2026. február 20., péntek

GONDA jÚLIA - mit tud rólam az Al

Úgy túnik, mintha többet is - bizonyos szempontból , mint én (?)ú 


az makói József Attila Gimnázium  (a g történetében tURINÉ gONDA jULIA néven szerepel,  ) aki az intézmény meghatározó pedagógusa volt

a róla fellelhető legfontosabb adatok:


Szakpár : Magyar nyelv és irodalom valamint orosz nyelv szakos középiskolai tanár


Pályafutása a gimnáziumban 1966-tól kezdett tanítani az intézményben


Szakmai tevékenység A gimnázium kisérleti okttási programjaiban is részt vett, többek közt a tanulólk irodalmi orientációjának és ismeretbővitásének vizsgálatában


Kulturális jelenlét Nevéhez köthetőek helyi kulturrális események is


módszer, dszinpad

kisérleti oktatás Az 1960as évektől kezdődően részt vett olyan iskolai kisérletekben amelyek a tanulók irodalmi orientációját és olvasási szokásait vizsgálták, célul kitűzve az élményközpontúbb irodalomátadást


interdiszciplináris megközelítés Magyar orosz szakosként gyakran kapcsolta össze a nyelvoktatást a kultúrtörténettel, a diákokat a szövegek mélyebb , drámai elemzésére ösztönözve


családtörténeti kutatás későbbi munkásságában is hangsúlyos a múlt feldolgozása  2024ben pl amakói j a városi ktárban  tartott előadást  mártirok/szentek gyermekei cimmel,  ami a személyes sorsok és a történelem kapcsra épit



a duiákszinpad


a  a gimnázium szinjátszó köre (melyet gyakran csak diksznpadként emlegettek) fontos bázisa volt a tanárnő munkájának


Közösségépítés A színpad nem csak mvészeti önkifejezés, hanem pedagógiai eszköz is volt a kezei között., ahol a diákok önismeretet és magabiztosságot tanulhattak


Művészeti vezetés  Tanári pályáka alatt felkészitett a tsanulókat szavalóversenyekre is és iskolai ünnepségekre , ahol gyakran modern  a kor szellemének megfelelő  darabokat v összeállitásokat vittek színre

világtemetés

 A Vilagunkat temetjük

Egyedül maradva árván
Minden kortársunk halálán
Idegenként itt maradva
Még egy ideig ezen a
Már nem otthonos földünkön

2026. február 19., csütörtök

mit csinál a kutya s mit nem?

 a tegnapi napsütés örömére (aminek mára nyoma sincs, ledobtam magamról a fekete coccokat (már nagyon untam és nyomasztott a nehéz fekete kabátom- újat is feketét vettem, az könny, de hatalmas, ormótlan - azt nem is igen hordtam:(

a sötétzöld (ámbár szeretett ősrégi  kalapom is fotókon feketének látszott

azt is felcseréltem egy vadonatúj drapp műszörmésre (aminek annyira nem is jó a fazonja)




 


a drapp kisbundám már megint tisztitatni kéne, (de már kezdtem kihizni, most csodálatosan össze tudtam gombolni az egy drapp!!! pulóver fölött, úgy látszik kicsit fogytam, ami nem is baj) a drapp hosszú kötött sálam meg ősrégi, nadrágom is egy kuszaság, ez nem régi,  de drapp.. csak a cipőm ,  kesztyűm és táskám maradt (egyelőre) fekete...

jólesett a kivilágosodás

csak az volt baj, hogy hiába sütött a nap egyre hidegebb volt kint.

hiába a drappulás...

a kutya nem eszi meg a telet

 nem eszi meg a telet - ezzel szemben a gábli üresnek tűnő belső termébe (törzshelyemre)  menet szinte a semmiből a lábam körül ugrált a sarokból kiszaladva hanyag gazdája mellől, aki nyugodtan laptopozott kantár nélküli kutyájára szemet se vetve...

megijedt a kutya - mondta - hát én is... mst sajnáljam a kutyát?!

ki is mentem a kinti terembe, ahol meg persze fáztam...

lehetne már lassan igazi tavasz! de hol is van az  még?!

(egyes megyékben havazik!)

"Lackfiék cukik"

 véletlen vettem észre hogy a Lackfi házaspár a vendég

no mert nem is én lehettem a célszemély, hiszen a Keresztény Értelmiségiek Szövetségében

s én tudvalevően nem vagyok keresztény, ha (értelmiségi igen is)

de már máskor is voltam itt,, s mindig elég jó programon

elég korán is mentem, és meg döbbentem hogy már szinte minden sor foglalt volt (mondjuk itt nem is szemtelenkedtem volna előre, mint nem igazán beltag)

de mondtam is a rendezőknek, hogy szerintem nem lesz elég a hely, az utolsó sorba ültem de mögém és oldalra is még rengeteg ülőalkalmatosságot kellett berakni, mert rengetegen lettünk

nem is csoda, ez a nagy népszerűség






élvezetes volt a házaspát kettős beszéde (sikeres házasságukról )a kezdeti ellentétekről, fájdalmakról, örömökről,,, 



s szép volt a keretező fúvó zene is...(megszerettem, vonós sovinizmusomból kilépve)


no és a legvégén a dedikálás, amibe persze én is belesodródtam


megvettem lányomnak Lackfi  utolsónak vélt  kötetét (a cím, a téma miatt főleg)

de meg is hallotta, hogy utolsónak tituláltam,,s rámutatott két másikra, ezek frissebbek, meg is vettem unokámnak  egyből a Haydn teremtésére irt mesét gyönyörű illusztrációival (bár már 13 elmúlt...)

Timinek dedikáltattam egyből felderült L arca mert régi  ismerősök, voltak közös munkáik is (pl az Aranysityak, de már korábban is - gimista korában volt egy művészeti olimpián, Békéscsabán,  ahol irodalmi versenyen első lett . meg szindarabját (Nézők) be is mutatták...L zsürizése alatt, -  juttatta később eszembe...)





s hogy miért a blogcím, felhivott néma telefonom eladás közben lányom, visszaírtam hogy kimegyek ha fontos amit mondani akart

de visszairt hogy maradjak, mert a Lackfiák cukik

Tényleg azok !!!!


(s a végére el is felejtettem, hogy nem "keresztény" vagyok, csak emberek voltunk...(vallási megkülönböztetés nélkül) (L. felesége Bárdos Júlia amúgy is idézett az Ószövetségből is :)

2026. február 18., szerda

süt a Nap!




De jó!

Kék az ég
Süt a Nap!
Nincs nálam boldogabb...
Jól kezdődik a nap....






2026. február 17., kedd

2 X 12 (fotó)

 csütörtökön, amikor még 5 előtt lejöttem a ktár emeletéről a műzli klubból, a szemembe ötlött a másnapi nyitóra berendezett fotókiállitás egy részlete, pont szembenézett két erőteljes portré. rohantam egy másik fotókiállításra a hagymaházba, igy csak rákérdeztem, kié, Ádok Zsanett és Góg Csaba volt a válasz,  tudtam, hogy kettőjüknek lesz kiállitása, de konkrétan érdekelt volna h a portrékat ki csinálta. hát ők ketten, ki-ki, hihetetlennek tűnt. mert annyira egy embertől valónak éreztem.

vagy akkor nagyon hathattak egymásra







másnapra minden kiderült

a képek egy témára, a 12 hó témájára készültek, és valóban "rokonok", bár Ádok Zsanett  hangsúlyozta hogy más a női és más a férfi szem

nos , a "férfit" kint sétálva találtam a ktár előtt- korán menve, hogy legyen terem a képekhez



régi ismerős a dr úr, kisfiú korából, ha ő már erre nem is emlékszik* utólag kiderült, hogy IGEN! :) 





de mondtam hogy újabban látom nagyon szép költői feketefehér fotóit a fb-on (is)...

anyukája is itt volt boldogon, ő emlitette is  hogy emlékszem-e mikor odaadta a fiát, haza vittük, babusgatni, én persze hogy,,,(már neki van vagy négy)





ja és kiderült hogy Á ZS tulajdonképpen a tanitómestere vagy 5 éve(innen lehet a képek hasonló fogantatása)

na és a képek valóban költőiek, 





Sz Zsuzsa beszélt velük, végig szélesen mosolyogva,  







a tényleg zsúfolásig megtelt kiállitó teremmé avanzsált földszinti olvasóteremben...






ahova épp üresen maradt székem mellé aki beült, kiderült, hogy a tegnap felfedezett portré alanya volt, civilben (s megborotválkozva, felismerhetetlenül) egy hires juhász (örültem, hogy mellém ült:)






 




https://www.facebook.com/reel/1395788668985164

csak magadra hallgass!

 ezentúl tényleg CSAK MAGAMRA HALLGATOK


nem hiába (vagy hiába? :( mondta Magdi nénén minen tanácskérésemre: ha rám hallgatsz , magadra hallgatsz!