sajnos megint nagyon kevesen voltunk, vezetőnkön kivúl plusz 3 fő
és nagyon kevés az irodalom beszélgetéseinkben, legalább is én keveslem...
most ugyan a ktárig felhozott pár irodalmi folyóiratot...elénk dobva...
és vele irodalmi témát sis érintettünk
ja, és meg is emlitettem a z irodalom népszerűtlenedése kapcsán friss utcai élményemet a Keri előtt.
lányok beszélnek, az egyik mondja a legutolsó könyv amit elolvasott a Pál utcai fiú volt. Mert elég vékony. A másik mondja, ő semmit!!!!
(kibirtam, nehezen, hogy szótlanul elmenjek mellettük)
(nomeg beszámoltam könyvem és melléklete(?) állásáról, amire kaptam egy vonzó műfaji meghatározást: verses regény. Tulképpen az: mert cselekményes is (a gyerekkori történetek), verscimek nincsenek is, igy még inkább összefüggenek a szövegek , csak a kezdetek vastag betűvel szedve.. a könyven jövő héten héten megvan, ezt is tető alá kéne hozni valahogyan, füzetkének legalább)
Igy festettünk- a ktár szép szövegável:
"Ahol az irodalom áll a középpontban: beszélgetünk, gondolatokat cserélünk a versek és prózák világában
Akik szeretik az irodalmat, szívesen hallgatnak másokat, maguk is megosztják gondolataikat saját vagy egy másik műről.
Beszélgetés, inspirálódás József Attila szellemiségében!"
[GE] Csak azt az egyetlen verset írtam meg 2023-ban, amely bekerült a Magvető Szép versek antológiába
Gergely EDIT irta
Történet. After.
Mennyi volt a valószínűsége annak, hogy a Szép versek 78 összmagyar szerzőjének egyike én legyek?
Mennyi, hogy azzal az egyetlen egy verssel, amit egész évben megírtam?
Turi Tímea költő (fotó: Bach Máté), a Magvető Könyvkiadó főszerkesztője válogatott az év összes magyarul megjelent irodalmi terméséből (25 platformról kerültek be – de az összest szemlézte), és engem a kolozsvári Helikonból halászott ki.
Rámírt FB-messen előbb – amit nem használok, on demand only – : benne kért mailcímet. Ezt én csak hónap múlva láttam.
Közben ő körbejött: direkt mailben is, kinyomozta nemtomhonnan, az aktuálist –
– azóta már intézményesen is, nagyon korrekt- és prompt ügyvitelben, rendezetten fenn vagyok, mondom halkan a nem FB-ismerősöknek: contact@gergelyedit.com
Feladhatta volna. 5x is közben. De ő nem.
Ismeretlenül. Igazán. Ezen még eltöprengek. (Tartalomjegyzékről lenn átmehettek a szövegre.)
UPDATE: Kai, az AIsszisztensem válasza:
(I) Esély, hogy a te egyetlen versedbekerül:
Online portálokkal együtt: kb.0.66% – 1.39%
(II) Esély, hogy a 78 szerző egyikeként te legyél:
Online portálokkal együtt: kb.0.69% – 2.17%.
(III) naés Turi Tímeaszubjektív választása komponenssel?
kérdem halkan, Kai, nebax… Soknak tűnik.
Szub-jek-tív, mondom. Csoje?
Nahagyd, Kai, köszönöm, kiszámolom inkább kézzel. Multiverzumos portálokkal együtt. Bocs. GE
Becsült tartomány: 2023, “minden magyar nyelvű platform”. Modell itt – [ lesz: pill, kiteszem vhová mingy (csak közben kríziskommunikátor kommandó üzemmód is first work than play). ge, 2026.febr.3.]
*
ante.
#versformansz szünetben ülünk ketten kávé mellett a Csíki Játékszín színészellátójánál kinn – mindketten résztvettünk, Bercivel, az eventen -, : ahol (=ezért versformansz nekem) megírtam az ominózus szöveget. És föl is olvastam benn, ott, alig percekkel előtte.
Az event. GEkonty, André Ferenc, Horváth Benji. Fotó: Csiki Zsolt / Csíki Játékszín, 2023. április 11.
Itt most, kint, arról beszélgetünk, hogy érthetetlen, hogy miért nem segítettek. Hogy senki. Hogy miért nem vitték külföldre, miért.
[Mindeközben, a placcon, harsányan ünnepelte Csíszereda – meg szinkronban, ugye, hivatalosan, több országban elszakított nemzetrészek – : P.-t.]
Szép voltam, de főleg nem jól.
Nyugtatgat Berci, hogy úgyse lehetett volna megmenteni. Akkorra már. Hogy már nagyon beteg volt. Már nem tudott írni se.
Én, hogy de legalább mentorálhatott volna még párakat, még lehetett volna tíz évet nyugalma ebben, öröme. És, hogy „nem tudjuk, hogy nem lehetett volna-e, csak azt, hogy meg se próbálták. Ott volt Jung és Tsi., és otthagyták szegényt magára, árván!… baromira fölháborít!… vagyis nemhogy fölháborít, hanem… (elcsukló hangon, miközben Berci: „Fáj.”) …Igen!! Annyira fáj!!! Nagyonfáj…” –
-itt elharaptam a levegőt – , nanoszekundum késéssel, míg eljutott saját hangomból a szó a tudatomig. Berci is still. Majd öt másodperc dermedt frame köztünk, mint egy hologram. Öt másodperc az Élet. Egek.
Látom, Berci szeme már várt ebben, szájaszéle negyedmosolyban, és
várta finoman, mikor jut el hozzám idétlen, időtlen összmagyarban, hogy éppen mit is.
Fölkacagtunk, aligha abbahagyni. Pacsiztunk is – én mellé, ügyetlenül, (=könnyfátyol), meg még egyszer, korrekciósan is.
Ekkorra már megbocsátottam az ünneprontó Petőfinek. Emberek.
Ugyan. Hányadrangú bosszanat ez, ha a szívemlelkem környékéről valahonnan, OutOfControl, egy mélyprivát, kolletív tudat-dimenzióból, kiköszönt belőlem Csíkszeredára az Ünnepelt.
Vannak ilyen helyzetek, amikre valamit fejlődni kell. Nem baj, ha nem azonnal.
Hanem mikor 6.
Ügyhogy, az este
Megbeszéltük Hugival – ARENA MINDA, aki felköltözött az instára – : innentől vagy nekifogok rendesen publikálni, vagy hagyom őt írni is, és én megint nem csinálok semmit újabb húsz évig. (SANYI.)
Akkor ezt el kellne most döntenem. Mondjuk, ma estig.
[Remélem, nem az ambícióm maradt az egyetlen erősségem la vârsta și valoarea mea.]
ANDRÁS LÁSZLÓ ANDRÉ FERENC AYHAN GÖKHAN BABICZKY TIBOR BALOGH ENDRE BÁNFALVI SAMU BÁNYAI TIBOR MÁRK BOTH BALÁZS CSEH KATALIN CSOBÁNKA ZSUZSA EMESE
DOMJÁN GÁBOR FALCSIK MARI FEKETE VINCE FENYVESI OTTÓ FÜRJES GABRIELLA G. ISTVÁN LÁSZLÓ GÉCZI JÁNOS GERGELY ÁGNES GERGELY EDIT (katt VERSFORMANSZ) GUŽÁK KLAUDIA
GYÖRE GABRIELLA GYŐRFFY ÁKOS GYŐRI LÁSZLÓ HÁY JÁNOS HEGYI DAMJÁN HORVÁTH BENJI IZSÓ ZITA KALI ÁGNES KARÁCSONYI ZSOLT KEMÉNY ISTVÁN
KERESZTESI JÓZSEF KISS JUDIT ÁGNES KISS OTTÓ KOLLÁR ÁRPÁD KOPRIVA NIKOLETT KORSÓS GERGŐ KŐRIZS IMRE KRUSOVSZKY DÉNES KUKORELLY ENDRE KUPIHÁR REBEKA
KUSTOS JÚLIA LANCZKOR GÁBOR LÁNG ORSOLYA MARKÓ BÉLA MEZEY KATALIN MIKLYA ZSOLT MOLNÁR H. MAGOR MOLNÁR KRISZTINA RITA NÁDASDY ÁDÁM NAGY MÁRTA JÚLIA
NYERGES GÁBOR ÁDÁM PAPP-SEBŐK ATTILA PÁSZTHY-LÉNÁRT FLÓRA PEER KRISZTIÁN PETŐCZ ANDRÁS POLLÁGH PÉTER SCHEIN GÁBOR SERES LILI HANNA SIMON ADRI SIMON MÁRTON
SIROKAI MÁTYÁS SZABADOS ATTILA SZABÓ T. ANNA SZÁLINGER BALÁZS SZÉKELY SZABOLCS SZLUKOVÉNYI KATALIN TAKÁCS ZSUZSA TERÉK ANNA TOROCZKAY ANDRÁS TÓTH KRISZTINA
TŐZSÉR ÁRPÁD VAJSENBEK PÉTER VÁRADY SZABOLCS VIDA KAMILLA VISKY ANDRÁS VÖRÖS ISTVÁN ZÁVADA PÉTER ZSILLE GÁBOR
az egyiken is voltak aránylag a különben szinte üres termekhez képest
de a másodikon egy gombostű nem fért volna el a sorokban!
az első a Nürnberg cimú volt
a második pedig a Magyar menyegző
merőben más
a Nürnbeg cime lehet hogy elhibázott volt, bár a helyszin az volt, de a megközelítés merőben más,
a pszichiáter és a náci cim jobb lett volna, mint ahogy a hasonló című könyvből készült a film
Göring =Hitler első helyettese! - és egy amerikai pszichiáter kettős, változékony kapcsolatá nak mélylélektani ábrázázolásával... (Göring nem csak a pszichiátert tévesztette meg, hanem engem, a nézőt is - eleinte) de hát semmi sem fekete vagy fehér
mindenesetre a fordulatot hozó archív filmek a koncentrációs táborok szerepeltetése a tárgyaláson és magában a filmben- minden kétséget kizárt az aljassága felől (nem birtam nézni e részleteket,,várhatóan is)
egyébként végig lenyűgözött a film!
köszönet az alkotóknak: a szinészeknek Russel Crowe (Rami Malek) nak, és az egykor Freddi Mercurit játszó roppant érzékeny szinésznek -ezért volt annyira ismerős
a másik film még minőségében is elvált, bár lehet hogy direkt volt korhen kopottas?
78ban illetve 85ben játszódik
Magyarországon illetve Romániában. az akkori kort felelevenitve, egy igazi, kolozsvári magyar menyegzőt megjelenitve, csodás eredeti ruhákkal... (mit megkíséreltem lefotózni, let t is belőle balhé, én nem tudtam , hogy tilos, csak a vászonra zoomoltam)
elgondolkodtam az elnevezéseken
a nemzeti szocializmusén
nálunk mostanában a nemzeti nagyon hangsúlyos lett
Kimaradtam a tavalyi Honismereti hiradóból egy - szerintem nem csak számomra fontos irással, történetesen itt politikus, a választójogért küzdő - Nagyapámról - szerkesztője, a kör vezetője, csodálkozott, mert a tartalomjegyzékben, a szerzők közt még ott voltam. Azt mondta, sebaj, majd a következő számba, jövőre, bekerül(ök).
eltelt egy év , most volt a következő szám bemutatója. S nem került be. Már a nevem se:)
Hm...
Igaz, hogy egész évben valahogy nem volt indittatásom, kedvem eljárni a havi foglalkozásokra , csak most..
most is csak a felére, az első előadásra Dégi szinészünkről. Az elúadó személyes ismerőse... pontosabban az anyukája volt a szinész anyjának barátnője, aki mindig -s joggal - büszke volt szinész fiára...
Én az Éjjeli menedékhelyben láttam , a Madáchban, felejthetetlen alakitását, az orgánumát hiába kereső alkoholista szinészként...
meg jól emlékszem rá a makói strandról is, lábfocizott...jókedve volt...itt, itthon...
nomeg férjem egy hatalmas orgonacsokrot vitt neki az esküvőjére (előtte megbeszélték)
a feleségét (a harmadikat, a makóit ) is jól ismertem...
már a halála után egyszer összetalálkoztunk a Nyugati peronján, a verseiről beszéltünk, amiket az ÉSben olvastam, s hogy ki kéne adni kötetbe (nem tudom, megvannak-e?)
90. születésnapja lett volna most. Megfeledkeztek róla, ezt pótolta az előadónk!
a szinészet, sajnos elszáll a levegőbe, a múló pillanat művészete...
Azért még a diszpadján szoktam ücsörögni....a Hagymaház előtt, bár egy kicsit megrokkant,...
A második előadásról, ami miatt amúgy tömeg volt jelen (egy bajnok cselgáncsozó volt itt!
elmenetem a szomszédba, a műzlire, mert kiderült, hogy van (pedig ott is lapult a meghivó az smseim közt)
Ott miután a fagyos terem felfütését megszerveztem, hasznos és érdekes dolgokat hallhatta,
pl hogy csak tiszta vizzel kell bevenni a gyógyszereket!
és rájöttem, valószinű a reggelenkénti HOMLOKfejfájásaim a vizhiányomtól lehetnek!
Be is vásároltam egy nagy üveg sima ásványvizet! :)
