én Al most

 most ezt irt rólam az AL

Gonda Julia Makó

Gonda Júlia egy közismert és tisztelt makói nyugalmazott pedagógus, magyartanár, valamint a helyi zsidó hitközség és emlékezetpolitika aktív alakja.

Életútjának és munkásságának legfontosabb jellemzői:

• Oktatási tevékenység: Hosszú ideig a makói József Attila Gimnázium tanára, osztályfőnöke és diákszínpadának vezetője volt. Egykori tanítványai ma is nagy tisztelettel emlékeznek meg róla.
• Helytörténet és emlékezet: A makói zsidóság történetének hiteles őrzője. Nagyapja, Löwinger Miksa volt az egykori makói neológ zsinagóga alapítója. Rendszeresen tart előadásokat családtörténeti és holokauszt-emlékezeti témákban, például a József Attila Városi Könyvtárban.
• Közéleti szerepvállalás: Aktívan részt vesz a városi megemlékezéseken, például a Holokauszt emléknapokon, ahol gyakran mond beszédet vagy működik közre
• Publikációk: Saját blogot vezet „erről-arról-amarról még” címmel, ahol személyes emlékeket, családtörténeteket és reflexiókat oszt meg a múltal és a jelennel kapcsolatban. 
Melyik területtel kapcsolatban (pl. tanári pályafutása vagy helytörténeti munkássága) szeretnél részletesebb információt kapni?
****

Nem kérdeztem rá semmire részletesen, mert mégis csak én tudok a legtöbbet magamról. vagy mégse?

Például mindig nagyon meglep, hogy tiszteletre méltó vagyok(?) és jól is esik

bár tudom az A szeret hizelegni meg nagyzolni is... mégis.

Meg örülök a közéleti szerepvállalás kitételnek is!

Azt hiszem ez fokozatosan és tudatosan jött elő....

a publikálások mentén is...

Csak igy tovább(?9

Kiváncsi vagyok ir-e majd a verskötetemről....(?)

álomvaló

 Már nem is tudom, álmodtam-e vagy valóság volt...

És azt se , hogy ami valóság - álom?  ..

Mert minden olyan rég volt!

Az álom is való s a való is álom...

(De nem bánom...)

in memoriam Nádasdy Ádám, Radnóti Zsuzsa....

 Mostanában mennyi nagy halál...!

S mért érzem azt
nincs utánpótlás?!

születésnapi köszöntő

izonyára egsz más lehet születésnapi köszöntőket irni mint nekrológokat.

ezt még N. előtt irta szerkesztőkük, lányom

hát igen... születünk és meghalunk...

Szécsi Noémi 50

Boldog születésnapot! Turi Tímea posztjával köszöntjük:

Noha sokat tanulunk róla az iskolában, voltaképpen senki sem tudja, mit jelent szabadnak lenni. Fontosak számunkra a szabadságharcos narratívák, szeretjük mantrázni a beszéd és a gondolkodás szabadságának fontosságát, ám hogy ez mit is jelent, az már sokkal nehezebb kérdés. Ezért is olyan üdítő figyelni Szécsi Noémi munkásságát. Már első regénye, A finnugor vámpír megjelenése is friss levegőt hozott a kortárs magyar irodalomba, későbbi könyvei pedig – témaválasztásaival, formai megoldásaival együtt – mindig megjósolhatatlanok voltak a megelőző művek felől. Szécsi Noémi mint rutinos idegen és állandó kívülálló könyveivel mégis egyszerre van otthon a Tanácsköztársaság zavaros napjaiban, a gyerekirodalomban és a kortárs szatírákban, vagy épp a felnőtteknek szóló állatmesék szarkasztikus világában. Az pedig, hogy szépírói munkássága mellett a figyelme a nőtörténet és a tudományos ismeretterjesztés felé is fordult, csak első látásra meglepő fordulat. Nem véletlenül gravitálnak kérdései az 1848-as forradalom felé, pontosabban annak utóéletéhez, merész trilógiája (a Nyughatatlanok, a Gondolatolvasó és az Egyformák vagytok) mégis inkább azt kutatják, ki milyen árat fizet a saját és mások szabadágáért. Szécsi Noémi írói működése is azt mutatja ugyanis: a szabadág végeredményben a saját magunkat állandó rabigába hajtó munka eredménye. Kívánjuk, hogy nyughatatlan írói figyelme újabb és újabb meglepetésekkel ajándékozzon meg még minket, hűséges olvasóit.

Fotó: Szilágyi Lenke

beléd estem

 miért kell nekem minden hülye (magyar ) filmet megnézni?!

igaz, még vasárnap, s nem is volt telt ház, hát mert utoljára adták, addig már mindenki megnézhette(?)

de ők biztos tudják...

:

az iró és szerkesztője

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nádasdy...

 7, 51-kor kérdem lányom tól sms-en? Olvastad?

7,52-kor azaz rögötn válaszol: hogyne, nagyon sajnálom

és perceken belül olvasom mr a nekrológot a Magvető oldalán:

Nádasdy Ádámtól Turi Tímea búcsúzik:

Akik ott voltunk, sosem felejtjük el, milyen volt, amikor Nádasdy Ádámot a FISZ-táborban 2022 nyarán körbeülte népes, figyelmes közönsége. Most ezen a különösen szürke, esős reggelen furcsa vigasz visszagondolni arra a verőfényes délutánra, amikor a susogó lombok alatt megkérdezte Károlyi Csaba, hogy újabban miért ír olyan sok istenes verset. Nádasdy körülnézett, és azt mondta: „Van egy rossz hírem, egyszer mindannyian meghalunk” – és tanárosan felemelte mutatóujját, úgy nézett körül, mintha egyszerre mindenkire –, „nem most, de kivétel nélkül.”
Hát akkor ő most.
Akik ismertük, sosem felejtjük el páratlan stílusát, édes humorát, szigorú tudását – és hogy a legszigorúbb mégis önmagával volt. Akik vele dolgozhattunk, akik voltunk olyan megátalkodottan szerencsések, tőle tanulhattuk, hogy a távolság nem elválaszt, hanem összeköt, hogy a munka gyógyír majdnem minden bajra, és most tőle tanultuk meg azt is, hogy csak majdnem. Pontos volt, precíz és fáradhatatlan, és teljesen unortodox módon lett széles körben is népszerű – nemcsak költőként, de nyelvészként, műfordítóként is. Mert hiteles volt, és ellenállhatatlan.
Akik olvastuk őt, sosem felejtjük el, hogy bármiről írt, az érdekes volt. Nem volt az a száraz nyelvészeti összefüggés, az a verstani kérdés, ami ne lett volna eszméletlenül izgalmas úgy, ahogy ő mesélte el. A memoárírástól határozottan – és persze milyen udvariasan – elzárkózott, de amikor történeteket mesélt a gyerek- vagy a fiatalkoráról, az mind-mind feledhetetlen stílusú elbeszéléssé vált. Amit emlékeiből közössé tett, azt is pedagógiai célból tette: okuljunk e példákból. Ugyanígy a verseiben is minden apróság fontos lett: egy nipp, egy reggeli vagy egy esernyő; minden fontos volt, amit a figyelme azzá tett.
A tőle tanultak kapcsoljanak össze műveivel és minket ezután is.

A fényképet 2024 júniusában a Billeg a csónak című kötet bemutatóján készítette Valuska Gábor. 

s alatta 1, 2 ezer ember reagálása...