emlékszem, hogy régebben, bárdolatlan ifjú (vagy csak ifjabb) koromban, ha egy idősebb nővel (vagy inkább NÉNIVEL) találkoztam, beszélgettem, tudván róla , hogy egyedül él, képes voltam megkérdezni tőle, hogy ÉS EL TUDJA LÁTNI MAGÁT? EGYEDÜL? mindig, lemosolygó, fölényes választ kaptam HÁT PERSZE. Az meg se fordult a fejemben, hogy ha valaki rendesen felöltözve és rendezetten az utcán van, már a nehezén túl is esett....S akik esetleg NEM-mel válaszolnának, azok bizony nem láthaóak az utcán...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése