kiszolgáltatottság

 a lábam nem akar

úgy mozogni

ahogy én akarnám

a szemem nem akar

úgy látni

ahogy én akarnám

tulajdonképpen

elvesztettem

hatalmamat

a testem fölött

Ő ural engem

s nem én őt

Ezt hivják

kiszolgáltatottságnak?

Mestitz Juci kozmetikus, Marosvásárhelyen

 meghalt egy csodálatos s fantasztikus 98 éves néni..

a lánya csinálgatott róla az utóbbi időben rövid videókat,

melyben szenzációsan "produkáIta"  magát, kis tornagyakorlatokat mutatott be, memoriteket szavalt stb.

egyszer felnőtt unokájával (stramm fiú) énekelték a Csini babát, ő inkább csak viccesen kommentálta...

fiatal korában óvónő volt, és Marosvásárhelyen éltek

ennek különleges jelentősége lett , az én szempontomból 

eszembe jutott , hogy nekem is voltak rokonaim Marosvásárhelyen (bár nem rég fedezhettem csak fel őket, a Centropa interjúja jóvoltából)

Löwinger nagyapám testvérének (László Albertnek) volt egyik unokája Mestitz Julia, akivel a részletes riportot készítették, amiből szinte mindent (sok szomorúságot )megtudhattam a családról - nagyanyja és anyja is Auschwitzban haltak meg!) az interjú nyomán meg is irtam, folytatásokban, történetüket a MAROSVIDÉKBEN)

most itt megemlitettem röviden egy kommentben, hogy voltak rokonaim Marosvásárhelyen 

mire vissza irta a néni lánya:

Balázs Ildikó

Gonda Julia Mesticz Paula kozmetikust emlegetett anyám fiatal korába

nagyon megörültem. ennek a visszajelzésnek, csak az utónév nem egyezett, az én rokonom Mestitz de Julia

de kiderült, hogy:  M Paula Julia unokatestvére és ő is kozmetikus volt...

de ez mind semmi! irt egy szintén mvhelyi:Zsuzsanna Kiss, hogy az ő anyukája meg Mestitz Juci kozmetikushoz járt...

hogy mindenki Jucinak ismerte (valóban,az interjúban is...)

örömömben öszevissza irtam vissza

Zsuzsánna Kiss

Balázs Ildikó Mestitz (Júlia) Juci is, Paula unokatestvére.

• 23 ó.
• Válasz
• Módosítva

Gonda Julia

Balázs Ildikó hm kozmetikus volt igen, de úgy tudom, hogy julia volt az utóneve!

• 22 ó.
• Válasz

Gonda Julia

Zsuzsánna Kiss de kár h róla nem tudok...juliaról es csaladjaról is azert mert részletes interjuja eljutoft a Centropaból tenyleg Jucikent is hivtak. Nagyon kösz. A nagyapja(Laszló) volt az en .nagyapám testvére.

• 22 ó.
• Válasz

Gonda Julia

Ezt Ildikónak írtam !!!

• 22 ó.
• Válasz

Gonda Julia

Ja mégsem

• 22 ó.
• Válasz

Gonda Julia

Is

• 22 ó.
• Válasz

Zsuzsánna Kiss

Gonda Julia mindenki Jucinak ismerte, a Kossuth utcába járt hozzá Édesanyám. Együtt dolgozott még Burger (korábban férjezett Helmer szül. Weiss) Elmával.

• 21 ó.
• Válasz

Gonda Julia

Zsuzsánna Kiss igen, Juci az inerjúban is..köszönöm a felidézését, én sajnos nem is ismertem őket, (nagyapáink testvérek)

• 21 ó.
• Válasz
• Módosítva

közben lányom is felhivtam , (még nem társasoztak fiával)

de nem lettek társak az örömben

hiába - nem vagyunk egyformák, én ilyen vagyok, ő olyan, unokám is amolyan

lányom lakonikusan örült az örömömnek, unokm nevetve azt tanácsolta irjak róla verset:) hm...

én tényleg hálás vagyok , nagy érzés (ha verset nem is irok róla)

(de lám, posztot már igen :)

életre kelteni egy ismeretlen rokont, több éves és kilométeres távolságból, megeleveniteni

azért ez mégis csak fantasztukus . Nem?

a ime az idevonatkozó interjú részlet, a kozmetikusi fotóval

1941-ben készült a kép. Én vagyok rajta meg az inasom, akit kozmetikára tanítottam. Tavasszal, még a román világban, volt egy rendelet, hogy bárki bárhol tanult, muszáj egy bizonyos vizsgát Bukarestben letegyen ahhoz, hogy nyithasson vállalkozást. S akkor el kellett menjek Bukarestbe vizsgázni. 1940 tavaszán nyitottam a főtéren egy kozmetikát, és ősszel már bejöttek a magyarok. 

Valaki mondta, hogy ő akar az első páciens lenni. Egyik nap a Fő téren láttam, s odamentem, s mondom, ha érdekel, ekkor és ekkor nyitom ki a kozmetikám. Másnap, mikor ebéd után felmentem, hogy kinyissam a kozmetikát, már állt egy ismeretlen vidéki fiatal pár a gangon, s várt. Nem tudták, hogy ők az elsők, később mondtam meg nekik. Ki volt téve a nevem, látták a kapun, hogy Mestitz Juci kozmetikus, és vártak. Kilenctől egyig és négytől hétig dolgoztam, de soha nem sikerült befejezni pontos órára, mindig többet maradtam. Nagyon sok volt a kliens. Persze a zsidók is szívesen jártak hozzám, de jött román, magyar és szász is, nem volt semmi különbség. 

(Hát persze hogy mki Jucinak hivta, hiszem a cégtáblán is igy állt a neve)