ez a nap mindig, jóideje a fúvószenekarokkal telik..igy volt most is
helyem már nem akadt megfelelő, pedig hamar kimentem
fölöttébb érdekelt a diszdiplomák átadása, mert ugyebár én is a diszdiplomás öregek közt lehettem volna, de megnyugvással láttam, hogy ötükből - egy kivétellel - mindenki óvónő volt...
aztán jött a diszpolgári kitüntetés , az se tűnt túl ünnepélyesnek
majd a beszédek, PM KÖSZNTŐBESZÉDE EGY VALLÁSOS szónoklattá terjedt, aztán egész más jelleggel az újdonsült tiszás képviselőnk beszélt, semmi vallás, de szerencsére a szeretet jegyében..ezeket a Glorius teraszáról hallgattam, ahogy tudtam...
egy cola mellett, amihez képzeld még poharat is kaptam! még ilyet....(ez az új nemzedék pincérsereglet is furcsa elképzeléseket táplál nyilvánvalóságokról , amiket ugy látszik nem ismer.. mert ugy hozta az üveg mellé a poharat, mint külön kegyet gyakorolt volna!
hamar eljöttem, mert a mellettem levő még üres két székre kéretkezett egy hölgy barátnőjével,
aki szabályosan nem fért a bőrébe . a mellei teljesen kibugyogtak a szűk ruhájából aminek szoknyarészét olykor derekáig meglebegtette, tehát lehet mondani hogy mintha meztelen lett volna, meg persze mezitláb is a kibujtatott papucsából...
egyébként a gloriusba is azért jöttem, mert a padom mellett ahova le tudtam ülni fennhangon trécselt két nő, ott is az egyik a bal lábát kényelmesen felrakta a padra...
annyira fellazultak a viselkedési normák, hogy nincsenek i
le akartam ülni egy üres szélső székre, de a mellette és nője mellett ülő idős úr azt mondta foglalt (kötve hittem, de mindegy), leültem az utolsó sorba,a szökőkút elé, hol gyerekek játszadoztak a vizzel, le is fröcsköltek, mit nem bántam ebben a nagy hőségben
új kenyér azaz kiscipóosztás következett, minek kapására az oldalsó s hátsó helyemen nem volt sok remény, de kedves szomszédom,(kivel mindig összeverődünk hátsó sorokban) hozott nekem,,, korábban mondtam neki, hogy olyan hamar megromlik sajnos, de mondta , hogy egyem meg majd hazafelé menet, (erre még nem is gondoltam, megszentségtelenités és a szép csomagolás elrontása miatt)hát már az ünnepség alatt meg is ettem- a felét... (előtte azért megörökitettem és vissza is kötöztem a nemzeti szin szalagkával a celofánt)
mivel nem akartam megfürödni a szökőkútban - meg vizes kenyeret se enni - már korábban előbbre ültem, de ott se maradhattam sokáig mert egy harsány bariton végig dumált beszédhibás társával mögöttem
végül az első sorba ültem, ott csak egy túlmozgásos alak mozgatta a széket alattam is..
a fúvósok után Szekeres lépett szinre 8 jól sejtve-éreztetve, hogy nem lesz hab a zenei tortán - erőteljes playbackkal, mit le se halkitottak, igy olykor valóban önmagával duettezett...
az utolsó szám viszont , mit már a biciklim mellől hallottam (és felszólitásra én is énekeltem) az Esti dal volt, acapella- szerencsére
"Adjon Isten jóéjszakát!"
(a túzijáték tekintettel a tűzveszélyre, elmaradt
de a népünnepély enélkül is megvolt !
