... is elment , 94 évesen
eredetieg tanárom volt (testnevelés, Tarjányinéval közösen) a Szent István téri iskolában, a Szegedi utcaiban még nagy sportoló, kiváló tornász voltam, nemrég megtalált oklevéllel, de itt nem folytattam eme pályafutásom, nem volt valahogy tere, meg lett egy kartörésem is, meg csak a fiúkat tornáztatták), és ő volt az a felügyelő tanár is, aki 56ban azt mondta, hogy nem mondja azt se , hogy kimenjünk a gimnázium elé (ahol épp a szovjet emlékművet döntötték le)se azt hogy ne menjünk..(ezt nagyon megjegyeztem)
fiatal, jó vágású - vagy hogy mondják - ember volt, s elég nagyvonalú
lásd a ballagási csoportképünkön.
(Tamás jobbról a 3.) (én fölötte jobbról az 5..) (
mint mindenki, öreg korára teljesen megváltozott, a haja, frizurája is
de valójában, legbelül, nem hiszem, mert sose volt igazán öreg
minden gimnáziumi érettségi találkozón jelen volt, merthogy később kollegák is lettünk, feleségével, aki szintén tanitott, történelemre 4 évig...
.és mindig fontos gondolatokat mondott a régi tanitványoknak, kik gondolom, szerették, és figyeltek rá
változatos és sikeres pályát futott be
volt gimn kollegiumi igazgató, gimn tanár, pszichológia szakot utólag végzett az egyetemen, volt tanár főiskolán is, minisztériumban is dolgozott, államtitkárhelyettesként is, végül már nyugdijasként a makói múv osztályon, vezetőként )csak most látom , hogy az ő ideje alatt mentem (küldtek?) nyugdijba, csak nem volt köze hozzá?!) (a létszámcsökkentésünk jegyében)
azt hiszem, valamikor (még) nagyon jó véleménnyel volt rólam (de ez változhat, mint ahogy mi is)
emlékszem egyszer mentünk fel a gimilépcsőn órát tartani, s valami olyat mondott, hogy szeretné, ha neki olyan társadalmi elismertsége lenne a városban, mint amilyen nekem van...
elcsodálkoztam, túlozhatott, semmi ilyesmit nem tapasztaltam közvetlenól, ill nem figyeltem rá (én mindig csak tettem a dolgom)
később persze ő lett diszpolgár (és joggal) (s nem én :)
a legérdekesebb fordulat az életében az volt, amikor már valós nyugdijasként a karikás ostorok készitésébe fogott, de nem is akárhogyan, hanem a népművészet valóságos mestereként
mindent, ezt is odaadással...
de kritikára is érzékenyen, jól reagált
emlékszem, egyszer pszichológia előadást tartott nekünk , tanárkollegáknak, s én tettem valami kérdve-kritikai megjegyzést valamire, amit mondott, egyből elfogadta,,,
tragikusan alakult családtörténete, mindkét felnőtt lánya elvesztésével
utána egyszer egy asztalnál ebédeltünk a tele Kelemenben...(odaültek hozzám)
emlékszem zavarban voltam, belül, és kerültem is szomorú témát de viszonylag jól beszélgettünk.
meg egyszer - jut eszembe . a tanáriban, hol közel ültünk - azt is mondta, hogy milyen jól áll nekem a fehér szin, mindig abban kéne járnom...(de akkor épp valami ünnepély volt - évzáró?)
a fehér náluk a gyász színe
most fel is venném az emlékére, a temetésére... (bár nem tudom, nyilvános lesz-e )
nyugodjon békében! Szeretettel emlékszem rá.
igazán "egyedüli példány" volt.... ő is
