gépelem a 65, 66-os gondolataim, már a 12. oldalnál tartok, s le is diplomáztam, épp23 éves vagyok.
a sorok annyira elevenek, de árnyak lengik be.a köröttem megemlitettek nem... már csak a lapokon.
s eszembe jut, mennyi mindent elszalasztunk-elhalasztunk, pedig nincs hova
hogy milyen múlandó, tűnékeny az életünk
s csak nyomok maradnak utánunk, jó esetben
sokkal több figyelmet kellene fordítanunk egymásra
mig vagyunk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése