2026. július 25., szombat

emlék- vagy növendékhangverseny

 nagy előkészületek előzték meg eme hangversenyt

Istók Margitnak lett aposztrofálva, régi tanitványa Sz Csilla  szervezésében


nem kapott rá pályázati pénzt az önkormányzattól, mit el is panaszolt

de szerencsére lett támogatója, anyagi

a múzeum ig ja személyében pedig szellemi és szervezési is, u. i. neki legalább annyira szivügye Istók Margit... 

nagyon szép koncert bevezető előadást is hallhattunk tőle...




de

nézve a plakátot is feltűnt, hogy alig látok ismerős neveket az előadók sorában



a koncerten kiderült , miért




tulajdonképpen egy növendékhangverseny zajlott le előttünk

Istók Margit közvetett tanitványaival

a tanitvány tanitványait mutatta be sorba








ő tán két darabot zongorázott, de végig kisért



volt ugyan egy közvetlen tanitvány még Pánczél Tamás személyében (ő zongorázott (Bachot) és hegedült (Massenet: Thais - Meditaton!) -




finom, szép, kellemes dallamokat hallhattunk, többnyire finom visszafogott előadásban

örültem az eredetiségnek, nem szeretem a harsány átiratokat (csak egy meglepetés Paganini -salsa volt az)

a zene állt középpontban és igazi nem talmi

szép volt a környezet is, a besötétedéssel , a zöldek közt (a múzeum skanzenjáben)

mégis vegyesek voltak az érzéseim


nem ezt vártam..

hol vannak I M jeles tanitványai?

hány lett művész a 40-ből... hol voltak?




igaz, ebben a formában Istók Margit tanárnő pedagógiája élt tovább...a hűséges tanitvány által... és ez is fontos...


(eszembe jutott összeszámolom már, hányan is lettek magyar szakosok az én tanitványaim közül...Nem kevesen!)

élethossziglan

 Tanuló éveim élethossziglan nyúlnak

Bizonyítványt már nem is kaphatok...

2026. július 24., péntek

két film közt

 Ilyen se igen volt még...

egyszerre két film is ment a tévében, különböző adókon...

percekig nem tudtam eldönteni, melyiknél kössek ki

a helyzetet nehezitette, hogy menet közben kiderült , hogy mindkettőnek Truffaut a rendezője, és hasonló is

aztán a Sztankai mozijában felrémlett, hogy tán láttam is azt a filmet valamikor (Bársonyos bőr - a cim is rémlett. Bár a szinésznőről nem jegyeztem meg, hogy Francoise Dorleac. Rá külön fókuszáltam volna... (Catherine Deneuve tragikusan korán meghat testévre) (a fim 64-ben készült) - ekkor 22 éves a szinésznő



végül a Szomszéd szerőknél kötöttem ki

Gerard Depardieu fiatalon, (1981-ben)



érdekes, hogy ugy tűnik egy sablonra dolgozott valamelyest Truffaut...

"Turi Timea csodálatos szövege"

 facebookon ma találtam: (instaramm)

"

olvasofotel
 
Hangolódok a filmre 😀
@turi.timea csodálatos szövege ❤️"

Amíg nem sikerül megnéznem, legalább olvasgatok a témában 😀
Turi Tímea csodálatos szövege ❤️

anyák

 attól félek, hogy lányom mindazt, amit hiányosságként, hibakémt, rossszként tapasztalt az én nevelésemben, most a fiánál akarja  kompenzálni, (kiküszöbölni, kijavitani) Pont az ellenkezőjét téve.  De mi van , ha az se a helyes út, Ha mondjuk egy harmadik (vagy sokadik) lenne az?

háborog a lelkem... furdalódik

2026. július 23., csütörtök

anyám hit(t)e

 két esetet meséltem el lányomnak anyám"vallási életéből" , tán többször is, -érdekességüknél fogva -, amiből azt a téves következtetést vonta le, hogy anyám csak ezekkel foglalkozott, ezeket tarthatta be

az egyik a hosszú napi bőjt volt, amit minden évben megtartott, egyszer egy nappal előbb (hiszen Makón senki se volt szinte rajta kivül ilyen, és eltévesztette a dátumot, )

a másik a mai nap,  tise bov, amit azért tartott és tartatott be, (velem is), mert ilyenkor, e gyásznapon, tilos a fürdés, és engem se engedett ilyenkor a Marosta, vagy meg kellett igérnem, hogy nem megyek vizbe..., nem úszok...

a következtetése persze téves

de elgondolkodtat, hogy milyen kevés  és hiteles dolog őrződhet meg rólunk halálunk után)

a másik meg : anyám hite

élete vége felé gyakran mondogatta, hogy mennyire irigyli azokat , akik fenntartás nélkül tudnak hinni (a túlvilágban) 

ő nem mondom hogy nem hitt, ez nagyon távol állt tőle, de azt se hogy fenntartás nélkül tudott hinni... (hogy szeret ett volna, az egész biztos)

azt hiszem, úgy lehetett mint én (voltam?)

de azt hiszem ez azóta megváltozhatott, ahogy bennem is , méghozzá ő változtatta meg... a halálon túl, életen innen....

évek, kimérve

 felvánszorogtam fizetni a kávémat a teraszról az étterem kasszájához

itt megkérdezte a pincérnő

hogy jól vagyok? hogy szolgál az egészségem?

nem firtattam, miért kérdi, de mint általában, most se adtam egyenes választ inkább csak metakommunikáltam valami bizonytalanságot

meg hozzátettem , hogy ebben a korban az ember már mindennek örül

azt mondta, hogy én elég jól tartom magam...

(mihez képest  - gondoltam)

még biciklizek is - mondta elismerésül

pedig inkább azt tudom, mint gyalogolni - s a bickli tulajdonképpen nekem járáskönnyítő segédeszközöm


ő meg még legalább  15 évet adományozott nekem

de kevés az is, korlát mindenképp , igy belegondolva (100 éves lehetnék akkor majdnem,s akkor már mért nem nagyvonalúan 120 -ra gondol? az is 'csak 35 lenne)


viszont azt mondtam, hogy én már csak kisebb célokban  gondolkodom, rövidebb távon

most pl, azon, hogy a gyémántdiplomám megérjem

mikor lesz:

szeptember 26... (persze ez nem jelenti azt hogy szept 27-én már tőlen meghalhatok :)

és olyan kevesen szoktak lenn ilyeneken már...sajnos - tettem hozzá szomorúan .....


búcsúköszönés helyett jó egészséget kivánt, mi mást tehetne?