elnyomott az álom, meg akartam nézni a bereményi azóta élekjéről a z online beszélgetést, s öt perccel előtte ledőltem és elaludtam.. a végére ébresztett föl a vezetékes telefon erős csengetése (mert a mobilom is lemerült, nem csak én)
kb annyira volt nyomott a hangulatom ,mint reggelente, ébredés után
nem szokott de kijött belőlem, lányom faggatására hogy vagyok? élek után
hogy viszont meghaltak a horváthgyuri és a schneiderpali (természetesen fogalma sincs róla kik ők), mondom a fiúk kicsit előbb halnak, de majd követjük mi
hát volt egy jó hire, örüljek, hogy (én ) élek!
és hivjam fel telefonon a még élő évfolyamtársaimat - mig élnek (mig élek?)
(ez a két fiú nem is ebbe a csoportba tartozott) de mindegy is...fogynak ifjúságom szereplői , tanui...Fogyunk! Fájdalmasan....)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése