az előbb felköszöntött a lányom, anyák napja alkalmából, 10, 30kor (amúgy újabban csak estefelé szokott) (Most akkor is felhiv, mint mondta, mert jön haza hétvégi táborozásból a fia, az unokám, a beszámolóival) igy ma - ha minden jól megy - kétszer hallom... ez az anyáknapi plusztajándék
,
azt mondta, hogy Isten éltessen!
és ennél jobbat, többet nem is lehet(ne)...
bár az én anyámat is éltette volna tovább!....
én csak igy nevezem őket
annyira valóazerűtlenól szépek
a Kálvin utcát diszitik (de a zsinagóga felé is van pár)
a tavasz első igaz hirnökei,
kár hogy hamar lehullanak...
de legalább addig szépek...
ápr 19-én fotóztam
ma, május 3-éán már nyomuk sincs
(csak itt...meg az emlékekben)
idén az a döntés született ill úgy alakult, hogy ápr 16-ára, a holokauszt magyarosrszági emléknapjára városunkban csak csendes emlékezés lett meghirdetve, ráadásul csak az ortodox zsinagógába
most hagyjuk a szégyenteljes részleteket!
én hajnalban felriadtam, későn aludtam vissza igy jószerivel csak délután mentem el
meglepően rendezett udvar fogadott fehér virágzó bokrokkal
igazán megcsappant számú közösségünk vezetőjével B Zs vel s az ő nem zsidó de együttérző, hűséges barátnőjével
mondta hogy nem soká kvázi turista látogató központtá (is) fog alakulni a zsinagóga. mit vegyes érzésekkel fogadtam (nem szeretem, ha turista látványosság vagyunk bámész, kiváncsi embereknek)
viszont ennek is bevezetőjeként felállitották a 6 kamerás védelmi rendszert, amit, "megcsodáltam"... hm milyen kér, hogy erre is szükség van...
zárás előtt kicsivel elmentem a könyvtárba az esedékes természetgyógyász alkalmából klubba
mintegy azzal vigasztalva magam, hogy pár nap eltolódással ugyanitt , a Libele lánya c könyvem fogjuk bemutatni , mit mintegy a holokauszt 80 , évfordulója alkalmából irtam az áldozatok,, méltón különösen apám emlékére - (a Schindler listája ikonikus zenéjével mintegy bekeretezve meg is történt - nagy nyilvánosság előtt, méltón)
itt meg a mártírok emléktáblája alá, apám neve alá,ezúttal egy lezárt égő mécsest tettem, mit egyből meg tudtam gyújtani, s el se fújta a szél, mint máskor - ( a betlehemi láng osztásakor kaptam, de mivel nekem jöttek, s eldőlt, a biciklikosaramban, igy teljesen megmaradt, ép maradt erre a fontos, jeles alkalomra!
bevallom, fogalmam se volt arról ki az a Bánffy Miklós, akiről beszélgetést hirdetett a könyvtár
(persze, már tudom, ez is egy Lyuk "műveltségemben" aktuális ideológiai okok miatt mint pl Gadamer(?) a nevető filozófus, akit még a szegedi szabadegyetemen pótoltam)
ám mielőtt elmentem a ktárba, azért, hogy ne legyek teljesen tudatlan, elolvastam a wiki rá vonatkozó, s hosszú cikkelyét
amiből ki is derült, hogy polihisztor volt a javából! bőven volt mit irniuk
bár vitatott, egyesek szerint dilettáns ( 50es évek a háttere) , Illés Endre negativan itélte meg
előadónk (Dr Boka Lszló, igazán nagy tudású, amatőrre cserélte a szót (egyébként dr Kovács Flóra beszélgetett vele (korábban a Kitelepitettek irójával, ahova az ő jóvoltából, lányom közvetitésével mentem el! .- és elkisérték a "Jugyuból" több kollegája, köztük az én volt magyar szakossá is lett tanitványaim is) -
igaz is, még Karinthy is irt róla paródiát (tehát komolyan vehette)
mindenesetre az Erdélyi Helikon neki köszönhető --- együtt Szerb Antal irodalomtörténetével, mit annak pályázatára irt
mert egyszerre volt erdélyi magyar és európai - (ez ismerős nekem, ez az "egyszerre")
földesúr, orsz gyúlési képviselő, külügyminiszter, képzőművész, iró,....stb
és tragikus sorsú (ez se lepett meg túlságosan...)
gondolkodtam, hogy elmenjek-e Orvos-Tóth Noémi előadására
ugyanis nem tetszett, vitára ingerelt a cim: én nem is akarom megtörni a családi mintákat gondoltam
(ha nem is mindenben vakon követni)
nem is tetszett az előadás korántsem úgy, mint az első...
de azért elmentem, és láss csodát, rögtön az első mondatban az hangzott el, hogy volt valaki, aki tiltakozott is a cim ellen, (velem hasonlóan gondolkodhatva:) belerakta volna a nem-et, akárcsak én
de aztán elkezdtem az előadás mozzanataira nem csak a saját szemszögemből figyelni, s igy már elfogadhatóbb lett minden...
hogy is van ez a lányom esetében, az unokám esetben...?
érdekes volt...
az is, hogy a legvégén már az aulában, ahol vettem valami könyvet... valamit kérdeztem is, és kiderült, hogy O Noémi emlékezett rám.... még az előző előadásról
és egy fontos kérdést vetettem fel
az apahiányt, a hiányt, mert az is lehet - egés- életre kiható trauma - de mennyire 4 csak erről nem volt stó, "mert minden nem férhet bele egy előadásba" - kár hogy ez nem!
