engem költők tanítottak szeretni
tán ezért is nem birtam
soha semmit és senkit elfeledni...
mint a memoritereket
engem költők tanítottak szeretni
tán ezért is nem birtam
soha semmit és senkit elfeledni...
mint a memoritereket
épp tegnap mondtam, hogy a blogommal felelőtlenebb vagyok, mint a könyvemmel, aminek nagyon is érzem a felelősségét...
s tegnap is aztán bizonyitottam mintegy ezt a felelőtlenséget
teljesen gyanútlanul, közeledvén a megjelenéshez, felraktam, pár sort, a könyv bortóijával, afféle "előzetest"
s derült égből villámcsapás, igazán meglepődtem, hogy reagáltak rá, mennyien (máris több mint kétszer annyian ahányan egyáltalán beférnének a bemutató helyszínére
őszintén szólva (ezt is) ambivalens érzésekkel fogadtam, persze inkább örömmel, de némi szorongással is
nem épp a bemutató miatt,,
amit egyébként összekötünk, a film(em) bemutatójával is, amit osztrákoknak csináltunk, afféle mélyinterjút, életútinterjút? .középpontba állitva a zsidóságomat...
)a könyvem cime is eredetileg ez lett volna Ivri anochi vagyis zsidó vagyok (l Jónás könyved)met ugyebár a 80 évforduló is adta ötletét...
tán ezért is akarom áprilisra tenni a bemutatót , legalább az emléknap stimmeljen, ha az év mér nem is..
node, mint már mondtam, több ez mint puszta aktualitás, baj is lenne , ha csak az lenne
szaval, remélem hogy beférünk:) és tudunk szépen emlékezni, beszélgetni... ünnepelni.
a kötészet napja is a közelben lenne, ha nem tűnök nagyképűnek...
https://www.weitererzaehlen.at/interviews/julia-gonda
ja , és irták a nyomdából, hogy elromlott valami, alkatrészre várnak, igy tolódik a könyv "születése", szállitása , vszínú 16-ára
elkiabáltam?!
napok múlva "megszületik" A KÖNYVEM...
(HOSSZÚ "TERHESSÉG" UTÁN)
ÉS AZT hiszem nem úszom meg u.n. szülés utáni depresszió nélkül
időnként már előbb is rajtakapom magam...
lányom folyton biztatgat, hogy próbáljak már örülni
de az öröm nekem nem nagyon megy - általában
nem vagyok én "hedonista"
(a depresszióra egyébként találtam nemrégiben egy szakkifejezést ami épp a hedonizmus fosztóképazős alakja)
A boritó igy valahogy fog festeni többszöri módosítás után..
s benne 68o oldal "lényeg"
furcsa (lesz tárgyiasitva látni a belső SZELLEMI TARTALMAIMAT
ILLETVE KÉZBE VENNI...
PRÓBÁLOK "ÖRÜLNI" NEKI.
GYAKORLOM!

mintha megint többen halnának meg, (sokan,kik nem haltak meg azelőtt)
Voith Ági (81) hirtelen halála izgatta fel a közvéleményt, s tán má Fenyő Miklsé (78)
(engem a zárójelbe tett évszámok, mik alacsonyabbak az enyámnál - különösképpen)
fiatalabb korunkban pláne sokkal fiatalabbnak is tartottam őket...
Voith Ágit egyszer láttam életben a Fészek klub éttermében 68-69 körül, Bodrogival ült, háttal nekem, s jól emlékszem egy meglepő mozdulatára, ahogy lezserül a fején át lehúzta a pulóverjáét
(ez akkoriban még fesztelen bátor tettnek látszott)
Fenyő Miklóst pár éve láttam színpadon a Makói szabadtérinkön, nagyon profi és nagyon korrekt kissé vissza is fogott koncertet adott... de élénken emlékeztem rá, amikor feltűntek a ki mit tud platformján. szinte kisfiúkkémnt friss zenéjükkel...Csavard fel a szőnyeget
Voith Ági meg a jamaicai trombitásával iródott emlékezetembe
mindketőjük jellegzetes hangja él bennem, hallom...Amig még hallok és emlékezem
de szerencsere hanghordozók is s maradandóbban őrzik