is). Mint ahogy költőbarátja, Pilinszky írta Sheryl Shuttonról.. 

A diplomaosztó hangulatos volt! Műsorszámként egy vokálegyüttes énekelt. Rögtön az első szám, zsoltáros áhítattal: "Magamban biztam elejétől fogva"... József Attila leltára - persze, a dal után elhangzó figyelmeztetéssel, hogy csak kis leltárt készíteni, s utána rögtön felcsendült a mosolyogtató Don't worry, be happy... És elég vidám is lett a hangulat... mindenki örülhetett díjaknak, diplomáknak...

Még fényképezkedés, meg fogadás (kitüntetetteknek), aztán még elmentünk hárman, lányom az ünnepelt, és én, meg vőlegény az Acapellában cukrászdázni, majd mi haza, némi várakozás után, buszon...

Egy hét múlva újabb diplomaosztó ünnepség. Ez már lányom  "sajátja", a bölcsészeké... kár, hogy nekik se lesz talárjuk... impozáns lenne.

aliz2. :: 2008. jún. 29. 18:30 :: 5 komment :: Címkék: egyetem, JOZSEF, lanyom, szineszek, vers