az Élet és Irodalom ünnepi duplaszámában jelent meg
Turi Tímea verse, amely a Budapest, 2020. ősz címet kapta.
Kitakarja a várost a Nap a köd alól,
lehúzza róla, mint a paplant
álmos gyermekéről az anya.
Félek.
Ebben nincsen semmi meglepő,
de hogy más is fél: az rettenet.
Csöndben vár a taxis,
nem panaszkodik, a villamoson
nem kiáltanak a telefonba a nénik:
drága a tej. Nem köszönnek egymásra
az ismerősök, az ellenőr elkerül:
mindenki méreget, mindenki hallgat:
csak leveleket ír majd este csupa nagybetűvel.
Egy óriási paplan alól szabadul a város,
kitakar alóla, amitől nem láttuk
egymást: ott didergünk meglepetten.
Testünk szép és csúnya: védtelen.
Nem készít reggelit, nem kísér ki a fürdőszobába,
nem simogatja meg az arcod:
csak lehúzza a paplant, a nappaliba csörtet,
onnan kiáltja vissza: indulás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése