az idő szorításában

 Az idő szorításában

Tulajdonképpen

mindig is

itt voltam

hol vagyok

Csak a vége

nem tudom

hol...

fölből le

 csak baktatunk egyre

fölfele

észre se véve

hogy egyszer csak

le...

Erev Ros Hasono 5787

 eljött az 5787 év előestéje, (erev Ros Hasono) amit Szegeden készülök ünnepelni a zsinagógában ünnepi istentiszteleten illetve a diszteremben diszvacsorán.

(voltam vagy kétszer a Bet Orimban is , a Bálint házban..de nekem ott is hiányzott a zsinagóga, meg az ősök emléke, hiába fontosabbak az utódok: lányom, unokám, kikkel itt együtt lehettem, igaz csak másodlagosan, le-lemaradva már az úton is....igen LE maradva)

szóval feltétlen be akartam utazni, Szegedre,  mint tavaly is

de két v három buszt is elszalasztottam... és zuhogott az eső is közben (mégis beértem, lóhalálában)

de kétséges volt, már a buszállomás felé menet elkezdett görcsölni a szivem, befújtam kétszer háromszor a mindig nálam levő Nitromintet

de nem mertem felszállni a még csak csökkenő görcsben a buszra, ami ripsz-ropsz beért volna, még idő előtt, az autópályán,

úgy, hogy nem volt nálam a utazáselleni rosszullétre használatos homeopata szer , a  Cocculine, s ha a két rosszullét összejön, az sok lett volna, igy a patikába mentem a zuhogó esőben a Cocculinéért

meg mondta a patikus, (mielőtt megkérdeztem, hányszor szabad befújni a nitromintet)- hogy jó lenne kardiológushoz menni, mert mindig vannak új s jobb gyógyszerek, már csak ezért is...meg azt is megjegyezte, hogy elegáns vagyok, előadásra megyek-e, nem, mondtam,  a szegedi zsinagógába, újévünk van, a legnagyobb ünnep...

naszóval beértem utolsó percben, és meglepődésemre tele volt szinte a zsina legalábbis minden sorban ültek

 s fehérben pompázott minden.......!

megvolt a pénteki gyertyagyújtás,  fogadás is, rövid beszéd (ezúttal csak felolvasott, a édes és jó új évről..összefüggéseiről)

és szép orgonakísért zsoltárdalok...

majd átvándoroltunk a diszterembe. a diszvacsorára (erről majd külön írok, ha...)

ebéd utáni kv

 megkérdi a pincér ebédem végeztével, hogy kávét kérek-e

bevallom, hogy nem nagyon szeretem a kávéjukat, egyszer-kétszer már kipróbáltam de...

csodálkozott, szerinte pedig minőségi...

én meg további őszinteségi rohamomban azt is bevallom, hogy a szomszédos Gloriusba szoktam átmenni ebéd után kávézni...

és eszembe jutott valami (hasonló)régről:

a koronában ebédelünk (akkor még étterme jócskán működött), s ebéd után átsétáltunk a Lélek ill akkor mér Hóvirág cukrászdába,,, pont oda, ahol most a Gábli van)

itt ettük a desszertet és ittunk egy kávét (szimplát)

...anyuval! Boldog idők!

egy fotón lányom a pozsonyi pikniken

 véletlen fedeztem fel, s nehezen is imertem rá lányom aligprofil képére, 

a Pozsinyi pikniken (tudom, hogy nem is kedveli ezt a rendezvényt, de a hivatását igen, és mint ilyen jelen is volt szerkesztőként, irói dedikálásán) itt épp Erdős Virággal beszélgetnek, mosolyognak....

örülök (én is):le

/én egyszer voltam Pozsonyi pikniken. Olyan közepes közérzettel (teljesen jól már csak tömegiszonyom miatt sem..:)

mjak 2026 szept

 újra volt irodalmi körünk

szerencsére a kritikus létszámponton túl is voltunk (4-5-en (4 alá nem szeretek menni) , bár az én jelenlétem is bizonytalan volt, kicsit el is késtem (nem találtam a pénztárcám , idegesitett (de csak leesett)...közben meg a kulcscsomóm hánytam el, de szerencsére az is meglett)

volt egy konkrét kér(d)ésem a gyerekkori emlékkönybe , kritikus vers, bekerülhet-e

(lányom szerint ez az egy ne)

de megszavazták, illetve kompromisszumos megoldáskét kihagyok pár sort, az épp a kritikusságát tompitja)

de azt mondják -bár én hajlottam rá -, hogy kár lenne az egészet kihagyni, mert nagyon benne vannak az 50es évek ...(mellesleg? nálam ez mindig felcserélődik, hogy mi a lényeges, mert sokszor azt akarom csak épp elhallgatni, de nem tudom, és kibújiik a szög a zsákbóL kicsit mégis- még jó.)

különböző témákról beszélgettünk, régi-újtagunknak nagy beszélőkéje van (ezért is vetette le a fotóját beszéd közben nem előnyöst :)

úgyhogy sokat hallgattam is, viszonylag (ez nem baj)

amikor beszéltem, néha elég éles volt a nyelvem, amit viszont megbántam, bár a célzottak szerencsére nem...nagyon.

(pl nemecsekre, ernőre (halálára!) egy tanitvány nagyon dehonesztáló kifejezést tett, s én azt mondtam, hogy a tanárnak , aki a Pálutcait tanitotta, önkritikát kéne gyakorolni

örökké scifibe mélyedő és scifiket iró társunknak pedig volt egy mondatkezdete: azt utálom a scifiben...

s rákérdeztem, ha utálja, miért foglalkozik ennyit vele

na jó, a jövőben fékezem magam, mégiscsak (én  u.i.  gyakorlom az önkritikát)

de ez nem az én napom volt...

sőt ezek nem az én napjaim, - sajnos!

hogy nem lett lányom a közmédia "világosítója":

 Vélemény

Turi Tímea: Hogyan nem lettem a közmédia világosítója?

Turi Tímea

Azért nem fogom azt gondolni, hogy „vétkesek közt cinkos, aki néma”, azért nem fogom felelősségre vonni a Közmédia Ismeretlen Világosítóját, mert pontosan tudom, én miért nem lettem az: véletlenül. Rosszkor voltam rossz helyen, és mint olyan sok más helyzetben, utólag kiderült, hogy épp ez volt a jó. Bármikor adódhatott volna úgy, hogy a munkahelyem iránti lojalitásom erősebb lett volna a rendszer iránti ellenérzésemmel. Turi Tímea írása.

Amikor hallgattam a megújuló közrádió első napját, furcsa remegés vett erőt rajtam: hol felugrottam az izgatottságtól, hol leültem figyelni, idegesen görgettem a műsorújságot, hogy mikor lesz érdemes újra bekapcsolni a rádiót (nem ám utólag meghallgatni a műsorokat, a rádió nem podcast, élőben mégiscsak jobb követni a sugárzást). Az életünk egy időutazás, az életünk egy multiverzum – olyan sok hasonlatot mondtunk már mostanában a közös hétköznapi és történelmi időnkre,mégsem találok alkalmas szót arra az időélményre, ami a Kossuth Rádió hallgatásakor tört rám 2026. augusztus 24-én.

Hadd kezdjem személyesen: egy messzi-messzi galaxisban, 2010 és 2012 között külsős munkatársként készítettem anyagokat a Bartók Rádió kulturális műsorai számára. Nehéz lenne elmesélni egy mai fiatalnak annak a súlyát, hogy milyen az, amikor az embert huszonévesen felhívják a Magyar Rádióból (engem történetesen Győri László), hogy itt-ott olvasta az írásaimat, és menjek be próbamunkákat készíteni a Bródy Sándor utcába. Ez a két szűk év két szűk év volt az életemből – mégis minden pillanatában úgy gondoltam, az elköteleződés hosszútávú, hiszen azt láttam, a Rádió nem csupán egy munkahely, hanem egy olyan műhely, ahol az idősek kinevelik a következő generációkat, akik tisztelettel tekintenek a megelőzőkre. Bárcsak így lenne ez máshol is.

És aztán történt, ami történt: rengeteg kirúgást néztem végig a partvonalról,míg 2012-ben a Magvető Kiadóban kezdtem el dolgozni (és ez így van a mai napig). Kiderült, hogy a Rádióval mégsem lettünk egymásnak teremtve; viszont a Rádióban tanultam meg szerkeszteni, és ott tapasztaltam meg először, hogy mit jelent az, ha a munkáddal nem csak egy munkahely számára termelsz, hanem hivatásod van, amely egy nagyobb láncolat része.

A cikk tartalmából

Cikkünkben olvashat felelősségről, a szégyen és bűntudat kultúrájáról, kommunikációs buborékokról. Kik voltak az áldozatok és az elkövetők a Nemzeti Együttműködés Rendszerében?

A teljes cikket sajnos csak a 24hu előfizetői olvashatják