szinházi estek

 két szinházi estem is volt mostanában a Hagymaházban

az első a 3 darabos bérletünk része, ez lett volna az első, de a főszereplőjét sajnálatos közlekedési baleset érte, ami miatt elhalasztódott a végére, és milyen a sors, újabb baleset érte, épp a mostani előadás előtti nap (szinházi baleset, megégette a fél arcát a Shrek szerepe maszkjában:) s ezért a rendező elő is állt a szinpadon ezt közölni, és némi magyarázatul is a szinész egyik arcfelének barna elszineződéséért. Hát szomorú eset, de ettől függetlenül hibátlanul eljátszotta a darabot névrokon ugyancsak Peller nevú kolleganőjével egyetemben, könnyú kis kettősüket, egy nem összeillő párt, akik végül is sok bukdácsolás után egymásra találtak ..happy end, Az arca is begyógyult azóta a szinésznek, remélem, s igy dupla a happy end

ha nem része már többéves bérletemnek ez a darab, lehet hogy el se megyek rá

(töbezerforinttért)

a másik darab ára viszont potom 200 ft.. a Déryné program  jóvoltából, és remek, patinás Tamási Áron (és persze alig félházzal! :(

én élveztem

valóban igazi, klasszikus ...Tamási

a történet is tanulságos, bár kicsit meseszerű..

jó szinészek is a szép nyelvezet mögött

nem is kellett ennél több, nekem

csak a legvégén előadáson kivül lemondtam volna az itéletidőről, szinte visszafujt a kapuba a szél és eső

de mintha illett is volna a darabhoz, végkifejletéhez......

(persze szivárvány nem volt, csalóka sem...)

egy kis fotótörténet

 a levéltárban

én a gyerekkoromtól szenvedélyes fotós persze hogy ott vagyok --kevesedmagammal, hátul

mikor felállok, arrébb araszolva valamit lefotózni a vetitővászonról, oda is szól az előadó, hogy jöjjek előbbre

de jobb nekem itt, a hátsó sorban,  itt elvagyok, a szememnek meg (sajnos) mindegy hogy elöl vagy hátul (nem) lát...

elég sok új ismeretet hallok, de kevés gyakorlatilag hasznosithatót, az a következő előadás témája lesz

de arra már nem megyek el  (oka van, de ebbe nem megyek bele)

kicsit megdöbbent, hogy vagy 150 évvel ezelőttre datálódok a kezdet

tán ezért is hiányos felmenőim portrécsarnoka (bár Bak Hirsch 1843-ben halt meg--meg olajfestmények előbb is voltak)

eljut az előadó az Al hamisitvényokig, nem is értem, miért időz velük annyit

meg végül emlitésre kerülnek a makói fotografusok

***

ersSdptnoos2917m: 4 a,.hih581a2r0ll7i5f227alpÁ99m13h09l79ug6 ·

Régi képek, új élmények a Makói Levéltárban!

Különleges időutazás részesei lehettek mindazok, akik részt vettek a Makói Levéltár „Örökítsd meg a jelent a jövőnek!” című történelmi fotóklubjának első foglalkozásán. Az esemény során a résztvevők megcsodálhatták az intézmény gazdag fényképgyűjteményének egyik legkorábbi darabját is, amely egészen -ből származik.

 

A programot Urbancsok Zsolt főlevéltáros vezette, aki izgalmas előadásában mesélt a fotózás történetéről, a híres makói fényképészekről, valamint az általuk készített különleges felvételekről.

A foglalkozás nemcsak múltidéző, hanem inspiráló élményt is nyújtott, hiszen a résztvevők közelebb kerülhettek a fotózás művészetéhez és a város gazdag történelméhez.

a Gyarmati emlékére

 elkarikáztam  A (volt?)  Gyarmati cukrászda felé....hogy megnézzem

Kiesik az utamból, de most a múzeumban voltam, s ahhoz közel...

fájó szivvel mentem, mert hogy hónapok óta (a Gyné halála óta) zárva van

s azt hiszem remény sincs a (legalább is közeli) kinyitására

úgy látszik, vannak pótolhatatlan emberek, s Gyné Marika , a kedves mosolyú, barátságos, figyelmes lény - ilyen volt...(mindig s személyesen, Júliának megszólitott) 

a férje több évvel ezelőtti halála után szinte zökkenőmentesen vette át a cukrászda irányitását

pedig hát a cukrászda cukrász- vezéregyénisége a férje lehetett, a kiváló cukrászmester, de átadhatta tudományát feleségének, illetve az üzlet iránti odaadás mindig az övé volt, meg a vendégek tisztelete , szeretete

most nincs ki átvegye... a stafétát

fiuk ügyvéd, s nyilván nem akarja otthagyni tanult, választott hivatását

de azért megdöbbentett a jelenlegi látvány

az épület ugyanaz, áll, de minden megváltozott ,elhervadt benne

tényleg a lelke hiányzik, s nem olyan mint egy szokványos szabadságolás idején a cukrászda, s nem csak a kapu zártsága miatt

szivszorítók a hiányok:

a gyönyörűn pompázó  virágok (főleg muskátlik hiánya, a teraszon s fent az erkélyen, még a csonkolt fatörzsre tett tálkában is elfonnyadt a virág az út szélén

s csak szembe látok egy csomó iriszt... legyen ez emléke a virágokat szerető ("rossz ember nem lehet")Gynének most.

nagyon hiányzik!

felüdülni jártam ide, s megpihenni, kikapcsolódni, nem csak a kávé vagy a finom  oroszkrémtorta vagy egy adag utolérhetetlen  vanilia fagylalt miatt

az atmoszféráért, a nyugalomért.. harmóniáért (a kerti bútorok pasztell szinei!) -és igen, a virágokért

amik odalettek....

csak az emlékeimbe  virágoznak.... hálával, örökké

nekem énekelt az ország

 ápr 26

Makón tartották a próbáikat az ország válogatott karénekesei mielőtt a Műpábán felléptek volna ominozus ("Nekünk énekel az ország")  koncertjükön

volt egy mozgalmas, derűs flaschmob a Hagymatikum terén

utána meg átmentek - tünk a Sportcsarnokba, hova beosontam... (mert bár előzőleg meghirdették a nyilvános próbát később nem), az emeletre mentem, a földszsint az énekeseké volt eleve)   ahol már szinte telt sorok fogadtak, el is csodálkoztam, később látom, hogy mindenkinek kottalap van a kezében, hát ők is énekesek voltak

nem számít , oldalt meghúzódtam - nagy élményt kaptam..

az első részben egy igen modern hangzású kortárs zeneszerző (Vajda?) zenéjét élvezhettem, engem Orffra emlékeztetett...

ezzel kicsit kínlódtak is (nehéz volt, s a karmester elég ingerülten és fáradhatatlanul instruálta énekeseit olykor)

de szünet után Mozart kellemes lágy hangjai mindent elsimítitottak, jó hangulatban , remekül zajlott tovább a próba

míg koffereikkel el nem távoztak a szereplők...

sajnos a Műpabeli kész produkcióban nem részesülhettem

(eszembe jutott az én egyetemi énekkari múltam is persze... hallgatásuk közben,és nehezemre is esett nem énekelni...)

könyvhét a Radnótiban - (régi) új házigazdákkal

 Az #életamagvetőben visszatérő motívuma az idő, ami a kiadóban egészen másként telik. Május van, és a második félév finomhangolása mellett leginkább a közelgő könyvhét tart minket szervezési lázban. Megjelenések, könyvbemutatók, dedikálások. És persze a hagyományos könyvheti est a Radnóti Színházban.

A két házigazda, Bálint András és Szegő János kedves és informatív csipkelődésével indult évtizedek óta az est. Bálint András 31 évvel ezelőtt a Radnóti Színház igazgatójaként teret, helyet, figyelmet adott a könyvheti újdonságainknak, és azóta is kíváncsian várja, olvassa az esten bemutatott könyveket. Azt pedig számolni sem tudjuk, hány részlet hangzott el az ő előadásában a Radnóti színpadán. Idén új időszámítás kezdődik. Június 12-én ugyanis Turi Tímea és Szegő János lesz a könyvheti est házigazdája. Egy másik összeszokott páros, akiktől a kedves csipkelődés sem idegen. Természetesen Bálint András is velünk lesz: az ő hangján szólal meg majd néhány könyvheti újdonság.
A debütáló és elköszönő páros mellett az igazi főszereplők a könyvek és szerzőik lesznek: Csabai László, Darvasi László, Erdős Virág, Fekete Ádám, Garaczi László és Nagy Ildikó Noémi, Schein Gábor, Szijj Ferenc, Tóth Krisztina, valamint Fehér Béla és Tüdős Klára is.

A kép 2024-ben készüt a könyvheti esten a Radnóti Színházban. Fotó: Posztós János