MÁR MEGITTAM A KÁVÉM, VISSZA IS VITTEM A BÖGRÉT... a cuki belső zárt helyiségébe
leülök még kint, megvárni, hogy a biciklim elvihessem s tárlóból
mert ott áll közte és feltehetőleg a sajátja közt egy lány, s nem mozdul, fülén fejhallgató kezében a mobil, és azt nyomogatja villámgyorsan két kézzel főleg a hüvelykujjával, villámgyorsan, megállás nélkül és nem akarva abbahagyni... regényt ir?
fényképeimet elmaradt kronoógiámat nézegetve látom, hogy ápr 20-án mennyire felkészültem előzetesen is a könyvbemutatómra...
próbaruha (bár kissé szúk a bluz meg a(z ősrégi) blézer is.de elég ünnepélyes.. a szintén fekete nadrág nem látszik itt , de az viszonylag új, és a cipő is...
a menzán lekerült a kabát
a helyszinen elhelyeződött a 3 archiv fotó - ami a könyvhöz kapcsolódik - afféle designe elemként (és kisérő-segitó könyvtárig ült be a majdani beszélgetőtárs helyébe)
a tv képernyőn a könyvből fontos dolgok kerültek a technikus jóvoltáből és külön szorgalmából, (mikrofonok is az asztalpon)
hátsó külön asztalon az ajándékkönyvek első darabjai, még celofánban
lent kaptam kávét is (hadd legyek friss)
gyűlik a tömeg, de a tévések még interjuvolják beszélgetőtársamat....
aztán elkezdödött, s minden jó lett (nem igaz, hogy a főpróbának rossznak kell lenni :) a sikeres előadáshoz
itt meg már mindenek után, záró akkordok
az eseményről remek hivatalos képeim, video, hangfelvétel van----
(majd látom mit osztok-e meg?:) ill. mit nem... hiszen ugyis a könyv lenne a lényeg (csalk)
az előbb felköszöntött a lányom, anyák napja alkalmából, 10, 30kor (amúgy újabban csak estefelé szokott) (Most akkor is felhiv, mint mondta, mert jön haza hétvégi táborozásból a fia, az unokám, a beszámolóival) igy ma - ha minden jól megy - kétszer hallom... ez az anyáknapi plusztajándék
idén az a döntés született ill úgy alakult, hogy ápr 16-ára, a holokauszt magyarosrszági emléknapjára városunkban csak csendes emlékezés lett meghirdetve, ráadásul csak az ortodox zsinagógába
most hagyjuk a szégyenteljes részleteket!
én hajnalban felriadtam, későn aludtam vissza igy jószerivel csak délután mentem el
meglepően rendezett udvar fogadott fehér virágzó bokrokkal
igazán megcsappant számú közösségünk vezetőjével B Zs vel s az ő nem zsidó de együttérző, hűséges barátnőjével
mondta hogy nem soká kvázi turista látogató központtá (is) fog alakulni a zsinagóga. mit vegyes érzésekkel fogadtam (nem szeretem, ha turista látványosság vagyunk bámész, kiváncsi embereknek)
viszont ennek is bevezetőjeként felállitották a 6 kamerás védelmi rendszert, amit, "megcsodáltam"... hm milyen kér, hogy erre is szükség van...
zárás előtt kicsivel elmentem a könyvtárba az esedékes természetgyógyász alkalmából klubba
mintegy azzal vigasztalva magam, hogy pár nap eltolódással ugyanitt , a Libele lánya c könyvem fogjuk bemutatni , mit mintegy a holokauszt 80 , évfordulója alkalmából irtam az áldozatok,, méltón különösen apám emlékére - (a Schindler listája ikonikus zenéjével mintegy bekeretezve meg is történt - nagy nyilvánosság előtt, méltón)
itt meg a mártírok emléktáblája alá, apám neve alá,ezúttal egy lezárt égő mécsest tettem, mit egyből meg tudtam gyújtani, s el se fújta a szél, mint máskor - ( a betlehemi láng osztásakor kaptam, de mivel nekem jöttek, s eldőlt, a biciklikosaramban, igy teljesen megmaradt, ép maradt erre a fontos, jeles alkalomra!
