hát persze hogy elmegyek Mezei Józsi és zenészhallgató társa közös koncertjére Szecsődi hegedűtanárukkal (ki zongorán kisér és összeköt) - vizsgájuk előtt
nem vagyunk túl sokan, zeneérdeklődők
én oldalra húzódom (szokás szerint), de tán túlságosan is , mert majdnem háttal állnak nekem a hegedűsök, de hallok...
s gyönyörűségeket.. még az elsős kislány is gyönyörű tónusban játszik (egy dallamos etüdfélében van csak két-három nem túl jó fülemet sértő melléfogása,. de hát kettősfogásoknál megesik)
"Józsi " meg hozza a szokott magas szintet (mintha kicsit legfogyott volna, sötét öltönyében.). (jaj, azok a megerőltető elméleti vizsgák!)
Bach e dúr gyors , csuklófárasztó szólódarabja után láthatóan ki is fulladt...
Valami modern darabba kezdenek a kislány és tanára... látom a kottát a tartón, vastag, még sok van hátra
én meg nagyon furán érzem magam hirtelenjében, lüktet a szám az alsó ajkam és nem akarja abbahagyni, telnek a percek, fogynak a hangok(?) de az ajak lüktetés nem múlik, mi lehet ez? amikor beléptem a terembe kettőt is nyillalt (áramütésszerűen a fejem bal oldalt ). de ez szokott, időnként, ez már kénytelen-kelletlen de megszoktam, de ilyen ajaklüktetésem még sose volt. Valami keringési zavar lehet? nézem a kotta füzetet még sok lejátszandó lap van, igy hát felállok és óvatosan oldalt kisomfordálok a teremből a folyosóra s ridikülöm, meg a kulcs-csomóm a széken hagyva csendben kiosonok a teremből a folyosóra... nem múlik a lüktetés, visszaintek a hátulálló könyvtárosnak, segítségért, kapok is tőle egy pohár vizet a konyhában, ami jólesik, de nem múlik el, sehogy se múlik el, később a könyvtárigazgató váltja, ő is ad egy pohár vizet. változás nincs . 5 óra körül jönnek a konyhán át a műzli klubosok (megint elfelejtettem, hogy ma van, a koncertig egy órácska a másfélből pedig ott tölthettem volna) ajánlják, hogy menjek be a vezetőjükhöz, vezetőnkhoz, még bent van... megnézi a pulzusom. magas, (még szép ..ennyi izgalommal. Azt tanácsolja, csak felet vegyek be a (kézreszketés elleni) razagilinból, mert arra is gyanakszunk, amit renitens módon orvosi tiltás ellenére reggel csak bevettem... a remotiv -amivel antagonista - nem ürülhetett ki a szervezetemből, ha sokéig szedtem(?) Áh, el mindenfajta gyógyszerrel - gondolom.... de az ajkam még mindig, megállás nélkül lüktet. Hirtelen csendre figyelek fel, mi lehet az oka. Hát vége lett a koncertnek ezek szerint már legalább fél órája lüktet az ajkam - megállás nélkül.
bemegyünk a terembe, ott árválkodik a táském a kulcs-csomóval, mondják lent jobb a levegő s még van idő a 6os zárásig...a liftél összefutok SZ Zsuzsa főnök asszonnyal, Sopánkodunk a helyzetemen, Ő is felajánlja hogy kocsin hazavisz, de őt is visszautasítom, van nekem biciklim meg lábam h. I... meg mindentől jobban irtózok, mint hogy egyedül legyek otthon) Aztán merészen gondolok egyet, s témát váltok, hátha sikerül elterelni a figyelmem. Most nem irok arról mi volt a mást téma ( de fontos és jó kimenetelű!!!) és lássatok csodát: az ajaklüktetés is elmúlt. A liftben lefelé már nem lüktetett... Még elmesélte Zs. hogy valahol találkozott a nevemmel, mikor hegedűelőadásom volt... (hát igen, én is hegedültem... valaha) (akkor még nem reszketett a kezem)
még azt is elmeséltem, hogy mikor egyszer a volt hegedűtanárommal Rátky PISTA BÁCSIVAL JÁTSZOTTUK BACH KETTŐS VERSENYÉT - A SZINFALAK MÖGÖTT LÖWINGER MIKSA NAGYAPÁM NEVÉRE LETTEM FIGYELMES, ÉS AKKOR DERÜLT KI SZÁMOIMRA - A KERI JUBUILEUMI ÜNNEPSÉGÉN, egy szereplőként, HOGY AZÉRT EMLITETTÉK MEG A NAGYAPA NEVÉT, mert Ő ALAPOTOTTA AZ ISKOLÁT... erről se beszéltek otthon soha... de lám ilyenen a "véletlenek"...
lent épp jönnek a hegds Józsi, hozzátartozók, J kedvesen sütivel kinál, de egyelőre nem akarom igénybe venni a szám. Örülök hogy nyugton van , lett....
s még vásárolni is kell rohanni, útközben bemegyek a Gyöngy cukimban , s már bent jut eszembe, hogy elrohant az idő, mindjárt zárhatnak, 6-kor,de még van kilenc perc,, meg is kapom a kapszulás kávém, pohár vizzel, s mennék ki kb egy perccel 6 előtt, mikor ismerős lép be az ajtón, fiával, fagyiért...hát az én (tegnap látott, és vele kicsit összekapott) neurológusom. Leküzdve ezt-azt odaléptem hozzá beszámolni esetemről, hogy renitens módon bevettem a razagilint , bár mondta, tegnap, hogy ne...s hogy jártam.. ezzel a fránya ajaklüktetéssel - kedves volt és empatikus, mosolygott: .idegesség... de ne szedjem tényleg a razagint, semmit. És tényleg higgyem már el hogy nincs parkinsonkórom! (a kézremegéssel meg nm fogok hát törödni, nyugalomban nincs is, ahogy a P kórosoknak() Ez a találkozás is egy szerencsés "véletlen" volt
jót bevásároltam.
azóta se lüktet az ajkam (3 napja) s nem is tudom pontosan, hogy mitől volt
vissza ne jöjjön!
