tükörnélküli fésülködésem közben eszembe jutott...
az egyetemen P Mikiék kitalálták, hogy összeállitnak részleteinkből egy legszebb nőt az évffolyamból...(egyben nem találván meg az ideálisat)
nos belőlem a hajam és a bőröm került rá...
azóta ...
á, nem is folytatom...
(persze kiváncsi lennék, azaz nem is, vajon milye maradt ép---)(és szép) annak a belőlünk összetákolt ideálnak
elmentem a szervita tudományos konferenciára is
no itt is a helyi körülménynek nem kedveztek, az elején még bent ültem (bár utolsó és szélső sorban, (ha nem számitom a mögötte felsorakozó tvkamerákat) de kénytelen voltam itt is felállni, s megközeliteni kevésbé fullasztón meleg helyeket..meg ivóvizeket....de végig kitartottam,
több előadást hallgattam meg, váltakozó érdeklődéssel és figyelmemmel - témájának megfelelően
maga az épület története is érdekelt (H Pali, az ülés levezetője ecsetelte..a fölöttébb változatos történetét térképekkel illusztrálva
(amiből jelzem egy nem feljegyzett személyes adat, hogy egyszer a gimimenza felé haladva (mert az is benne volt ) jól bevertem a fejem a 17 közül az egyik nyitva felejtett ablakába )akkoriban a gimi-kollegisták laktak mögötte) most, évtizedek óta üres, romlik is az állapota szemmel láthatóan...
(egykoir püspöki nyaraló (is) volt)
Antal József 25 évig volt igazgatója a kápolnának, róla Barna Gábor beszélt, nem először hallom róla, elragadtatott szavait, de most is lenyűgözően.
csodálatos egy ember lehetett (pap, zenész zeneszerző, költő) (s mi lányommal csak azon kuncogtunk, hogy a menzán hogy keveri vegyiti-fűszerezi az ételt mindenfélével össze-vissza a szomszédos asztalnál - ezek szerint inyenc is...)
egyszer ugyan voltunk még általa szervezett koncerten is a kápolnában
(akkor még Balog Tünde batikjai diszitették az oltárt, amik azóta tönkrementek)
az épp napokban eltávozott Pálfai pap visszatért egy előadással, ami csak lazán kapcsolódott a témához, de érdekes volt Hét fájdalom - hét remény
Dürert vetitett mondandója mellé
mely érdekesen azzal inditott (ami engem is birizgál a kat vallásban, ) hogy középpontba a fájdalmat állitja, s ezt próbálta oldani...(a reménnyel?)
(volt még három előadás,..) úgyhogy a melegből csak fél 1 körül szabadulhattam, de kitartottam ..
3 napos emlékezés a 200 éves szervita kápolnában
este 7 kor vasárnap lesz egy koncert is...
ha koncert , ott a helyem - gondolom
mégha a helyszin nem is kifejezetten az "enyém"
végül is , utána néztem, a szerviták Szűz Máriát imádják, aki egy zsidó nő volt, tán van ott helye egy másik zsidó nőnek is (? ) :)
kicsit kezdés előtt megyek, legyen helyem(?)
leülök a hátsó sor legszélére...
hamarosan - műsorosztás után - kezdetét veszi a koncert!
főleg barokk zene (Handel, Bach) korabeli hangszereken (barokk hegedű, furulya , lant)
és köztük patinás istenkereső versek Györgyi Annától, a tévén pedig templomrészletek kivetitve
szép, összefüggő műsor
ha nem csipnének a szúnyogok, amik a világosra a kinyitott ajtón beszálltak, jól is érezném magam, meg ha nem fárasztana az ülés (néha fel is kelek, és az ajtóba megyek hallgatni)...kell a mozgás,,(a levegőé is) de milyen fegyelmezettek, moccanatlanok a többiek! Hiába, csak kirivok....úgy látszik...
a vasárnapokat sose szerettem
most nem magyarázom, miért
úgy is alakult, hogy többnyire e napokon otthon vagyok
de most nem,mert volt egy koncertprogram, amire el akartam menni
nos, valami nem tetszett nekem a levegőben, mikor már benne voltam
az utcai meg egyéb helyi zsúfolt forgatagban....pl
(legalábbis számomra)
gyanús volt már a kezdés is, még alig voltunk a nézőtéren, korán jöttem, a zenészek már a placcon, vagy négyen, és a dobos (próba gyanánt ) olyan hangerővel dobolgatott, hogy épp hivott a lányom telefonon, de el kellett hagynom jócskán a helyszint, hogy halljam is
mikor visszatértem, már majdnem tele voltunk
szélre húzódtam, levegőért, de mások is, úgyhogy csöbörből vödörbe...
a 2. szám után fel kellett állnom és finoman eljönni
nekem ennyi elég volt
megnéztem a blogom, mivel tavaly már felléptek, nyomokat kerestem, mert nem emlékeztem rájuk, pont egy éve hamis cimszóval van egy beszámolóm, de azok nem ők voltak...azt se birtam..
hát van ilyen
túl érzékeny a fülem... (rég tudott)
néha annyira kiélesednek múltam egyes emlékképei, kivül-belül, hogy azt hiszem, bennük maradok, annyira élesen látom magamat is ott... mintha visszamentem volna az időbe s jelen időbe
milyen veszélyes játék is lehet ez az emlékezés....
maradjunk inkább csak a jelenben
(úgyis oly hamar múlttá válik az is)
annyi mindent kéne még megcsinálnom
s félek már nem futja az időmből , nem
csak sopánkodom, egyre
persze nem kéne sopánkodni
hanem csinálni...!
