Már nem is tudom, álmodtam-e vagy valóság volt...
És azt se , hogy ami álom volt, valóság-e...
Mert minden olyan rég volt!
Az álom is való s a való is álom...
(De nem bánom...)
2026. április 1., szerda
in memoriam Nádasdy Ádám, Radnóti Zsuzsa....
Mostanában mennyi nagy halál...!
S mért érzem aztnincs utánpótlás?!
2026. március 31., kedd
születésnapi köszöntő
izonyára egsz más lehet születésnapi köszöntőket irni mint nekrológokat.
ezt még N. előtt irta szerkesztőkük, lányom
hát igen... születünk és meghalunk...
Szécsi Noémi 50
Boldog születésnapot! Turi Tímea posztjával köszöntjük:
Noha sokat tanulunk róla az iskolában, voltaképpen senki sem tudja, mit jelent szabadnak lenni. Fontosak számunkra a szabadságharcos narratívák, szeretjük mantrázni a beszéd és a gondolkodás szabadságának fontosságát, ám hogy ez mit is jelent, az már sokkal nehezebb kérdés. Ezért is olyan üdítő figyelni Szécsi Noémi munkásságát. Már első regénye, A finnugor vámpír megjelenése is friss levegőt hozott a kortárs magyar irodalomba, későbbi könyvei pedig – témaválasztásaival, formai megoldásaival együtt – mindig megjósolhatatlanok voltak a megelőző művek felől. Szécsi Noémi mint rutinos idegen és állandó kívülálló könyveivel mégis egyszerre van otthon a Tanácsköztársaság zavaros napjaiban, a gyerekirodalomban és a kortárs szatírákban, vagy épp a felnőtteknek szóló állatmesék szarkasztikus világában. Az pedig, hogy szépírói munkássága mellett a figyelme a nőtörténet és a tudományos ismeretterjesztés felé is fordult, csak első látásra meglepő fordulat. Nem véletlenül gravitálnak kérdései az 1848-as forradalom felé, pontosabban annak utóéletéhez, merész trilógiája (a Nyughatatlanok, a Gondolatolvasó és az Egyformák vagytok) mégis inkább azt kutatják, ki milyen árat fizet a saját és mások szabadágáért. Szécsi Noémi írói működése is azt mutatja ugyanis: a szabadág végeredményben a saját magunkat állandó rabigába hajtó munka eredménye. Kívánjuk, hogy nyughatatlan írói figyelme újabb és újabb meglepetésekkel ajándékozzon meg még minket, hűséges olvasóit.
Fotó: Szilágyi Lenke
beléd estem
miért kell nekem minden hülye (magyar ) filmet megnézni?!
igaz, még vasárnap, s nem is volt telt ház, hát mert utoljára adták, addig már mindenki megnézhette(?)
de ők biztos tudják...
:
2026. március 30., hétfő
Nádasdy...
7, 51-kor kérdem lányom tól sms-en? Olvastad?
7,52-kor azaz rögötn válaszol: hogyne, nagyon sajnálom
és perceken belül olvasom mr a nekrológot a Magvető oldalán:
Nádasdy Ádámtól Turi Tímea búcsúzik:
Akik ott voltunk, sosem felejtjük el, milyen volt, amikor Nádasdy Ádámot a FISZ-táborban 2022 nyarán körbeülte népes, figyelmes közönsége. Most ezen a különösen szürke, esős reggelen furcsa vigasz visszagondolni arra a verőfényes délutánra, amikor a susogó lombok alatt megkérdezte Károlyi Csaba, hogy újabban miért ír olyan sok istenes verset. Nádasdy körülnézett, és azt mondta: „Van egy rossz hírem, egyszer mindannyian meghalunk” – és tanárosan felemelte mutatóujját, úgy nézett körül, mintha egyszerre mindenkire –, „nem most, de kivétel nélkül.”
Hát akkor ő most.
Akik ismertük, sosem felejtjük el páratlan stílusát, édes humorát, szigorú tudását – és hogy a legszigorúbb mégis önmagával volt. Akik vele dolgozhattunk, akik voltunk olyan megátalkodottan szerencsések, tőle tanulhattuk, hogy a távolság nem elválaszt, hanem összeköt, hogy a munka gyógyír majdnem minden bajra, és most tőle tanultuk meg azt is, hogy csak majdnem. Pontos volt, precíz és fáradhatatlan, és teljesen unortodox módon lett széles körben is népszerű – nemcsak költőként, de nyelvészként, műfordítóként is. Mert hiteles volt, és ellenállhatatlan.
Akik olvastuk őt, sosem felejtjük el, hogy bármiről írt, az érdekes volt. Nem volt az a száraz nyelvészeti összefüggés, az a verstani kérdés, ami ne lett volna eszméletlenül izgalmas úgy, ahogy ő mesélte el. A memoárírástól határozottan – és persze milyen udvariasan – elzárkózott, de amikor történeteket mesélt a gyerek- vagy a fiatalkoráról, az mind-mind feledhetetlen stílusú elbeszéléssé vált. Amit emlékeiből közössé tett, azt is pedagógiai célból tette: okuljunk e példákból. Ugyanígy a verseiben is minden apróság fontos lett: egy nipp, egy reggeli vagy egy esernyő; minden fontos volt, amit a figyelme azzá tett.
A tőle tanultak kapcsoljanak össze műveivel és minket ezután is.
A fényképet 2024 júniusában a Billeg a csónak című kötet bemutatóján készítette Valuska Gábor.
s alatta 1, 2 ezer ember reagálása...
Akik ott voltunk, sosem felejtjük el, milyen volt, amikor Nádasdy Ádámot a FISZ-táborban 2022 nyarán körbeülte népes, figyelmes közönsége. Most ezen a különösen szürke, esős reggelen furcsa vigasz visszagondolni arra a verőfényes délutánra, amikor a susogó lombok alatt megkérdezte Károlyi Csaba, hogy újabban miért ír olyan sok istenes verset. Nádasdy körülnézett, és azt mondta: „Van egy rossz hírem, egyszer mindannyian meghalunk” – és tanárosan felemelte mutatóujját, úgy nézett körül, mintha egyszerre mindenkire –, „nem most, de kivétel nélkül.”
Hát akkor ő most.
Akik ismertük, sosem felejtjük el páratlan stílusát, édes humorát, szigorú tudását – és hogy a legszigorúbb mégis önmagával volt. Akik vele dolgozhattunk, akik voltunk olyan megátalkodottan szerencsések, tőle tanulhattuk, hogy a távolság nem elválaszt, hanem összeköt, hogy a munka gyógyír majdnem minden bajra, és most tőle tanultuk meg azt is, hogy csak majdnem. Pontos volt, precíz és fáradhatatlan, és teljesen unortodox módon lett széles körben is népszerű – nemcsak költőként, de nyelvészként, műfordítóként is. Mert hiteles volt, és ellenállhatatlan.
Akik olvastuk őt, sosem felejtjük el, hogy bármiről írt, az érdekes volt. Nem volt az a száraz nyelvészeti összefüggés, az a verstani kérdés, ami ne lett volna eszméletlenül izgalmas úgy, ahogy ő mesélte el. A memoárírástól határozottan – és persze milyen udvariasan – elzárkózott, de amikor történeteket mesélt a gyerek- vagy a fiatalkoráról, az mind-mind feledhetetlen stílusú elbeszéléssé vált. Amit emlékeiből közössé tett, azt is pedagógiai célból tette: okuljunk e példákból. Ugyanígy a verseiben is minden apróság fontos lett: egy nipp, egy reggeli vagy egy esernyő; minden fontos volt, amit a figyelme azzá tett.
A tőle tanultak kapcsoljanak össze műveivel és minket ezután is.
A fényképet 2024 júniusában a Billeg a csónak című kötet bemutatóján készítette Valuska Gábor.
s alatta 1, 2 ezer ember reagálása...
portré kiállítás - könyvbemutatóm közt
hineni - a portrékiállitás cime
még meg is fordult a fejemben a héber szó láttán, hogy netán zsidó a fotómővész
de nem - tisztázta rögtön a nyitás elején, hogy Feldmártól ered a cim. róla csinálta az első portrét, aminek kézhez kapása után rögtön igy reagált a (zsidó) pszichológus, hogy ez olyan mint a hineni, mint mikor a bibliai Ábrahám azt mondta Istennek , hogy hineni itt vagyok készen állok.tégy velem amit akarsz...stb (pontosan nehezen forditható magyarra)
látva az álló teljes alakú portrékat, akik/amik a sötétből tűnnek elő
eszembe jutottt L Cohen Hineni (utolsó) dalának vissza-visszatérő gondolata is:
Ha te azt akarod,hogy sötétebb legyen,
mi megöljük a lángot a fényt...
azt akarod, hogy sötétebb legyen...
de ez csak véletlen egybeesés, mint tisztáztuk is
(mindenesetre Cohennek ez a dal ill ez a gondolat volt legutolsó alkotói megnyilatkozása)...
hineni...
tele van boritva az egész kiállitóterem a portrékkal (a 76ból mind nem is fért el mind, a profilportrékból)...
20-án itt lesz a kötetbemutatóm, nézegettem is. mi , ki lesz a hátterem Vámos? Müller Péter Sziami?
és egyáltalán elférünk-e a képektől ? :)
lehet hogy furcsa is lesz ennyi figyelmes tanú előtt beszélgetni Liebeléről és lányáról meg a többiekről...
hineni....
igaz is , meg is beszéltük az ignővel a meghivót, a fotóját, ami a botitóé is, de maga a portré, a kettősportré anyuval...
csak egy kikötésem volt, azt akarták a nevem alá irni, hogy iró, persze tiltakoztam, - attól, hogy irogat:) az ember, még nem iró!!!
és ne is irjanak semmi titulust a neve alá, csak a nevem, (tán még azt se kéne, mint a középkori M S mesternek) és még véletlen se amit pedig szoktak "nyugalmazott pedagógus"
ez olyan mintha már meghalt volna az ember(nyugodjon békében, elparentálták) a pedagógustól is a hideg ráz (pedajgogosz, akik ókori rabszolgaként kisérgették a gyerekeket)
(gimn. TANÁR VOLTAM S SZERINTEM AZ IS MARADTAM...
DE LEGYEK ÉN CSAK A NEVEM
(A FOTÓMŰVÉSZ PORTRÉI MELLETT IS CSAK EZ ÁLL.... legyenek rajta, irók, szinészek, tudósok bár) - mind ember (Isten előtt)
ecce homo
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)