Szabados Árpád monumentális gyerekképei

 már a kiállitásmegnyitó előtti nap láthattam Sz Á óriásképeit, melyeket a Magyar Nemzeti Bank jóvoltából idéntől birtokolhat a múzeumunk

be kell vallanom, nem nyerte el a tetszésemet, meg le is kötötte  a zenepróba, illetve a rendetlenségtől, a sok széktől, gyerektől, hangzavartól is nem tudhattak érvényesülni

most kimentem az erkélyre is,  és onnan benézve elámultam

sőt már bent is a két sor székberendezés mellett

hiába... túl nagyok ezek a képek, kell hozzájuk a nagy szabad tér...

olybá tűntek mint a gyerekalkotások

de hát SZ A  - ha jól emlékszem - foglalkozott gyerekek képzőművészeti fejlesztésével. Valószinűleg hathattak egymásra, jó estben oda-vissza

később ezt meg is erősitette König emeritus rektor a GYIK műhellyel

makói vonatkozása is van a legelső grafikai művésztelepünk tagjaként 

lehet h a kiállitásnyitó emberünk se nagyon volt megelégedve e  képekkel, bár nyilván nem mondta

de azt kihangsúlyozta, hogy ezek csak mozzanatok a nagy  életmű- folyamban

és tájékozódjunk (jobb hiján neten..egyéb műveiről is főleg a rajzait dicsérte (az én emlékezetemben is ezek motoszkálnak)

a megnyitóbeszédből amúgy sajnos nem sokat láttam - hallottam elállták a kilátásomat.,,

a képeket még megnéztem,de nem feledkeztem meg a finom pogácsáról sem

s még időben elviharzottam, nehogy túl egyem magam belőle...(de azért egy pár beszélgetésre , eszmecserére is volt alkalmam - az is kell....

Timi könyvhete pár plusz képen

 Timi ki se látszott a könyvhéten (a könyvekből)

találtam még néhény képet a neten róla (is)

lám:

műzli kis fúvószenével

 elsőnek értem jókorán a ktárba, bepakoltam törzshelyemre a táskám és kimentem a kiállitóterembe, ahol próba zajlott a későbbi fúvós zeneiskolai koncertre, piciktól kicsikig,  no volt egy-két kamasz is...

meglepett, hogy milyen szépen, tisztán játszottak, szinte mind, s milyen kedves, figyelmes hozzáértéssel instruálta néha őket tanárnőjük, aki kisért is zongorán...

annyira belefeledkeztem az élménybe, hogy le is késtem a műzlimet, már tele volt a terem, de szerencsére a helyem üresen maradt...

ételekről volt szó, most magnézium után főleg a Kalciumokról...de a lényeg itt is a MOZGÁS volt.

aero, tehát levegőn (de ez nyitott ablak vagy az erkély is lehet (hallom , igaz-e? hogy a covid alatt valaki lefutotta a maratonit...itt... vajon hány napig, és nem szédült?)

no, magas a Ca tartalma a hüvelyeseknek, bab, borsó, magvak, (dió, mogyoró, szezám), alma, (jól mossuk meg, szappannal(?) tojás

calcividet ajánlja J.. egy időben szedtem, majd visszatérek, mert most Béres óriási tablettám van otthon, amit nem szeretek (tudok) nyeldesni

ebből hetente 4-5 elég, bő vizzel, . és séta előtt, mert igy jobb a beépülése

no és a tejtermékek mégis csak

(kár hogy nem birom a tejet(?)

a szénsavtól itt is jobb óvakodni, mert rontja a beépülést

erős fűszereket se fogyasszunk!

rákérdeztem, h ugye csontritkulásra jó a Ca. IGEN! De a porcoknak is...annak épitőanyaga, meg az izomzatnak

ja, és Ca bevétel körül egy óráig ne vegyünk be semmi mást

és a görögdinnye is Ca t tartalmaz

..

szó  volt még a káliumról

ami jó a szivizomzatra (csak túlzásba nem jó vinni, bár az élelemben nincs túlzás, viszont mikor a terhességem elején infuzióban azt adták, rosszul állitották be, túl gyorsan csöpögött belém, rosszul lettem, ha Kné nem szól egy ápolónak nem is tudom mi lett volna velem (velünk!) - örök hála neki)

banánon kivül a paradicsomban is van kálium!

fügében , datolyába (jutott eszembe nagyanyám Hollandiából küldött finom préselt datolyái dobozokban!)

ja, és még a császárszalonnában is van kálium- anyu hogy szerette!

és egyáltalán módjával de hasznos az állati zsir! nem csak a növényi olajat kéne használni

--- végül a kimaradó 10 percben az én fennmaradt kérésem teljesült

mi jó gyógynövény depr ellen?

hát persze a citromfű. hiszen a remotivban is az van, amim be is vált (csak a razagilin miatt álltam le vele, de visszatérek!)

J azt mondja inkább teát igyak citromfűból.... az az igazi..

ez harmonizál, de nyugtat is

jó mellé Cvitamin is, 2-300gr naponta

ja és lényeg a mozgás, levegőn, friss levegőn, mert ez emeli az O szintet a vérben (ezt tanusithatom, mér ah  csak egy napot itthon maradok, másnap muszáj kitörnöm....)

és napi 1,5 liter ásványviz- tisztán (nem gyümölcslé!)

- és szeptember 3-án találkozunk (most jó hosszú lesz a nyári szünet!) :(

ja, és végig behallatszott a kiállitóteremből a már koncerti fúvószene- kellemes volt!

otthon

 anyunak nyitva volt a szive

ahogy az ajtaja is

mindenki előtt

még a koldust is

konyhájába beültette

megetetni

vacsorát bárki kapott

ha betévedt hozzánk

hol mindenki

otthon érezte  magát

pillanatok alatt

csak én nem tudtam

igazán otthon lenni

sehol soha

de mióta nincs

anyám

azóta különösen

hiszen ő volt

az otthon nekem

ha akkor 

nem is tudtam róla

öltözködési"gondok"

 sok ruhám (kacatom) van

lógnak (szép faragott szekrényeim oldalán is, eltakarva azt,l ányom bosszantására) mert nem férnek bele..(el kéne ajándékozni  kiselejtezni jórészüket)

azt vettem észre, hogy mindezek ellenére hajlpamos vagyok napokig (ha az időjárás változatlan) ugyanabban a göncben maradni

hm

lustaság?kényelem?

tán az is , hogy idővel a legtöbbel van valami bajom (ami az én változásaimban rejlik, mert nem csak az időét kell figyelembe venni, ráadásul ez állandósul))

l rövid ujjút már nem szivesen hordok (ne mondjam miért)

meg szeretem összehangolni a dolgokat (cipővel, táskával is, nomeg most jön a szalmakalapszezon, a mai (s tegnapi) drapp ruhámhoz se találtam köztük megfelelő árnyalatot)( igy nehéz....

node, sose legyen nagyobb bajom!

Timi újabb ÉS visszhangja

 

Pajor Tamás

 A sivatagi vándorlásról

Turi Tímea friss rendszerváltásunkat elemző eszmefuttatására („Szabadnak lenni nehéz”, ÉS, 2026/18., ápr. 30.) Molnár Péter reagált e helyütt (A sivatagi vándorlás vége, ÉS, 2026/21., máj. 22.), én pedig most mindkettőjükre. 

Csak annyit jegyzek meg, hogy én rögtön  azzal reagáltam Molnár cikkére , visszhangjára, melyben azt fejtegette, hogy már vége a vándorlásnak és Kánaánban vagyunk :)

hogy nem, dehogy, MI MINDIG VÁNDORoLUNK!!!! őersze hogy nincs itt a Kánaán

Kezdem azzal, hogy a bibliai allegóriák felállítása a profán történelem helyzetértékelésére általában egyszerre felemelő és sántító. Magasztos, mert világnézet-semlegesen origóba helyezi a zsidó-keresztény civilizáció alapkönyvét, az így felállított párhuzam azonban óhatatlanul billeg is, hiszen a biblikus történésekben az Örökkévaló transzcendens szerepvállalása sokkal tetten érhetőbb, mint az azóta zajló történelmünkben. Főképp a demokrácia tekintetében igaz ez, amely elnevezésében is a népi aktivitásra utal.

Mindazonáltal persze nagyon is helyénvaló a szentírási analógia felállítása, mert ez mindenkori eligazodásunk iránytűjévé vált, szinte világképtől függetlenül.

A konkrét témára térve nehezen látom megfeleltethetőnek jelenlegi státuszunkat akár a negyvenéves pusztai vándorlásra, akár a Kánaánba való bemenetelre vonatkozólag. Egyébiránt a zsidó honfoglalásról is illő megjegyezni, hogy ellentmondásoktól szabdalt eredményt hozott: Izrael népe bevonult ugyan Kánaán földjére, de ez mégsem lett a szó átvitt és patetikus értelmében vett „Kánaán”. Olyannyira nem, hogy végül bekövetkezett a zsidó állam XX. századig tartó fogságba vitele.

Szóval édeni állapot bekövetkeztére itthon sem számíthatunk, és nemcsak az alapvető metafizikai feltételek hiánya miatt, hanem azért sem, mert egész világunk szemmel láthatólag összeomlóban van.

Mégis tagadhatatlan, hogy kiemelkedő nemzetközi figyelem irányul most Magyarországra, és nem véletlenül. Hazánk ünnepi mintává vált szerte a világon a szabadság szerelmesei számára.

Történetünk most belenőtt a korábban ügyesen csengő pátosz fogalmába.

Egy szinte példátlan morális összekapaszkodás, új testvériség vívta ki a rendszerváltást, mégpedig vérte­lenül.

A „Ferrari – Armani – Louis Vuitton – Gucci” kalifátusnak vége.

Mi, civilek egy új, egyedülállóan kedvező történelmi konstellációban népfrontot alkotva – Isten segítségével – megdöntöttük a kézivezérléses, ázsiai mintázatú önkényt, amely bár még nem volt expressis verbis diktatúra – és valóban ezért is lehetett leváltani demokratikusan –, de már nem sok kellett volna, hogy azzá váljon. Menesztettük a rongyrázó, parvenü kiskirályok posztfeudális ispánvilágát, leváltottuk a pszeudoszakrális, oroszizálódó kriminokráciát és az ezt fenntartó, pusztítóan mérgező hazugságipart.

Így most soha nem látott történelmi lehetőség kapujában állunk.

A jelenlegi kormány a mi delegáltjainkból tevődik össze. Ezért is lenne értelmetlen a mindenkori ellenzéki perszóna páncélzatában való oktalan pattogás. Ez most egy „ellenzéki kormányzat” a túl hosszúra nyúló múlt és a végérvényes putyinizálódás felé haladó autokratikus-hibrid ex-rezsim ellenében.

Most hagyni kell az új vezetőket, akik láthatóan teszik is a dolgukat.

Magyar Péter kiemelkedő tanulási és kommunikációs képességekről, témaérzékenységről és intelligenciáról tett tanúságot.

Egyes, joggal kritizálható tulajdonságai hiányában pedig vélhetően más ember nem nyerte volna meg a választást.

Így hát számunkra most nem marad más, mint hogy kritikai érzékünket megőrizve, egyfajta támogatói polgári miliővel segítsük a megígért célok megvalósítását.

Ezek közül is az igazságtétel elmaradása lenne talán a legsúlyosabb deficit. Az új hatalomnak meg kell tehát találnia a jakobinus revans és a totojázó jogászkodás közötti optimumot. Mindenesetre a könyvtárnyi elmélettel rendelkező jogosság és igazságosság érzékeny egyensúlyának most inkább az igazság irányába kell billennie. Legalábbis szerény véleményem szerint.

Transzparens, arányos és mielőbbi elszámoltatásra van szükség.

Az új hatalmat ugyanis az emberek konszenzuális lelkiismereti egysége emelte pozícióba, és ha a paragrafusnyelv csűrés-csavarása ellényegteleníti a jogi entitást, akkor az annak alapját képező igazságosság is elvész, és vele együtt az új felállásba vetett közbizalom is.

Visszatérve a bibliai metaforához: a Kánaán vélhetően nem fog eljönni, de talán a pusztai vándorlás keserves tapasztalatából már sok mindent magunk mögött hagyhattunk – hála Istennek.

Köszönöm a felütést Turi Tímeának és Molnár Péternek a felütést

NO, szerintem még mindig vndorlunk:) ha tán jpobb irnyban is(?)

VISSZHANG - LXX. évfolyam, 25. szám, 2026. június 19.

anyu (118) velem (83)

 anyu itt van velem 

szakadatlan

azt mondjátok az nem lehet

mert  már 37 éve nincs is

de van! nem testben persze

de mindenütt szerte

itt van....

velem

(mindörökre

azaz 

amig én vagyok

biztosan)