egy érdekes kiállitásról van még elmaradó beszámolóm (ápr 23-ból)
a festmények mintha nem az én világom lenne, bár elismerendő, és egységes
a kerámiák viszont egész közel kerültek érdekes módon hozzám
no és alkotójuk izes-magyar-tanyasi örömteli kisérőszövege,
(a sütemény nem volt annyira finom... bár fiatal szép feleség gyártmánya.
aki a kiállitásnyitó Hézső Ferenc feleségével beszélgetett többnyire
akit évtizedekkel ezelőtt láthattam, hallhattam sőt élveztettem vendégszeretetét, mikor Tné Klári barátnőmmel meglátogattuk óket, sőt, pontosabban tán a férj Hézső Ferenc műtermét... emlékeztem, milyen kedves és dinamikus volt, most is az lehet , bér elteltek a évek...
egyébként Hézső festészete sem az én világom, de őt méltán el kell ismerni, évtizedekig a makói Munkácsi kör amatőr festőinek is tanára volt (Mért is nem jártam oda?)
Hézső Ferenc a kiállitó Bajusznak tanára, mentora volt, de most úgy látom, majdhogynem egyenrangú, egymást tiszelő barátok... ..
pát kép mutatóban,,,,,:
a képeket nézve a teremközepén vázában levő orgonacsokorról van még mondandóm. Egyből az otthonosság érzésével töltött el. Anyu mindig ilyen csokrokkal engedte utjukra vendégeinket, s ilyeneket tett a mi vázáinkba....a régi májusokon....
