Szétomlok mint egy omlett...
Azért ne egyetek meg!2026. július 9., csütörtök
egy érdekes pályázat (ami elkerülte a figyelmemet eddig) - a felhivása
Novellaíró pályázati felhívás
Vágatlanul – történetek az ismeretlen tekintetek mögött
A Néprajzi Múzeum a Vágatlanul. Törékeny fényképek valósága című kiállításhoz kapcsolódva novellaíró pályázatot hirdet.
A kiállítás középpontjában egy különleges gyűjtemény áll: 25 ezer üvegnegatív, amelyeket a múzeum munkatársai 1921–1922-ben mentettek meg a pusztulástól, és amelyek feldolgozása csaknem száz évvel később hozott új eredményeket. Az első világháború után vidéki fényképészek műtermeiből kerültek a múzeumba ezek a felvételek – sokszor szó szerint az utolsó pillanatban, mielőtt a lemezeket eladták, megsemmisítették vagy egyszerűen elkallódtak volna. A képeken régen élt falusi és városi emberek tekintenek ránk: köztük katonák, menyasszonyok, gyerekek, édesapa nélküli családok vagy éppen magányos alakok.
A fényképészek vagy a műterembe érkezőket örökítették meg vagy a településeket járva portrékat, csoportképeket és életképeket dokumentáltak. A képeken szereplők különleges vagy éppen hétköznapi öltözete, az érintések, a kézben tartott tárgyak és a háttérben látható részletek mind-mind újabb gondolatokat vetnek fel. Honnan érkeztek és miért pont az a játékkutya vagy kosár van a kezükben? Miért nincs megkötve a kendőjük vagy miért szorítják olyan erősen a kezükben lévő fényképet? A kutatás ma már sokat tud a fényképészekről és műtermeikről, de a képeken szereplők történetére csak ritkán derül fény.
A legtöbb esetben nem tudjuk, kik voltak ők.
Nem maradt fenn a nevük, történetük, sorsuk.
Ezért most az írókhoz fordulunk!
Arra bátorítunk mindenkit – profi és amatőr szerzőket, fiatalokat és idősebbeket, kezdő és tapasztalt alkotókat –, hogy képzeletük segítségével keltsék életre ezeket az ismeretlen embereket. Írják meg, kik lehettek, milyen történet hozta őket a kamera elé, milyen élet állhatott a megörökített pillanat mögött. A pályázat megkötése, hogy a novella a kiállítás egy konkrét fényképére reflektáljon. Inspirációul a kiállításban szereplő teljes képanyag és az alábbi galériában található kurátori fotóválogatás szolgál.
(ezt a fotót választottam, mert sátoraljaujhelyi! (10es évek) s mert egy zsidó kisfiú...
(esetleg lehet apám valamelyik Sátoraljaújhelyen maradt unokatestvére is.. br nem hiszem, hogy (ennyire) ortodoxok voltak...a rokonok)
A pályázat célja
A fényképeken szereplők történetek irodalmi újrateremtése:
annak elképzelése, hogy milyen sorsok, érzések, remények és fordulatok rejtőzhetnek a több mint száz éve készült portrék mögött.
Díjak
A zsűri által legjobbnak ítélt novellák egy különleges kötetben jelenik meg a Néprajzi Múzeum gondozásában, jelentős kommunikációs támogatással.
Az első helyezett egy éven át ingyenesen látogathatja a Néprajzi Múzeum kiállításait.
Zsűri
- a Magvető Kiadó főszerkesztője
- a Néprajzi Múzeum főigazgatója
- a Vágatlanul kiállítás kurátora
- a Néprajzi Múzeum kommunikációs főosztályának vezetője
A pályázat menete, határidők
Nézze meg a kiállítást, olvassa el a kiállítási katalógust vagy böngéssze a kiállítás kurátora által válogatott képeket! Bármilyen kérdése van, az alább címen érdeklődhet: info@neprajz.hu
A pályaművek beküldési határideje: 2026. május 18., az alábbi e-mail címen: info@neprajz.hu
A tárgyba kérjük írják be: VÁGATLANUL NOVELLA
Amennyiben a Vágatlanul kiállítás egy konkrét képe inspirálta az írást, kérjük tüntesse fel annak leltári számát vagy másolja be a képet az írásába.
Zsűri
- a Magvető Kiadó főszerkesztője
- a Néprajzi Múzeum főigazgatója
- a Vágatlanul kiállítás kurátora
- a Néprajzi Múzeum kommunikációs főosztályának vezetője
A pályázat menete, határidők
Nézze meg a kiállítást, olvassa el a kiállítási katalógust vagy böngéssze a kiállítás kurátora által válogatott képeket! Bármilyen kérdése van, az alább címen érdeklődhet: info@neprajz.hu
A pályaművek beküldési határideje: 2026. május 18., az alábbi e-mail címen: info@neprajz.hu
A tárgyba kérjük írják be: VÁGATLANUL NOVELLA
Amennyiben a Vágatlanul kiállítás egy konkrét képe inspirálta az írást, kérjük tüntesse fel annak leltári számát vagy másolja be a képet az írásába.
Vannak emberek, akik körülöttünk
élnek, de nem részei a történeteinknek.
Szeretjük őket, sokat vagyunk velük, de
nincs közünk hozzájuk. Ellenben páran,
akiket csak keveset látunk és akikkel keveset
beszélünk, sőt, akiket talán nem is ismerünk,
azoknak igenis van beleszólásuk abba a
meghatározhatatlan valamibe, amit jobb szó
híján a történetünknek nevezünk. A bökkenő
csak az, hogy mindezek után számolnunk
kell egy szomorú tanulság kísértésével:
hogy a történetünkhöz mi magunknak nincsen
közünk. És hogy voltaképpen ez lenne a mi
otthonunk: a saját magunk és a történetünk
közötti belakhatatlan rés.
Turi Tímea: A bökkenő
Lányom verse nem véletlenül lehet itt.
találó ide ez a régi műve...
az ajtótámasztó
végre elhoztuk az ottmaradt könyveket a ktárból....a gazdasági irodából, adhatom , küldhetem azoknak, akik (még )kérték (ezek ugyan a kis nyomdahibásak, de tán elnézik. a tartalom épsége okán)
elég nagynak találtuk a dobozt. segitő ktárosom O, ki is bontotta, megszámoltuk 23 db volt
adtam a gazdasaságis irodistának is, egyet, annyival is könnyebb a csomag . amiért elviselte ápr 20 óta, kerülgethette, de mondta, volt már nála kiállitásról ittmaradt szoborgyűjtemény is, oda se neki) ki is nyitotta, örült, ahol kinyilt: kapaszkodni....
mikor kigurítottuk az ajtóból a dobozt ,az ajtó be is csukódott
kiderült, hogy ajtótámasztónak volt használva
ezek szerint mégis csak volt valami haszna is :)
2026. július 8., szerda
lírástudók felelőssége
"A fiataloknaka fontos kapu az irodalomhoz"
Turi Tímea és Szegő János a Lirástudók vendége
Idén is megjelent a magyar kortárs irodalom két nagy múltú antológiája, a Szép versek és a Körkép. A novellaírók és költők megbecsült köteteiről a két szerkesztőt, Turi Tímeát és Szegő Jánost kérdeztük. A vendégek beszéltek arról is, milyen presztízst jelent ezekben megjelenni, és mit ad az olvasóknak.
Nem múlhat el Ünnepi Könyvhét a magyar kortárs irodalom két régi iránytűje nélkül:
idén is megjelent a Szép versek 2026 és a Körkép 2026.
A Magvető Kiadó nagy múltú antológiái a hatvanas évek óta kísérik figyelemmel, mi történik a magyar nyelvű irodalomban: az egyik a költészet, a másik a kispróza előző évi folyóirat-terméséből válogat. Turi Tímea a vers-, Szegő János pedig a novellagyűjteményt szerkesztette.
A Szép versek és a Körkép (Fotó/Forrás: Csabai Máté / Fidelio)
A Lírástudók új adásában a két válogató szerkesztővel Grisnik Petra arról beszélgetett, mit jelent ma bekerülni ezekbe a kötetekbe. Azt is felelevenítettük, hogy a Szép versek és a Körkép egykor százezres példányszámú, kultúrpolitikai súlyú kiadványok voltak, mára azonban másképp fontosak: nem a mindenki által ismert könyvespolc-dísz szerepét töltik be, hanem koncentrált olvasói és szakmai figyelmet adnak a szerzőknek. Egy pályakezdőnek még mindig komoly visszajelzés, ha szerepelhet bennük, az olvasónak pedig térkép a kortárs folyóiratok sűrű világához.
Szó esik arról is, hogyan lehet egy év teljes folyóirat-termését átolvasni, majd néhány tucat verssé vagy novellává sűríteni. Turi Tímea és Szegő János a válogatás felelősségéről, az ízlés korrekciójáról, generációs, földrajzi és nemi arányokról, valamint arról is beszélnek, miért döntöttek úgy, hogy időnként „cserélnek”, és friss szemmel ülnek át a másik antológia szerkesztői pozíciójába. Az idei Szép versek-antológiát Nádasdy Ádám emlékének ajánlja a Magvető kiadó.
inkább...
Engem már rég nem zavar
ha dícsérnek ha szidnak
El se jut a fülemig
Burokban vagyok abban
Önzés ez?önvédelem
És ösztönös lettem én
Észre se veszem
csak ha rákérdezel
De inkább hagyj békén!
Én is azt teszem.
emlékkönyv helyett - Fiatal életek indulója (szerk. Turi Tímea) kulter.hu
A Turi Tímea szerkesztésében, Fiatal életek indulója címen megjelent antológia a felnövés kérdésének komplex és szerteágazó témája köré szerveződik. A Magvető Kiadó által ballagásra ajánlott kötet novellákat és verseket tartalmaz klasszikus és kortárs szerzőktől.
A kötet három fejezetre tagolódik, ezeknek a címe A gyerekkor vége, Érettségik és találkozók, Fiatal felnőttek. A könyvet Turi Lilla illusztrációi egészítik ki, amelyek egy stilizált és játékos, élénk színű képi világot hívnak életre,
hangsúlyozva a szövegek sokszor gyermekien ártatlan és naiv perspektíváját, valamint nosztalgikus hangulatát.
Az első fejezet előtt, egyfajta előszóként József Attila címadó versét olvashatjuk, mely a generációk közti feszültséget és a fiatalság tettre kész hevületét jeleníti meg, előrevetítve a kötet egészének alaphangját.
A ballagó kort betöltött diákok számára a legnagyobb kihívás a két élethelyzet, a gyermek- és a felnőttkor közötti átmenet megélése. A gyermeki álmok, a játék és a könnyedség helyét átveszik a pályaválasztás és a felelősségvállalás nyomasztó kérdései, melyek egyben az antológia első részének leggyakoribb motívumai.
A fejezet versei a fiatalságtól búcsúznak, már egy érettebb, inkább ironikusan rezignált perspektívából bemutatva azt.
Ez a fajta megközelítés, amely elsősorban a szövegek nosztalgiafunkcióját erősíti, általános vezérmotívuma a kötetnek. Hangsúlyos továbbá a generációs különbségekből fakadó feszültség, az, ahogyan az eltérő élethelyzetek és látásmódok párbeszédbe elegyednek egymással, a különböző korosztályok tanító szándékkal fordulnak egymáshoz, olykor csodálják is a másikat. Kántor Pétertől az Egy percre a világtól az iskola és a tanulás izgalmának emlékét állítja szembe a dolgozó felnőttek monoton világával.
Hasonlóképpen a gyerekkori álmokról és vágyakról, majd azok tovatűnéséről olvashatunk a következő oldalon
Pál Sándor Attila Ballada arról, hogy mi szeretnél lenni, ha nagy leszel című költeményében. Ironikus hangvételt üt meg Radnóti Miklós Hiába lépdelsz egyre felnőtt korod felé című verse és Karinthy Frigyes novellája, az Öreg és fiatal. Előbbi a felnövés lehetetlenségét mutatja be, míg utóbbiban a korokon átívelve látjuk két életszakasz párbeszédét: a forradalmi fiatalság a múltból szólítja meg a század utáni kontemplatív aggastyánt. A legtöbb szöveg könnyen emészthető – József Attila lázadó lelkületű verse után
fokozatosan inkább a ceremoniális vagy épp a csipkelődve játékos és ironikusan szenvtelen szemlélet kerül a középpontba.
Szabó T. Annától az Útravaló egyszerre játékos és ünnepélyes, akár egy ballagás végszava is lehetne. Azonban a fejezet nem ezzel, hanem Mán-Várhegyi Réka Viszlát kamaszkor! című novellájával zárul, amelyben egy ikerpár próbál kiszakadni fullasztó és kilátástalan szociális közegéből. Egy ponton Panni, a testvérpár egyik tagja nyílt őszinteséggel nyilatkozik erről: „szembe kell néznünk vele, hogy rettenetes örökséget kaptunk. Szeretetlenség, háj, kulturálatlanság és így tovább. Mindezt feldolgozni évtizedekbe telhet.” A novella nehezebben feldolgozható témái – például
a szándékos önsértés és az evészavarok – a kamaszkor egy teljesen másik oldalát mutatják be.
Tartalmilag ez a legérettebb, váratlanul disszonáns része a kompozíciónak, de pont ezáltal képes megújítani azt, amit addig felépített.
A második rész egyik szervezőegysége a fiatalok életét alapjaiban meghatározó intézményes oktatás. Kosztolányi Dezső Házi dolgozat című művével indul a fejezet, amelyben egy felnőtt egy kisdiáknak segít leckét írni úgy, hogy megtanítja őt hazudni. A szöveg a kamaszkor kezdetét, egy még szinte gyermeki élethelyzetet idéz meg, ezzel
rávilágítva arra, hogy a felnövés nem korlátozódik kifejezett évszámra,
illetve, hogy a gyerekek számára elkerülhetetlen a gyarlóság és a negatív érzelmek megélése. A rövid és frappáns novellával ismét ironikus hangvételt vesz fel a kötet, amelyet Varró Dániel Kicsinyke testamentum című verse – amelyben a lírai én számot vet addigi, leginkább az iskolai élmények által meghatározott életével – tovább fokoz. Mindezzel szemben a következő két szöveg érdekes kontrasztot képez: Nádasdy Ádámtól az Ezüstfehér holdban a lírai alany a fiatalon átélt fájdalmas érzelmi szélsőségek helyett inkább az öregkor biztonságát választaná, Tóth Krisztinától a Vaktérkép (Életvonal) pedig a rendszerváltás előtti tumultus időszakában mutatja be egy fiatal felnőtt feszült pillanatait – egymásra montírozva a gimnázium és egyetem közti átmenet nehézségeit, a vizsgák és a fiatal szerelem kudarcát, valamint az abortusz traumáját. Ezzel a két szöveggel ismét éles váltást tapasztalhat az olvasó, és
joggal merül fel a kérdés, hogy mi az antológia célja ennek a kontrasztnak a megteremtésével.
Fontosnak tartom, hogy egy felnövéssel foglalkozó kötet ne csak egy irányból közelítse meg a tárgyát. De a második fejezetben nem elég következetes a szövegek elhelyezkedése, a humoros és a komolyabb hangvételű szövegek túlságosan is eltérőek koncepciójukban, nem képesek egymással produktív dialógusba lépni. Ugyanakkor a kötetnek megvan a maga íve, a fejezet során is eljutunk a naiv, hazudni tanuló kisdiáktól a csalódásokat átélő fiatalon át a múltat már érettebb, reflektív szemszögből megjelenítő narrációig (Harag Anita: Befejezett jelen), amely az első szerelmet átélő és a későbbi, magabiztosabb önmaga között teremt párbeszédet.
Végül az érettségi találkozók eseményéhez jutunk el (Bertók László: Mintha a csőrük égig érne, Kemény István: Az osztálytalálkozó, Krusovszky Dénes: ~ Tejlikőr), ahol a felnőtt próbál megfelelni a korával járó elvárásoknak, de
kiderül, álarcként viselt érettsége mögött még mindig ott lapul a bizonytalan kisgyermek énje.
A három vers közül leginkább Kemény szövege az, amelyben az egységes identitás mint elérhetetlen konstrukció jelenik meg („készek a titkotokért jöttem”), világossá téve, hogy az énkeresés nem ér véget egy bizonyos életkor betöltésekor, hanem hangsúlyos eleme marad az élet összes szakaszának. Ugyanakkor kérdéses, hogy egy ballagó fiatalt mennyire képes bevonni ez a három, hasonló témát feldolgozó írás, mennyiben kínál számukra átélhető perspektívát.
Az osztálytalálkozó tipikusan inkább az a része a felnövésnek, amely még nem foglalkoztatja a felnőtt életet megkezdő fiatalokat,
sokkal nagyobb arányban képes megszólítani a szüleik és tanáraik korosztályát. A harmadik fejezetben az intézményes oktatás helyett az idő múlása felett érzett nosztalgia motívuma válik uralkodóvá. Grecsó Krisztián Este, otthon című anekdotikus szövegében felidézett emlékekhez társít általános érvényű kijelentéseket arról, milyen fiatal felnőttnek lenni. Erősen nosztalgia fókuszúak Rakovszky Zsuzsa Részlet egy lehetséges verses regényből és Kántor Péter Dal az ifjúságról című versei is, de míg az előbbi – egy, a fiatalságukhoz és ezáltal a múltjukhoz még ragaszkodó („s lemezjátszón hőskorunk örök félmúltja újra: régi slágerek”) társaság közös pillanatait vázolja fel, akik számára a múlt és a jelen is automatikusan a nosztalgia tárgya lesz („ami látható-tapintható, mint múltat gyanítjuk máris múlani”) – tud új perspektívát kínálni, addig az utóbbi
a már megszokott sémával áll elő, amelyben a lírai alany a fiatalságát kutatja, búcsúztatja és élteti.
Ugyan jól megkomponált szövegről van szó mindkettő esetében, Kántor Péter verse ahhoz mégis túlságosan hasonlít beszédmódjában és témájában az első fejezetben tőle olvasott szöveghez, hogy képes legyen változatossá és izgalmassá tenni az olvasás élményét. Tóth Krisztinától az Idő, idő, idő a fejezet és a kötet záróakkordjaként a minden életkorban, de leginkább fiatalon sürgető idő koncepcióját vázolja fel, először mint külső nyomást, majd mint egy meghaladható korlátot. A vers jól illeszkedik a fejezet tematikájához, amelynek szövegei a konkrét fiatalkori dilemmák bemutatása helyett egy fogalmibb konstrukciót hoznak létre. Ezáltal
a felnövés problémája nem záródik be egy bizonyos életszakaszba, nem kerül szigorúan meghúzott határok közé, hanem kitolódik,
a fejlődés lehetőségét és reményét egyaránt felkínálva bármely korú befogadónak. Továbbá megnyugtatásul szolgálhat a kapunyitással szembenéző, megannyi döntés előtt álló ballagó korosztálynak, amennyiben hangsúlyozza: nem létezik „kész” ember, a felnőttek is képesek ugyanannyi, ha nem még több bizonytalanság átélésére.
A szövegek nemcsak az adott fejezetben, hanem a kötet egésze felől nézve is képesek dialógusba lépni egymással, ezáltal egy termékeny szöveghálózatot képeznek. Vida Kamilla Lakosság és Szép Ernő A választójogi című versei például más-más szemszögből, de egyaránt a politikai-társadalmi reflexión keresztül szemléltetik a gyermek- és fiatalkor élményét.
Az antológia koncepciója átgondolt, a szerkesztés alapos.
Számos olyan mű került beválogatásra, amely árnyaltan és érzékenyen mutatja be a célkorosztály életének egy-egy kardinális szeletét. Azonban nagy aránnyal szerepelnek olyan írások, amelyek egyetlen funkciója a felnőttek által érzett nosztalgia reprezentációja. Ebből fakadóan nem elrugaszkodott elképzelés, hogy az antológia a ballagók után egyből szüleik kezében köt ki, akik időben eltávolodott, reflektív pozíciójuknak köszönhetően több élvezetet lelnek az olvasásában.
Fiatal életek indulója, szerk. Turi Tímea, Magvető Kiadó, Budapest, 2025.
juliusi mjak
engem tulajdonképpen nem zavar hogy ilyen kevesen vagyunk (nem mondom, hogy sőt), még negyedikünk is (aki újabban nem jött s most igen, de lehet csak egy kötetért amiben benne van s most elhozták)... bevallom zavart a harsánysága. Valami baj lehet tényleg a fülemmel, ezzel a túlhallással, túl érzékeny, s hogy ennyire fizikailag-lelkileg zavar a hangos szó
pedig ott áll a másodikos általános iskolai füzetemben a felsorolásban, ki hogy beszél HANGOSAN BESZÉL GONDA JULIA
na persze, lehet, hogy változunk, idővel
elhalkulunk, el is iminálódunk
csodálkozom is az olyan kategorikus kijelentéseken: ilyen vagyok, olyan vagyok ,.. honnan tudja hogy ilyen is marad?!
szó volt egyébként hiányosságainkról is, én megemlitettem zavaró arcvakságom (erős túlzással) (annak aptopóján, hogy alig ismertem meg régi társunkat) erre más szóvakságát emlitette
emlékezeti hiányosságát, no ugy látszik ebben még (sajnos vagy inkább nem, figyelembe véve a demencia Damokles kardját) igazán nem...vagyok érintve
sőt tán néha sajnos is, mindenre emlékezem, azaz semmit se felejtek
pedig néha nem ártana...(?)
s "a szépre emékezni" (?)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)