egyszemélyes intézmény -ember. Volt.
pár hónapja olvastam valami vészjósló bejegyzést tőle, magáról, rossz egészségi állapotáról, de aztán semmit...reméltem jobban ill. jól van...igy most nagyon meglepett és megrenditett a halálhir
de még nény napja is aktiv volt, Pl Bereményivel énekelt Csehtamás dalokat....meg irta, hogy 3,20-ig mindig fent van... akkor halt meg Deák Bill.. utána ment?!
lehet mondani , hogy az egész ország kultúrnépe felbolydult a hirre, s olyan szeretet áramlás indult és tart most is, ami páratlan és ami csakis az ő szerető lényének a visszhangja... sajnos búcsú
néhányszor én is jártam a Nyitott műhelyébens, ennél a nyitott szivű embernél...
legemlékezetesebb lányom egyik kötetének bemutatója volt..
amin még jó hangfelvételeket is tudtam csinálni, zavartalanul,s másokat se zavarva...)
voltam egyéb eseményeken is, néhányszor lányommal
de külön is, egy filmklubon (Antonioni)
bevésődött a falra irt Petri vers is (Forgách András keze nyomán, rajza is) A mosoly....meg az a rengeteg könyv, folyóirat....
Fintalaci igazi házagazdaként a pultja mögül enni- innivalókat is elővarázsolt
egyszer tán én is beszéltem a pultnál, futólag, vele - most sajnálom, hogy nem többet...meg nem is ettem a főztjéből...
62 éves volt, a 63, születésnapja küszöbén
az a betegség amiről homályosan irt, csak elvihette, anélkül - hogy attól tartok - igazán törődött volna vele
ahogy a fotókat nézem, egyre soványabb lett...
más habitus...
remélem törődött vele valaki...hiszen annyian de annyian szerették, vagy csak a műhelyt s benne tárgyiasitva csupaszív, vendégszerető gazdáját?
miért csak nekrológokban tudunk kedvesek, szeretetteliek lenni? Mikor már késő!!!!
(foto: Gergely Máté Oláh)
***
kikerestema blogomból a filmes eseményt
https://aliz-napok.blogspot.com/2017/06/antonio-megtagadott-majd-visszafogadott.html
s lám, csak egy villanásra is megidéződött fintalaci gáláns, házigazda-alakja! :
"van egy filmklub a Nyitott Műhelyben...mindig meghiv rá egy fb ismerősöm és mindig bosszankodom, hogy bár "érdekel" de sose tudok ott is lenni...
hát most , ha már Pesten - mindenképp elmegyek, gondoltam
igaz, hogy az alagsori helyiségbe, ami be is volt spalettázva, mikor kinyitottam, semmit nem láttam...csak a műhely vezetőjének gáláns segitségével tudtam lejönni a lépcsőn..."
"