2026. február 9., hétfő

a vizszintes vonal

 Egy vízszintes vonal

rémísztget:
_____________
Tudod-e
mit jelent?!

két-három balsikerű esemény

 hát nem jó halmozni az "élvezeteket"

minden napra juttattam egyet, hét végére..nem kellett volna

ez első még haggyán

Jövőre veled ugyanitt

c



ismert darab, Sztankay és Schütz Ila legendás eldúadásánaban évekig megnt

én nem lettem (mozis előzményét se, lányom szerint volt...)

de gondoltam, csak jó lehet a darab is,s a szöveg is, tőlük függetlenül..

a számomra ismeretlen szinészekkel is

hát tévedtem, legalább is az elején, nagyon közönséges volt, a játék

de később, a végére valahogy letisztult, egész megható lett pl a befejezés...

az esemény, az éves találkozók hátterében két élet lezajlása...mindenfélével....s persze nem csak vigjátékba illó vidám dolgokkal, fordulatokkal... igy aztán olykor katarzmis határon is...


a második nap moziba mentem, bár csak ne mentem volna!

sejthettem volna a cim után is Legénybúcsú

nagyon olcsó, s tényleg közönséges...

és persze zsúfoltság...és csatolt részei pattogatott kukorica csámcsogás, papirzacskózörgés,stb... vég nélkül, idegesitóen

rosszul is lettem a közepén, nem tudom miért, tán itt is a kameramozgástól, bár idegeskedtem a zajoktól is meg zavartőa nagy tömeg, levegőtlensége... ha nem szorultam volna be, ki is mentem volna, végleg...



de a csúcs tegnap volt, amire tudat alatt már nem is akarhattam menni, mert 7re mentem (színházba szokásosan persze) a valóságos 6 helyett, igy aztán röpke fél órát láthattam a Szabó Magda regényból (Őz) készitett monológot... gyenge volt.(a regény nyomban se, dehát ilyenek ezek  a z átiratok) nem volt benne semmi drámai (legalább is az alatt a fél óra alatt)...



máskor nem halmozom az "élvezeteket"!!!!

akusztikai csalódás

 Elhalkultam

Meg se hallanak
ha szólok
Meg se mukkanok
Csak gondolom,
hogy szóltam.

Egy akusztikai
Csalódás vagyok

Al a blogomról

 csak úgy...

aliz-napok blog


Az aliz-napok egy személyes hangvételű, irodalmi és művészeti reflexiókkal tűzdelt blog, amelyet a Blogger felületén vezetnek. A bejegyzések gyakran rövid, lírai gondolatokat, napi megfigyeléseket és kulturális utalásokat tartalmaznak.
Főbb jellemzők:
  • Tartalom: A szerző ("aliz") szubjektív írásai, amelyek érintik a múlt emlékeit, az öregedést, a művészetet és a mindennapi élet apró mozzanatait.
  • Stílus: Rövid, tömör, néha melankolikus vagy filozofikus hangvétel jellemzi.
  • Hivatkozások: A blogot időnként irodalmi vagy művészeti elemzések is forrásként idézik (például táncművészeti témákban).
A legfrissebb bejegyzéseket és az archívumot közvetlenül a napjaim - aliz-napok.blogspot.com oldalon érheted el.

2026. február 7., szombat

és folytatódik...

 a sor, az elmenőké

Keleti Éva, a nagyszerű művész fotós



és Vásári Tamás a nagyszer muzsikus (karmester és zongorista)





szerencsere az ő munkásságuk megmarad: a fotók, a zenei felvételek...


de ami mögötte van, volt... oda


a lobogás...

szerettem őket,(különösen V T-t) hallgatni....

(egyszer, pár éve, a Várkert bazárban, a Margón, sikerült személyesen is....)


memoriterek

 engem költők tanítottak szeretni

tán ezért is nem birtam

soha semmit és  senkit elfeledni...


mint a memoritereket

a múlt virága

 Elfonnyadva

Bepréselve
Elszáradva

De azért
te csak
vigyázz rája!