fehér

már nem szürke a hajam

nem is ezüstlik a fényben

hanem tiszta fehér

megkönnyebbültem

( a kitli is fehér!)

Timi a két Nobel-díjas szerzőről

 #életamagvetőben

Az elmúlt öt évben Anne Carson a harmadik olyan Nobel-díjas (Annie Ernaux és Krasznahorkai László mellett), akinek már akkor a Magvető adta ki magyarul a könyvét, amikor még nem volt Nobel-díjas. Öröm és büszkeség!

Mennyi minden változott egyetlen év alatt! Villanófény-emléknek nevezik azokat az emlékeket, amelyek valamilyen erőteljes hírhez kapcsolódnak, és épp ezért sose felejtjük el őket: alighanem ilyen lesz a Magvetőben dolgozók számára Krasznahorkai László várt, mégis váratlan Nobel-bejelentése. Mindannyian emlékszünk, ki hol volt a Dankó utcai igazgatói irodában, és sose fogjuk elfelejteni, hogy annyira kiabáltunk, hogy többen összerezzentek az épületben. Azóta ment és megfordult a világ, számtalan régi-új kiadás jelent meg, megváltozott a politikai környezetünk, és változatlan maradt a könyvek iránti elkötelezettségünk, amikor egy évvel később immár egy virtuális videóhívásban néztük közösen az idei bejelentést – hiszen az idei bejelentés egybeesett a frankfurti könyvvásárral. Én magam a tömegben egy mozgólépcső melletti sarokban kucorogva kerestem a térerőt, amikor bejelentették az idei győztest, Anne Carsont, ami egyszerre volt hihetetlen, lehetetlen és törvényszerű. A Magvető Kiadó kilenc évvel ezelőtt jelentette meg a Vörös önéletrajzát, a Versum műhelyével való szakmai együttműködésben, Fenyvesi Orsolya kiváló fordításában, Krusovszky Dénes értő utószavával, és azóta annyi minden történt és nem történt ezzel a könyvvel: a kiadóban a rajongói lettünk, a kritikák nagyszerűek voltak, miközben a készletünk felét visszaküldték a kereskedők, és az elmúlt években iskoláknak és könyvtáraknak ajándékoztuk el a készlet maradék részét, hátha ilyen rejtekutakon kerül a köztudatba – a Versum pedig, a világirodalmi költészet fordításának pótolhatatlan funkciójú műhelye, amelyet önkéntes lelkes munkatársak tartottak életben, jelenleg Csipkerózsika-álmát alussza. Nemcsak a műveknek, de a kiadásoknak is megvan a maguk története, és az, hogy Carson megjelenhetett magyarul, éppolyan csodálatos és irracionális dolognak tűnik ma, mint Carson Nobel-díja: a szellemi teljesítmény, a művészi érzékenység diadala minden más szempont felett. Legyen ez fordulópont, legyen ez ezután máshogy!

#csakazemberolvas #amagvetőésavilág

különös élmény

 a Sparban vásárolgatok, tolom a kocsit, amire egyúttal támaszkodni is lehet, megyek el az árucikkek mellett, nem sokat vásárlok, főleg kenyérért jöttem az tegnap elmaradt, de azért végigmegyek a sorokon, már az utolsó előttinél vagyok, ahol a gyümölcslék meg nem is, ja igen, tudom mi még, ja,  képeslapok vannak ,és közben a nagybátyámra gondolok elég intenziven (most hogy tanulmány készül róla, s forrásként elküldtem a vele kapcsolatos  blogbejegyzéseim, mit fantasztikusnak talált a a tanulmány írója, és viszonzásként elküldött egy hollandból forditott szöveget róla (54ből), ami mulatságos és megható volt egyszerre, szóval megidéződött, amikor is elhaladva az ivólék, meg képeslapok mellett, hirtelen elevenen megcsapja az orromat pontosan az az illat(amit már párszor pedig hiába próbáltam felidézni, de nem tudtam), de most váratlanul, igen, ugyanaz a diszkrét, finom, kellemes illat,ami a nagybátyámé, még a leveleinek is ez volt az illata......pont ez....de rég is éreztem.... vissza is fordulok, újra elmegyek kétszer is ugyanott, ahol megcsapta az orromat az a csodás illat, de semmi...semmit nem érzek,,, elillant.....

mi lehetett, hogy lehetett

bár elég  jó a szaglásom, ilyet még soha nem tapasztaltam.....

de mondják van ilyen transzendtentális  jelenség, ha.....

de ehhez kölcsönösség kell...

de jó is lenne, ha tudna róla, hogy tizenvalahányoldalas tanulmánynak lesz a szereplője, hogy nem táncolt teljesen hiába...dehogyis felejtették el... sok év multán is felidézik ragyogó lényét....

Fenyvesi, Simon, Turi Carsonról

 

Mi a különlegessége Anne Carson költészetének, és mennyire befogadható a magyar olvasó számára a friss Nobel-díjas világa? A szerző fordítóját, Fenyvesi Orsolyát, a Magvető főszerkesztőjét, Turi Tímeát, illetve Simon Márton költőt kérdezzük.

 

Október 8-án Anne Caarson kanadai szerzőnek ítélte a Svéd Királyi Akadémia az irodalmi Nobel-díjat „merész és újító életművéért, amely játékos párbeszédbe lép a klasszikus hagyománnyal, ezzel új formákat teremtve a kortárs irodalomban”. Azóta már azt is tudjuk, hogy a költőt a konyhájában érte a nagy hír, illetve azt is közölte, hogy a pénzjutalmat jótékony célokra fogja felajánlani.

„Titkos világtipp”

Mi a szerkesztőségben élőben követtük a közvetítést, és amint kimondták Anne Carson nevét, már hívtam is telefonon Fenyvesi Orsolyát, aki a szerző (most még) egyetlen magyarul olvasható kötetét, a Vörös önéletrajzát fordította.

Nem én voltam azonban az egyetlen jelentkező: mire utolértem a Frankfurti Könyvvásár hajszájában, már tizenkét nem fogadott hívása volt.

„Egy londoni könyvesboltban elkezdtem a költészeti szekciót nézegetni, és belenéztem az egyik gyűjteményes kötetébe, illetve a Decreation című könyvébe. Azonnal elakadt a lélegzetem, és már vittem is a kasszához. Az első belelapozás után tudtam, hogy találtam valakit, akivel érdemes foglalkozni” – mesélte Fenyvesi arról, hogyan találkozott először Carson műveivel.

Elárulta azt is, hogy pont a bejelentés előtti napon összefutott Frankfurtban Turi Tímeával, és gondolatkísérletként felvetették, hogy „mi lenne, ha”. Mivel azonban sosem lehet semmi biztosat előre tudni, maximum a fogadóirodák tippjeit lehet figyelgetni, nem gondolták, hogy tényleg sikerülhet.

Ez tényleg olyan, mint valami valóra vált álom” – mondta Turi, akit Fenyvesi után hívtam telefonon.

 „Én személyesen is nagy rajongója vagyok Carsonnak, és kicsit azt éreztem az elmúlt években, hogy olyan ő, mint egy »titkos világtipp«. Ezt a kifejezést anno Tandori használta Szép Ernőre olyan értelemben, hogy ott van a listákon, tudjuk, hogy jó, de igazából nem olvassuk, nem értjük, nem figyelünk rá.”

Vörös önéletrajza – miért olvasd el?

„A magyar olvasók számára annyira nem ismertek az angolszász lírai hagyományok, de akivel eddig beszéltem a kötetről, azokat mind fűtötte és lelkesítette a szöveg – még azokat is, akik mondjuk nem rendszeres versolvasók” – fogalmazott a fordítója Carson (egyelőre) egyetlen magyarul olvasható könyvéről.

Ez a laza szerkezetű verses regény egyébként a görög mitológiában gyökerezik: Gérüón és Héraklész történetét dolgozza fel nem mindennapi formában, miközben arra keres választ, mi történik, ha olyan embert szeretünk, akinek a szerelme nem tesz jót nekünk.

Lenyűgöző az autonómiája – foglalta össze Turi, miért különleges ez a kötet.

„A Vörös önéletrajza a Magvető Időmérték-sorozatában jelent meg, melynek darabjai meghatározott formátumúak és méretűek, tehát azonos a kinézetük. Ha viszont valakinek megvan a Vörös önéletrajza, felfedezheti, hogy szélesebb, mint a többi. És ez azért történt, mert nagyon sok hosszú sora van Carsonnak. Ilyenkor ezeket gyakran kettőbe töri az ember tipográfiailag, Carsonnál viszont azt éreztük, hogy annyira mélyen hozzátartozik a forma a tartalomhoz, hogy ezt nem tehetjük meg.

Azt gondolom, hogy ez nagyon jó szimbóluma az ő költészetének: a mondanivaló kiköveteli a saját formáját.”

Mennyire befogadható a magyar olvasónak?

Simon Márton költőt is kikérdeztem Carsonról, akinek régóta nagyon fontos a szerző, arra azonban ő is rámutatott, hogy bár külföldön óriási népszerűségnek örvend, itthon nem sikerült még berobbannia.

Ez azonban nem azt jelenti, hogy nehéz befogadni: antik utalásainak mélyén saját történeteink rejtőznek.

„Carson klasszika-filológusként dolgozik civilben, és az a fajta tudás, amit ő az antikvitásról begyűjtött, nagyon természetes módon jelentkezik az ő könyveiben” – fogalmazott Turi.

„Hogyha az ember ismeri ezeket az antik történeteket, az tud egy plusz réteget adni az olvasáshoz, de valójában nem szükséges, mert nagyon általános emberi tapasztalatokról ír, illetve olyan témákról, amelyek sokunknak közösek, de nagyon nehéz beszélni róluk” – tette hozzá.

„A Vörös önéletrajzának ugyan szokatlan formája van, meg egészen szürreálisan őrültnek is tűnhet olykor, de közben pedig egy filmszerű elbeszélés, amit lehet akár egy kávé mellett is fogyasztani” – értett egyet Fenyvesi is abban, hogy tartani semmiképp sem kell tőle.

Egy igazi „nagy költő”

„A műfaji határokat szabadon értelmezi, átjárást teremt az ókori görögök és a modern világ között. Versei esszékké alakulnak, és úgy fordította le Szapphó verseit, ahogy eddig senki” – foglaltuk össze portrécikkünkben a szerző jelentőségét. Az én fogalmaim szerint ő egy igazi »nagy költő«” – mondta Simon Márton, aki személyesen is találkozott vele.

Együtt olvastak fel ugyanis a Barcelona Poesia költészeti fesztiválon, ahol nem lehetett leülni a 2500 fős teremben, annyian voltak kíváncsiak Carsonra. Tényleg világsztárról van tehát szó, aki ugyanakkor Simon elmondása szerint rendkívül kedves és közvetlen.

„Ugyanabban a hotelban voltunk, találkoztunk mindennap, beszélgettünk, dedikált is nekem, meg röhögcséltünk fogadáson” – mesélte. Elárulta is azt, hogy még olvasmányajánlót is kért a szerzőtől, de neki is azt javasolta, amit mindenkinek szokott: olvasson Homéroszt.

Mi várható a Nobel-díj után?

„Nekünk nagyon fontos volt Carson, amikor a Versummal való közös együttműködésben megjelentettük, de valahogy nem került bele a vérkeringésbe, és nem is indíthattuk nagy példányszámban, hiszen nincsen rá nagy kereslet” – mondta Turi Tímea, aki bízik benne, hogy a díj következtében ez változni fog.

„Azt remélem, hogy a Nobel egy felkiáltójel vagy egy reflektor lehet most a világirodalmi költészetre, aminek a fordítása jelenleg sajnos nagyon szomorú helyzetben van. A fordított költészet gyakorlatilag önkéntes emberek munkájának és elhivatottságának volt köszönhető az elmúlt években, hosszú távon nem lehet ezt intézményi támogatás nélkül csinálni” – tette hozzá.

Őt most be kell vezetni a magyar olvasóközönségnek – fogalmazta meg a célt Simon.

„Mindegy, hogy mekkora világsztár, milyen nagy költő, és mennyien rajonganak érte külföldön. Az itthoni olvasóknak először meg kell ismerniük” – mondta.

Érdemes elkezdeni az ismerkedést!

„Carsoné egy irtózatosan finom nyelvi regiszter, ami a díszletként felhúzott hagyományban vibrál” – foglalta össze Simon Márton, akivel beszélgetve hamar nyilvánvalóvá vált, hogy számára Anne Carson tényleg a kortárs angolszász költészet egyik legizgalmasabb hangja, akire érdemes odafigyelni nekünk is.

„Carson egyszerre érzéki, érzékeny – nőiesen érzékeny, mondhatjuk így is –, és ezzel egyszerre rendkívül intelligens és gondolati” – mutatott rá a friss Nobel-díjas költészetének izgalmas kettősségére Fenyvesi. A fordító polcán egyébként már több könyv is sorakozik a szerzőtől, amelyeket szívesen átültetne magyarra.

 

könyves magazin bakósára

Voloncs Attila és Timi beszélgetése

 

Voloncs Arrila és Timi beszélgetése 

Egy székely kisváros a 2020-as években: a líceum fiatal, balos tanára meghívja magához vendégségbe az önképzőkör tagjait. Mátyás mellett ott van informatikus felesége, Blanka, de vendégük lesz régi barátjuk, a sebzett és sebezni képes Martinovics Khája is. Régi emlékek, elfojtott ellentétek és alkalmi szövetségek szelik át a késő húszas éveikben járó értelmiségiek életét éppen úgy, mint a magukat müderriszeknek nevező, érettségi előtt álló diákok világát. A felnőttek és a kamaszok egymást megbűvölve próbálják fenntartani kényes egyensúlyukat a háttérben ólálkodó és mindenkire másmilyen veszélyt jelentő összeomlástól.

Voloncs Attila precíz és lendületes regénye végtelenül kíméletlen és megejtően empatikus emlékezetes karaktereivel éppen úgy, mint a közös valóságunkkal. A szerzővel Turi Tímea beszélget. Közreműködik Lestyán Attila.  A felvétel szeptember 29-én készült a Magvető Caféban. Fotó: Hornyák Adrienn

magvetokiado

 

#magvetőpodcast #hallgassmagvetőt
Voloncs Attila A bűvölők című kötetét szeptember 29-én mutattuk be a Magvető Caféban. Voloncs Attilával Turi Tímea beszélgetett, a kötetből Lestyán Attila olvasott fel.

A könyvbemutató meghallgatható:

magvetokiado

 2 n.

#magvetőpodcast #hallgassmagvetőt
Voloncs Attila A bűvölők című kötetét szeptember 29-én mutattuk be a Magvető Caféban. Voloncs Attilával Turi Tímea beszélgetett, a kötetből Lestyán Attila olvasott fel.

A könyvbemutató meghallgatható:

LITERA INTERJÚ A NOBEL-DIJASRÓL magyar kiadójával...

 Anne Carson verseit magyarul Fenyvesi Orsolya fordításában a Magvető Kiadó adta ki 2017-ben Vörös önéletrajza címen az Időmérték sorozatban. A kötet szerkesztőjét, Turi Tímeát is a Frankfurti Könyvvásáron értük el. 

 

Gratulálok a Magvető Kiadónak, Krasznahorkai után itt az újabb Nobel!

Egészen elképesztő! Az a teljesen szürreális helyzet van, hogy kint vagyok a Frankfurti Könyvvásáron, itt kucorgok kettő meeting között egy sarokban, és a telefonommal egyensúlyozva próbálom megérteni, mi történik.

Tavaly már megvolt a nagy öröm Krasznahorkai miatt, most meg a kanadai költő, Anne Carson hirtelen a fogadóirodák listáinak élére került. Ilyenkor persze senki nem hisz a fogadóknak, de a kiadó mindig okosabb. Számítottatok erre?

Nem számítottunk rá, erre soha nem lehet számítani. Szerintem Carson mindig egy „titkos világtipp” volt, ahogy Tandori mondta Szép Ernőről. Fantasztikusan ír, és azt látom, hogy vannak nagyon elkötelezett rajongói. Nagyon boldog vagyok, hogy anno A vörös önéletrajza meg tudott jelenni magyarul Fenyvesi Orsolya fordításában az Időmérték sorozatban, de én mindig azt éreztem, hogy a fordított világirodalom a költészet szempontjából az elmúlt években egy hihetetlen erős akadálypálya, megszületnek jó kritikák akár, de az, ami a Lyra Mundi idejében történt, hogy ezek a versek bele tudtak kerülni az irodalom hétköznapi vérkeringésébe, már nem feltétlenül van meg. Én annak örülök, hogy ez a díj hatalmas reflektorfénybe teheti, hogy milyen fantasztikus életművek vannak, ha a mi kiadásunk esetleg nem volt erre elég erős felkiáltójel, hátha a Nobel-díj az lesz.

Turi Tímea

Kering-e Frankfurtban bármilyen pletyka a bejelentéssel kapcsolatban, például hogy hogy fogadta a hírt maga a szerző, Anne Carson.

Semmi. Most Frankfurt egy héttel korábban van, mint szokott. Tavaly Frankfurtba úgy tudtunk jönni, hogy már megvolt a bejelentés, most meg összecsúszott a kettő. Mi minden évben a Magvetőben közösen nézzük a szerkesztőségben a bejelentést, úgyhogy eleve furcsa érzés volt nekünk, hogy külön vagyunk, és egy videóchatcsoportban próbáljuk nézni. Eddig tényleg csak a kollegáimmal beszéltem, meg Fenyvesi Orsolyának, a fordítónak szóltam, azóta veled beszélek ELŐSZÜR

GREFF A, NAGY G

Timi külön ANNE CORSON AJÁNLÁSA

 Hazai kiadója, a Magvető főszerkesztője, Turi Tímea a következő szavakkal ajánlotta az olvasók figyelmébe Carson költészetét: „Szabálytalan is, öntörvényű is, klasszikus tudást is mozgat, de ha egyszer elkapja az olvasót a lendület, nem tudja letenni. Többek között azért is ajánlott olvasmány, mert egy csomó vélt költészeti újítást relativizál:

olvassunk Anne Carsont, egyrészt mert gyönyörű, másrészt pedig hogy ne találjuk fel utána a spanyolviaszt.”