félre

 nyomtatnom kell, s most nincs otthon használható állapotban nyomtatóm (bár kellene)

sőt pendrivera se tudom rárakni a nyomtatandókat

ezért gondoltam, küldöm annak az emilcimére a szövegeim, ahol ki tudom nyomtatni

mindössze két oldalról van szó (levélkérelem a gyémántdiplomámhoz és rövid szakmai önéletrajz)

csakhogy nem ment el...a levél

visszajött - kiderült, hogy a bakafántos cimzébe, névbe, beraktam egy fölösleges betűt..

aztán meg annyira koncentráltam h jól irjam, hogy elfelejtettem beirni a cimzés másik szavát

megpróbálta az eladó is, de ő meg a visszaküldött levelet továbbitotta

ménrgembe haza jöttem, új lapot kezdve újra elküldnei

rendben is lett..ripsz-ropsz

de arra már nem vállalkozom, hogy postázzam is, hátha a postacimet is eltéveszteném..

majd holnap "friss lappal",!!! (még van egy kis időm)

(ki)futások

 kifutottam az időmből?

de hát egész életemben futkostam!

akkor meg hogyan?

ja persze, olykor 

lazsáltam is....

de biztos az is kellett

erőgyűjtésre(?)

és így is úgy is

hamar itt a vége

(fuss el véle -

 is!)

a járda peremén

 Járda peremén megyek

Egyensúlyozok, pálca kezemben

Nem léphetek le se jobbra se balra

(Egyébként sose tettem)

Még megyek..

Előre…

régi dicsőségünk? (avagy a nolblog)

 valahogy felemlitődött az egykori nolblog...

"szerzőtársamnál", aki atlasz nicknéven publikált, én meg alizként...

ez a Népszabadság digi változata volt, és nagy örömöt jelentett, amikor megjelentünk a "szerki ajánlja" cim alatt

ez nagy megtiszteltetés sőt dicsőség volt (de azért szerényen elviseltük:) (Hát még ha vezérbejegyzés lettünk!)

nos a népszabi megszűnt, vele együtt a nolblog is..de időben értesitettek, s igy el tudtuk menteni irásainkat (magánarchivumunknem mentettem el,  én még ki is nyomtattam)

a nolblog oldalt én ugyan nem mentettem el, csak a posztokat..

de szerzőtársam kettőt is felrakott most:

2014 májusából(?)

ez egy maratoni felolvasás margójára.... (a Centrál szházból) apám kivetitett képével!!! 

 itt épp egy versem...) (miben lányom ill Szabó T Anna hasonló témájú (generációs) verseivel vitatkoztam

 

Sic tranzit gloria mundi? (a vers a kötetemben sincs meg) (a két komoly költővel szemben :), nomeg apám képe sem... (csak a történet, amit felolvastak, a Sós kávéban)... de Apám köhnyvét "tető" alá kell hoznom! (hiszen a tanulméánya is várakozik, benne)

Timi a "kiégésprevencióról"

 

#életamagvetőben és Turi Tímea a „kiégésprevencióról”:

Kiadóban dolgozni kiváltságos helyzet: míg az emberek többsége a szabadidejét és szabadságát fordítja a könyvek olvasására, addig nekünk az a munkánk központi eleme, ami másoknak a pihenés: az olvasás. De aki rontotta már el a hasát vattacukorral, tudhatja: desszertet sem lehet enni reggel-délben-este. Mi, szerkesztők és kiadói munkatársak, akik ipari mennyiségben olvasunk kiadott és ki nem adott kéziratokat egyaránt, mi is fokozottan – még ha kevésbé látható módon – vagyunk kiszolgáltatva a kiégés veszélyének. Szerkesztői rémálom, hogy még ha rutinos olvasók is vagyunk, ne olvassunk rutinból. De vannak technikák, amelyek segítenek. Íme pár személyes praktika, avagy kiégésprevenció kezdőknek és haladóknak.

– Néha muszáj nem olvasni. Mivel a munkánk és a pihenésünk távolról meglepő hasonlóságokat mutathat (ki tudná megkülönböztetni az olvasás kétféle testhelyzetét), és csábító a restanciákat a nyaraláson és a hétvégén bepótolni (és bizony néha akkor is pótoljuk be), néha segít, ha tudatosan nem-olvasási időket is beillesztünk a naptárunkba. Ha túltesszük magunkat ilyenkor a lelkiismeret-furdaláson (amire, lássuk be, mindig van ok), akkor megnyerhetjük a következő olvasási időszakban a figyelmünk frissességét.

– Néha muszáj mást olvasni. Miközben elengedhetetlen a tájékozódás (más kiadók olvasása, a világirodalom figyelése), van olyan könyv, ami még közvetett módon sincsen kapcsolatban a munkánkkal. Ilyet a legjobb olvasni kikapcsolódásképpen! Nekem ezért üdítő például, ha időt tudok szakítani a tudományos ismeretterjesztésre.

– Minden bölcsésznek elengedhetetlenül fontos minél többet beszélni nem bölcsészekkel is. Mindezt megírom még majd pontosabban is, most csak annyit: csak jót jelenthet egy könyv szempontjából, ha közérthetően is tudunk róla beszélni.

– És legfőképp néha le kell tenni a telefont, ki kell szállni a hírfolyamból, el kell csendesíteni mások ítéletét, hogy meghallhassuk a sajátunkat.

Fotó: Magnific

Kevesebb megjelenítése

(no, engem ez a veszély nem fenyeget, nem is dolgozom kiadóban, sokkal kevesebbet olvasok, mint kéne... újabban. Volt idő persze, amikor faltam a könyveket (még éjszaka is, egy könyv egy Európa zsebkönyv, vagy Modernköníyvtári darab pl... kezdő tanár koromban,nappal meg tanitottam persze, s készültem fel a soros óráimra... ez szorosan nem tartozott a munkámba, de mégis, tán szélesebb látóköröm lett és többet is tudtam adni a tanitványaimnak -irodalomból is - mint a szoros napi anyag...egy kis kitekintéssel...)

az ügyvéd-politikus ős (megszólalt?)

 bloggerina társam kérésére elküldtem (titkosan) messengeren a kis videokat unokám felszólalásáról a vitán

s azt irta rá:

"Micsoda szókincs, és máris mint egy ügyvéd vagy egy politikus!

" (Bár néjhány politikushoz képest ő túl jó)

később jutott esezmbe, de hiszen a nagyapám (az ő ükapja) dr Gonda Jenő pont mindkettő volt: ügyvéd és politikus

jött a válasz is:

vér nem válik vizzé

(valóban,

rég feltűnt , hogy unokám mennyire hasonlit apámra azaz a dédapjára, dehát onnan csak egy egyenes ugrás az ügyvéd-politikus ős...:)

van ebben a "genetikában" valami

se kétely se hit

 jó lenne tudni

hogy mi van odaát

s hogy van-e odaát

egyszer már 

bepillanthattam

nem is egyszer

egy mély-időben

jóbél évemben

de elvesztettem

azóta a

fonalat

bár mióta tudom

hogy van valami

nem tudok kételkedni

semmiben sem

se igazán hinni

valamiben...

azaz hiszek én

csak pontosan 

nem tudom

miben...

kiben...

tévelyedem....