a gimiudvar előtt elmenve beszédelegtem... gondoltam odaadom egy könyvem (azaz a mostanában megjelent verskötetem egy példányát) a ktárnak, csak persze megbeszélem a könyvtárossal, egyáltalán igényt tart-e rá, ... rég voltam itt, amúgy mindenki már idegen.. az aula ajtaját mindenesetre kinyitja előttem egy diák, csupa labdajátékos pálya, kint kosárlabda, az aulában is két hatalmas pingpongasztal, oldalt diákfestmények, a lépcsőn felmenve a régi osztályunk (1957-61) , ami előtt a falon, lányom országos oklevelei fotójával (akire büszkék),, a tanári felé haladok, a porta üres, de nem soká rohan utánam egy ember - gondolom a portás, érettségik vannak még, mondja (másfél éve dolgozik csak itt, PERSZE HOGY NEM ISMER..BETÖRŐNEK NÉZ?) amúgy nincs nyitva a ktár, jöjjek egy hét múlva. Jó.
kint az udvaron a diákok közt egy ősz hajú férfi (nem ismerem) de jön felém, s még a nevem is mondja ha bátortalanul is, és ő ki?kérdezek rá, ő a karbantartó 20 éve. (előtte Szanó Pista volt) Hát én 30 éve mentem, nyugdijba és épp annyi ideig tanitottam e falak közt, de itt már mindenki idegen
mondja is a jóember ...rossz lehet nekem igy itt, hogy senkit se ismerek (hát az még furább hogy senkise ismer!), már a valamikor itt tanitó tanitványaim is nyugdijasok
de jön valaki épp: Mné Margitka. őt is azt hiszem csak azért ismerem jobban, mert a lányom tanitotta....(de már ő is két éve nyugdijas - mondja mosolyogva)
majd visszajövök a jövő héten (?)
talán...
**
(u.i.
ja egy ápolt, világosszőrű (labrador? kutyát simogattak kint a diákok, aki később bejött a aulába... a karbantartó persze kiküldte... mondom szép kutya, biztos nem kóbor, a gyerekek barátságosak vele... ide fog szokni....
én persze nem vagyok kutya....)
---
a tanárival szembe még ott állhat a falon a fekete márványtábla (nem mentem el addig..) amin az én javaslatomra áll ez az Ady idézet (a Vén diáküdvözlete c. . verséből) MÁSOKÉRT ÉLÜNK, MI MINDIG CSAK ADUNK.....
