Traumák és elfojtások. Kimondhatatlan és kimondatlan. Hogyan lehet kiírni magunkból a sorsunkat, hangot és szavakat találni annak, amiről a legtöbben hallgatunk? – A Petőfi Irodalmi Múzeum márciusban indult Sor(s)törés sorozatának második estjén, április 21-én Babarczy Eszter Apám meghal című regénye lesz a téma.
Hogyan hatnak ránk a generációkon átívelő családi történeteink? Hogyan jelennek meg a törések, a sorskérdések a kortárs prózában? A Petőfi Irodalmi Múzeum programsorozatában az elmúlt évek felkavaró kortárs művei által felvetett személyes és társadalmi kérdéseket járják körbe meghívott vendégeikkel a szerkesztők úgy, hogy irodalmi és pszichológiai szempontokat is bevetve új nézőpontokat igyekeznek kínálni a regények olvasásához.
A március 18-án indult Sor(s)törés telt házas premierjén Grecsó Krisztián Apám üzent című aparegényén keresztül egy család múltja nyomába eredhettek a résztvevők. A beszélgetés az apa alakján keresztül, irodalmi és pszichológiai szempontból vizsgálta a kisiklott sorsok és a szenvedélybetegségek kapcsolatát, a feloldás és a megbocsátás nehézségét, az örökségül kapott szorongásokat („A kétségbeesése az apjától kapott legfontosabb tudás volt”). A jelenlévők közösen próbálták megérteni, miként formálták a különböző történelmi idők és a rendszerváltás utáni bizonytalanságban megtört nemzedékek traumái a későbbi generációk jelenét és ezáltal közös jövőnket is. Arra kerestek választ, hogy „Hogyan lehet túlélni, hogy egy embernek a sorsa és a vágyai ennyire széttartanak...” A beszélgetést, melynek meghívott vendége volt Turi Tímea, a kötet szerkesztője és Dr. Bene Katica orvos, személyközpontú tanácsadó, leendő család- és párterapeuta, Száraz Eszter szerkesztő-rendező moderálta.
Az április 21-én 18 órától megrendezendő második eseményen Babarczy Eszter Apám meghal című regénye áll a beszélgetés fókuszában, és a résztvevők arra tesznek kísérletet, hogy a gyász és megértés összefüggéseit vizsgálva megpróbáljanak válaszolni a regény által felvetett kérdésekre: lehet-e egyszerre dühösnek lenni a haldoklóra és mélyen együttérezni vele; mennyiben más a folyamat, ha történetesen a saját apánkról van szó? Hogyan lehet szembenézni az elfogadhatatlannal, miként lehet elfogadni és feldolgozni azt, hogy a szemünk láttára egyre kisebb és kiszolgáltatottabb lesz az az ember, aki a színházi élet befolyásos, ismert alakja volt egykor, és akire valójában haragszunk... Azon túl tehát, hogy szó lesz a gyászról, az ápolás mindennapjairól és egy nehéz, bántalmazásoktól sem mentes gyerek-szülő kapcsolatról, olyan messzire mutató kérdésekre is választ kereshetünk, hogy például lehet-e a művészet az elengedés eszköze; segítheti-e a lezárást; mit lehet kezdeni az örökséggel, meddig van dolgunk mások életével és a tőlük örökül kapott hagyatékkal. Az elérhetetlen apa alakjának felidézése közben a jelenlévők azt is végiggondolják, vajon közelebb kerülhetünk-e a halál árnyékában ahhoz, aki egy életen át megnehezítette a létezésünket. A beszélgetést Száraz Eszter szerkesztő-rendező vezeti, meghívott vendégei pedig: Károlyi Csaba, irodalomkritikus, szerkesztő, az Élet és Irodalom főszerkesztő-helyettese, valamint – miként az első esten is – Dr. Bene Katica orvos, személyközpontú tanácsadó, leendő család- és párterapeuta.
iDE ILLENE MÉG AZ ELHŰNYT gYÖRGY PÉTERTŐL APÁM HELYETT
