a numerus clausust, hatásait kutatják...s kiderült, pont olyan történetekre kiváncsiak , mint anyámé is, hányszor hallottam, hogy anyu emiatt nem tanulhatott tovább, a képzőművészeti főiskolán,
1926-os kiváló érettségije után
fehérnemű, és fűzőkészitőmester lett... (meg bankban, meg különböző irodákban dolgozott, adminisztrált, mintaszerüen)
de egész életében rajzolt, festett, önfeledten
a falaink tele voltak aggatva festményeivel, miket ilyen gyakorlatiasan használt a falhibákat is elrejtendő
legjobban virágokat szeretett rajzolni, piacról jövet mindig hozott egy csokorral, vázába tette s már festette is le, mielőtt elhervadna
portréja is sok van (egy egész sorozat bukkant most elém) de azokat nagyrészt elajándékozhatta modelljeinek, mint ahogy több festményét is..
apámról rajzolt festményére azt mondta egy hozzáértő, kora legjobb portréi közt lenne a helye
és a többi( kért) portréra is. hogy nagyon jó, beszédes arcok....
és az egyik rajzfüzet hátlapján ez olvasom, most először
tempi passati 1972 május 23
Vera unokanővérem a memoárjában - azt hiszem kis túlzással- művészként emlegette anyut (artist)
de igazat adok neki!!!!!
felfedeztem az anyámat.... végre.
zseniális volt az anyám? ,,, csak nem vettem észre
általában közvetlen, közlékeny volt, (eltekintve depressziós periódusaitól)
de az igazi értékeit mégis magába zárta...
azért még jobban felhasználhatta volna
unokabátyám szerint ő volt a legintelligensebb a családban (és ez nagy szó, minthogy elég magasfokú intelligencival rendelkezett mindenki)
nem mondhatok mást, csak mint a költő:
"most látom, milyen óriás ő"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése