eg színek, köztük a piros számtalan árnyalata, valamint a friss zöld uralja a fiatalságot számtalan vetületből tematizáló antológia, a Fiatal életek indulója illusztrációit. A címe ismerős lehet, József Attila tizenhét éves korában írt verséé, nem véletlen, hogy ez a néhány versszakos, már-már programversnek mondható szöveg nyitja a válogatást. Szokatlan a rajzok ennyire nyomatékos szerepeltetése, ám komoly vonzerő is: nemcsak azért, mert a kötet látványos és szép, hanem mert ráirányítja a figyelmet. Hogyan lehet novellák és versek tartalmát szubjektív képekben megfogalmazni, vagy, amennyiben a képiséget soroljuk előre: hogyan írható le egy-egy rajz szavakkal? Talán nem általános ez utóbbi módon relativizálni, ám ha az illusztráció műfaját a helyén kezeljük – külföldön ez így van –, beszélhetünk akár egyenértékűségről.
Turi Lilla illusztrálta A gyerekkor vége, az Érettségik és találkozók, valamint a Fiatal felnőttek fejezetcímekkel tagolt könyvet, és a kiadó szándéka szerint ballagási ajándéknak tökéletesen megfelelő kötetre mind a szövegválogatás, mind a rajzok színessége miatt biztosan rá is talál a célközönsége. Hogy Turi Lilla a pályája elején, a műegyetemi építészdiploma megszerzését követően a cambridge-i School of Art illusztrátorképzése mellett döntött, meghozta gyümölcsét, munkáival (saját kötetek, Dragomán György A jég című, menekültekről szóló novellájának illusztrálása) sikerült igazán szoros közelségbe kerülnie a vizualitás, a képekben, elsősorban mozgóképben beszélés korának fiatalabb generációival.
Lássuk a könyvet, és mindjárt az utolsó, mindössze húsz oldalt felölelő fejezet, a Fiatal felnőttek szövegeit. „Mindig hallani, ahogy a komisszár idő a fülünkbe röhög” – olvasni Grecsó Krisztián Este, otthon című novellájában, amelyben „a fiatal, felnőtt, józan ember” már gyilkos humorral válaszol, ha a jövőről kérdezik, de Rakovszky Zsuzsa sorai is az öregedés útjelzőtáblái: „Bár még természetét a változásnak / nem, csak tényét sejtjük. Nem tudni, hogy / ridegebb szürke monotóniát, vagy / színgazdag drámai borzalmakat /érünk-e” (Részlet egy lehetséges verses regényből). Optimistább és könnyedebb hangvételű az Érettségik és találkozók fejezetben Kosztolányi Dezső Karinthy modorában írt Házi dolgozat című szövege, amelyben a kisfiúnak házi dolgozatot kell fogalmaznia az apjáról, s ebben az elbeszélő lesz segítségére, aki az apa kérdésére elmondja – sokan ismerjük a poént –: az életre nevelte, megtanította hazudni a gyereket. Persze Karinthy Frigyes-novella is került a kötetbe – hiba lett volna kihagyni –, A gyerekkor vége fejezetben az Öreg és fiatal című szövegével szerepel, amelyben egy 1810-ben élt lánglelkű ifjú és egy, az 1940-es években élő lassúdad élettempójú felnőtt groteszkbe hajló találkozását örökíti meg, hogy megmutassa az állandóság és a változás örök dinamikáját. A nyugatosok közül Szép Ernő és Radnóti Miklós versei találhatók még az antológiában. Új idők dalaiból sincs hiány: Erdős Virág emblematikus Ezt is elviszem magammal című verse is helyet kapott a kötetben, de Nádasdy Ádámtól, Kemény Istvántól, Kántor Pétertől vagy Szabó T. Annától is olvashatunk a fiatalságot (vagy az elmúltát) és a hiányt körüljáró válogatásban. (Majd harminc szerzőtől szerepel a könyvben vers vagy novella.)
Bevallom, erős a vonzalmam a novella műfajához, és a könyv szerkesztője ebben a tekintetben kedvezett nekem. Remek novellákat válogatott: Mándy Iván Tizenhat éven alul vagy Mán-Várhegyi Réka Viszlát, kamaszkor! című novellája például realista képet mutat a kamaszok önmagukra vagy egymásra irányuló kegyetlenkedéseiről, arról a gyilkos harcmodorról, amely el nem tűnő hegeket tud okozni. Mán-Várhegyi Réka szövegében az anya a gyerekei megfogalmazásában vinnyogva beszél, és a novella végére a lánya is, amit tényleges, fizikai sebesülésén túl egy kortársaival átélt traumatikus jelenet idéz elő, s mindez talán átrajzolja benne az anyaképét. Rögös a felnövés útja, és a sokféleség hátrány is lehet, ezt olvasom ki Tóth Krisztina Vaktérkép (Életvonal) című novellájából.
Bár a könyv illusztrációi a színek világosabb árnyalatait mutatják – fiatal művész munkái –, a szövegekben a sötét oldal is felbukkan, és így teljes a kép. Mert a verstől novelláig, gyerekkortól fiatal felnőttkorig futó ív bizonyos szakaszai feketék. De ez komolykodó felnőttkori meglátás, ugye? Jobb nem is beszélni róla.
.jpg)
