utálom, ha undokok, utálatosok, udvariatlanok velem (arról most ne beszéljünk ha netán én lennék az?!)
és bosszant, hogy mindig csak utólag kapcsolok, hogy legalább visszavágnék
de az is lehet, hogy saját modorom, jóérzéem, nomeg naivságom, jóhiszeműségem, hogy fel se fogom hogy ha bántani akarnak,..
a cukrászdában, ahol főleg kávét iszom, ma süteményt néztem (már túl voltam két kávén, nőnapi tulipán volt nálam, gondoltam megjutalmazom , - ünneplem magam valami süteménnyel
egyet láttam azaz 3 tortaszeletet egyben, szimpatikusabbnak, de nem tudtam rájönni, mi lehet
a tetején mandula volt , ez biztos
a kisasszony gyorsan s gyorsitva rámkérdzett, hogy mit kérek
mondtam nem biztos, hogy kérek, mert előbb tudni szeretném, hogy mit
azaz mandulás az a bizonyos tészta?
azt mondja főnöki segédlettel, morcosan, hogy almáspite
nade hol az alma , a tésztájában?
azt mondja, nem tudja, nem ő sütötte (ilyen választ egyszer már kaptam!)
(hm ki hitte volna, azért tudhatná, hogy mit árul)
(mint ahogy én is szeretném tudni, hogy mit veszek a nem kevés pénzemért, bár az ára sincs kirakva)
nagykegyesen arrébb forditotta a tényért, s előbukkantak az almadarabok...szine csak almák...
gondoltam kipróbálom
(nagybátyám kedvence volt , ha almás süti van, mindig rágondolok, ..)
hááát nem volt túl jó, a süti az alján már kemény, de az almákból jócskán eszegettem...
kint , félnapon, a tulipánommal
nem lehet kedvem szegni, ha úgy akarom
a villát meg leejtettem előtte a földre, ahogy vittem a kinti asztalhoz, (s egy úr mögöttem , udvariasan felvette)...kézzel ettem, a szalvetta segitségével... :)
