A fényképportrém alapján készült a rajt, egyáltalán nem szépitően (sőt?) ART
a kézirásunk viszont nem hasonlit, de nagyjából egyste tudok értemi azzal ami megfogalmaz, ha az aláirás is "hamis"
A fényképportrém alapján készült a rajt, egyáltalán nem szépitően (sőt?) ART
a kézirásunk viszont nem hasonlit, de nagyjából egyste tudok értemi azzal ami megfogalmaz, ha az aláirás is "hamis"
ami elálmosit
végül is az utóbbit választottam
miután képtelen voltam egyenesen belépni boltajtókon
most pl ülök, nem érzek szédülést (ilyenkor nem is szoktam)
de lehet hogy mindjárt leesek a székről az álmosságtól
jól döntöttem?
azt hiszem, hogy Krasznahorkai leginkább a lét tragikumáról beszél A magyűűar nemzet biztonsága c legújabb könyvében- s teszi ezt oly módon , hogy többször is hangosan fel kell kacagnom olvastán.
(Maga a cim is bújtatottan kettős jelentésű, hangulatú)
Még van pár lapom...(mondatom :) ... beosztom (mint annak idején Thomas Mannt)
remélem fogok még kacagni búm felett:)
ebéd után be ill. kiültem egy étterem teraszára - kvázi pihenni is
jön a kis pincérlány, tanuló lehet ( enyhitő körülmény)
itt az étlap mondja s adná is nagy lendülettel
már ebédeltem - mondom - csak kávét kérek
néz rám kérdő nagy szemekkel
milyen kávét
presszókávét (fent tudják, gyakran iszom itt)
nem soká hozza is, ő. s jó, büszkén:
itt is van
hamar el is fogyasztom
csak közbem megszakitpm a mobilommal ügyködve
betelt tárhelyem próbálom reparálni
mielőtt fotóznék
de már nyúl is a tálcáért a pincérfiú
miközben mondja (nem is kérdi?) elvihetem(?)
Nem! mondom, ott a vizem
s még én is itt vagyok....
(Jót pihentem)
ez a mpndatféle a fejemben
Jaj míly gödörbe buktat ez a,(február) július...? (Kosztolányi nyomán)
nem rég jöttem rá, bár már körbejártam, meg-megközelitve
ezt a poszttraumás stresszt
mely megfejtésében is végül is post lett
miért nem birok beülni a sor közepébe (beállni se sorokba), honnan ez a régesrégi klausztrofóbia (emlékszem Aranka nagynénim hogy összeszidott érte, hogy a moziban is nekem szélre kellett ülni, hátrautasitva a felnőtteket, anyámat is - ő persze engedékeny volt velem)igen, átvitt értelemben is mindig kilógtam a sorból...
nos, az is foglalkoztatott egy ideje, hogy hogy aludhattunk mi a lágerben, lehet ott az ok?!!!!
gondoltam , priccsen egymás hegyén hátán, fullasztó, levegőtlen zsufoltságban.. fulladozva...nem lehetett külön rácsos gyerekágyam nyilván...s hajnalokban már álltam a kapunál várva anyám a hadigyárból Mami, kenyérrel,,
tán nem sokkal később a pesti övodáből is ezért szöktem meg azaz ki...!
nem birtam, nem birok semmi kötöttséget!!!
és mindig szélre ülök, (hogy menekülni lehessen ha kellene)
nos, a lágeri priccsekben lehet az ok?!!!!
posttraumás krizis...messze ér