az iró és szerkesztője

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nádasdy...

 7, 51-kor kérdem lányom tól sms-en? Olvastad?

7,52-kor azaz rögötn válaszol: hogyne, nagyon sajnálom

és perceken belül olvasom mr a nekrológot a Magvető oldalán:

Nádasdy Ádámtól Turi Tímea búcsúzik:

Akik ott voltunk, sosem felejtjük el, milyen volt, amikor Nádasdy Ádámot a FISZ-táborban 2022 nyarán körbeülte népes, figyelmes közönsége. Most ezen a különösen szürke, esős reggelen furcsa vigasz visszagondolni arra a verőfényes délutánra, amikor a susogó lombok alatt megkérdezte Károlyi Csaba, hogy újabban miért ír olyan sok istenes verset. Nádasdy körülnézett, és azt mondta: „Van egy rossz hírem, egyszer mindannyian meghalunk” – és tanárosan felemelte mutatóujját, úgy nézett körül, mintha egyszerre mindenkire –, „nem most, de kivétel nélkül.”
Hát akkor ő most.
Akik ismertük, sosem felejtjük el páratlan stílusát, édes humorát, szigorú tudását – és hogy a legszigorúbb mégis önmagával volt. Akik vele dolgozhattunk, akik voltunk olyan megátalkodottan szerencsések, tőle tanulhattuk, hogy a távolság nem elválaszt, hanem összeköt, hogy a munka gyógyír majdnem minden bajra, és most tőle tanultuk meg azt is, hogy csak majdnem. Pontos volt, precíz és fáradhatatlan, és teljesen unortodox módon lett széles körben is népszerű – nemcsak költőként, de nyelvészként, műfordítóként is. Mert hiteles volt, és ellenállhatatlan.
Akik olvastuk őt, sosem felejtjük el, hogy bármiről írt, az érdekes volt. Nem volt az a száraz nyelvészeti összefüggés, az a verstani kérdés, ami ne lett volna eszméletlenül izgalmas úgy, ahogy ő mesélte el. A memoárírástól határozottan – és persze milyen udvariasan – elzárkózott, de amikor történeteket mesélt a gyerek- vagy a fiatalkoráról, az mind-mind feledhetetlen stílusú elbeszéléssé vált. Amit emlékeiből közössé tett, azt is pedagógiai célból tette: okuljunk e példákból. Ugyanígy a verseiben is minden apróság fontos lett: egy nipp, egy reggeli vagy egy esernyő; minden fontos volt, amit a figyelme azzá tett.
A tőle tanultak kapcsoljanak össze műveivel és minket ezután is.

A fényképet 2024 júniusában a Billeg a csónak című kötet bemutatóján készítette Valuska Gábor. 

s alatta 1, 2 ezer ember reagálása...

portré kiállítás - könyvbemutatóm közt

 hineni - a portrékiállitás cime

még meg is fordult a fejemben a héber szó láttán, hogy netán zsidó a fotómővész

de nem - tisztázta rögtön a nyitás elején, hogy Feldmártól ered a cim. róla csinálta az első portrét, aminek kézhez kapása után rögtön igy reagált a (zsidó) pszichológus, hogy ez olyan mint a hineni,  mint mikor a bibliai Ábrahám azt mondta Istennek , hogy hineni itt vagyok készen állok.tégy velem amit akarsz...stb (pontosan nehezen forditható magyarra)

látva az álló teljes alakú portrékat, akik/amik a sötétből tűnnek elő

eszembe jutottt L Cohen Hineni (utolsó) dalának vissza-visszatérő gondolata is:

 Ha te azt akarod,hogy sötétebb legyen, 

mi megöljük a lángot a fényt...

azt akarod, hogy sötétebb legyen...

de ez csak véletlen egybeesés, mint tisztáztuk is

(mindenesetre Cohennek ez a dal ill ez a gondolat volt legutolsó alkotói megnyilatkozása)...

hineni...

tele van boritva az egész kiállitóterem a portrékkal (a 76ból mind nem is fért el mind, a profilportrékból)...

20-án itt lesz a kötetbemutatóm, nézegettem is. mi , ki lesz a hátterem Vámos? Müller Péter Sziami?

és egyáltalán elférünk-e a képektől ? :)

lehet hogy furcsa is lesz ennyi figyelmes tanú előtt beszélgetni Liebeléről és lányáról meg a többiekről... 

hineni....

igaz is , meg is beszéltük az ignővel a meghivót, a fotóját, ami a botitóé is,   de maga  a portré, a kettősportré anyuval...

csak egy kikötésem volt, azt akarták a nevem alá irni, hogy iró, persze tiltakoztam, - attól, hogy irogat:) az ember, még nem iró!!!

és ne is irjanak semmi titulust a neve alá, csak a nevem, (tán még azt se kéne, mint a középkori M S mesternek) és még véletlen se amit pedig szoktak "nyugalmazott pedagógus"

ez olyan mintha már meghalt volna az ember(nyugodjon békében, elparentálták) a pedagógustól is a hideg ráz (pedajgogosz, akik ókori rabszolgaként kisérgették a gyerekeket)

(gimn. TANÁR VOLTAM S SZERINTEM AZ IS MARADTAM...

DE LEGYEK ÉN CSAK A NEVEM 

(A FOTÓMŰVÉSZ PORTRÉI MELLETT IS CSAK EZ ÁLL.... legyenek rajta, irók, szinészek, tudósok bár) - mind ember (Isten előtt)

ecce homo

megrendülve

 

előre bocsátom (mosva kezeimet), hogy nem mondták be az előadás elótt hogy kapcsoljuk ki mobiljainkat és nem lehet semmi felvételt csinálni, s mivel épp mellettem a lépcsőn az egész darabot felvették televizióra (. gondoltam én is... csinálok pár képet sutyiban...

nekem muszáj megörökiteni. mindent (?)

ismertem a darabot, egy időben minden Szabó Magdát elolvastam, ezt a Pilátust ugyan nem biztos, de láttam egy emlékezetes darabot belőle a tévében, Hámori Ildikóval és Győri Annával...anya és lánya,,felejthetetlen volt

ez a mostani is... majdnem annyira

Bánfalvi Ágnes (egész más alkatával, mint Hámori)...remek volt! az a tétova, esetlen mozgása...szerencsétlenkedése, ügyetenkedése, helyét nem találása (kiszakitva falusti otthonából a fővárosba lánya mellé, egy kis zugba) , nem tudott kikászálódni a férje halála keletkezte kilátástalanságból..

csak a halálba - egy félig tudatos - a kilátástalan jelenből a szép múltba révülő - állapotában

a lánya hiába próbált segiteni rajta, tilalmaival, szigorával nagyon rosszuk csinálta!

nem hiába omlott össze a végén egy székre, apját anyját kiáltva - árván... magára hagyva...

megrendültem, igen, megint...most icipicit az ő sorsát is átélve (bár végig nagyon ellenszenves volt, értetlenségével és érzéketlenségével)

nehéz dolgok ezek, mindkét oldalról nézve...

tanitványok -visszatekintve

 elfoglalták a kedvenc törzshelyem az étterem legvégében igy kénytelen vagyok a szembesarokba egy 6 személyes asztalhoz ülni(mert ez is falnál van, ne legyen mögöttem senki)

nézelődök, (mobilom otthon, igy intenzivebben? a való világban) egy pici gyerek ül a terem végében az asztal mellett, hadonászva, mellette babakocsija, s mellette az anyja a kis barátnőjével, fontoskodnak...

amúgy üresek az asztalok nagyjából, a másik asztalnál egy szemüveges nő lecsúszott hajjal frizurával, marokra fogott felemelt villával idegesen nézi a mobilját, néha belekap, halászlé mellettük

ők nem soká el is mennek, akik szembeültek , férfiak, megmarkolásszák a halászlét (én nem mertem azt kérni a feltételezhető szálkák miatt)

de jön helyükre egy nagy társaság, ők épp 6an vannak, látom a kék pulóveres az ablaknál pakolássza a kabátját, fiatalabb , vöröses hosszúhajú nő  két nagykamasz fiúval, s szembe egy kopaszodó férfi - igen, ők pont 6anvannak,  jön a pincér , étlapról esznek, nem menűt. és külön kivánságuk a más köret...

lassan készülődök, már a kabátom is rajtam, mikor hirtelen mellettem látom a kék pulóverest, a nyakamba is borul, hát igen , ismerem, hogy nem ismertem föl mindjárt?!, tanitványom volt, több mint 50 éve, ofja voltam, facebookon érintkezünk is... életben is szép vagy (s még mindig!)   - mondom neki, a fb ra utalva, elkerültek valami környéki faluba,  ovőnő lett, unokákkal, csak fb-on látom ...jaj, nem is tudom, hogy nem ismertem rögtön rá, dehiszen a lányát is tanítottam, mondja,  jön is, hát persze, rákérdezek mikor is tanithattam, 94-98-ig járt a gimibe, no én 96-ban mentem nyugdíjba, akkor nem végig, de nem is eleitől. mert ahogy rájövök,  ez volt az a bizonyos b osztály, akit "rámsóztak", ... szülni ment a korábbi irodalom tanárjuk, úgy kerültem hozzájuk (dobáltak össze vissza! helyttesitgetni is)nem jut eszébe a neve, nekem viszont igen O Klára, őt nagyon szerették, igy utána csinálhattam volna én bármit is, az előítéleteikkel nem birhattam megbirkózni,  nem jöttem ki veletek valami jól - mondom sajnálkozva  most (ez volt az egyetlen ilyen osztályom, emlékeim szerint) Igen, mert puskáztunk! (no, megfejtődött a rejtély! Megvan az ok!  Mert a puskázást nem bírtam elviselni, aki puskázott az velem örök haragba esett, node ha az egész osztály...?  már mindent értek s kicsit meg is könnyebbülök... Ugye mi jól kijöttünk? - fordulok az anyjához. Ó, igen, mondja igazi mosollyal, és hozzá is teszi, hogy az irodalomszeretet, amit beléjük oltottam, megmaradt neki mai napig.....

mégis csak boldog vagyok!

mint 1979-ben, velük? (a gimi udvarábn egy részükkel, délután...)

valami önálló külön foglalkozásuk volt, beszaladtam hozzájuk akkor még nem-férjemmel, ő csinálta a fotót)

****

helyesbitések a fotóval...

1974-77!  a tablójuk:

szürete 1975

AZ iSTÓK FILM

 a HAGYMAHÁZBAN VOLT  az Istók film 2 órás!) vetitése

itt a tanitványok, kollegák emlékeztek rá, gyönyörűen, változatosan, szivvel, tényleg szinte megelevenült Margit nénijük alakja

Kedves meglepetés volt hogy kiválasztott alakja G Kati v igazgatónő, az Istók alapitvány mindenese,  beszélt arról, hogy lett az első Istók dijas Turi Timi (lányom)...mert az fontos volt hogy ki lesz az első... (s ő 9 évesen már  nem "akárki" volt:. hanem valaki)

Ja és én voltam Istók Margit "magyar hangja" :)  az én hangomon szólaltak meg visszaemlékezései (egy hosszú monológ )képekkel előhozva. megelevenitve, bár a hangom nem volt alt 3 (ahogy Kerek F is emlitette, és emlékeimben is élt hogy nagyon mély) de az olvasás közben is úgy éreztem hogy kicsit sikerült azonosulni vele...

a jelenlevő tévéoperatőr elmenőben megkoccintotta a vállam, kérdezve, hogy én vagyok a hang? ?:)

a vetités végén (igy) én is kaptam egy kálát

és miután azt mondtam az átadó rendező-szerkesztőnek, hogy nagyon szép volt a film. Fantasztokus  Ő ezt monda rá, hogy te vagy fantasztikus! (hm)

Kálmán, a remek operatőr-vágó elküldte a filmet, megjegyezve, hogy rossz volt a hang a hagymaházban (valóban túl erősen torzitott).. de itt jó...

gratuláltam neki, de ő is a remek narárációért nekem... (milyen udariasak...)

itt a teljes 2 órás film

Pest - Makó

 Makóra újabban rendszeresen s hazatérő régi kedves tanitványommal beszélgetünk...(az Istók film vetitése előtt a Hagymaházban) hogy hogy is van ez

miután Pesten élte le aktiv életét visszahúzta a szive  szülőföldjére, én meg bár mindig is fiatal koromban Pestre vágytam, s most ott vannak a leszármazottaim, s lakhatnék Pesten is, ,itt ragadtam

pedig minden szabad időmben felruccantam Pestre, és aztán számoltam be utána az élményeimről a tanitványaimnak - juttatja most eszembe tanitványom

bizony  főleg szinházi előadások..., volt úgy hogy egy nap kettő is.... .

de jó is, hogy beszámoltam róla, juttattam nekik is belőle....