ha tükörbe nézek...

 ha tükörbe nézek

anyám néz vissza rám

pedig életében nem hasonlítottunk

vajon bekerülök egyszer

én is lányom tükrébe...?

mizantrop a Maroson

 végre, végre lementem a Marosra

szinte egész nyáron nem, félve a kánikulától

pedig az odavezető út egész kellemes, mert árnyas volt

direkt hétköznapot választottam, tömeget elkerülendő, s elégedetten nyugtáztam is azt az egyetlen biciklit, mi a strand előtt árválkodott...bent se voltak sokkal többen...eleinte, hanem hamarosan mindenki a nyakamra jött

előbb egy hat tagú család , 4 gyerek, férj-feleség , s szó szerint a nyakamon...

el is vándoroltam egy másik, belsőbb (puhább) fekhelyre,mig órakig fújták be magukat háromszoros rétegben, valamikkel,,, egy egész drogériát...csak a szagát éreztem,,,szerencsére, nem került rám is

az anya kent be mindenkit a 4 gyereket sorba, a férjét s végül magát is, de olyan lassúsággal, és birtoklással,minha mindenkit be is akarna kebelezni

a férj meg a gyerekeket fújta le, akik sorba széttárt karokkal álltak meg előtte, mint valami szertartás előtt,s fordultak is meg, annak rendje-módja szerint

szerencsére lementek az alsó szintre - egy nagy labdával - csak a cuccaikat hagyták fent 

előbb jöttek új emberek, akik beszédbe elegyedtek velük, hogy ott folytatják ahol tegnap abbahagyták? s az is kiderült hogy a 4 gyerek közül nem mind az övék van 2 rokon is (nyugodtam meg)

az új telepesek köré viszont  hamar egy egész s egyre növekvő  társaság került, akik hangoskodása (pletykálkodása) betöltötte a teret (terem)

hol ide, hol oda menekültem, lentre a homokszigetre nem mertem bár csábitott a (bokáig érő) Maros is... de oda nagyon tűzött a nap.

és az öltözőket lezárták illetve egy nyitva maradt ugyan,  de azt nem lehetett belőlről lezárni, igy hagytam magamon a ruhám, s a fürdőruhám a lábam alatt...

 

 

rájöttem, lányommal folytatott telefonbeszélgetés közben, (s miközben unokám bekiabálta ironikusan, hogy jelentsem fel az engem zavaró embereket) hogy igen, úgy látszik mizantrop lettem (megint) (lehetnek ilyen korszakaim)

pedig a Marost imádom (imádtam?)

lehet hogy már minden jó múlt idő?!!!

hasonlat keresés

                                     ...olyan mint...

hasonlat mit sem ér

felötlik s eldobom

persze Radnótiét is...

de én amúgy is

az életre gondolok

keresve rá

mit sem érő 

holmi  hasonlatot

de ő maga is

mármint az élet

nos

olyan 

hogy nincs is rá

jó hasonlat

csak van

amig van

ébresztő

 Mennyi elhenyélt nap, óra, perc...

Kelek!

korszak vége

 Reflexiók, nekrológok tömkelege Nádasról

Érthető, nagyformátumú ember, nagy iró volt, egészen egyedülálló hatalmasság

Ilyen , hasonló se lesz több,

Valami ilyesmit mondtam lányomnak is, aki tiltakozott, de ő akiket emlitett (még ha fiatalabbak is) nyomukba se járnak, egy lapon nem lehet őket emliteni...nincs hozzá hasonló se

Hiszen Nádassal egy korszak zárult le. 

És mit olvasok ma az elsötétült profilú Krasznahorkai oldalán?

ezt az egyetlen tömör és nagyon igaz s egyben költői mondatot:

EGY KORSZAK MENT EL....

vele...

akár...

 akár egy halom hasított fa

igen ilyen (volt) az életem

de most már ideje 

összerendeznem

mielőtt elégne

mint halkuló dallam

 Mint halkuló dallam

Úgy hangzik életem

Ritmusos és eleven

De már nem tudom eldúdolni!