elveszett sóhaj

 Istenem, mi minden lehettem volna

hány lehetőségem is hullt a porba!

misting band

  (állitólag) 5 gimnazista állt össze zenészegyüttesbe. élükön énekesükkel (akit azért érett hangja és külseje alapjén is kissé többnek néznék)

 

 

 

biztos közük van a gimihez, mert az igazgató, akit amúgy nem szoktam koncerteken látni, végig a sorok közt ugra-bugrált, megörökitendő őket...(bár a makói tv operatőre is végig ott volt...)

 

 

hát volt is mit, igazán, szép hangzás... különösen a tényleg gimista külsejő billentyűs remekelt

nomeg az énekesnek volt csodás hangja, amin el is mélázott maga is, néha kicsit öncélúan remegtetve

 

 

jó számokat is választottak (főleg Charlit, akinek persze egész más jellegű a rekedtes  hangja!)

egy-két szám igazán elbűvölt engem is (jó hogy nem hagytam ott őket a 3.4. szám után, ami tényleg hamis volt)...de aztán a többi nemigen...

 

 

még lesz egy zenepaviloni koncert jövő szombaton, aztán itt az ősz  nitt lesz újra)

máris svan egy kis hvös árnyalata a levegőnek

Kölykök 2.

 A könyv új kiadása lehet, ezért a reklám

emlékszem akkor volt egy beszélgetés róla az Atv ben Rónai Egonnal meg a másik (!) forditóval (most lepődtem meg hogy lányom nem csak szerkesztette a könyvet hanem egyik forditója is - úgy rémlik a dalszövegeké)

épp a kisfiával volt  várandós, látszott is... szép, öntudatos,"dolgos" (szerkesztő-forditó) kismama...

Nos azóta sikerólt megtudnom ki is az a Petti Smith (unokám meg kamasz lett)

(pl Bob DYLAN Nobel dijakor is P S ugrott be helyette beszédet mondani, hosszú, ősz hajával megváltozott ugyan kivül, de nagyon érdekes s avantgard  jelenség maradt...el kéne olvasni már azt/ ezt a könyvet is!!!!) no meg a dalok....

Magvető

Patti Smith: Kölykök

Fordította: Illés Róbert, Totth Benedek, Turi Tímea

3 ok az olvasásra:

1. A könyvet a punk keresztanyja írta két kölyökről, akik kiszolgáltatottan, egymásba kapaszkodva keresik a helyüket a világban. A két kölyök Patti Smith és Robert Mapplethorpe. Olvasás közben zenehallgatás szinte kötelező, és különösen izgalmas nézegetni Mapplethorpe fotóit.

2. Persze a könyv nem csak a felnövés, a művésszé válás története, nem csak egy mély kapcsolat krónikája. A háttérben ott lüktet a késő hatvanas és hetvenes évek Amerikája, New York excentrikus művészvilága, kultikus helye. Feltűnik Allen Ginsberg, Andy Warhol, Janis Joplin és Jimi Hendrix is.

3. A könyv 2010-ben megkapta a National Book Awardot nonfiction kategóriában.

sertéscsirke

 furcsának tűnt a két csirkemellnek kért hússzeletetem absztrakt alakzata, aztán az is kiderült, hogy nem tudok megbirkózni az alaktalan végekkel, elvághatatlanságuk miatt.. hm..hmmm

szerencsére kisétkűbb lettem , enélkül is jól laktam, (nem hagytam becsomagoltatni, mint mindig) a cola meg igazán jóesett a vége felé

(a tyúkhúslevesben is ott hagytam a húst, de finom volt felette a lé, meg a répa-gyökér...

nem annál a pincérnél fizettem, aki kihozta az ételt, (hanem aki el akarta csomagolni a maradékom)

elmenőben útközben találkoztam vele már az utcán, a szembe boltból jött (valami itallal, ami nem kapható náluk, na mindegy...törölgette izzadt homlokát)

mondom neki, hanem a csirkemell...!

néz rám értetlelnül majd

dehát az nem is csirkemell volt, hanem sertés

igazán! ?:)

azért annak se szabad lett volna rágósnak lenni...

hát igaz

(a hangom annyira elment , hogy nem érthette, hogy az egyébként mindig szokásos csirkemellet kérem, ha van - bár az étlapon valóban sertés szerepeeelt)

a pincér még leküldött a Marosra!

jó idő van (tényleg nincs vakmeleg), biztos van valami buli ott...ajánlgatja 

hát a Maros vonz is, hanem az emberek nem annyira..

ja, egyébként, azt hiszem épp ideje visszaállni vegánságra!

(persze azért kannibál se vagyok...)

változások

 a világ teljesen megváltozott

sok szempontból rossz irányba

mikor, ahogy jöttek a kicsinek tűnő változások, fel se tűnt, azt hihettük, hogy visszaforditható, de NEM... épp ez a döbbenet, hogy a legabszurdabb hóbortjaik állandósultak s visszafordithatatlanul, elharapózva, járványszerűen

már nem is kapdosom a fejem, de elfordulnék...csak nincs hova!

nem csoda ha idegennek érzem magam itt...

elrendező álom

 D. I. (festsőbarátom, ki rég halott), egy csoporttal működik. Én is elvittem a rajzaim. MINDENKI köszönetet mond neki. Majd eltűnik, mielőtt én is odamentem volna hozzá. ahogy terveztem, Egy kis ajtóra mutatnak, bekopogok, elő is tűnik, én is köszönetet mondok. Azt mondja végül is jól jártunk. A 2. rajzpaksamétám már jobb lett. ("almás"). A nagy összeveszés, szakitás után... (hm)

Anyu szól, az alsó épületünkben a régi házban D I berakott egy paksamétát, (volt kulcsa?) a rajzaimat, de átkötve, s a csomagolópapirra rá vannak irva valamik...Pirossal nagy betűvel két szóba tagolva valami, ami a SZERETLEK anagrammája... (hm)

augusztus 20 Makón

 ez a nap mindig, jóideje a fúvószenekarokkal telik..igy volt most is

helyem már nem akadt megfelelő, pedig hamar kimentem

fölöttébb érdekelt a diszdiplomák átadása, mert ugyebár én is a diszdiplomás öregek közt lehettem volna, de megnyugvással láttam, hogy ötükből - egy kivétellel -  mindenki óvónő volt...

aztán jött a diszpolgári kitüntetés , az se tűnt túl ünnepélyesnek

majd a beszédek,  PM KÖSZNTŐBESZÉDE EGY VALLÁSOS szónoklattá terjedt, aztán egész más jelleggel az újdonsült tiszás képviselőnk beszélt, semmi vallás, de szerencsére a szeretet jegyében..ezeket a Glorius teraszáról hallgattam, ahogy tudtam...

egy cola mellett, amihez képzeld még poharat is kaptam! még ilyet....(ez az új nemzedék pincérsereglet is furcsa elképzeléseket táplál nyilvánvalóságokról , amiket ugy látszik nem ismer.. mert ugy hozta az üveg mellé a poharat, mint külön kegyet gyakorolt volna!

hamar eljöttem, mert a mellettem levő még üres két székre kéretkezett egy hölgy barátnőjével,

aki szabályosan nem fért a bőrébe . a mellei teljesen kibugyogtak a szűk ruhájából aminek szoknyarészét olykor derekáig meglebegtette, tehát lehet mondani hogy mintha meztelen lett volna,  meg persze mezitláb is a kibujtatott papucsából...

egyébként a gloriusba is azért jöttem, mert a padom mellett ahova le tudtam ülni fennhangon trécselt két nő, ott is az egyik a bal lábát kényelmesen felrakta a padra...

annyira fellazultak a viselkedési normák, hogy nincsenek i

le akartam ülni egy üres szélső székre, de a mellette és nője mellett ülő idős úr azt mondta foglalt (kötve hittem, de mindegy), leültem az utolsó sorba,a szökőkút elé, hol gyerekek játszadoztak a vizzel, le is fröcsköltek, mit nem bántam ebben a nagy hőségben

új kenyér azaz kiscipóosztás következett, minek kapására az oldalsó s hátsó helyemen nem volt sok remény, de  kedves szomszédom,(kivel mindig összeverődünk hátsó sorokban) hozott nekem,,, korábban mondtam neki, hogy olyan hamar megromlik sajnos, de mondta , hogy egyem meg majd hazafelé menet, (erre még nem is gondoltam, megszentségtelenités és a szép csomagolás elrontása miatt)hát már az ünnepség alatt meg is ettem- a felét... (előtte azért megörökitettem és vissza is kötöztem a nemzeti szin szalagkával a celofánt)

mivel nem akartam megfürödni a szökőkútban - meg vizes kenyeret se enni - már korábban előbbre ültem, de ott se maradhattam sokáig mert egy harsány bariton végig dumált beszédhibás társával mögöttem

végül az első sorba ültem, ott csak egy túlmozgásos alak mozgatta a széket alattam is..

a fúvósok után Szekeres lépett szinre 8 jól sejtve-éreztetve, hogy nem lesz hab a zenei tortán -  erőteljes playbackkal, mit le se halkitottak, igy olykor valóban önmagával duettezett...

az utolsó szám viszont ,  mit már a biciklim mellől hallottam (és felszólitásra én is énekeltem) az Esti dal volt, acapella- szerencsére

"Adjon Isten jóéjszakát!"

(a túzijáték tekintettel a tűzveszélyre, elmaradt

de a népünnepély enélkül is megvolt !