2021. január 31., vasárnap

a virusszakértő

  péntek esti zoom... 

unokám apja beszédre akarja késztetni mintegy 30 főnyi hallgatóságát, mondandója elmondása után, de nem igen állnak kötélnek, ellenben unokám, aki már előbb is mintha közbe-közbe szólt volna, a háttérből, meg azt is közölte , hogy én imádok beszélgetni... előugrik, mentve a helyzetet (a csöndet)

apja mellé áll

na jó,akkor beszélgessünk !(neki mindegy is miről)

apja viszont korlátozza, kérdi, mi a véleménye a virusról

unokám levegőt vesz és közli rosszallóan:

Ez a virus nagyon nagy bajt hozott a világra.

Nem lehet egymással játszani!

Gonosz!

És fog csinálni egy filmet: A virus (azaz az oltás) visszavág cimmel...

aztán mások is beszélnek végül búcsúzóul a Jó SZombatot-okhoz csatlakozva

CSODÁLATOS szombatot kiván ő is,és hozzáteszi:

múljon el ez a ....KORONA!


a sokszorositás paradoxona

 nem tudom, ki hogy van vele, de van ebben valami félelmetes

pár napja (azaz pont  27-én)  feltettem a holokauszt emléknapon egy szövegem (Ime)

..nem csináltunk semmit...!
..ez a töredék mondat hangzik el sirósan-dacosan egy 4 éves tündéri kisfiú szájából, miközben anyja vonszolná lefelé a lépcsőn, ki az amszterdami lakásukból, de a kisfia nem akar menni, hiába mondja neki anyja, hogy muszáj, sehogyse érti, miért kell szép otthonukat elhagyni, mikor nem is csináltak semmit! leül a lépcsőre, aztán meg vissza is fut a lakásba az otthagyott kedvenc bohócáért, meg a biciklijéért, de nem lehet, nem viheti magával, az anyja visszarohan érte, nehogy elveszítse, lent már terelik hangos kiabálások közepette őket, ugyancsak sárgacsillagos sorstársaikkal együtt egy teherautóra, ami - azzal hitegetik őket - Palesztinába viszi őket, pedig egész máshová, koncentrációs táborba, és főleg a halálba.. mint ahogy a kisfiú apját, anyját is... látjuk a filmen, meghalni, mig a kisfiú nagyobbacska lesz, de még mindig túl kicsi ahhoz, hogy ilyen szörnyűségeken menjen át, amiken a többiekkel együtt ő, Jona, aki sorszerűen Jónás ról kapta nevét, aki a cethal gyomrában élt, és/ de kiszabadult, hát a mi kisfiunk is, végül is, de milyen áron?!... Már meghalt apja emlékképe-látomása mosolya, irányitása segit a kisfiúnak abban, hogy mégis az életet válassza. És a film végén azt is közli a narrátor, hogy tudós lett belőle Hollandiában.) De hogy az emlékei, a szörnyűk, a lágerből, és szülei elvesztésének kiheverhetetlensége biztos nyomokat hagyott benne. Kitörölhetetleneket. És a film is már bennem is.
És később nem tudok nem gondolni arra a pici kislányra is, akit másfél évesen deportáltak, akinek ugyanigy el kellett hagyni az otthonát, egy babával a kezében és egy nagy bőrönddel, - pedig nem is csináltak semmit!- akinek ugyanilyen szemüveges, mosolygós kedves apukája lehetett, de még ennyi időt se tölthetett vele, ő már akkor a munkaszolgálatban volt, ahonnan nem jöhetett vissza, s ez a pici lány ugyanúgy kapaszkodhatott az anyukájába, mint itt a filmen ez a kisfiú, s ha ő nem is emlékszik az átélt lágeremlékekre, mert kisebb volt nála, érzi, hogy benne van minden... örök nyomot hagyva és fel-feltörve, mert akkor miért is lenne számára ilyen nehezen elviselhető ez a film, a szépsége ellenére, és miért érzi, hogy elviselhetetlensége ellenére is végig kell néznie, ... még a késő éjszakai ismétlését is. És nem azért mert most van a nemzetközi holokausztemléknap. (hiszen azt nem is tudta. csak utólag.) És még mindig nem érti. 78 évesen sem. Nem érti ezt az egészet! Ami Jonával meg vele történt, kiskorukban. Meg a szüleikkel. Meg a többiekkel. Akik nem csináltak semmit!!! Miért hát?!





feltettem a zsidó múlt oldalára is, meg a holokauszt utódaira

200 fölött lájkolták, lájkolják, és számtalanon - 100-t közelítve -  megosztották, tovább sokszorositják  ma is...

igen, van ebben valami félelmetes! (szinte Goethe bűvészinasának.  érzem magam...)

nem is  tudom, miért kerülget rossz érzés

mikor a kommentek is  igen "kedvezőek" , együttérzőek

de túlnőttek és függetlenek tőlem (kicsit attól is, amit leirtam, nagyon visszafogottan

nem tudom,,

mintha devalválnám a mondanivalóm

azt a drága gettós képet is...(ami olyan csodálatos módon került vissza hozzám)

****

talán ezért  se publikálok!!!!

pedig kéne....

hiszen az ember (valahol) azért ir , hogy olvassák

hogy eljussanak másokhoz is a gondolatai, érzései...

(s nem magában, magának beszél)

mégis!





2021. január 30., szombat

összekapcsoltak

 szokásos esti telefon lányommal

háttérben hallom unokám hangját

mondja lányom, hogy ő is telefonál, most épp a nagyapjával beszél

kis hangzavar után, csend, sehol senki,

majd hallom lányom apósának hangját a telefonban

berzenkedik, hogy mindenki otthagyta

hát engem is?

mit lehet tenni, beszélgetünk mi egymással! :)

minden jót kiván előre majd utólag a szülinapomra stb

én is neki...

végül kiderül, hogy tudatos volt az egész

felerősitették mindkét telefont

 és egymás mellé rakták

hogy beszéljünk egymással

persze unokám volt az értelmi szerző

ő akár állandóan mindenkiket "összehozni" :)    

 



le

 feje egyre lejjebb

felállni mind nehezebb

mind lassabb

mi lesz holnap

erre gondolni se mer


feje egyre lejjebb

lefelé megy


feje nemsoká lent lesz

s nem kell fölkelnie

soha többet

megmaradtam...

 Másolom most épp 1966-os naplóm.

És teljesen újraélek mindent. Fura. Pedig egy csomó dolgot már el is felejtettem volna ( amúgy). De igy megmaradtak...

MEGMARADTAM! A 23. évem is.

2021. január 29., péntek

kinek a könyve

 egy érdekes beszélgetés .lányom vezette szerkesztett könyvéről, azzal inditotta a beszélgetést 

kinek a könyve...



Illés Klára szerepel szerzőként a könyv cimlapján

szülei páros képe a boritókép

Megtartó erő a cim...kiket tartott meg?

I.K. válasza a családom könyve

főleg anyja naplóját tartalmazza, két fejezet önállóan az övé, de az is csak a szüleivel vonatkozásban....

de a beszélgetés végére kiderült, hogy ez a könyv akár mindnyájunk könyve is lehet(ne), hiszen annyi benne az "általános emberi"

a beszélgetés 3. résztvevője Závada Pál is bizonyitja ezt, hiszen annyi minden előbújik belóle is (a z ő családjáról is),hogy szinte zavarbaejtő(még sose láttam ennyire megnyiltnak)



lányom figyel, hagyja őket beszélni, kicsit terelgetve csak, nem tudom, de remélem, hogy őt is megérint i amit Klári mond a végén, azért is irta e könyvet , hogy ,másnak is ösztönzést adjon családtörténete megirására



önszeretet

Az embernek kutyakötelessége önmagát szeretni

Erre kéne megtanítani, ha magától nem képes rá. Azt hiszem, elsősorban szeretettel, azzal, hogy mások szeretik őt, mert nem csak az igaz, hogy csak akkor szerethetnek mások, ha te is szereted sajátmagadat, forditva még igazabb!

Honnan is tudhatnám, hogy szeretni való (szeretetre MÉLTÓ) vagyok, ha nem szeret(né)nek?!!!

2021. január 28., csütörtök

naplórészlet, Szeged, 1966. július 2.

 

Még másnap délelőtt összetalálkoztunk a Dugonics téren. - Most nem fordítottam el a fejem, igyekeztem nagyon barátságosan köszönni. Ez könnyű volt, mivel most ő is már messziről mosolygott rám. S mikor már majdnem egy vonalba értünk, megállt, (s a kocsiútról) odahivott magához. U.i. ő nem volt egyedül; egy másik volt (ószláv), tanárommal mentek valószínűleg az egyetemre)

-Hova került?
-Haza.
-Azt tudom, de hova?
-Makóra.
-Azt is tudom, hogy Makón lakik. (Honnan?) csak azt nem, hogy melyik oskolában fog tanítani.
-A gimiben.
-És mit?
-Valószínűleg oroszt, Csak oroszt.
_Marhaság!! (kiáltja) (ő, az OROSZ irodalom tanára)
-Legalább belejövök a nyelvbe…
-Marhaság! - üvölti most már valóban felindultan. - Marhaság! Olyan irodalmi érzékkel… - mondja, s mint aki megbánta vagy szégyelli, már rohan is el.

De akkor is. Elismert! Végre. Hogy erre a furcsa elismerésre négy évet kellett várnom, tele kételyekkel! S most ez a három szó, ez a befejezetlen mondat szinte többet jelent nekem, mint a jeles (a 4,71) a diplomámban, amit ma kaptam meg. Tegnap egy távirat a nagybátyámtól: ”Szívből gratulálok!” Anyu hozta be. Pillanatnyilag elégedett és „boldog” is lehetnék. -
10-én indulok a Szovjetúnióba.






takarékosság

 a reinkarnációról van szó Paulinyi Tamásnál

eszembe jut, ami már rég foglalkoztat

"valami" biztos van, s ha igen, akkor látni kell ezt a nagy Takarékosságot a világmindenségben, hogy nem is végtelen számúak a "lelkeink" ,hogy a meglévőből "dolgozik" (dolgozunk) újra és újra... ha  általában el is felejtjük. "magunkat", előző magunkat. többes számban) - "énjeinket", előzményeinket) sőt néha ugyanaz a lélek oszlik többfelé - mig megmarad egy állandója a "akasában" de olyan bonyolult mindez, hogy innen követhetetlen is)

kár hogy nem tudhatunk róla többet és biztosabbat.., megfoghatóbbat, csak ritkán, ha felszakad valami...

de jó, hogy igy van, elég nehéz eligazodni ebben az épp most zajló , egyszeri, egy-életünkben is

(viszont jó érzés tudni, hogy van másik" is, ha nem igy olyan egyszerűen, s nem is az egyszeri személyiségünknek....)

2021. január 27., szerda

egyszer se

 vannak ezek a szlogenek, igy holokauszt emlékünnep tájékán, hogy 


SOHA TÖBBÉ!!!


bevallom, engem irritál...

mi az hogy "soha többé"

én azt se tudom elfogadni

hogy EGYSZER volt

mert nyilván nem szabad lett volna megtörténnie a borzalomnak egyszer SE

ez a soha többé, kvázi jóváhagyná, hogy na egyszer, igen, megtörténhetett

NEM!!!!

SOHA TÖBBÉ???

Kevés! végtelenül kevés!!!!

Egyszer se!

SOHA SE!!!!

(Képtelenség, valami jóvátehetetlen történt egyszer. s ha mér  - ó borzalom - megtörtént!  azo- n soha nem lehetünk már túl!!! nem elég nem megengedni az ismétlést..az még nagyobb képtelenség lenne!!! Inkább maradjunk csöndben. Gyászoljunk!)



EMLÉKEZZÜNK és EMLÉKEZTESSÜNK!

tűnékeny életünk

 gépelem a 65, 66-os gondolataim, már a 12. oldalnál tartok, s le is diplomáztam, épp23 éves vagyok. 


a sorok annyira elevenek, de árnyak lengik be.a köröttem megemlitettek nem... már csak a lapokon. 


s eszembe jut, mennyi mindent elszalasztunk-elhalasztunk, pedig nincs hova


hogy milyen múlandó, tűnékeny az életünk


s csak nyomok maradnak utánunk, jó esetben


sokkal több figyelmet kellene fordítanunk egymásra 


mig vagyunk

2021. január 26., kedd

őzikék

 Egy őzike lépdel a 

sorsomon át


Egyszer találkoztunk már.

Felém szaladt.


Egy őzike száguld.

Nem tudni hová.


Utólérhetem-e?

Találkozhatunk-e még?


Két őzikesorsú magány

két rövid ideig szeretett

s csak játékból garázsba-vett

szeretni-való szerető-barát ?


Kis őzikém! Kitettek az erdőbe

honnan lettél

Nem lett volna jobb

ha örökre ott maradsz?


Én hivtalak. Én vártalak -

lábra állsz vagy elpusztulsz?

de saját törvényeid szerint,

özike módra , vadon


Mit tettek belőled?

Cumizó kis ölebet?!

Szomszédgyerekek csődületére

szeliditett játékállatot?


Kis őzike! Megmaradsz-e, mondd!

Befogad-e a hűtlen vadon

hűtlenné tett (forditott-szarvas) fiát?


Vadabb lehetsz, mint vadon nőtt társaid,

keresheted már örökre a garázst

a kertet, a családot, a sok gyereket!


Eltűnt régi életed.


S sorsomból is 

eltűnt egy őzike.

Nem láthatom.


Elrejt mindekttőnket

egy vadon.


1977


rövidülünk

 dobja fel a fb a régi beirásokat, és látom, minél régebbi, annál hosszabb

némelyik fölé föl is van irva hány percig tarthat az elolvasása, ki van számitva minden percünk(?)

nincs időnk(?)

az én szövegeim is rövidülnek, olykor csak egy-két szavasok, lassanként el is hallgatok....

itt.

(mert minek...nincs idő)


2021. január 25., hétfő

még élek

 elnyomott az álom, meg akartam nézni a bereményi azóta élekjéről a z online beszélgetést, s öt perccel előtte ledőltem és elaludtam.. a végére ébresztett föl a vezetékes telefon erős csengetése (mert a mobilom is lemerült, nem csak én)

kb annyira volt nyomott a hangulatom ,mint reggelente, ébredés után 

nem szokott de kijött belőlem, lányom faggatására hogy vagyok? élek után

hogy viszont meghaltak a horváthgyuri és a schneiderpali  (természetesen fogalma sincs róla kik ők), mondom a fiúk kicsit előbb halnak, de majd követjük mi

hát volt egy jó hire, örüljek, hogy (én ) élek!

és hivjam fel telefonon a még élő évfolyamtársaimat - mig élnek (mig élek?)

(ez a két fiú nem is ebbe a csoportba tartozott) de mindegy is...fogynak ifjúságom szereplői , tanui...Fogyunk! Fájdalmasan....)





névtelen

 ha leszünk is

nevünk nem lesz

elfelejtjük


ne is szólítsatok

azon,

mint egykoron


hiába a

sírba

kiáltott

héber név is


odalesz az is

a seolban

az öröklétben

vagy nirvánában

(ahol csak

akarod)


de tudom, érzem

név nélkül is

leszünk

valakik


többes számban

mind

valahol


lelet 1977-ből

 ez is, 1977-es "találat"

hja, bonyolult az élet (mintha több  is lenne belőle?! :)

*****


           "Én: A mienk micsoda?

             Te: Tudod te azt!"


Én tudom?

De neked ugyanaz?


MI neked

amiről én - szerinted-

tudom, hogy micsoda?


Neked, neked

mi ez a csoda...?


Ezt akarom tudni,

s nem azt, hogy te tudod-e

hogy én tudom

(mit nem tudhatok)


   a te időd az én időm?

   a te dalod az én dalom?


még nem tudom

 érvényes-e mindenre a "mi"

 s nem csak arra, hogy

 "mi jók vagyunk"

 Különben sem igaz!

 "Légy jó!" - mert még nem vagy az

 S majd én is megpróbálom

 de veled vagy nélküled?

 Ugyanaz-e a szerelem neked?


Szerelem-e egyáltalán?

(vagy valami más?)


"Tudod te azt!"


Szavaid folytatta egy mosoly, átkarolás

s már én is csókoltalak...


Mi ez az egész?

Nehogy kifaggassalak?!


De te tudnád mit még én se...?

Mit még csak érzek...

Még nincs itt a szavak kora (?)

az "előtt"je letelt

s "után"ja ne is legyen!

Inkább ne tudjam amit te tudsz

s azt se amit én tudok

inkább ne tudd hogy nem tudom

amt te se tudsz

mert nincs szó(d) rá (vagy nem akarod!)

(nem is a szó a legnagyobb hatalom!)


Ne szólj!

De érezd ugyanazt!


S én nem kérdek semmit.


Megadom

szavamat


1977. augusztus


-




 



2021. január 24., vasárnap

csend és kiáltás

 találtam, 70-es évek


Hallgatni kell!


Ha mást mondanál, mint amit várnak.

Ha nem tudsz igent mondani.

Ha tiltakozik minden porcikád

Ha nem birod a csöndet

minek trónusán ül a másik

Hallgatni kell


De te mégis beszélj!


Mondd csak a váratlant

mondd csak a nem-et

Protestálj!

Kiáltásokból szögezz

léckerítést köré

ki jogtalanul ül

a csend néma trónusán.


hangoddal hasíts belé!



S.P. porhüvelye...

 meg vagyok döbbenve--

laptopomba gépelem 1965-tól (azaz utolsóéves egyetemi koromtól) irt naplóm... (kb 75-ig tart)

és épp mondogatom, hogy eltelt az a bizonyos titkositási 50 év, tehát meg is tehetném akár a publikálását is -  szereplői mellettem, mert azért elsősorban rólam szól, de akik ilyen-olyan szerepet játszottak az életemben)... és látnom kell hogy nagy részük már nem él...

most épp egy olyan résznél tartok ahol mintegy visszaidézésként megemlitem , elsős egyetemista lehettem, s S.P. től fura levelet kaptam, inkább csak egy fecnit, amire ez a fura szöveg volt irva szép kézirással: "Ha érdekel szerény porhüvelyem... " legyél  ekkor és ekkor itt és itt ---rendes boritékban megcimezve (a koleszba)... aztán nem lett a randevúból semmi: "Inkább tanuljunk !"..jelszóval--

nos ma, beütöttem a nevét, vajon mi lehet vele.. s megdöbbenésemre Schneider Tanár Úr  Emlékoldalára bukkantam! , a Karinthy gimnáziumtól,aminek tisztelt és szeretett tanára VOLT: 

ott a fotó is, semmi kétség, ez ő!


"Egy rendkívüli ember távozott közölünk.

Schneider Pál tanár úr („a Medve” ahogy legrégebbi karinthys diákjai szeretettel nevezték egymás között), az iskola alapításától, 1986-tól egészen nyugdíjba vonulásáig, 2011-ig tanított a Karinthy Frigyes Gimnáziumban. Pályája során számtalan fiatalt vezetett be a biológia és a földrajz rejtelmeibe.
Különleges, dörmögő hangja, kimért, megfontolt, mindig nyugalmat árasztó mozdulatai és tévedhetetlenül célba találó, de sohasem bántó megjegyzései, ironikus humora szinte legendává váltak.
Most, hogy örökre elment, halálát pótolhatatlan veszteségként éljük meg.
Őszinte szívvel gyászoljuk. "

októberben halt meg, decemberben temették... 


most január van...

nincs már porhüvelye sem, úgy látom, elhamvasztották




azt hiszem, kicsit sajnálhatom (juk?) hogy elpasszoltuk egymást! :( .

de ugyan mit is kezdhettem volna egy léleknélküli porhüvellyel?!
lelek remélem most VAN valahol...

***

jut eszembe, Ani barátném Erasmusnak hivta... mennyire nem illik a "Medvé"-hez"...
(de már Ani is... " valajhol"...ahol nem hallgatnak semmi névre :(




2021. január 23., szombat

káddis mindannyiunkért

 olvasom (újonnan felfedezett) rokonom (akinek nagyon érzem lelki rokonságát is) könyvét...(sőt közben már ki is, mert letehetetlen lett letenni, egyébként rég is igy olvastam: együltömben (fektemben)   





 cimét már nagyon is értem (ami egy kicsit bosszantó, a Kertész parafrázis miatt): (Káddis a megnemszületett gyermekért. (először a felületes boltosnő ezt is akarta megrendelni!)

még csak a könyv felénél tartok kb, de érezni, a főgondolatot: hogy aki megszületett, az meg is hal, tehát az egész élet akár a halál felé menetelés, a halál jegyében telhet el (jogos a káddis... értsd azt is, hogy HÁLÁVAL tartozunk érte)!

a napokban én ezt elég faramuci módon igy fejeztem ki:

 Árukapcsolás

micsoda árukapcsolás!

az élethez halál is  jár...

2021. január 13


vagy korábban: 

isteni árukapcsolás

bocsásd meg
hogy élettel
halált is adtam
és te igy tovább...

de tulajdonképpen
istennek kéne
bocsánatot kérnie:

micsoda árúkapcsolás!


2020. febr 19

de idézhetnénk az örökbecsű, abszurd Beckettet is:

" Az asszonyok a sír fölött szülnek, lovaglóülésben, a nap egy percig csillog, aztán ismét az éjszaka következik.” 

(Pozzo, (Samuel Beckett: Godot-ra várva)

(mellesleg , hogy a halál lengi be a könyvet, azon  a  családtörténet és a történelem ismeretében nincs semmi csodálkoznivaló) (ugyanugy egy Jézus történeten se a holokauszttal és misztikus apakereséssel összefonódva)

,meg szép emlékek a szülőknek, nagyszülőknek, főleg Juditnak és Eszternek, az anyának és nagyanyának (akik nekem is vérrokonaim....) (üknagyanyám testvérének lánya illetve unokája) (jó, hogy a neveken nem változtatott)


na és a költőisége!!!! olyan mint egy hősköltemény....

akárhogy is, látszik, hogy művész (filmrendező!) és egy mélyen gondolkodó ember irása---


rendetlenség

 igen, erre ráérezhettem

de nem csak a szédülés  kvázi rendetlenség

minden elváltozás, még az olyan lelki is, mint a depresszió, rendetlen, szabálytalan lenyomatot hagy anyagában (momentán az agyban)

tessék csak megnézni ezt a fotót... és elborzadni, vagy sirni, sirni, sirni, sirni...




2021. január 22., péntek

a test lázadása

 oda a rend

valami lázad bennem

hogyha szédülök


felhorgad

aztán visszahullik


hogy aztán újra

váratlanul...


hogy nem únja?

anarchista!





álom - fodrásznál

 fodrásznál vagyok...30000Ft előleget kéne fizetnem, de észreveszem, hogy egy huszezres van nálam meg egy ezres (a tizezressel összetéveszthettem:) vsszamennék, de nem kérik... (hát épp elég ez is!)

később kérdik, két ember készitette-e a frizurám (mert ez az új módszer, a második elsimitja amit az első csinál) mondom, nem  (nem pazarolhatták rém a legmodernebb módszert:)

2021. január 21., csütörtök

lassú vagy gyors

 rossz lenne, ha igy kellene elbúcsúzni az élettől, egy ilyen redukált formában, nem dehogy  is könnyítené meg a távozást... azt hiszem ez el is döntötte a kérdést: lassan vagy vagy hirtelen... inkább legyen hirtelen, váratlan, a teljességből.. mint a "halódás" (jut eszembe a Ionesco darab A király halódik, rémes volt az a lassított felvételes nyűglődés az Auditorium Maximumban, aztán Pál Isti egy gyors leugrással a 10ről el is döntötte a maga gyors változatát...)

azért inkább egyiket se választom (egyelőre)

különben is hallgatólagosan megígértem unokámnak: hogy sokáig  élek!

rosenfeldék nyomában

miközben távoli (in-law )rokonokat keresek és találok is bőven!

végre rábukkantam másik szegedi "igazi" rokonra  (Pollákékon túl) akiről anyu tudott, csak nem figyeltem oda (ismételten)

dr Heksch Ági néniről van szó, (Singerné) aki egyetemen tanitott,(főleg franciát(meg németet)  és én időnként meg is látogattam, Szegeden az Oskola u 14 alatt

az anyukája volt rokonunk anyu szerint, és most ki is derült a genin hogy milyen  

Rosenfeld névről

u, i. Ági néni  anyukája Rosenfeld Sarolta (Heksch Oszkárné) sz 1886, június 24( (azt hiszem futólag háttérben egyszer láttam is még egyetemista koromban, mosolygott, tett-vett a háttérben)

az én dédanyám viszont (Löwinger Salamonné, ROSENFELD JOZEFA)

ők lehettek (vér)rokonok 

(sajnos nem tudok az én Rosenfeldemről sokkal többet, minthogy dédapám felesége volt, 

Rosenfeld Sarolta született Rosenfeld Lipót lányaként, aki Jánoshalmon született, meghalt 1900 junius  29-én (fiatalon) tuberculósisban,

az ő apja Salamon Rosenfeld , Szerbiában született stimmel is, mert az én dédszüleim Szabadkán esküdtek 1853ban

vagy Salamon Rosenfeld lehet a közös  ős (?) majd még kutatok (a genin semmi a mi részünkről, Jozefával bezárólag)

---

Heksch Ágnesről sok info van a googlon (pl Névpont, Wiki) 

emlékezetemben élénken benne van szép , szabályos kis arca, kicsit japános, mosolygós .. okos tekintet, barátságos volt de nagyon decens (néha asztma elleni szert fujt a szájába, de nem sokat törődött vele)


általában örült nekem, szépen fogadott , ritka "vendégként"(pedig mindig váratlanul törtem rá fiatal héveimmel...), mindig megkinált valamivel és beszélt - beszélt. egyszer Párizsról szabályos ismeretterjesztő előadást tartott... illusztrálva képekkel (emlékszem a sok hidra), beszélt Imre Sándorról is , aki kutatási tárgya volt neveléstudósként...s magánéleti tanácsokat is próbált adni, mindenesetre nagyon empatikus volt mindig , és érdeklődő, jóindulatú....

(emlékszem egyszer rég, még egyetemista koromban össze is akart hozni kedvelt egyetemi orvosprofesszor ismerőse velem egyidős  orvostanhallgató fiával.. J-vel... közösen mentünk el a egyetem aulájába, ALBEE ÁLLATKERTI TÖRTÉNET C DARABJA BEMUTATÓJÁRA s utána , pedig hideg volt, egész a nagyállomásig elsétáltunk oda-vissza (túl a kollégiumomon, ahova eredetileg haza akart kisérni) elég depressziv beszélgetésünk volt, s aztán nem is lett belőlünk semmi: :: :) (nem sajnáltam) (egy irodalmi előadáson találkoztunk jóval később, ahol lányom felolvasta novelláit (már vőlegénye is ott volt)... eszembe jutott H Á néni, akiről hirtelen megszakadtak az ismereteim, emlékszem, utoljára 90körül lehettem nála futólag, mutattam is neki akkor 4-5 éves lányom fotóját.... rosszkedvű volt... (akkor már anyu nem élt...) nem sokkal utána halt meg ő is (?)  (előbb a lánya is) (Anikó sz 1936 julius 10, volt korábban egy műtétje, emlékszem) a sirjuk nagynénim mellett van (láttam, a szegedi temetőben) de nem szeretek temetőkbe járni... jobb  szeretem az eleven emlékeket élőként őrizni... )

*****

1908 december 16-án születt Szegeden (anyuval egy évben)

meghalt 1994 április 29 (85), Szegeden

neveléstörténész, a neveléstudományok kandidátusa (1969)

de főleg franciát és németet tanitott az egyetemen

1931ben szerzett középiskolai tanári oklevelet

l. wiki, névpont

Szegeden született Heksch Oszkár (1881–1919)[1] magánhivatalnok és Rosenfeld Sára első gyermekeként izraelita családban.[2] Apai nagyszülei Heksch Vilmos (1852–1925)[3] könyvelő és Freiwillig Matild (1859–1905),[4] anyai nagyszülei Rosenfeld Lipót és Koch Mária voltak. 

Szegeden értettségizett 1926-ban,

Felsőfokú tanulmányokat a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen folytatott, 1931-ben szerzett középiskolai tanári oklevelet. (német- francia nyelvből)  Egyetemi doktori vizsgát 1932-ben tett. Közben a dijoni, a grenoble-i, a párizsi és a bécsi egyetemen is tanult,


Párizsban könyvkiadói lektor (1932–1933), hazatérése után magántanításból élt (1933-tól).


1934. október 25-én Szegeden házasságot kötött Singer László (1904–1943)[5] magánhivatalnokkal.[6] 


A II. világháború végén, családja több tagjával deportálták, a theresienstadti koncentrációs tábor foglya (1944 nyara–1945).


A szegedi Gutenberg utcai általános iskola, a Szent Margit Leánygimnázium és a Szegedi Tanítóképző Intézet r. tanára (1945–1950).1950-1954 között oktatott a szegedi egyetem a Neveléstudományi Tanszékén, a Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Intézetének tanársegéde (1950–1953), egy. adjunktusa (1953–1954), 


Szegedi Tudományegyetem, ill. a JATE ÁJTK Idegennyelvi Lektorátusa (1954–1956), a TTK Idegennyelvi Lektorátusa (1954–1971), a Központi Idegennyelvi Lektorátus német–francia tanára (1971–1974). C. egy. docens (


1969-ben a neveléstudományok kandidátusa fokozatot érte el. 


 Tanulmányúton volt a NDK-ban (1960), később Párizsban (1965). 1974. júniusban vonult nyugalomba. 1979-ben c. egyetemi docensi címet kapott.



Főbb művei

F. m.: A démoni elem Stefan Zweig művészetében. (Szegedi Symposion, 1930)
William Stern személyiségfilozófiája és lélektana. Egy. doktori értek. is. (Symposion Könyvek. 15. Szeged, 1932)
Iskolaszervezettan. 1949/50. II. félév. Á. Gy. előadásai alapján összeáll. Többekkel. Egy. jegyz. (Szeged, 1950)
Comenius Ámos János Nagy Oktatástana. (Tiszatáj, 1954)
Marx, Engels, Lenin és Sztálin a nevelésről. Pedagógiai olvasókönyv. Szerk. Tettamanti Béla. Összeáll. Király Józseffel. Megjelent hazánk felszabadulásának 10. évfordulóján. (Bp., 1955)
Kazinczy és II. József művelődéspolitikája. (Pedagógiai Szemle, 1956)
Imre Sándor neveléselméleti tevékenysége 1919-ig. (Magyar neveléstörténeti tanulmányok. Szerk. Felkai László. Bp., 1959)
Berzeviczy Gizella ismeretlen levele. (Délmagyarország, 1961. 65.)
Adatok a numerus clausus történetéhez. (Pedagógiai Szemle, 1962)
Francia nyelvű matematikai szakszöveggyűjtemény. Összeáll. (Szeged, 1962)
Francia nyelvű fizikai szakszöveggyűjtemény. Összeáll. (Bp., 1964)
Kazinczy Ferenc Vélekedése az alsóbb iskolák organisatiója dolgában. Forrásközlés és kísérő tanulmány. (Magyar Pedagógia, 1964)
Német nyelvű biológiai szakszöveggyűjtemény. (Bp., 1965)
Német társalgási gyakorlatok. Halász Elődnével. (Bp., 1966)
Imre Sándor művelődéspolitikai rendszere. Monográfia és kand. értek. is. (Neveléstörténeti Könyvtár. Bp., 1969
megjelentek a tézisei: Pedagógiai Szemle, 1970)
Az ellenforradalmi korszak testnevelési koncepciójának kialakulása. 1919–1921. (Neveléstörténeti tanulmányok. Szerk. Köte Sándor. Bp., 1970)
A szabadoktatás alakulása Magyarországon az ellenforradalom hatalomra jutása idején. 1919–1922. (Pedagógiai Szemle, 1972)
Törekvések a fővárosi iskolák államosítására. 1919–1921. (Tanulmányok a magyar nevelésügy XVII–XX. századi történetéből. Bp., 1980)
Prohászka Lajos tantervelmélete. 1948. (Magyar Pedagógia, 1984).

Irodalom

Irod.: Kempelen Attila: H. Á.: William Stern személyiségfilozófiája és lélektana. (Magyar Pszichológiai Szemle, 1933)
Simon Péterné: H. Á.: Imre Sándor művelődéspolitikai rendszere. (Magyar Pedagógia, 1969)
Szegedi Egyetemi Almanach. I. köt. (Szeged, 1996)
Pedagógiai lexikon. I. köt. (Bp., 1997)



TUDOMÁNYOS TISZTSÉG[SZERKESZTÉS]

  • MTA II. Osztály neveléstörténeti albizottságának tagja (1970-1974)

TÁRSASÁGI TAGSÁG[SZERKESZTÉS]

DÍJAK, ELISMERÉSEK[SZERKESZTÉS]

  • Oktatásügy kiváló dolgozója (1974)






mama és unokája

  tegnap újra elkérte a telefont anyjától unokám, mert beszélni akart velem

nem mondott semmi újságot, csak azt, hogy szeretlek mama (kijelentő módban) ezt többször is, mintegy emlékeztetőül és megnyugtatásul... refrénszerűen...

aztán egyszer csak megkérdezte:

ugye sokéig fogsz élni?

hát remélem, majd vigyázok magamra, hogy sokáig halhassam a hangodat (azért összeszorult a szivem...)

megkérdem anyától!

majd kis idő után: megigérte

akkor minden rendben is van... (?)


pláne hogy egyszer csak i: mama és unokája csapat!

?

mama és unokája csapat vagyunk!

akkor tényleg oké, mert mi mindent legyőzünk!!!!!

álom

 eresz alatt vagyunk,

egy férfi (A:I: sebész?, már meghalt, rég) ) egy C hangot kér tőlem, mondom nem mindig sikerül eltalálni, de némi koncentrálás után megadom

ő elővesz egy kerek sipot, ahol minden hang megvan,leellenőrzi, stimmelt!!!!


2021. január 20., szerda

gazdaságosság

 ez a sajátos helyzet átalakit

racionalizálásra és tudatosságra késztet a vásárlások, elmenések területén

sokszor ki se mozdulok otthonról,de a mikor igen, mégis, nagynehezen rászánom magam, próbálom, összegyűjteni a teendőimet, olyan sorrendbe rakni, hogy minél gazdaságosabb legyen

posta után, végre elkarikázom a napokkal ezelőtt megrendelt könyvért (Kaddis a megszületett gyermekekért, rokoné, Surányi) szép ) ,egy áruházba megyek tovább (Coop). ahol van patika, élelmiszer, meg tartós eszközök (bár emeleten:(. (trikóra már rég fáj a fogam, most egyszerre kettőt vettem, amit még soha életemben, próba nélkül, de a legnagyobb remélem jó lesz, most volt a szülinapom, gondoltam veszek valami maradandót is... egy szürke, elől rakott pulcsit, mi ugyancsak elég nagynak látszott ez is, mert nem próbálok!) a szokásos szürke...no meg a szokásos élelmiszerek, túl sok sose, mert el is kell cipelni

már otthon látom, miután nagynehezen feltápászkodom a lépcsőkön, (jaj, mert itt is van),  hogy hiányzik a könyv, elszórhattam? már majdnem kifordultam, mikor látom, csak az előtérben lett elszórva, hanem a pulcsi mellett nincs a szép kis bizsu, ezt otthagyhattam, nosza ...vissza

ott meg is lett a vállfán!

de ez a másodszori elmenés, már hidegebben, nem hiányzott, nyilalgatott baloldalt a fejem, csak a hideg zavarhatja...

holnap pihenőnap, azt hiszem, megint nem megyek sehova

ja ebédet hoztam a menzáról, még mindenek előtt, de megmaradt a fele, elteszem holnapra (?)....

--

de jut még eszemben, olyan fölösleges és luxus  ez a lánc mostanában , mint - jut eszembe a régi vicc- hosszú szakállas férfinak a nyakkendó :)

(sőt ha jobban belegondolok , a pullóver is az:)



a régi életünk

 mindenki a régi életét keresi


vajon megbecsülte-e eléggé, 

amikor még ,megvolt?!

padlón

 kiborult egy fiók tartalma ezernyi aprósággal, letérdeltem hát összeszedni

aztán meg nem tudtam felállni

most már örökre itt maradok? - suhant át rajtam a küszöbön szoborkodva féltérdemen

aztán valahogy csak feltápászkodtam

de a fiók tartalmának vagy fele a küszöbön maradt...

nem kockáztatok újra lehajolni...


2021. január 19., kedd

álom

 valakivel irodalmi kérdésekről beszélünk (már nem emlékszem pontosan), mintegy búcsúzóul mondja az illető:

de Petőfit nem szeretem

én is igy voltam ezzel, pedig nagy költő, és nagyon bölcs, el kéne mélyedni benne , mekkora gondolatai vannak (pl a Világosságotban)

jaj

 január 15.


jaj, istenem!


mi minden zúdul rám!


az életem....

halványulok

 


halványulok, ez egy természetes folyamat, nem állok ellen (sose festettem magam, nem fogom elkezdeni most, öreg fejjel) belesimulok a természet(em)be, a természetbe..aztán meg "talán eltűnök hirtelen" ("mint erdőben a vadnyom")

2021. január 18., hétfő

büszke magány

hogy is maradtam igy egyedül


valamikor még többen voltunk

aztán ketten lettünk

most meg egyedül

magam .


bár velük lettem

volna 

én is

boldogan


nem tolakodok

nem pipiskedek

maradok

magam


inkább hiányozzak 

majd

mint legyek

felesleges


s magamnak már 

épp elég

nem sok

de nem is kevés


jól van igy


majd szólnak

ha kellek

s akkor majd

megyek

vagy nem 

megyek


én döntöm el

aha

 IGAZÁN HÁLÁS LEHETEK A KOROMNAK, HOGY MEGÉRTEM ENNYI ÉVET

mert nem lehetne ennyi "aha" élményem , mint ahogy igy van

a nagy rádöbbenések, a félbemaradt, értetlen, érthetetlen kérdések megválaszolása

igy kerek minden, lekerekedik ( a végére)

Hála Istennek!

balra ne

 feküdj le 

hasra vagy hátra

vagy akár jobbra


csak balra ne


balra ne forogj

ott vár a mumus

a zuhanás

a hányinger

a veszedelem


balra ne forogj

maradj jobb oldalon

nehogy sötétség legyen

végső otthonod

a médium válaszolt

 Paulinyinek - Szintézisbeli egykori tanáromnak kedves vezetőmnek - az z online műsorait mindig meghallgatom...

van egy olyan is, amin egy spirituális előadóval van jelen

jelenleg SZABÓ JUDIT volt ez a vendég (kinek egyébként ugyancsak hallottam előadását  a Szintézisen) egy jól felkészült, s szerény, szimpatikus gyakorló médium...

eléggé hamar lehetett kérdéseket feltenni, volt is sok, szerencsére én még a legelején...gondoltam megkérdem, amit már rég is akarnék, mit eddig nem tettem, visszautalva életem egy furcsa de tartalmas korszakára....ami úgy tűnik elmúlt, s amire ki más válaszolhatna ha nem egy médium (érdekes hogy annak idején még nem kérdeztem meg)

meglátván a nevem, Paulinyi egyből elmosolyodott, s visszamenőleg is boldog születésnapot kivánt :)




s felolvasta a kérdésem:

"spontán is lehet az ember médium(?) élete bizonyos (válságos) szakában és ez aztán elmúlik...?"

Szabó Judit a mikrofon után nyúlva nagyon élénken reagált: Igen, igen, igen....inkább azt mondanám, hogy átmenetileg jelentkeznek mediális jelenségek, erre az egyik legjellemzőbb eset, amikor valakinek egy közeli hozzátartozója meghal, és sokkos állapotba  kerül,. ebben az esetben azt kell tudni, hogy az
étertest meg az asztáltest közt van egy finom energetikai réteg, ami megakadályozza, hogy a tudattalanból csak úgy feljöjjön bármi. Namost, mikor egy erős megrázkódtatás éri az embert, akkor ez a védőréteg megnyilik, megszakad és korlátlanul a tudattalan vagy alsó asztrális tartalmak be tudnak  áramlani a tudatba. ez az elmeelborulástól kezdve  nagyon finom jelenségekig megnyilvánulhat. Pl. olyat mondok, amit nagyon sokan észlelhetnek, meghal valakije, mondjuk egy másik városban, és a halál időpontjában (előtte, utána) pár órán belül azt érzi, hogy  megjelenik a szobájában az a személy, ls teljesen biztos abban, hogy ő ott volt, és akkor tudja is, hogy meghalt.  Na most ilyenkor az történik, hogy az a személy, aki haldoklik még a halála előtt egy visszahúzó érzéssel rendelkezik, szeretne elbúcsúzni valakitől,  akit nagyon szeret, és még a halál előtt asztrális testben elmegy hozzá, megjelenik neki, és érzékeli, de ez összefügg a halállal, ami egy megrázkódtatást hoz annak, aki elveszti a másik embert - tehát magyarul ez egy átmeneti állapot, ami akkor szűnik meg, amikor újra megnyugszik, és ez a megnyilt réteg újra összezárul, akkor már nem fogja érzékelni (hisz nem médium)

Hát mindenesetre nekem hosszú évekig eltartott... (csökkenő intenzitással) (s talán nem is egészen teljesen?)

Éreztem is, mondtam is magamnak, hogy mintha "egy kapu nyilt volna meg"..... aztán becsukódott valóban...

és sokszor hiányzik - bevallom (lehet hogy kicsit elindultam a médiumitás felé, ami aztán visszament)