a holokausztot művészien témául feldolgozó fotóművész mesélte, s a kisérő filmen is láttuk "barátjával" Heller Ágnessel,
hogy neki az volt a véleménye , hogy képtelenség művészileg ábrázolni a holokausztot (akkor még nem volt meg ez a kiállitási anyag)
eszünkbe juthat akár Adorno is, hires mondásával, hogy Auschwitz után nem lehet verset irni!
ezt pl Kertész Imre (is) megcáfolta (ha nem is verssel)
emlékszem egyébként Heller elszántságára ezen a téren, ugyanezt az ábrázolhatatlanségot mondta saját fülem hallatára évekkel ezelőtt a Páva utcai zsinagógában, egy holokauszt tárgyú filmekről szóló ankéton!
nos az én magánvéleményem az, hogy igenis lehet, SŐt.
nem szép,emlegetni de saját tapasztalatom, a saját verseim a példa rá
volt alkalmam lemérni a közönségre gyakorolt hatásosságát is
nincs az az adatokkal zsúfolt elképesztő dokumentum, ami felér a költői hangnál
amikor az érzelmek eleve, csak úgy, a költészet hangján, prózán túl tudnak megszólalni, felfakadni
(s kötészete minden művészeti ágnak van....)
szerintem Adorno túl korán (és tán elhamarkodottan mondta amit mondott)
az események , a holokauszt borzalmas történései utáni bénultságban, aminek valóban egyetlen autentikus hatása csakis a néma béna megdermedt hallgatásban lehetett...
hogy aztán annál inkább és szakadatlanul törjön fel a művészet , a költészet felrázó és megrázó eszközeivel mindaz amit korábban elhallgattunk, elfojtottunk - kénytelenségből...
