kispostára megyek, a leveleimért, fához támasztom a biciklim, mögötte 2 úr beszélget, valami olyat kapok el, hogy majd a függönyök mögött dől el minden, mi másról beszélnének, felbolydult méhkas az egész város (ország?), köszön egyikük fogadom, úgy látom nekem, de mögöttem is fogadja egy nő, aki a falnak támasztja épp a biciklijét
van egy levelem, visszajövök, a táskámba rakom, s rájövök, tán nem is ismerem azt aki köszönt, - olyan idegenszer az arca -, hiszen a mögöttem levő nőnek köszönhetett
rá is kérdezek, de azt mondja, mindkettőnknek köszönt
és ismerjük is egymást
persze, akkor mégis csak a muzsikus a fia . mondom
mire a másik férfi rávágja: a maga lánya meg izraelban van!
micsoda?, már miért lenne ott, ja, merthogy zsidók vagyunk - bukik ki dühösen belőlem
beszaladok a nagypostára, a távhőcsekkemmel, tömve van, visszafordulok
a biciklimhez, még mindig ott sutyorognak
elköszön a muzsikus apja
a másik meg ideszól, hogy ő nem haragszik rám
de hát miért is haragudna ő. semmi oka rá....
neki
elképesztő
