rejtély a sparban

 tologatom a (még?) majdnem üres bevásárlókocsimat a túlzsufolt Sparban

most épp előttem egy csomó kinaival van tele, visszafelé is fordulok a kavarodássból

egyszer csak észreveszem, hogy nem tudom tolni a kocsim, mert egy alak (nem kinai!) fiatal tréningruhás, szabályosan megfogta az oldalánál, és ezzel lefékezt

kiszabaditom magunkat , aztán meg is kérdem miért csinálta, újra megismétli a mozdulatot , valami érthetetlent motyogva

na ez már több a soknál, kitolom belőle és figyelem

tovább sodródva már a kinaiak után egy őszhajuú emberrel van, a hátát lapogatja!, beszélgetnek, de nem lehetnek  ismerősök, csak most alkalmilag...

mert hallom, mondja az ószhajú, hogy van két fia felnőttek, egy 48 meg egy 36 éves

mire a kasszapulthoz érnek , pakolnak, igy többesszámban, sőt , a fiatal átvette az áruk kezelését, közben kérdi az ösz, hogy  maga  nem is vásárolt semmit?!

hát nem (de akkor is érthetetlen hogy mér áll be a hosszú sorba, mikor mögötte szabad lett volna az őt ki) 

 fizetés közben és után is a fiatal rakosgatja szürke nagy vászonszatyorba, az árúkat,s fogja összes, s vissz is

az ösz mit tehet mást? köszöni..

további fejleményeket nem tudok, takarás miatt...

lehet, hogy kért valamit a (nem kért)  segitésért? vagy kapott anélkül is

őrület!

lehet hogy eleve ezzel a szándékkal jött be? S először nekem akarhatott "segiteni"?! hiszen én is ősz vagyok :))

a történelmet cipelem

 egyre gyakrabban tapasztalom, hogy a történelem beszivárgott, beszivárog az életembe, sőt tulajdonképpen mindig is ott volt, van,  mert hogy a történelmet éljük, csak tán kell egy kis vagy nagy idő, hogy  rá tudjunk (vissza) nézni...

ez mjakon jutott igy megfogalmazva eszembe

 

aztán otthon röppent ki az agyamből

Weöre sora: 

a történelmet cipelem

rosszul de nem véletlen , eredetileg: a történelmet viselem

tán nem véletlen hogy a Toccata cimű létösszegző (visszatekintő) verséből

(ami, mikor megvettem a két kötetét, s még élt a költő az utolsó vers volt)

nos a teljes kezdő versszak tökéletesen kifejezi, amit én is érzek egyre gyakrabban:

ahogy öregszem, érezem
mint forr a multba életem,
lentebbre váj a gyökerem,
a történelmet viselem.” 

***

egyébként régebben mintegy mottóként az utolsó versszakot szoktam-volt idézgetni, örizgetni:

ős-kezdet óta

itt vagyok,

de a lepkével

meghalok.

a király (és a szinkronszinész) beszéde

 ezt a filmet se először láttam, de most arra gondoltam, hogy mikor először, akkor nem lehetett még szinkronizálva, mert most elviselhetetlennek tűnt a dadogó (vagy inkább extrém beszédhibás?)  királyt játszó  Colin Firth magyar hangja, ...azaz harákolása , krákogása, nem is tudom elmondani, hogy miket művelt dadogás címszó alatt,,,, dehát ez volt a film lényege: a dadogó király hogy válik  dadogását leküzdve - egy őt logopédusként segitő szinész gyakorlatai, biztatásai és embersége-barátsága, közvetlensége segítségével... valóságos szónokká...

a filmben   épp  kettőjük  kapcsolata volt a lényeges

ennek alakulása addig, mig fokozatosan, válságokkal, kölcsönösen leküzdve ellenséges előjelű előitéleteiket 

az első sikeres ellenálló beszéd után (a háború kitörésének sorsdöntő pillanatában vagyunk)

 az eddig elég dölyfös  király végre azt mondja a szinésznek: barátom

a szinész meg cserébe .- végre kimondja : fenség...

és aztán állitólag életük végéig barátok maradtak (és az elkövetkezendő beszédek állandó háttér- támasza a szinész-barát)(de ezt csak feliratban látjuk)

nem tudom, a magyar szinész "dadogása"  hallatán érzett szinte fizikai fájdalom okozott-e újra egy pár perces anginát, mit azonban a befújások és lefekvés után sikerült eltüntetni...

de igy is megérte a film

(az utolsó perceket (a katarzist) már a képernyő előtt láthattam újra)

---

még csak ennyit hozzám végig közelebb állt a "logopédus" figurája, s nbe kell vallanom még diákszinpadvezetői (beszédtechnikai gyakorlatokat végző, függöny mögött szurkoló)emlékeimet is felébresztette bennem, igy aztán nem volt nehéz azonosulnom is)

nem jönnek....

 Miközben jövök le a lepcsőn, látom s hallom jön egy anya pici lanyával, s jó hangosan kiabálja neki, hogy már 15ször megmondta, hogy nem jönnek, ne kelljen már 20szor...

Miközben nyitom a lépcső alatti biciklim, morgom az orrom alatt: hogy hogy beszél azzal a csöpp gyerekkel..!

De meghallja, mert hatraszól.

Az enyém(!), azt csinalok, amit akarok

En meg vissza:jó, jó(?)csak sajnalom..

Ne sajnálja, mondja dühösen..s hallom újra, hogy nem jön-nek!,,,,,, eltávolodóban...

én még vacakolok a zárral. De kicsit kesőbb mellettük hajtok el a biciklivel.

A csöpp gyerek mellett a nő ...egyik kezében a gyerek keze, másik kezében cigaretta. Ideges lehet.(?) Vigyázva kerülöm el öket, a cigi miatt is.

A téma még mindig ugyanaz, a gyerek meg se nyikkan most se, de az anyjának mintha egy fokkal kevésbé lenne kemény a dikciója, ahogy magyarázza, miért is nem jőnnek, Tamaráék...

Megnyugvással hajtok tovább.)

Vissza Szegedre

 alumni napok nov 13-15... az alma mater(em)ben

jubileumi fesztival

'4-én irodalmi programok Timivel:

Karikó Katalin, Háy János, Darvasi László, Géczi János, Szilasi László és még számos egykori szegedi egyetemista részvételével rendezik meg az első SZTE Alumni Festet november 13–15. között. Tudomány, irodalom, közös emlékek és új találkozások: a húszéves SZTE Alma Mater háromnapos programsorozata az egyetem egykori és jelenlegi közösségét hívja Szegedre.

Egy egyetemhez a diploma megszerzése után is sok szálon kötődhetünk. Barátságok, meghatározó tanárok, első publikációk, közösen végigbeszélgetett éjszakák és később is visszatérő emlékek és kérdések kapcsolhatnak össze bennünket. Az ilyen kapcsolatoknak is ad találkozási lehetőséget az első SZTE Alumni Fest, amelyet 2026. november 13–15. között rendeznek meg Szegeden.

Az SZTE Alma Mater huszadik születésnapjához kapcsolódó fesztiválra egykori és jelenlegi hallgatókat, oktatókat, munkatársakat és az egyetemhez kötődő közösségeket várnak. Az Egyetem Napja programsorozatához és a JATE Díjátadóhoz kapcsolódó rendezvényen csaknem ötven szakember, kutató és alkotó vesz részt. A három nap során szakmai beszélgetések, kulturális események, workshopok és városi programok közül választhatnak az érdeklődők

Szombat: szegedi történetek, irodalmi nemzedékek

November 14-én a Café Radnótiban az irodalom és az egyetemi emlékezet találkozik. A program egymást követő nemzedékeken keresztül mutatja meg, hogyan él tovább a szegedi közeg az alkotók munkájában.

Délelőtt 10 órától Géczi János és Kalmár Melinda idézi fel a bölcsészélet korábbi évtizedeit Erdélyi Ágnes vezetésével. 11 órakor Háy János, Darvasi László, Szilasi László és Kiss Ottó beszélget Turi Tímeával.

13 órától a könyvkiadásról, a médiáról és a kultúraközvetítésről lesz szó Sárközy Bence, Veiszer Alinda és Weiner Sennyey Tibor részvételével; a beszélgetést Bencze Mariann vezeti. 

14 órakor Turi Tímea, Rojik Tamás és Reke Balázs következik Gerháth Györgyi moderálásával. A nap utolsó, 15 órakor kezdődő beszélgetésén Veszprémi Szilveszter, Bognár Edmond és Owaimer Olivér vesz részt, Lázárné Csernus Anikó vezetésével.

11:00 – 12:00 | Az egyetemi padoktól a kortárs irodalom csúcsáig

A beszélgetés fókuszpontja: A szegedi alkotóműhelyek hatása, a kortárs magyar irodalom meghatározó műveinek születése, és a szegedi egyetemi évek gyökerei az életművekben.

Vendégek:

• Háy János (József Attila-díjas író, költő, drámaíró, festő, illusztrátor)
• Darvasi László (József Attila-díjas író, költő, újságíró, szerkesztő)
• Szilasi László (József Attila-díjas író, irodalomtörténész, egyetemi docens)
• Kiss Ottó (József Attila-díjas író, költő, újságíró)
• Moderátor: Turi Tímea (költő, író, szerkesztő)

14:00 – 15:00 | Új hangok, szegedi alkotói közösségek és műhelymunka

A beszélgetés fókuszpontja: Fiatalabb kortárs szerzőkmegszólalása, az irodalmi kezdeményezések, lap- és könyvszerkesztés, valamint a szegedi kulturális hálózat megújulása.

Vendégek:

• Turi Tímea (költő, író, szerkesztő)
• Rojik Tamás (író)
• Reke Balázs (író)
• Moderátor: Gerháth Györgyi (kommunikátor)

Találkozás egy fiatal lánnyal (Turi Timea verse)

 

---

kotoszoveg

 21 ó.

Turi Tímea: Találkozás egy fiatal lánnyal
#szerdai_szavak
Ha találkoznánk, nem kérhetne számon semmit.
Nekem mégis volna pár tanácsom: csinálja máshogy.
Tanuljon meg időben vezetni és úszni,
korán kelni és kiadást vezetni.
Tanulja meg használni a testét,
egyáltalán: tanulja meg, hogy a teste ő.
Tanuljon meg hibázni. És ne írjon naplót.
Ne húzza el a kezét. Üljön fel a buszra.
Ne hordjon kéket barnával, vagy legalább
figyeljen az árnyalatokra.
Legyen óvatos a neon színekkel.
Veszítse el a szüzességét korán,
legyen szerelmes később.
És ne csináljon mindent feladatszerűen!
Ha elrontja, az árát én fogom fizetni.

Te mit üzennél egykori önmagadnak?

Megjelent Turi Tímea Egyszerre egy beszéljen című kötetében 2023-ban, a Park Kiadó gondozásában
kép: Flora Merleau

in memoriam Könyves Kolonits és...

az ISTÓK SAROKHÁZNÁL BEFORDUL EGY SIETŐS FÉRFI , ÉN A KOCSIUTON BICIKLIVEL, AZ Ő KEZÉBEN EGY NEMZETISZINÚ SZALAGGAL átkötött koszorút lobogtat, nézi nagyon a házat, a kapujánál is, előbb azt hiszem tán ide hozza, de nem, továbbrobog, rákérdezek

- Hova viszi azt a koszorút?

- Hát a nagyapám emléktáblájához...

--KI volt a nagyapja?

- Könyves Kolonits..

- Ááá, én a leszármazottait jól ismertem. KÉT LÁNYA VOLT, az egyik Klára...anyu jó barátnői,   én meg az ő lányaikkal sokat játszottam a Maros-parton...

- és átúszta a Marost,,, A halászok meg tapsoltak, hogy ilyen nincs.!

- igen, és anyám meg toporogva ... izgult a parton.. De maga honnan tudja?

- a nagyanyám, Klári mondta

- Hm...sokat beszélgettem vele...(az ikerlányaival meg játszottam..).(Női tanácsokat is adott...serdülő lányként rám is fért...Emlékszem hogy Nofretetehez hasonlitott, a profilom olyan - mondta, (tán, hogy önbizalmam növelje), meg hogy ne legyek túl kedves a fiúkhoz...- de ezt nem mondom most az unokának)

már oda is értünk a gimihez, szembeo vele az emléktábla, szedi is le (tulajdonképpen, ha utánaszámolok a DÉDunoka,a régi,  elszáradt koszorút, s cseréli az újra) ) - nem zavarom....,  de odaszólok - tovább tekerve a biciklim, miről le se szálltam - búcsúként: Hét nagyon örültem  

_Én is! .- mondja nyomatékkal,  hátranézve, mosolyogva. ,  látszik rajta , hogy tényleg, ő is...

Később visszamegyek lefotózni a koszorút, meg meghajolni Könyves Kolonits emléke előtt

a szöveget böngészve rájövök további kapcsolatokra:

az én Gonda nagyapám alapitotta tulajdonképpen a Radikális Polgári pártot Pesten, A Lövöldén 1907-ben (mikor apám született)- és  ő is a "szegények ügyvédje" volt...

(emléktáblája ugyan nincs, de most kicsit az övének is érzem a  Kolonitsét...)

***

(Egyébként elődje - egész más előjellel! -  Bécsy Bertalan volt mint polgármester, az ő leszármazottját (fiát: (az irodalomtörténész Bécsy Tamást) is jól ismertem, De ez már egy egész más történet)

-