mértéktartó unokám

gyereknapi igaz mese

 ***

lányomék könyveket rendeltek unokámnak gyereknapra, de a futár már napokkal előbb kihozta

lányom javasolta is, hogy nyissák ki a csomagot, de nem, unokám ragaszkodott az ünnepélyes  alkalomhoz           

eljött az is, ma... szokásával ellentétben már nagyon korán reggel ébredt, és kérte is az ajándokokat! :)

----

én csak telefonon kivántam neki boldog gyereknapot

emlékeztetett az ilyenkor illő ajándékra

mondtam, is, persze, már van tartozásom,sokat viszek majd neki

de nem , csak kettőt vigyek. a névnapról elmaradtat, meg a mostani gyereknapit!

****
milyen mértéktartó az én unokám!!!!!

2020 májusvég

ne várjam a májust?
már el is ment
mintha itt se lett volna

vannak idők, mik
eltöröltetnek
évezredek óta

jobb nem gondolni rá
csak ne prolongálják
ne menjen át júniusba!

szerelmetes fél óra hegedűn

befutottam:

újra koncert, térzene (vagy ahogy látom sarok zene)

Szecsődi hegedül, könnyedén, fejből - szivből

a közönség nem túl méltó

egy egy padon ülnek magányosan....szétszórva, ahol meg többen, ott röhincsélnek, hangoskodnak, a melletteme levő padra a maglnyos ficko mellé ül egy másik, de csak annyi időre mig elfúj egy cigarettát(!)

de kénytelen vagyok átevickélni a túloldalta, az éttermi asztalok előtt még van egy üres pad..
de itt meg mögöttem hangoskodnak, telefonálnak....

a tévések is elég zavaróan mozognak...

azért élvezem a hegedűt is, örök (hűtlenül elhagyott) hangszerem

újabb kalandok a való életben (s a képernyőn)

ma is útra keltem viszonylag korán (fejfájás, Saridon, de jó, hogy tegnap vettem utánpótlást!)

a telecomot  --mivel hiába bombázom a neten megadott telefonokkal, nem veszik fel, (nem is élő)  személyesen felkerestem

zárt ajtók, de jön maszkban egy nő,  kinyitja, mondom neki, hosszabitani kéne a netelőfizetésem, 4-én van fordulom, már elfogyott - szinte meg se hallgat, máris kéri a személyimet

mert csak igy tud intézkedni, hogy igazolom, enyém.

sose kérték még

azt se tudja, mit akarok, azt hiszi hogy (a nemlétező ) hűségnyilatkozatom hosszabbitanám,

mert hogy nem tudja milyen nyelven beszéltem - mondja

milyenen? hát magyarul! ( bár lehet, hogy a maszk kissé eltorzitja)

másik pultnál van az én régi emberem , megvárom őt , mondom, pillanatok alatt el is intézi a 2GB bővítést

ha már itt vagyok, s a közelben a Penny, a tegnap elmaradt kockacukrot megvenném ott, bár úgy emlékeztem, hogy hétvégén mi öregek ne vásároljunk, (mennyi tiltás, s még többet is képzelek hozzá?!) de már tele van öregekkel a bolt, s kiderül, téves az infóm, rengetegen vagyunk, ez egy külön kaszt lett: az öregek?  de kockacukor, az nincs, ne is keressem, hiánycikk lett, azért veszek egy-két dolgot, amiket hónapok óta nem láttam((savanyúság! tejszin! casinotojás!, húsgombóc paradicsommártásban!) s állok be a sorba, a nyakamra már megint jön valaki, mondom álljon hátrébb hogy felrakhassam az árúkat a pultra, aztán egy millimétert se hagy ki az én meg az ő dolgai közt! másfél méter! nem tudja? nem...

csak már vége lenne!

a szomszédasszonyom rám szól, de be vagyok öltözve, rajta ugyanúgy maszk, de hisz ez kötelező,de ő a kesztyűmre utal, hát azt tényleg nem kéne hordani?, mert kisebesit....

s épp mondja a főorvos az operativ bizottságban, mire hazaérek, (ha már van netem, hallgatom), hogy tárgyakkal is terjed a virus (bár Cilike még azt mondta, hogy nem, de ő azt is mondta, hogy ne hordjunk maszkot, ha nem vagyunk betegek...a kis liberális.:) rossz nyelvek szerint (komment) most azért nem volt itt, mert punkösdre vásárol be....nekem szinte hiányzik..olyan megnyugtató a lénye, bár soha semmi fontosatnem közöl,,, de most a főorvos is..mesét mond, egy egészséügyi dolgozó 12 órás nehéz műszakjáról.... Aranyos.ő is :pályatévesztett., meseirónak vagy akár előadóművésznek is elmehetne......

hősök

Erdős Virággal beszélget a lányom, aki harmadik kis fotós verses dokumentativ köyvecskéjét jelentette meg (ugyancsak) a Magvetőnél

a Hős utca hőseiről

pusztulásra itélt környékről, lakóiról

olyan dolgokat mond ars poeticájaként ,ami akár az enyém is lehetne, ha ennyire elszánt és tudatos lennék mint ő, na meg "empatikus" a kiszolgáltatokkal, s tényszerűen nem csak elvileg...

 3 szálból tevődik a könyv össze: a "hősök" megszólaltatásából, a költő reflexióiból nomeg a fotók

de ezek szervesen összetartoznak és valamennyinél a valóság ábrázolása a lényeg

 hogy a valóságból induljon ki, mert sokkal jelentésesebb minden, ami körülöttünk van..

"ott egy vers előttem"

talán mert jelentéses korszakot élünk.s minden mögé látunk valami mást

a valóság többet mond, mint amit bármilyen fantáziálás mondhatna

sokkal nagyobb erő ügyesen megragadni a valóságot, mint saját fantáziámat kiélni

tükröt tart mondja rá lányom,  s valóban egyik műnek ez is a cime tükör

nem azonosul Erdős, de végtelen empátiát érez ("Nem az én torkom, de ugyanaz a hang") s ez a beszélgetés folyamán ráragad a kérdezőre is,én még sose láttam lányom homlokán azt a két mély ráncolt, mint most, ahogy Erdős Virágot hallgatta.....

egy kommentelő fel is irta:" Erdős Virág lenyűgöző, hiteles személyiség. Turi Tímea értő és empatikus beszélgetőtárs.Élmény hallgatni őket." 

fontos és komoly dolgok ezek, ami alól nem lehet kihúzódkozni senkinek se:

mit kezdünk s egyáltalán van-e dolgom  a másik ember bajával:???!!!!

úgy tűnik VAN!!!!!

erre a közös felelősségre is szólit fel e könyv....

öregsávban...

12re pontosabban 11, 59-re már le is zuttyanhattam ide a számítógéphez itthon... a nagy túrám után (aminek ideje ugyebár szűkre van szabva, különösen ha a  nehéz kezdeteket nézem) (9-12, s passz, öregeknek)

csakhogy én előrelátó voltam. tegnap, már 10 körül lefeküdtem s aludtam is, igaz hogy 12-kor felébredtem, s kettőig fent is voltam, de igy is kijött 8 órára a 8 óra alvásidó pont, úgy hogy a szokásos kis fejfájással nem törődve (saridonnal igen).. nagynehezen felöltöztem (de nehéz művelet is lett ez újabban) s maszkot húztam, kesztyűt ...

először a postára gondoltam beugrok, mert nem álltak előtte, csakhogy benne igen (képtelenek megszokni a rendet, hogy kint várunk...)

aztán a patika, én nem tudom, mióta ez az új rendszer van, mindenkinek órákat kell bent eltölteni? már majdnem otthagytam, mikor kijöttek végre, kértem saridont, persze 20-asat adott 10 helyett, s meg se értette előbb, a maszkomban, hogy mit kérnék,  kértem még dona capsulát, de csak por van, de milyen jó, mondja, mert dupla adag, de ha nekem szimplát irak fel, miért akarja rámsózni, ezt a duplát, nem értem, tiltakozásom ellenére be is ütötte, kiüttettem, capsulát nem rendel, ha nem viszem el biztosra, holnap, nem garantáltam,ne tart, mert a port kérik!) kitántorogtam (ha egy patika nem tud tárolni, kockáztatva  egy db capsula gyógyszert  blindre...)

namég a spar.. hát ennyi öreget egy rakáson...., kezdem megérteni az öregekre panaszkodókat, rémesek (vagyunk).... a gondolák  közt még élveztem az áruk gazdagságát , az embereket viszonylag ki tudtam kerülni, végre gyümölcsöhoz is juthattam (szőló paradicsom - dobozban, nem is érdekelt az ára sok(bár otthon kiderült, a szőlőő penészes, ki kellett dobni)) meg joghurt, felvágott, kolbász, meg normális nescafe, chipsz,  stb(ezt eddig mind nélkülöztem  szállitóktól) hanem a pénztárnál egymás hegyén hátán, holott mögötte üres a bolt, s nem tudják használni persze az önkiszolgáló pénztárt (bár akkor nem értem, miért nem használják a rendes pénztárt , mikor a kasszás úgyis itt segédkezik...

egy nénire, ki teljesen a nyakamra állt , várva sorára, a szomszéd pénztárnál s a nőnél, aki pakol makd helyette, rá is szóltam, hogy üres a bolt, kitő. mitől fél, hogy lekési,,,,,?

na mindegy, kint már ezt is megbántam,(bár föl se vette, meg se mozdult) láttam, egy kerekesszékbe ült,,, egy fiatalabb, másik öreget kísérő  nő beszélt vele...

egyedül? (mtnt én, annak idején...)igen, a lánya székesfehérvári.. muszáj.. jobb is igy, csak otthonba ne menjen! megsajnáltam.

(hát persze magam is sajnálhatnám, a gumikesztűt a biciklinél levettem, és a jobb mutató ujjam kisebesedett alatta. a bal mutatóujjam meg megégettem tegnap,,,, de akkor is egyedül megküzdöttem!
(feladtam a csekkeket, vettem saridont és jól bevásároltam...majdnem 5000 ftért)

s igen, 11, 59 re zutty , itthon... épségben (remélem)ó, virusmentesen) itt vagyok... mintha el se mentem volna

el tudja látni magát?

emlékszem, hogy régebben, bárdolatlan ifjú (vagy csak ifjabb) koromban, ha egy idősebb nővel (vagy inkább NÉNIVEL) találkoztam, beszélgettem, tudván róla , hogy egyedül él, képes voltam megkérdezni tőle, hogy ÉS EL TUDJA LÁTNI MAGÁT?  EGYEDÜL? mindig, lemosolygó, fölényes választ kaptam HÁT PERSZE. Az meg se fordult a fejemben, hogy ha valaki rendesen felöltözve és  rendezetten az utcán van, már a nehezén túl is esett....S akik esetleg NEM-mel válaszolnának, azok bizony nem láthaóak az utcán...

kemény mag

az élő közvetitések után mindig kitérek rájuk, a szokásos esti telefonbeszélgetéseinkben.

 többnyire szinte mindig csak dicsérek, (rám igazán nem ), mert valóban annyira tökéletes lányom e beszélgetések lebonyoltójaként, hogy csak na.... S ezt elfogultság nélkül mondhatom. (ha nem igy lenne, azt is megmondanám) De csak csodálni tudom, ahogy nap mint nap más-más irók,  költők munkásságában elmerűlve mélyre hatoló és lényegi kérdéseket tesz fel nekik, mikkel láthatóan őket is inspirálja. - unokám ott sertepertél körülötte bár a beszélgetések idején száműzve van apjával --  szia mama, te vagy a kemény mag - mondja..  (valóban anyja ezt mondta, s ő megjegyezte s visszamondta szorgalmasan.) Na dehét ez a legkevesebb (egyébként vagyunk jópáran, de én ) persze mindig ott vagyok, minthogy érdekel az irodalom, s nem kevésbé lányom is, hogy  mit művel vele.(Nagyszerűt!)

a vers apoteózisa

megint "könyvheti" beszélgetés a Karanténban , kicsit izgultam, meg tudom-e nézni, mert jött az sms a telecomtól, hogy elfogyasztottam a havi appanázsom 80% -át, mennyi lehet az a maradék 20 ,fogalmam sincs, bőviteni akartam, de nem vették fel a telefont (nem is tudom, miért van nekik)

szóval egyszer néztem meg az élő közvetitést, szerencsére most nem voltak technikai zűrök,... nem tudok olyan alapos beszámolót irni, mint amit érdemelne a téma s ahogy ki lett fejtve,,,, de valamit csak akarok irni róla

egy új verskötetről volt szó általában A VERSről, s igazán nagy ázsiója lett A versnek...

Krusovszkyt is olvastam, regényét (meg egy-két versét is... ) tetszettek)

ez akkor jutott eszembe,  mikor lányom a regénye főszereplőjét emlitette akként, hogy ha ő verset irna tán ilyeneket irna mint K, mert olyant is észrevesz, amit egyébként nem veszünk észre

erre K. nagyon érdekesen felelte, hogy tán épp a vers maga ilyen, olyanról szól, amit csak versben veszünk észre

s a prózairók is mindig vissza-visszanyúlnak a vershez, mert költők (is) ,s az a legszabadabb műfaj, és meghatározhatatlan is..

és sose tudjuk megunni

jó volt hallani ezeket (egy kicsit megmagyarázta az én (újra feltámadó)vonzalamamat is a versek iránt...

a titkok eliminálódása

a titkok természetén gondolkodom, hogy idővel mintha veszitenének titokzatosságukból, erejükből, hovatovább meg is szűnnek titkoknak lenni

érdekes dolog ez

végül is, semminek nincs olyan nagy jelentősége - ezt sugallják

csak akkor , amikor épp zajlik

de idővel már nem...

semmi se titokzatos

nincs titok

(az idők távlatából, idő pedig tudjuk - sprituálisan - valójában nincs is )


máj 26 2

próbák

én mindent csak próbának
tekintek, nem véglegesnek-
én csak készülődöm mindig
a nagy premierre
s csak a végén veszem észre
hogy nincs is előadás
az előadás idő hiányában
elmarad
s csak próbáim vannak
(azaz voltak)

a szerelem, a szerelem...

Szilasi irt egy érdekes regényt, női szemszögből, egy hosszú szerelemről...

szerinte elveszett a szerelem nyelve, nő szájából meg netán  sose volt?

nem tudom...

egyébként (eltekintve a technikai zűröktől, ami miatt másodszori hallgatásra volt meg csak a folytonosság) - a "riporter" ként funkcionáló  (egyébként könyvei szerkesztője) filozófikus kérdéseire az írónak is többnyire ez volt a válasza: nem tudom....

mintha az ösztönösség  irná, amit ir

s mintha az elgondolkodás az olvasó dolga lenne?

hát igen, el kéne olvasni...! (a korábbi könyvét : Luther kutyáit már elolvastam egyébként)

(a technika annyira zűrös volt, leállások, kép, hang külön , s időnként rossz is a hang.) hogy azt hiszem egy élő beszélgetés most mégis csak jobb lett volna...

de majd eljön az is (csak azon lehet, hogy nem tudok személyesen  ott lenni, úgyhogy nem szólok egy rossz szót se)

komolyzene könnyeden

direkt nem vártam a posta előtt, hogy időben odaérjek a koncertre, a zenepavilonhoz

még volt 10 perc kezdésig, s már szemerkélt az eső, gondoltam, ,sietek hogy még a tető alatt legyen helyem

nem kellett volna,,,

a tető alatt, négy zenész próbálta összeeszkábálni a hangszereit, kottáit meg magát

de sehol egy embert nem láttam, akiket nézőknek nevezhetnék, sőt még székeket se

lézengett egy-két hagymaházi alkalmazott, s a park távolabbi padjaira mutatott

mivel nem esett, én is elfoglaltam egyet, jól szétterpeszkedve, nehogy mellém üljön valaki, (én még mindig félek a koronától, úgy látszik)

aztán szállingóztak még, gyerekek is, tizen tizenöten csak lettünk: tisztelt térzenei hallgatóság, ahogy viccesen a primhegedűs konferansz szólított bennünket

feltűnően könnyeden jétszották komolyzenei darabjaikat (is), .Bizét, Dvorzak, Handel, Schubert, Borodin, Strauss, Joplin....mindnek betéve tudtam a dallamát, úgyhogy nehezen tűrtőztettem magam ,hogy ne dudorásszak velük, néha elő is fordult, masznak használt sálam rejtekében....

de a szél elvitte kottájukat,



s majd utolsó számukat is, mert feladták a küzdelmet...igy aztán ráadás helyett egy minusz darabjuk volt, de jönnek 4 én is, akkor állitólag bent játszanak valahol, hogy-hogy? lassan már mindent szabad?!!!!!

a fák böcsessége

milyen bölcsek a fák

alávetik magukat
a széljárásoknak

nem tiltakoznak
nem szállnak szembe

igy is néha letörik
egy-egy águk

karanténirodalom

lesz valami, ami hiányozni fog, ha végképp elmúlik ez a (vész)helyzet: az a rengeteg online közvetités, hangversenyek, film, szinház, és irodalom...

pl ez az un karanténirodalom

most egész héten...., s ráadásul lányomat is láthatom-hallgathatom a beszélgetések vezetőjeként...

emlitette is most, hogy ilyen könyvbemutató még nem volt...

Nádasdy Ádám (Londonból?) rögtön ragált hogy ne is legyen (hát nem is tudom... nekem ez igy nagyon kényelmes...csak az okát nem szeretem!:)

igazán élvezetes beszélgetések folynak egy-egy könyvvel kapcsolatban

most Nádasdy újkeletú novelláiról beszélnek, és olvas is föl érdekfeszitö részleteket..

Szakállas Neptun (u.n melegnovellák ezek, de) öröm hallani, hogy milyen elfogulatlanul beszélnek róla, én még hallgattam volna tovább  is 45 percnél... (s úgy látom, nem voltam egyedül)

nade, ne búsuljunk,  holnap jön a folytatás: Szilasi Kései házasságával, azt is várom....

május 26.

érzéscsalódás

napról napra
a régi szobámban
ébredek

s csak később
tudom meg
nem ott vagyok

(ez nem
az otthonom)

telefonok

telefonhivások kora reggel

az egyiknek örültem, a másiknak nem annyira

a másik volt előbb, a vezetékesen, ahhoz ki is kellett mászni az ágyamból

egy női hang hiv, azt mondja , hogy korábbról tudja, hogy izületi panaszaim vannak, ezzel kapcsolatban akar előadni valamit két percben, orvosaik megbizásából...

hallgatok nem tiltakozom, de rámkérdez

mondom, mondja csak, de én még félig alszom

erre se szó se beszéd, leteszi a kagylót...

az "egyik" telefonnak viszont nagyon megörültem, "a" bolt üzletvezetője telefonált, elnézést kérve a nem fogadott hivásokért (én pénteken kerestem őket vagy háromszor és mivel nem reagáltak, le is tettem arról hogy árút szállitanak, gondoltam ennyi volt.., szép volt, elmúlt a nagy vészhelyzet....de  nem, ) közbejött hagymaszedés meg egyéb, de állnak rendelkezésemre továbbra is,

hát ez jókor jött, mert bár az elhatározásom megvolt az önálló, sajnos csak délelőtti bevásárláshoz, de az erőm nem....

úgyhogy  bár a listám hirtelenjében  nem találtam, amire felirtam a szükségeseket, mivel mindenem elfogyott szinte, a tojást s pár konzervet kivéve, összeszedtünk vagy 8 tételt s hamar itt is volt a mentő csomagom...

utána, üsse kő, rendeltem ebédet is, (bár azt hittem kiülök a Glórius étterem terasázra, menű, á 990Ft!)  .. de  ellustultam!!!!! (de ez az ebéd rendelésem csak késik...)

azért mégis csak össze kéne szedni már magam a normális életre...

s pizsamát le ::)

holnap biztos...., mert ujra hangverseny lesz, most már nagyobb térségben a Zenepavilonban...  ott jobban elférünk, a székek elhelyezésével be is lehet tartani a  még érvényben lévő előírt járványügyi távolságot

vonósnégyes jön!!!!!


(úgy látszik a földi táplálékoknál ezek mégis csak a jobban izgatnak!)

múlás

milyen gyorsan telnek a napok
milyen gyorsan az évek

múlik az élet

de még élek....

kultúrcsevely

szinte véletlen húztam ki az előttem tornyosuló stócból egy Napút füzete(cské)t. Zsille Gábor: Krakkói jegyzetek (kultúrcsevely)

azt hiszem effélék lehetnének (műfajilag) az én újabbkeletű bejegyzéseim, posztjaim is. (még terjedelemre is)

csak nincs meg  a rendező elvük, mint neki: Krakkó...

az én virágos kertem

nagy az én virágos kertem

az utcák minden virága enyém

bármerre járok

nyíló-hervadó

csodákat látok

( s le is fotózom én)

KIÁLTVÁNY

miért nem törődnek jobban és megértőbben az öregekkel? Vagy ha igen, miért megalázóan? Mintha hülye lenne. Követelem az egyenló bánásmódot! Ha már megkülönböztetőően "többet" nem lehet... Hát nem várok el többet, de annyit igen, mint bárki másnak. (S ugyanígy a gyerekeknek is.) Csak teljesjogú EMBEREKET ismerek (el)! Kortól függetlenül.

bipolár disorder

anyu csupa élet volt

tett vett, virult fényesen

de betegen
nem akart tudni
semmiről sem

csak feküdt
szinte élettelen

***

aztán ő volt
a világ
legtökéletesebb
csodája

arany
középen

rejtett párhuzamok

még ma is megnézhetném a filmet online, de nem...

s most rájöttem miért, bár azt tudtam is, meg is irtam valakinek, aki agitált rá, hogy nem akarom felbolygatni magam

de konkrétan miért is nem akarom újra megnézni?

azért, ami nincs is benne. az apapotló -lány kapcsolaton túl,!,,,,

kiderült u.i. hogy a regényben, amiból készült

benne van

***

és én is írtam egy regényt huszonegynéhány éves koromban

abban is van egy mély érzelmi kapcsolat egy fiatal lány és egy idősebb (apapótló) férti közt

és köztük se történik meg "az" , egész nyilvánvalóan nem, (mint itt a filmben sem)

de valaki, aki elolvasta még annak idején, meglepődésemre, azzal gyanusitott, hogy a valóságban megtörténhetett, mert minden arra utal a regényben, csak nem irtam bele....

(mint ahogy ebből a flmből is kimaradt)

persze fel voltam háborodva, és nem is nagyon tudtam meggyőzni...

***

és most rájöttem, mindegy hogy megtörtént vagy sem

ahogy Arisztoteles is mondta , (teljesen egyenrangúan....):

mert (megtörtént VAGY ) megtörténhetett volna!

csodálat

honnan tudja a fa

merre kell ágaznia

hogy hibátlan legyen

kompozíciója

honnan a színek

árnyalatainak harmóniája

a növekedés és lehullás

pontos menetrendje

a levelek változatossága

ahogy Kosztolányi mondta:

fán se nő egyformán

két levél

és a nyugalmuk

a kivárásuk

a türelmük

csak ámulok

ki mondta

hogy többet érünk

mi emberek?

hazudott

bár ebben hasonlitunk

egyformák mi sem vagyunk

"a nagy időn se lesz 

hozzánk hasonló"

gazdag a természet!

(s benne na jó

mi is)

a teljes szabadság felé

kezdünk (újra) élni.

egyeseken még itt-ott a maszk (számomra annyira riasztó!) én csak egy könnyű sálat hordok s azt is a nyakamban :) felszolgálókon teljesen, de már van felszolgálás, az a fő :) S a teraszok is megteltek. Én még ódzkodok. Nekem teljes szabadság kell. Maszk nélküli, őszinte, távolsásgot nem tartó.

Teljes szabadság! (nade van-e olyan?)

a múlt elfeledett rejtélyei

de mit kerestem én az ölében?
megáll az eszem!

na jó, kicsit hasonlitott
Gyuri  bácsira
ki atyai barátom volt
s ő valaki másra...
már nem is emlékszem...

de mit kerestem én az ölében?!

és ő mit találhatott bennem!?

(rejtélyek)

élő koncert

karanténből ki, s egyenesen élő, igazi koncertre!

szabad téren, a Glorsus étterem előtt,  játszik egy komolyzenei trió, a szegedi konziból de a z EMI szervezésében

Telemann, Vivaldi, Haydn, Mozart, Schumann.....

el vagyok bűvölve minden hangtól, mintha először hallanám, habzsolom, szinte újszülöttként élvezek mindent.

a környezetet is, a magas zöld fákat (ahogy kislányom mondta égfákat..) és az eget is persze, (hiszen a zene  közelebb visz hozzá) és a lágy szellőt...

ajándék! minden, újra....

az azonosság ellentéte

annyira nem szóltam bele
annyira szabadon nőtt fel
annyira olyan volt mint én
s annyira más akart lenni
mindig is

soha nem
fogjuk megérteni egymást

milyen kár

élni

MONDJÁTOK MEG:

mért könnyebb táncolni
mint járni

.....járni
mint állni

.....állni
mint feküdni

......feküdni
mint aludni

----aludni
mint halni

*******

s egyáltalán:

mért könnyebb élni
mint meghalni?!

alfaforgácsok

ne sirj
rá se ránts

hátha érdekes
lesz

odaát

***

a hanyatlás olyan, hogy
először észre sem veszed

de már lefelé megy
az életed


***

nem  élet ez
fáj mindenem


***

alvásba menekül
s mindig álmos

nem akar élni
nem világos


***

jaj istenem
nyomorult életem
(félplagium az Anyeginből)


***

Á, nincs kedvem semmihez
Nade kit érdekel ez

***

agya
mint a motolla jár
aludni kéne már

***

sűrű erdőben járok
vajon kitalálok

***

alig él
aligén

***

örülj a szépnek
örülj a létnek

ez ami van
amig vagy

de addig nagyon
ez ami  biztos

a felnőttség felé

LÁNYOM(ÉK) NAGYON elfoglalt(ak), általában (eltekintve a délelőtti bejelentkezésétől) egyszer hiv újabban egy nap, és mindig este felé, s pont miközben vacsorát ad fiának, most épp palacsintát, ezt  nem szeretem, koncentráljon csak egyre, nevezetesen az unokámra.... igaz ő is általában közben filmet néz, meg mondja is lányom, hogy ő meg mindig kénytelen többet csinálni egyszerre, csak igy futja az idejéből

hát mit tegyek? beletörődök...

a palacsintaevés közben szól unokám is, anyja feleli , mamával beszélek, nem akarsz te is?

meglepődésemre akar, máris, sziamama.de milyen nagyfiúsnak tűnik hirtelenjében a hangja, szia mama,  (remélem, nem berekedés), meg ahogy kérdi egyból szia mama, hogy vagy---rutinos, akár a felnőttek..

mondom, nagyon jól, mindig jól , ha hallom a hangod (s tényleg, el is felejtem egyből minden bajom)

most eszel? mivel van töltve a palacsinta?

vaniliával

nade puding vagy krém,

vanilia., mondom vaniliával van töltve

hát igy...

(anyja mondja vanilia krémmel )

unokám vállveregetős kezd lenni és fölényes,de tán nem is baj

ma esett ki a második tejfoga! :) (elindult a felnőttség felé)

nincs béke...

a vasfüggöny valódi volt
a drótkerités is az

sose lesz béke

az akácfák alatt

utak

úgy elszégyelltem magam...

a posta mögött van egy kis utca, ha leülök a posta melletti-mögötti múzsák kertjébe, akkor közelebb esik onnan hazamenni

hanem harci kiáltásokat, üvöltéskeet hallok onnan, egy kis csoportosulást látok egy padnál fiukból lányokból, egy két fiú bottal csapkod , teljesen elfoglalják az utat, kicsit félelmetes... nézem őket, mik az esélyeim elhaadni köztük, egyáltalán van-e....

észrevesznek, bár elég messze vagyok még tőlük

ideköszönnek a fiúk: csókolom

én visza a maszkomban szervusztok

mondok még valamit, de nem értik, nógatják egymást , hogy jöjjenek ide hozzám,

és tényleg rendben el is indul két fiú "küldöttségbe" hozzám. most már szelidnek is tűnnek..,

de szólok, nem kell jönni, más úton megyek, (látom kell nekik az egész terület) (de úgyis amarra vannak a virágok, majd lefotózom)

de szerintem nyugodtan elmehettem volna köztük, utat adtak volna

egész biztos nem bántottak volna

sőt!

a régi ház

elhagytam a régi házat

s benne az őseim

sirnak a téglák a

műanyag alatt

utánam sirnak

és értem

mikor néha

elmegyek

előttük

be vannak falazva

de megérzik

velük sírok

én is

vissza!

NASZÓVAL,MEGRÁZNI MAGAM, és visszamenni az életbe, ha olykor fulladoztató maszkban is meg sárguló kesztyűkkel, meg ingadozva is....

tegnap háromszor nyomták ki a boltban a telefonom, s vissza se hivtak, lehet, hogy úgy döntöttek, hogy már vége a veszélyhelyzetnek, nade miért nem értesitenek erről normálisan... igy hát elmentem égőkért a villamossági szaküzletbe, szerencsére ők nem csak délelőtt látnak szivesen, igaz, egy ajtóba kitett asztalon szolgálnak ki, úgy hogy én szabad levegőn vagyok

utána a létrával odacsiptem véresre a bal hüvelykujjam, ahogy ügyeskedtem vele az égőbecsavarás előtt, a sötétben, de nem megy az életem balesetek nélkül, úgy látszik, mindenesetre a szemétcsomag , most már csak egy, maradt fent... egyelőre.

megint nyugdijam rostokol a postán, van egy pár befizetendó csekk is, de egyelőre nincs kedvem sorba állni a posta előtt...

lehet, hogy ebédelnem is a már megnyiló étteremben kéne..... (tegnap a futár, aki amúgy pincér, majdnem idegrohamot kaptt az ajtóm előtt, mert nehezen tudott visszaadni a tizezresemből - előbb már én akartam visszaadni neki a doboz ételt)

viszont süt a Nap végre ! (tegnap még esegetett is)

szétfoszló álmok

dereng valami
egy pillanatra csak
és visszahullik

elfeledett álmod az

soha nem jön vissza

szétfoszló felhő az égen

Dóra És dr Richard Soma Bak - és a jótékonyságuk

ÉRTESITETT MEGINT A GENI.. EGY NEVEZETT DÓRA BAKRÓL, S MINDJÁRT ÚJSÁGCIKKEKET IS, fotóval, ÉS ANNYIRA SZIMPATIKUS LETT NEKEM EZ A DÓRA, (van egy első unokatestvér Dórám is! :) HOGY RÖGTÖN FELLEKESÜLTEM A RÉGI MÓDON, HA  ROKONRA BUKKANTAM, S GONDOLTAM MEGSZAKITOM AZ EDDIGI SORRENDET  ...(a családfakutatásomban) (a JELLINEKEKET, ugyis abbamaradt ADT hiány ,miatt)

igy is lett, de idő közben rájöttem, hogy nem is vérrokonom, hanem a férje dr Richard Soma  Bak az , , ő az unokaja  rabbi Josef Elieser Baknak , de azért kezdeti lelkesedésem nem vesztettem el  (hányzik már a kutatás!) -- Az ő apja harmad nagybátyám, Pinkász Fülöp Bak (sz: 1854 május 15, h: 1918. március)    , aki fia Rabbi József Eliezer Baknak ....(akinek lánya az ükanyám)

Dóra elsőre izgalmasabb személyiségnek tűnt a férjénél, úgyhogy most megcseréltem a sorrendjüket, bár az is igaz, s erre is csak később jöttem rá - hogy apja volt hegedűművész, (ki a városi zenekarban játszott, a 30-as években N.Y:-ba költözött) sajnos nem ő, ezt is félreláttam, de ez a fotó annyira művészien megtévesztő is:

1914. augusztus 14-én született, Wroclavban (ma Lengyelország), de születésekor Németország volt)

2002. december 13-án halt meg (88 éves korában) Floridában (Palm Beach) , saját otthonában, hosszú betegség után.

Filantróp volt!

Egy életen át adományozott, amit fokozott halála előtt: 1,5 millió dollárt adományozott a West Palm-Beach-i Művészeti Középiskola alapitványának, melyet a tiszteletére át is neveztek BAK MŰVÉSZETI KÖZÉPISKOLÁNAK, pontosabban : „Az egyetlen feltétel az volt, az adományozásnál, hogy az iskolát férje tiszteletére nevezzék át és neki(k) szenteljenek egy táblát. Amikor egyetértettek, további fél millióval járult hozzá az adományhoz." 

1 millió dollárt adományozott a szimfonikus zenekarnak is, 500 000 USD-t a Nemzeti Kerekesszék Sport Alapnak; és 3 millió dollárt a New York Community Trustnak. 

Szenvedélyes volt a zene és művészetek iránti szeretete!

Szerette Velencét, meg a kaviárt és pezsgőt.
Játékosnak mondták, kinek jó volt a humorérzéke, amely végig kitartott mellette. Még a halálos ágyán is azt kérdezte kirándulhatna-e Velencébe, mesélte ügyvédje, de az orvos azt válaszolta, hogy túl beteg az utazáshoz. Dora azt felelte, hogy kikér egy másik véleményt. Erre az orvos azt mondta, hogy a második vélemény valószinű ugyanez lesz. Erre ő: addig megy , amig nem talál egy olyan orvost, aki elengedi"

Más, 30 éve barátnője,  igy emlékezett rá: kivételes szakácsként és jó  barátként, emlékszik egy teázásra Bak asszony otthonában, amikor a vendégek melegen dicsérték házi süteményeit. "Két nappal később a barátom házában volt, süteménytermékekkel, a recepttel és mindennel, amire szüksége volt, hogy olyan tortát készítsen, mint ő."

****
1954-ben ment feleségül dr Richard Soma Bakhoz, " aki egy kiemelkedő bécsi család tagja és világhirű közgazdász". számos kormány tanácsadója, amelyért számos kitüntetést kapott, beleértve a Francia Becsületrendet.

1884-ben, január 14-én , Ausztriában, Bécsben  született Richard Soma Bak,  híres európai közgazdász lett, aki a nemzetközi piacokra, a pénzügyre és a közgazdaságtanra szakosodott. New York-ban alapította az Emile és Zerline Hahnloser-Richard Bak Alapot, Inc., amely az orvosi kutatást és a művészetet támogatta. Meghalt 1973. október 25-én Párizsban.

Özvegye  Palm Beachbe költözött halála előtt kb 15 évvel,.Nem volt gyermekük. (Elég kései volt házasságuk, ő 40 férje meg már 70? éves (ha jól számolok) )

"Bár nem volt gyermeke, neve továbbra is él. .." irták róla, s remélem, egy ici-picit tán én is hozzájárultam (most)

A The New York Times cikke sajna olvashatatlan, de kb ez lehetett benne férje , dr Richard Soma Bak  halálakor:
Bécsben született,a Würtzburgi egyetemen szerzett PHD diplomát.
Az American Geographical Society munkatársa, az Amerikai Választottbírósági Szövetség, valamint az amerikai francia, mexikói és osztrák kereskedelmi kamarák tagja.
A New York -i háborús francia veteránok szövetségének  támogatója volt. Orvosi kutatásokhoz is támogatást nyújtott. A Francia Becsületlégió tiszje volt, Dijon és Orleans tiszteletbeli állampolgára.
Az Egyesült Államok Szabad Francia Szövetségének  alelnöke.Professzionálisan adakozott egész életében.                                  

(U.I...az alapitványban szereplő további nevek lánytestvéréé és annak férjéé)

a figyelem minimuma

a figyelem minimuma

igéreteit
be nem tartja

elfelejti?

választ se vár a messengeren
vagy meg se nézi

emileket sorozatban
mellőz

elfelejt felhivni

ha mégis
közben mást csinál

de ne szólj rá
mert megsértődik

nem számit

azért még emlékezik
rád

talán

változtatni

azt hiszem. változtatni kell az alvási szokásaimon, nem megvárni az éjfélt, hanem előtte, az első elálmosodásnál végleg lefeküdni

a kialvatlanság okozhat sok bajt, anomáliát

meg az éjfél utáni alvás nem is ér annyit, mint az előtti, az előtti duplát ér (anyu is mindig mondta - hiába)

igy aztán vásárolni is tudnék a 9-12ig öregeknek fenetartott idősávban, és nem rostokolnék napokig itthon, lenne oka elmenni....

hajrá!! :)

két generáció

negyven év -  sok
az két generáció
ennyi nem lehetne
szülő s gyerek között

túl sok a megértéshez
s kevés az együttérzéshez

(most ezt hiszem,
lehet, hogy tévedek)

Timi és Grecsó beszélgetnek - "élőben"

egész megfeledkeztem róla...

jöttem vissza a konyhából , s ni csak a lányom látom a képernyőn, beszélni..

teljesen kiment a fejemből (pedig a jövő héten  is keddtől sorozatban beszélgetni fog... csak el ne fogyjon addig a netem,  vagy tudjam bőviteni!)

igazán tartamas, izgalmas és ugyanakkor kedves beszélgetést folytattak!

a Libri közönségdíjas Veráról, a legújabb verskötetről és a mostanság irt gyerekversekről...

sajnálom hogy nem mellékelhetem az egészet (egy órát)  csak néhány képet:

sűrű csend

sűrű a csend hangja
sokminden préselődik belé
s sok az előzménye is
sose lehet teljes

most eszembejutott
egy régi "üzenet":

"Az Universum hallgatag
ha hallgattad"

milyen igaz

egyre sűrűbb
a csend

harangok

Hallgassatok el harangok!

Cseng-bong a fejem tőletek!

Oly sokért kéne szólnatok,
hogy inkább már
csönd legyen!

Igy is emlékezem...

fogas kérdés

Ne törődj semmivel!
ezt mondta a belső hang.

Na de akkor vele se?!

77 év súlya

 Hetvenhét év nyomul rám.
 Engedjetek kicsit el!

 Felejtsek!

 S ez után
 emlékezhetek!

rend a lelke mindennek

nem panaszkodom! csak hangosan töprengek...

egy ideje beállt lányom rapszódikusabb s főleg gyakoribb  telefonálása a négy ötről(!) massziv kettőre

mig munkába járt, a karantén előtt, az első inkább sms volt járműről

a fixebb az esti telefon

mikor már hazatértek fiacskájával az óvodból is...

ez a szokás maradt, reggel is most inkább hiv, hogy vagyok... és este beszélünk hosszabban, ha unokám is bekapcsolódik, sőt olykor "képesen" ahogy ő mondja...

de mi lenne ha egyszer napközben is felhivna lányocskám?  most,hogy úgyis otthon vannak.... összedülne a világrend?! :)

vagy legalább is a napirendje(?) csoda , hogy egyáltalán (még) beleférek....

tudósitok

tudósitok
hahaha
az örökkévalóságnak

mindent megjegyzek
mindent feljegyzek
lefotózok

nem gondolom
hogy a semminek
inkább a mindennek

ámbár biztosan
tévedek

de akkor is
teszem
(a dolgom)

el-elfáradás

Hamar el-elfáradok.
Talán ezért rövidebbek az irásaim, a mondataim is?
Kifulladok.
Váltok olyankor.
Napjában többször csak úgy le"dőlök", aztán olykor el is alszom--
Ha felébreszt egy telefon, hitelen azt se tudom, hány óra.
Messzire menni se akarok, haza-hazafordulok onnan is
Hosszú távra gondolni se merek
Pedig lenne még jónéhány tervem
Legalább befejezni mindazt amit elkezdtem.
Ha nem is együltömben...

De rájöttem valamire.
Amiket én irok, azoknak nincs,mert nem is lehet vége
csak egyszer meg fog szakadni, s az lesz a vége,
befejezetlenül.

Mint az élet...

nem sok...

nem sok élet van
már bennem--
most ugy érzem

valami megszakadt
s szakadoznak a szálak
mik még idekötnek

de hiába -
egyszer mind elszakad
s nem is nagysokára


de ne mondjátok
hogy elég
az ilyen beszéd-
ből -
ez a jövő

(amire folyton terelnétek
múltbamerülő figyelmemet)

rossz

rájöttem, ha nem vagyok teljesen kialudva, akkor csapnivalóan érzem maga, az álmosság és fáradtság furcsa keverékében....

s addig tart mig végre ki nem alszom magam

de az nem megy magától....

arctalan

mutasd meg arcod
esdekel az istenkereső

de nincsa arcod
arctalan vagy

mi vagyunk tükreid
csak

bennünk mutatkozhatsz

ott bujdokolsz

autofikció

találtam egy kateóriát, ami bár a 70-es évek vége felé élő, de én csak most bukkantam rá, és bár fából vaskarikának tűnik, mégis a reveláció erejével hatott rám, és bizonyos értelemben fel is szabadtott.

ugyanis én eddig azt hittem, hogy valami vagy auto- tehát önáletrajz vagy fikció, tehátkitaláció, és bár gyakorlatilag láttam ennek keveredését, de nem is tartottam etikusnak, vagy-vagy alapon

és most kiderült hogy jogos, a dokumentumok képzelettel keverése,tán épp a művésziség érdekében

el kellne kezdenem végre "hazudni"? :)

fák

beszél a fákkal a bús őszi szél

milyen szép petőfi sor ez

(csak nem hullásra biztatja

a leveleket?)

én is beszélnék

bár tavasz van

s nem vagyok szél se

s tavaszi se

(nem árasztok vizet

s madárként társam se lesz)

de én is beszélnék a fákkal

csakhogy nem lehet

leveleikkel bólintanak csak

hátha mégis--igen

micsoda lét az övék

röghözkötötten is szép

és jelentékeny

kapcsolat(nem)tartás

este hiv lányom a mobilomon, ma még nem is beszéltünk

csönd

majd unokámat hallom, mama mennyi ideig akarsz beszélni, mert nekünk nincs sok időnk...

hm natessék,semmeddig, rendben, ha nem értek rá- mondom

de lányom ragaszkodik a beszédhez, hiszen ma még nem is beszéltünk

elég hosszan meg is történik, de csönd van, a telefon kellett volna a gyereknek valamire, de már az apjával beszél....

és mikor fogunk mi?

(vajon mikor és mennyi lesz ideje rám?! (nem siettetem , és soha semmit nem erőltetek rá, pláne nem magamat! :)

álomlátás

szemüvegben alszik
mit akar látni jobban
lecsukott szemmel is

talán az álmait

levél nagyapámhoz

most találtam (pár éve irtam , az emlékjel avatásakor)

Drága nagyapám!
Hát felavattuk a 100 éve általad is alapitott zsidó templomunk helyén az emlékjelét.
A gyönyörű templom, gyerekkorom színes , fenséges emléke épphogy 50 évet élt. 1965-ben lebontották...
1914-ben alapitottátok, ti nagyszerű egyszerre zsidó és magyar polgárok.. anyukám akkor 6 éves volt... 6 évesen még én is járhattam oda. Láttam a neved a márványemléktáblán az egykori alapitók közt, és a szines, pompás üvegablakod a bibliai tájjal, ami alatt kibetűzhettem a neved: LÖWINGER MIKSA.... Az előcsarnokban volt egy nagyobb márványemléktábla is, a mártirok neveivel, oda vihettem, a mártirok emléktáblájára, apám neve alá az egy szál, emlékező virágomat. Mert hogy ő a munkaszolgálatból nem tért vissza. Ja, hogy mi az a munkaszolgálat ezt nem tudhatod. Mint ahogy azt sem, hogy minket meg a lányoddal, anyukámmal együtt deportáltak, ugyanebben az évben 1944-ben. Akkor volt a 2. világháború (te az örökké önzetlenül jótékonykodó és adományozó, az elsőben . - ami épp akkor kezdődött, amikora zsinagógátok, örökölt zsinagógánk felépült)-vesztetted el vagyonodat, a hazát támogató hadikölcsönnel...a másodikban ellenünk, zsidók ellen is folyt a harc, pontosabban az irtó hadjárat, aminek során előbb gettóba zártak bennünket szeretett városodban – ahol nem csak templomot a zsidóknak – hanem felsőkereskedelmi iskolát is alapitottál, és kereskedelmi kamarai elnökként, városi képviselőként is részt vettél a város polgári fellenditésében... A házat amit épittettél, el kellett hagynunk, (későbbvisszatérhettünk ide, csoda folytán Strasshoffból, Zlanbingsől, Theresinből – ahova deportáltak, énmindössze másfél éves voltam akkor... lányod, anyu  éjjel dolgozott a táborban, így mentett megbennünket, attól, hogy A-ba hurcoljannak és ott elpusztitsanak, hála a német tudásának, amit annak is köszönhetett, hogy német nevelőnőkkel (frauelnokkal) neveltetted gyermekeidet, így aztán olyan jól ismerte a német nyelvet , akár az anyanyelvét, és tudomására jutott, hogy nem üdülőbe hanem a megsemmisitő halálba akarnak hurcolni bennünket, mint a hasznavehetetlen kisgyereket és anyákat...)
Azt leirni is nehéz nekem, egy könyvbe irt történetembe nem is irtam bele, hogy mielőtt a makói gettóból a szegedi téglagyárba szállitottak bennünket, a szép templomban, amit te is épittettel, a nőket, így anyámat, lányodat is, testileg megmotozták, nem rejtettek-e oda valami értékeset. Természetesen korábban mindent, még a jegygyűrűt is leadta. És mindent az elkobzott házban hagytuk, amit te épittettél,gondos előrelátással gyermekeidnek, (Később újra elvették – államositották, hiába voltál gondoskodó...)ez már 49-ben volt. Még azokat a szép csillárokat is államositották. ) Node örültünk, hogy a pokolból, valamennyien , mind a 6 gyereked – hazajöttünk! Ez ritkaságszámba ment. Lehet, hogy ezt is neked köszönhetjük... Mert abból a szegedi téglagyárból, ahol marhavagonokban szállitottak el bennünket, minket abba a vagonba raktamk, ami „csak Strasshoffba ment és nem egyenesen Auschwiztba-ba...

maaama

az unokám folyton kinevet
s oly édesen mondja
méltatlankodva
hogy nade mama!
hogy zene
a fülemnek

ő érez
elnéző, megbocsátó,
figyelmes, szeretnivaló
drága gyermek

"a szép emlék"

"csak 50 éve" - irtam a kép alá

"de jó, biztosan szép emlék"  irta valaki

 hát nem is tudom

1970 nyarán nyaraltam először és utoljára szakszervezet támogatással (Siófokon....)

27 éves voltam

volt egy vőlegényfélém,  de már ezelőtt megvolt a beutalóm , igy nem akartam lemondani róla

egy SZOT üdülőben laktam, régi ismerőssel találkoztam (Gulácsi Magda, a vizügynél volt mérnök Szegeden, komoly de jóhumorú lány, amúgy makói, idősebb nálam pár évvel, meg ő is egy lánnyal összebarátkozott, mentünk vitorlázni is, de ezen a napon hűvös volt, csak a partra ki, felöltözve, én hülyéskedtem, s lementem a vizbe,  a kövekre, később úgy húztak vissza, de akkor is csak nevettem....

boldog voltam ? affene tudja

***

ott nyaralt a  nagy szinészszerelmem is egy közeli szigegen, a mólóról odalátni....   még fel is hivtam a  postáról telefonon, valamit dadogam a kagylóba én hülye, hogy már régen.akarok beszélni vele,,( hát kellett is volna a Szinház folyóiratnak egy szerepelemzést csinálnom a VII Hadriánjáról)  mire letette , persze.ezt eltoltam...annyi baj legyen,,,vontam meg a vállam, rohantam ki a partra, fülledt meleg volt a postán..

a szabadtérin láttunk egy mozit valami porszivó ügynökról ,  ő is ott volt társaággal , a szinésztérsaival, Avar meg is jegyezte a film végén, mögöttünk ültek,  cudar egy film volt

rajtam helyes kis csikos kétrészes ruha, (canadai csomagból jött),rövid, vagány haj, rosszkedv, egykedv....

már meg voltam sértve

azt még láttam hogy CX4219 volt a kis fehér autója rendszáma, ami felé ment-

én más irányban

leszámolás volt ez a hülye, naiv álmokkal, illuziókkal

****

nem kaptam hirt a "vőlegényemtől" ,  (már otthon voltam, mikor utánam küldték egy képeslapját,  mi össze-visszakalandozott , nem találhatott már Siófokon, amiben hazudozott hogy irt előbb is, csak)

én anyu miatt aggódtam egyre inkább, a nagynénémnél hagytam Budapesten, nyugodtan, de előbb hazajött onnan, és otthonról nem irt

sőt mint visszafelé Pesten kiderült a nagynénémnek se !..... de azért szorongva elmentünk még a körszinházba, megvolt a jegy előre, másnap reggel rohantam haza

ahogy beléptem.. a kert letaratolva a 20 orgonabokrunk tövig lekaszabolva

az ajtóban egy csomó, nézetlen újság, össze-visszaságban

fent anyu az asztalnál ült szótlanul, teljes apátiában

rögtön orvost hivtam

azt mondta, a karjára mutatva, hogy nem evett rendesen, valószinű napok óta

kiderült hogy a drágalátos "völegény" vágta ki az orgonabokrokat, mig  odavoltunk

valami mentséget talált ki rá, (agrárérnökként), de nevetséges volt....

anyut ez ejtette kétségbe, imádta az orgonákat.....

természetesen azonnal megszakitottam a barbár fiúval minden kapcsolatot

******

szerencsére a orgonák később visszanőttek!!!!

anyu is megvigasztalódott....

de én soha többé nem mentem "nyaralni"!

******

azért "szép emlék" az a kép (?), csak mindez hozzáfűződik!

mert semmi se csak szép !

ezt mondom mindig (csak ezt az emberek elfelejtik, elhallgatják, szőnyeg alá söprik)

visszarendeződés

nemsoká szabadság
és béke lesz
de vajon tudunk-e
kezet fogni
puszit adni
egyhamar

nem húzzuk-e össze magunkat
s nem vonulunk-e el
ha köhög mellettünk
valaki

s nem lépünk-e hátra
ha ő jön túl közel

soha semmi nem
múlik el
teljesen

találkozások

téblábolunk a posta előtt, rossz az internetjük, ezért bizonytalan, hogy mikor tudnak dolgozni, én a postafiókomhoz bemehetek (ahhoz nem kell internet) de csekkek, nyugdijak függőben, igy régi ismerősömnek, osztálytársamnak is....

én bemegyek a leveleimért,

aztán elindulunk komótosan, biciklinket tolva, (megvan a mésfél méter táv? nem biztos, feljebb húzom a maszkom).  én a patika felé, ő a fogtechnikai műhelybe, ahol dolgozhat

kérdi hol a lányom, hogy van, mondom Pesten, főszerkesztő, meg neveli  a fiát

van unokád?! derül fel a arca

igen, és épp annyi idős most mint mikor mi első osztályban együtt járunk..(7 évesen)  mondom

te voltál a legjobb tanuló -  mondja - pedig sokan voltunk több mint negyvenen,   mindent tudtál még azt is amit nem tanultunk

tényleg? én már nem emlékszem  -terelem másra a szót  én már nem elékszem vagy nem akarok emlékezni erre, zavarbahoz az eminensség utólag is)de arra igen, hogy hány fiú osztálytársunk mezitláb járt iskolába... l

igen , át az éren emleget egyet név szerint....

nem is tudják, most milyen jó dolguk van a gyerekeknek, meg nekünk is - teszi hozzá

ebben maradtunk volna, de kérdi nincs-e komoly bajom, a patika miatt

mondom , csak a szokásos :sziv, fej szédelgés

neki trombózisa volt, kórházban kezelték . azóta is szedi a vérhigitót... fásliz

mondom nekem is felírták, csak kényelmetlen

hanem ha vége ennek a cirkusznak, el is megyek ultrahangra én is, mert gyanps nekem még indig a lábam....

****

a patika előtt a fogorvos(om) mal találkozom,  remekül néz ki, pedig már ő is elmőlt 70, de tényleg remekül!!!! jó ránézni

ő is örül, hogy lát igy, "életben"

dolgozol?

igen, s várlak.... (reménytelenül)

remekül nézel ki, modom még egyszer, mert tényleg (s beszéljünk másról:)

mondom biztos jól kipihented magad, azért is....

lehet, 7 hétig, mutatja, ilyen nem volt mióta az egyetemet elvégeztem,,,

100 éve nem volt ilyen  - igy én

----

-olyanok vagyunk mint a kiscsibék, akiK kikeltek.. :)

kör

a végére minden kikerekedik

kár volt izgulni bármiért
megkapod a választ
s az elégtételt is
minden szenvedésért

de jó volna ha tudnád
vagy tán igy a jobb
megfizettél mindenért
az érdem  a tiéd!

nyaraim

Nyaraim visszaköszönnek

De én voltam-e az a lány

ki átúszta a Marost

s belenézett a Napba

hajdanán...

ki valami szépet s jót várt

De hát azt teszem most is

évtizedek óta már

ha jön a nyár