2026. november 17., kedd

A Fintalaci


egyszemélyes intézmény -ember. Volt.

pár hónapja olvastam valami vészjósló bejegyzést tőle, magáról, rossz egészségi állapotáról, de aztán semmit...reméltem jobban ill.  jól van...igy most nagyon meglepett és megrenditett a halálhir

de még nény napja is aktiv volt, Pl Bereményivel énekelt Csehtamás dalokat....meg irta, hogy 3,20-ig mindig fent van... akkor halt meg Deák Bill.. utána ment?!

lehet mondani , hogy az egész ország kultúrnépe felbolydult a hirre, s olyan szeretet áramlás indult és tart most is, ami páratlan és ami csakis az ő  szerető lényének a visszhangja... sajnos búcsú

néhányszor én is jártam a Nyitott műhelyébens, ennél a nyitott szivű embernél...

legemlékezetesebb lányom egyik kötetének bemutatója volt.. 

amin még jó hangfelvételeket is tudtam csinálni, zavartalanul,s másokat se zavarva...)


voltam egyéb eseményeken is, néhányszor lányommal

de külön is, egy filmklubon (Antonioni)


bevésődött a falra irt Petri vers is (Forgách András keze nyomán, rajza is) A mosoly....meg az a rengeteg könyv, folyóirat....


Fintalaci igazi házagazdaként a pultja mögül enni- innivalókat is elővarázsolt

egyszer tán én is beszéltem a pultnál, futólag, vele - most sajnálom, hogy nem többet...meg nem is ettem a főztjéből...


62 éves volt, a 63, születésnapja küszöbén 

az a betegség amiről homályosan irt, csak elvihette, anélkül - hogy attól tartok - igazán törődött volna vele

ahogy a fotókat nézem, egyre soványabb lett...

más habitus...

remélem törődött vele valaki...hiszen annyian de annyian szerették, vagy csak a műhelyt s benne tárgyiasitva  csupaszív, vendégszerető gazdáját? 


miért csak nekrológokban tudunk kedvesek, szeretetteliek lenni? Mikor már késő!!!!





***

kikerestema blogomból a filmes eseményt

https://aliz-napok.blogspot.com/2017/06/antonio-megtagadott-majd-visszafogadott.html

s lám, csak egy villanásra is megidéződött fintalaci gáláns, házigazda-alakja! :


"van egy filmklub a Nyitott Műhelyben...mindig meghiv rá egy fb ismerősöm és mindig bosszankodom, hogy bár "érdekel" de sose tudok  ott is lenni...


hát most , ha már Pesten - mindenképp elmegyek, gondoltam

igaz, hogy az alagsori helyiségbe, ami be is volt spalettázva, mikor kinyitottam, semmit nem láttam...csak a  műhely vezetőjének gáláns segitségével tudtam lejönni a lépcsőn..."

"




fehér hajnal

Fehér az ég

Őszi hajnal
Áll az idő
Moccanatlan

Vár valamit
előttem egy
újabb bús nap

tetézzem meg
örömmel is!



2026. november 16., hétfő

haszidok az étteremben

 szombat délután 

megyek a parki ebéd után, kedvenc kávézóhelyemre, a Gloriusba

előttem imbolyog , szokatlanul 2 haszidnak látszó ember, merthogy a kabátjuk alól kilóg a thalesz , meg még egyéb, rojtok is... fejükön is van valami persze, kezükben semmi

túlmennek a bejáraton, keresik

előre menve mutatom nekik, egyszerű, ha közeledünk hozzá, magától kinyílik az ajtó

köztük megyek be, aki utánam jön,thank you-val megköszöni


később, már hozták is a kávém

de dörömböléseket hallok, az ablakokon... a recepcióban senki

az ablakok türelmetlen kezeket látok

előttük is, de most már belülről - nyitom ki az ajtót

semmi köszönet (felcsaptam recepciósnak? akinek kötelessége ez?)

nem tudom, boldogulnak-e, az előbb egy pincérnő szaladt utánuk, mert valamit kértek...


szombat, nem csinálhatnak semmit ... tudom

abszolút kiszolgáltatottság

de őket láthatóan nem zavarja

mindenen felül állnak

(lányom, mikor este elmesélem az esetet kijavit: csak kivül...

hát nem is tudom....

***

fotót nem készitettem róluk, pedig jó képek lettek volna

(bennem megmaradtak)

dehát eszembe se jutott

szombaton nem fényképez(het)ünk

és hát én is zsidó lennék

vagy mi a szösz

igaz, nem tartom a szombatot, pedig tán kéne, ha nem is bigott módon ( (régebben gyújtottam gyertyát péntek este, de tűztől tartva már nem, a Bet Orimi szombatfogdásokat ugyan nézem, de inkább csak az enyémek miatt - najó meg a heti szakaszok...)

azt mondják, nem is a zsidók tartották a szombatot, forditva a szombat tartotta meg őket

én ebből kimaradtam?

pedig ősöm állitólag  a szegedi főrabbiként panaszt tett, mert hivei szombaton vásárba mentek,... de a panasza persze már falrahányt borsó volt (ugyan kinek is panaszkodhatott?!)

muszáj haladni a korral, ill. alkalmazkodni a változó környezethez...(attól függően hol vagyunk... Ha Rómába mész , legyél olyan, mint a rómaiak - mondta nekem atyai tanácsul jóigazgatóm is - kezdő tanárként -  - mert ez egy általános szabály lenne? az alkalmazkodás- ez nekem sose ment.- bár egy másik igazgatónő meg is bosszulta....a nem-rómaiságom!- még kislánykoromban , alapos traumát okozva!

***

magam azért háttéról lefotóztam, szombat délután a kávézőban:

(jut eszembem ők ezt se tehetnék meg...)











Generációvaáltás a Magvetőnél

Generációváltás a Magvetőnél: Turi Tímea veszi át az igazgatást


 Al-fotó, és szintetikus szerző :) :(


A kiadó belső előrelépése biztosítja a szakmai folytonosságot, miközben a csoportszintű koordináció új szintre emelkedik a Líra keretein belül.


MI által generált illusztráció.

Intelligens összefoglaló

  • Turi Tímea 2012 óta dolgozik a Magvetőnél, 2017-től főszerkesztőként.
  • Dávid Anna a Líra Csoport kiadói igazgatójaként folytatja a csoportszintű koordinációt.
  • Szegő János és Rostás Eni támogatja az új vezetést főszerkesztőként.

AMagvető Kiadó bejelentése nyomán világossá válik, hogy a magyar szépirodalmi kiadás egyik meghatározó műhelyében a változás nem szakítást, hanem finom áthangolást jelent. Turi Tímea, aki 2012 óta a kiadó munkatársa és 2017 óta főszerkesztője, 2027 elejétől tölti be az igazgatói posztot.

Dávid Anna tízéves igazgatósága után a Líra Csoport kiadói igazgatójaként folytatja, ahol a csoporthoz tartozó kiadók összehangolásáért felel. Több mint harminc éves könyvszakmai tapasztalata, köztük korábbi magvetős szerkesztői évei, most magasabb szinten hasznosul.

Az új vezetés munkáját Szegő János magyar irodalmi és Rostás Eni világirodalmi főszerkesztőként támogatja. A bejelentés a kiadó közösségi oldalán jelent meg hivatalos közlemény formájában.

Dávid Anna, a Magvető Kiadó korábbi igazgatója így fogalmazott a közleményben: Régóta gondolkodtam azon, hogy a Magvető frissességének és nyitottságának megőrzése érdekében tíz év után érdemes lenne átadni az irányítást a fiatalabb generációnak.

Régóta gondolkodtam azon, hogy a Magvető frissességének és nyitottságának megőrzése érdekében tíz év után érdemes lenne átadni az irányítást a fiatalabb generációnak

Turi Tímea, a Magvető Kiadó új igazgatója pedig így nyilatkozott: Ez az év sokunknak a saját árnyékunk átugrásáról szólt. A felnőtté válásról. Ahogy a Magvető tágabb társadalmi környezetében, úgy a kiadóban is többen növekvő felelősséggel, de változatlan elköteleződéssel végezzük a munkánkat. Nagy biztonságot jelent, hogy továbbra is nagyszerű csapattal dolgozunk kiváló szerzők munkáin.

Ez az év sokunknak a saját árnyékunk átugrásáról szólt. A felnőtté válásról. Ahogy a Magvető tágabb társadalmi környezetében, úgy a kiadóban is többen növekvő felelősséggel, de változatlan elköteleződéssel végezzük a munkánkat. Nagy biztonságot jelent, hogy továbbra is nagyszerű csapattal dolgozunk kiváló szerzők munkáin

A lépés a magyar irodalmi hagyományok iránti elkötelezettséget és a minőségi munka folytonosságát erősíti a piaci nyomásokkal szemben.

 



2026. november 15., vasárnap

szeretetkör?

 szakrális kör volt a nevünk, de a közérthetőség kedvéért átvedlettünk a szeretetkör egyszerűbb elnevezésre. Korábban Makoveczre is hivatkoztunk... most nem tudom kire...

mindenesetre jószándék vezet, a távolban a hangzatos világbéke megteremtése hm...

(kicsit naiv a vezetőnk(?)

havonta találkozunk, váltakozó, de újabban elég kis létszámmal

én se érek mindig rá

de legutóbb kétszer is voltam...

mindig van egy meditáció a középpontban, ami jól esne... (gyakrabban kéne csinálni), de most pl olyan volt a kisérőzene(?) ami épphogy nem nyugtatott, hanem idegesitett

rákérdeztem, mi volt, kiderült, hogy az Ohm, node folyton ismétlődött.és a kezdő hang olyan brutálisan erős volt, hogy mindig megijesztett, ráadásul erősödött is,

pedig az Ohm-mal jóban voltam mindig, node nem igy....

(egyre érzékenyebb vagyok a fülemmel, miziofónia... tudjuk...)

érintettük a hit és vallás nomeg az egyház) zavaros kérdéseit is,s igyekezve elválasztani egymástól...

decemberben jön egy illusztrisabb (környezetvédő?) előadónk Pécsről, Kiváncsi vagyok, remélem többen leszünk hallgatóság (mint a mostani )

---bár egyre inkább úgy tűnik nekem, hogy a megnyilatkozón sprituálisak tévelyegnek (egy idő után, biztos)

mert a spiritualitás nem tűri a nyilvánosságot, a szereplést...



öreg-árva


megöregedni
annyi mint elárvulni -
nem jut eszünkbe!

leszólitásaim

 nem tudom , mi bújt belém, - mert nem szokásom -vagy az oldott hangulat, némi eufória  tehette?

a kiállitáson, a nyitó után, a büfé előtt sorra szólítottam "le" a művészembereket:



először a kiállító Zoltai festőművésznek suttogtam még csak el (de meggyőződésből), hogy minden tökéletes, (korábban ugyanezt az operatőrnek is..mindig igy kéne - reflektált) Örülök - mondta a festő házigazda... hát mi is...pedig ekkor még nem is kóstoltam meg a büfé finom pogácsáit, meg ősziléját


aztán hirtelen megláttam, elémvillanva,  Szt Martint akiről eddig csak hallottam mint illusztris meglepetésvendégről, a dekoratív hosszú hajával, mosolyával...



kérdeztem, nem játszik nekünk ? (gyönyörűen szaxofonozik és pánsipozik is)

azt mondta mosolyogva, hogy most nem , ez most nem az ő terepe, de reméli hogy fog (Jó lenne!)

de a legmegdöbbentőbb és élményszerű Pataki volt... Ahogy váratlanul elment előttem fehér hajával, szakállával a kis (és mégis nagy) emberke, kit mindig sokra tartottam mint festőt) kibukott a számon, áhitattal, hogy Pa-ta-ki... és rögtön megfordult és reagált, örömmel

és többször is szóba elegyedtünk

csodálkozott és örült hogy ismerem azaz megismerem

az a hülye kérdés is kibukott a számon, hogy fest-e még, persze  , amig lélegzik, mondta felcsillanó szemmel (s feltolult bennem Babits, Radnóti...meg mig a ninivei hatalmak engedik... mog csont marad belőle és néhány hajcsosmó...)mi más tehetne



később kiderült (mondtam, kár hogy Makón nincs kiállitása) hogy 3 helyre is hívták (bár egy ideje visszavonult a közélettől) de épp most, januárig a szegedi Egyetemen van kiállitása, a diszteremben...feltétlenül megnézem, jó, hogy mondta

érdekes hogy arra nem emlékezett, mikor pár éve Makón nyitott kiállitást,na mobilom meg lesötétedett, nem tudtam megmutatni neki jól a blogomban ezt a bejegyzést

már a másik fotelben ültem (ennek még jelentősége lesz)

amikor megkérdezte, hogy amúgy mit csinálok

mondtam , hogy mostanában irkálok, ugyan mindig is tettem, de most van egy kötetem is

mi a cime kérdezte, Liebele lánya mondtam. S tetszett neki e cim, jelentőségteljesen bólintott

aztán azt is mondta, hogy milyen érdekes, évekig nem találkozunk, de tudunk beszélni ugyanúgy mintha nem telt volna el annyi idő, s fel is elevenitettük azt a régi beszélgetést...ahol még voltak az asztalunknál: Sinkó, Zoltánfi... meg Dér Pista emlékét, is megidéztük...Azt mondta (az enyémmel azonos szinű szemű Zoltánfira, aki nem vigyázott a szemére (szemünkre), , autóbaleset korán elvitte), hogy nagy kár érte mert ő nem jutott el igazán a csúcsra, nem teljesedett be,  de szerinte a Dér igen....az őszi fáival mondtam.. a lovaival ... igy ő...

Istenem mi (ki) minden mozdult meg bennem....

(azt nem emlitettem, hogy pszichopatakiként mutatkozott be...(játékosan és félelmetesen)

de azt se, hogy uelismeréssel utalt a táskámra, amiben szerinte az aktuális kultúra fészkelt.. Szegeden beszereztem mindig a kurrens könyveket, lemezeket, meg mimindent még.....gazdag . izgalmas idők voltak....

most fotelokba roskadok



mondta is, később, csodálkozva s örömmel, mikor elhagytam a fotelokat:

hát maga tud járni?!

bevallotta, azt hitte, hogy nem, olyan mélyen a fotelokba süllyedtem, egész közel hajolt hozzám, a karfákat fogva, ahogy beszélt...(meg tán ezért is kérdezte, hozhat-e valamit a büféből nekem...)

hát, mondtam, inkább csak biciklizni tudok már... :)

***

később derült ki, hogy Zoltai Dér tanitványa volt a főiskolán...

a portréját ő festette, ami aláirásaként a képgalériámban ez állt:


zoltaitanérosmdér

makói postumus kiállitásán láttam)(velünk maradt)