műzlin hallottam erről a lyukacsos szemüvegről, ami nem csak hogy látásjavitó, hanem még szürke hályogot is megszüntet,
HIHETELEN, DE LEHET, HOGY KIPRÓBÁLOM
MŰTÉT ELŐTT ILL HELYETT
NAGYON félek minden beavatkozástól, de félek, hogy most mÁr muszáj
nagyon rosszul látok közelre, a képernyőbe majdnem beleesek...s nem elég a közel 4diOptria
viszont távolra mintha javulna a lÁtásásom
bár azt mondják, hogy paradox mődon, ez épphogy a hályog előrehaladását jelenti,,,?(
moziből jöttem egy igazán klasszis filmről, (Csendes Barát) s eszembe jutott, hogy voltam nemrég moziban, tanakodás után, amirŐl nem is irtam, POSZTOT csak a cimEt , fel, méghozzá ezt MEG NE NÉZD!
nehogy megnézd! - ERŐSITEK MOST RÁ...
irni se voLt kedvem róla
pedig klasszikusból készÜlt, legalábbis cimét bitorolja
üvöltő szelek
lányom óvott tóle, azt modta ugy hallami a vége porno
hát nem csak a vége volt rossz, s nem is poRno, , szavakat se találok rá?
horror? thriller? szinte vÉgig iszonyat
nem is tudom, miért nem hagytam ott
valószinű lebénultam!
hivogató szépségű, tarka virágos kemény borítójú füzetre bukkantam a Pepco húsvéti csiri-csári árúcikkei közt
a virágok közt az volt olvasható, hogy don't forget to be...
egy papirsávval át volt kötve, mi eltakarta a befejezést, a lényeget, hogy minek lenni ne felejtsek el
lecsúsztattam a papirt s előtnt
happy
hát persze, ez a lényeg, boldognak ne felejts el lenni
Don't forget to be happy!
eszembe jutott, jó lenne ez a füzet u.n. hálanaplónak, mit pszichológusok ajánlgatnak, s mit már rég elhatároztam, h vezretek
aztán végig is gondoltam, miket is írok majd bele, pl adott napon, és rájöttem, minden életmozzanatban van valami jó
(a rossz mellett)
de ha csak a jót látom, az épp úgy torzit, mintha csak a jót
annak idején - vagy húsz éve már,- a blogom ezzel a mottóval inditottam
csak derűs órát veszek tudomásul - ezért is dőlt idővel dugába
a dolgok összetettek
csak a derű csak a jó csak a boldogság giccses, mint ez a fózetborító is
mit pesze megvettem...
azért remélem, nem hagyom üresení:)
végre, viszonylag hosszabb szünet után sikerül részben felidézni egy álmom:
egy pár itt tartózkodik,egy lakásban.A nó nagyon idegesitő. a férfi ki is megy az utcára, biciklizni., levegőzni. de a nő ide is követi telefonon, olyan hangosan beszél, hogy én is kihallom, akaratlanul is. Mondom is a férfinak. VISSZAMEGYÜNK. ad nekem ajándékba egy szép piros füzet-könyvet. NAGYON MEGLEP, ÁTÖLELEM.megköszönöm. rÉGI A KÖNYV, ORVOSI BEJEGYZÉSEKKEL...a nőtül egy pár puha bokazoknit kapok.
meg kéne szerezni a ciműket, hogy tudjam viszonozni.
itt van U K is, akinek filozofikusságát dicsérik, de ő panaszkodik, hogy mi hülyének tekintettük.
mondom, hogy mindenhol másképp viselkedett. nálunk, velünk igy - hülyén. Nem tehet szemrehányást.
a kutatóteremnek neve lett, s egyúttal konferencia a névadó emlékére is
Gilicze János egykori levéltáros, akinek én külön hálás vagyok, mert visszaadta apám egyetlen tábori levlapját, mit anyámnak küldött a munkaszolgálatból, utolsó üzenetként
a konferencia egyik témája a néptánc volt illetve vajdasági előadók (különös tekintettel arra, hogy G szivesen foglakozott e terület témáival is...
engem személy szerint a vajdasági zsidóság története érdekelt...Löwinger ősök miatt, akik Bácsmartonosról erednek, s Szabadkán esküdtek s vannak eltemetve sokuk...
nagyon figyeltem, még jegyzeteltem is...)pedig már nem szokásom, mióta olvashatatlan az irásom :), de próbáltam nagyobb betűkkel megemberelni magam
Pejin Attila: Egy méltatlanul elhanyagolt közösség: szemelvények a vajdasági (délvidéki) zsidóság történetéből
Löwinger, névre hiba vadásztam a felsoroltak közt (bár az előadás utáni beszélgetésünkkor mondta az előadó, hogy sok Löwingerrel találkozott:::gyakori náv...)
egyetlen ismerős név hangzott ek, családilag s nem is Löwinger anyám apai részéről, hanem apai dédanyám Rottenberg Máli felől akinek rabbi ősei közeli kapcsolatban voltak azzal a sátoraljaújhelyi Teitelbaum rabbival, akinek öccse Mózes kerólt ide, Zentára...
Zentáról való az előadó és megtudtam, azt is, hogy itt kellene kutatnom, mert Bácsmartonosnak nincs is külön levéltára...., no és persze Szabadka, ahol jártam is, a temetőben fel kéne keresni az ősök sirját, amikről szép fotóim vannak a genin,, (de még Szegeden is van adósságom!)
---
az előcsarnokban a mi, makói zsidó múltunk örködött, a Löwingerek családi fotójával, s emlékezet cimszó alatgt én magam lányommal.....
sose jussak el addig a (vég)pontig, hogy meg akarjak halni , akár kósza, átfutó gondolatként, mert félek sikerülne...
és máris hiába bánnám meg, - utólag. Nem lehetne visszacsinálni....
(úgy tudom, vannak jogik(?) , akik képesek a tudatos halálra, s akkor halnak meg tényleg, amikor akarnak, meditációban...)
rá is kerestem, jól tudom:
két hetvenes, de még aktiv férfi-barát
ül egymással szemben az étteremben
s egyszer csak megjelennek bennem
a szüleik ( meghaltak régen)
de most annyira élnek - szépek
mint életükben
akár utódaik -
mégis
szomorú vagyok
