jó lenne tudni
hogy mi van odaát
s hogy van-e odaát
egyszer már
bepillanthattam
nem is egyszer
egy mély-időben
korszakomban
de elvesztettem
azóta a
fonalat
bár mióta tudom
hogy van valami
nem tudok kételkedni
sem
se igazán hinni
valamiben...
azaz hiszek én
csak pontosan
nem tudom
miben...
kiben...
tévelyedem....
kellemes meglepetés:
Gonda Júlia: Liebele lánya
Leonard Cohen
has passed away (elhunyt)
érezte, tudta
Marianntól búcsúzva
elköszönt ő is
hát szóljon halleluja
hogy élt
s a dalaiért
Egy színvonalas, szép kötet, felejthetetlen versekkel a makói szerző tollából
Üres a kávézó, a szöke kisasszony - hosszú kötényben, de hátul látszó rövid csipkésaljú fekete nadrágban - kétszer is fordul tálcával kávékkal, ki a teraszra (engem észre se véve)
ő az ,akit egyszer faképnél hagytam, miután közölte velem, hogy előbb a WC-t súrolja ki...!!!)
(rossz omen)
kérem a presszókávémat, leperkálom a 650 ft-t vissza se kell adnia
közli velem, hogy majd kiviszi nekem a kávét, utánam
igy elhagynám a helyiséget, de előbb megkérdezem, hogy nyitva hagyjam-e neki az ajtót, de azt mondja, csukjam csak be, mert működik a klima (hm)
találok kint egy magányos asztalt, a társaság mellett, akiknek kihozta a kávét, (lattékat) előttem
várok, várok, de csak nem jön
hosszú idő után meg is kérdem a szomszédaimat, hogy ők mennyit vártak a kávéjukra
vicces emberek.de azt kiveszem, hogy aránylag ők is sokat
ez azért már a soknál is több
az idősebb (és nem annyira vicces ) férfi felajánlja, hogy bemegy és megkérdi a kisasszonyt mi van a kávémmal
jön is vissza, és mosolyogva mondja, hogy ELFELEJTETTE
hm...
hozza is nem soká, a tálcát
s azt mondja nem elfelejtette, csak közben bejött s fönöke (na és? összezavarta?, nem első a vendég? a főnöknek is?)
na jó... lenne, csak a csésze kétszer akkora mint szokott, ja persze mert nem presszót , hanem hosszú kávét hozott ki, mit még sose kértem ,de erősködik( ő jobban tudja, mint én, hogy hosszú kávét kértem, azt fizettem ki, nade a presszó ugyanannyi, nem? - nem is akartam vissza vitetni, gondolom na jó, megkóstolom, már elmegy mikor észreveszem hogy nincs a tálcán cukor! (azt is elfelejtette?)
jóemberem ajánlkozik, hogy hoz nekem cukrot, milyet kérek fehéret, barnát, mig vacillálok, igy 2db fehéret és 2db barnát is hoz...
jó nekem...
s nem is olyan rossz ez a lötty...de tényleg lötty!
mikor elmennek, emberem udvariasan ideköszön, én meg megköszönöm a kedvességét még egyszer
mi is lett volna velem nélküle?!
Hogyan fér meg egymás mellett a valóság és a képzelet? Hol kezdődik az emlékezet, és mikor válik álommá? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Szijj Ferenc legújabb verseskötete, A madarak lázadása, amelyről a szerzővel Turi Tímea beszélget a kötet bemutató estjén.
A kötet négyszáz négysoros versből épül fel: sűrű, titokzatos szövegek sorozata, amelyekben törékeny metaforák, álomszerű jelenetek és légből kapott megfigyelések váltják egymást. A versek különös világa egyszerre játékos és nyugtalanító, miközben fokozatosan kirajzolódik bennük egy homályos múlt lenyomata is. Szijj Ferenc költészete ezúttal is a bizonytalanság, az esendőség és az érzékelés határait kutatja – azt a pontot, ahol a fantázia és a realitás már elválaszthatatlan egymástól.
Szijj Ferenc: A madarak lázadása, könyvbemutató. Május 26. kedd, Magvető Café
beszélgetek az unokámmal
kifejezett kérésére...
anyja adta át neki a mobilt, miután szokásosan mgkérdezte, akarok-e beszélni vele, mondtam legalább gratulálni... felraktak két kis videot a tegnap esti vitáról - " - nagy örömönre, ámulatomra és büszkeségemre (ezekkel a szövegekkel:
ill.
" Ezt nézzetek! Egy zseniális gyerek is vitázott a felnőttekkel a Savuot éjszakáján, a számonkérés / kárpótlás /társadalmi megbékélés témában... "
**
nem szereti , ha dicsérem
mondom, mondjon nekem is valami okosat
de ő nem ezt akarja, hanem beszélgetni
s egyből rám tereli a szót, hogy vagyok?...
ha vele beszélek, mindig össze akarom szedni magam, ezért is nem élek sokszor a felkínált lehetőséggel (anyja bosszúságára)
de most azt mondom (kegyesen) , hogy 4esre vagyok(5ösről szó se lehet azért) hiszen süt a nap, ha fúj is a szél...
mondom én nem mentem el a Savuotra bár hívtak Szegedre, és anyád le is teremtett miatta --- azt hiszi, hogy ő az anyám, pedig fordítva - de nehogy megmondd neki!
kis kuncogást hallok, azt mondja unokám, hogy hallotta anyja-lányom :), ki lehettem hangositva
mindegy...
jó beszélGETni velük...akárhogy is...
működik egy olvasókör a könyvtárban, havonta egyszer gyűlnek össze , a ktár épp esedékes új (de régi) könyvei ajánlásával is
egyszer el is mentem , kellemes volt...(bár nem tudtam kellően "beolvadni" ) máskor is elmehettem volna, de mindig elfelejtem, meg olyan rossz korai időpontban van (14-kor)
ma is, későn jutott eszembe...
de tán jobb is hogy nem mentem el, mert zavarba jöhettem volna, vagy zavart is hoztam volna
u.i. az én könyvem is szerepelt teritéken (ráadásul épp a Cohen (interjús)könyv alatt:)
és egy régi tanitványom épp mesélte, hogy vagy 10 versem is felolvasott belőle vezetőjük
aki el is küldte messengeren nekem is az eseményt :)
talán mégis csak jobb, hogy nem volt ott a "szerző", de végül is örültem....
nagyon megrázott Scherer Péter váratlan halála, mint sokakat....
a Páger-dija átvétele óta nagyon közel került hozzám, láthatatlanul is, belül
ahogy a Karinthy monológhan "lejátszotta"(?) nem, élte K. haláltusáját...az életért
az igy utólag különösen, nagyon közelivé tette őt, mint ahogy a szerep is túl közel állhatott hozzá, és nem is csak szerep lehetett....
de láttam, hallottam tőle monológot 2008-ban már, Szegeden egy osztályteremben, mintha diákja lettem volna
Klamm tanár úr lelkiismereti vivódását is, ami végül öngyilkosságához vezetett
úgy adta elő ezt is, mintha ő lett volna Klamm tanár úr, (s mi néma diákjai) akik egyikétől, nevezetesen tőlem, feddés után, elkobozta a padra kitett mobilját, elrejtve egy szekrénybe
(úgy kellett előszednem az előadás után)....
oda is ajándékozhattam volna neki, igy utólag...
köszönet helyett
hülyeségeket beszélek
de jobban értékelnünk kéne mindent és mindenkit - főleg aki örökké csak AD...
amig van!
