2026. július 22., szerda

MI rajz ART PORTRÉ

 A fényképportrém alapján készült a rajt, egyáltalán nem szépitően (sőt?) ART

a kézirásunk viszont nem hasonlit, de nagyjából egyste tudok értemi azzal ami megfogalmaz, ha az aláirás is "hamis"




vagy szédülsz vagy gyógyszert szedsz

ami elálmosit

 végül is az utóbbit választottam

miután képtelen voltam egyenesen belépni boltajtókon

most pl ülök, nem érzek szédülést (ilyenkor nem is szoktam)

de lehet hogy mindjárt leesek a székről az álmosságtól


jól döntöttem?

Krasznahorkai olvasás (és kacagás) közben

azt hiszem, hogy Krasznahorkai leginkább a lét tragikumáról beszél A magyűűar nemzet biztonsága c legújabb könyvében- s teszi ezt oly módon , hogy többször is hangosan fel kell kacagnom olvastán.



 (Maga a cim is bújtatottan kettős jelentésű, hangulatú)

Még van pár lapom...(mondatom :) ... beosztom (mint annak idején Thomas Mannt)

remélem fogok még kacagni búm felett:)


2026. július 21., kedd

párbeszéd pincérekkel

 ebéd után be ill. kiültem egy étterem teraszára - kvázi pihenni is

jön a kis pincérlány, tanuló lehet ( enyhitő körülmény)

itt az étlap  mondja s adná is nagy lendülettel

már ebédeltem - mondom - csak kávét kérek

néz rám kérdő nagy szemekkel

milyen kávét

presszókávét (fent tudják, gyakran iszom itt)

nem soká hozza is, ő. s jó, büszkén:

itt is van

hamar el is fogyasztom

csak közbem megszakitpm a mobilommal ügyködve

betelt tárhelyem próbálom reparálni

mielőtt fotóznék

de már nyúl is a tálcáért a pincérfiú 

miközben mondja (nem is kérdi?) elvihetem(?)

Nem! mondom, ott a vizem

s még én is itt vagyok....

(Jót pihentem)

már megint

 ez a mpndatféle a fejemben


Jaj míly gödörbe buktat ez a,(február) július...? (Kosztolányi nyomán)

2026. július 20., hétfő

kiesnek a kezemből dolgok

 Elereszt a kezem dolgokat

azaz leejt
Gyengülök vagy a gravitáció erősebb?

poszttraumás krizis

 nem rég jöttem rá, bár már körbejártam, meg-megközelitve

ezt a poszttraumás stresszt

mely megfejtésében is végül is post lett


miért nem birok beülni a sor közepébe (beállni se sorokba), honnan ez a régesrégi klausztrofóbia (emlékszem  Aranka nagynénim hogy összeszidott érte, hogy a moziban is nekem szélre kellett ülni, hátrautasitva a felnőtteket, anyámat is - ő persze engedékeny volt velem)igen, átvitt értelemben is mindig kilógtam a sorból...

nos, az is foglalkoztatott egy ideje, hogy hogy aludhattunk mi a lágerben,  lehet ott az ok?!!!!

gondoltam , priccsen egymás hegyén hátán, fullasztó, levegőtlen zsufoltságban.. fulladozva...nem lehetett külön rácsos gyerekágyam nyilván...s hajnalokban már álltam a kapunál várva anyám a hadigyárból Mami, kenyérrel,,

tán nem sokkal később a pesti övodáből is ezért szöktem meg azaz ki...!

nem birtam, nem birok semmi kötöttséget!!!

és mindig szélre ülök, (hogy menekülni lehessen ha kellene)


nos, a lágeri priccsekben lehet az ok?!!!!


posttraumás krizis...messze ér