hát nem dédelgethetem tovább a szürke hályogom
muszáj megoperáltatni a bal szememen... azaz ki -
eddig rám volt bizva az időpont, de most a doktornő, kivette a kezemből a döntés jogát (én a végtelenségig halasztgatnám, ill. halasztgattam volna....)
de nincs mese... muszáj!
az orognakoncert megint fantasztikus...
MÁR TÖBBEDSZERRE látom-hallom-csodálom Rákász Gergelyt a Hagymaház szinpadán, orgonájával,...
https://aliz-napok.blogspot.com/search?q=r%C3%A1k%C3%A1sz+gergely
fantasztikus showman, plusz orgonaművész, ismeretterjesztő
most a Szerelem volt a megközelitése a zenetémáknak (mit lemezre is tett és árult)
jó kis pletykaízű bevezetésekkel adta elő az anekdotikus történeteket, de azért a zene volt a lényeg szerencsére - orgonája fölött érdekes rajzos illusztrációkkal - szokás szerint
engem a lassú darabok varázsoltak el inkább, semmint a gyors virtuózok (ott néha ki is billent a ritmusból)
Bellini... mondta is a vastaps kezdeményre a végén, hogy most igazán sikerült (nem mindig szokott)
no meg Debussy Holdfénye....
ráadásban Bolero részlet...(értem, miért is volt M S kedvence...)
a halban már várták a végén a dedikálni, inkább együttfotózkodni akarók
hirtelen és váratlanul épp mellettem suhant el, vagy kétszer akkora termetével mint én, micsoda erő van a megjelenésében is.. napbarnitott, stramm... igazán szép, megnyerő külsejű férfi (is)...
nem vettem CD-t, nincs is lejátszóm, nem is sokan vettek, elgondolkodtat viszont hogy milyen vehemenciával állnak mellé s fotóztatják magukat, ez egy újabb szokás.. képtelen lennék akárki mellé odaállni én! csak messziről bámulom a jeleneteket...(akár E P dedikálásait, könyvével pedig a hónom alatt)
nem igaz, hogy sommásan minden hanyatlik, romlik...
bonyolultabb a képlet
én azt látom, hogy nem lehet általánsitani, bonyolultabb a helyzet
nagyobbak a különbségek, szélsőségek - mint korábban
jobban szétnyílt az az olló....
nem egyértelműen durvábbak, udvariatlanabbak pl az emberek
másik oldalról (mások meg) éppenséggel nagyon is finoman viselkednek, előzékenyen, udvariasan, jóságosan, figyelmesen stb...
ez az ellentétes és jó irányú változás IS megfigyelhető
a rossz nagyon rossz lett
de a jó meg nagyon jó!
koncentráljak erre:, a jóra
meg rengeteg múlik rajtunk is...
ha én minden rossz tapasztalatomtól függetlenól kedves vagyok, a viszontválasz is többnyire az!
(a régi nóta? Mosolyogj a világra s akkor az visszamsolyog rád)
az esetek többségében legalább is
azért, persze "pofára is lehet esni" ) egy baleknak vagy luzernak...
számitsuk be ezt...akkor is megéri a kockázatot
mert nincs más alternativa....
elmentem egy konferenciára , ami tulajdonképpen távol áll tőlem, mégis érdekelt - több (mellék)szempontból...is, de mintha a konf maga is ilyen jellegű lett volna(?) azaz melléktémát tett főtémává, a tárgyához képest... no ebbe most jól belebonyolódtam
van egy emléktábla apám egykori munkahelye , a Bíróság )
falán MÁLYUSZ Elemérről
minden évben megkoszorúzza a honismereti kör, én bizony semmit se tudok róla
,gondoltam pótolom
bár csak egy bizonyos aspektusból - a konferencia tárgya szerint: (... és a vörös emigráció
az előadósor elején rögtön egy számomra hirhedt név, akiről rossz (antiszemita) emlékeim vannak...(s maradtak), bár vagy nem is "bár"... épp most kapott állami kitüntetést. (Igaz is, a bár talán nem is helyénvaló kötőszó jelen eset(ek)ben(?)
de rögtön kiderült, hogy a kitüntetésbe belebetegedett(?), igy nem is vállalta az utat . nélkülöznünk kelett.... bár az utolsó előadás nagyrészt rá épült volna, majd róla irok - a cim (Áthallások) is tőle való
H Pali ismertette korrektül M életét , fotókkal, amiből kiderült, hogy történész volt, (az apja bíró , ott is lakhattak a biróságon - innen az emléktábla), és teljesen háttérbe lett szoritva 45 után (ezért se hallhattam róla) 89-bn halt meg akkoriban is ismerték el utólag -
Z bőbeszéden, szokásos szóáradatával, inkább csak valami varsói csodáról beszélt - számomra érdektelenül
majd kivetitősen végre előadás M meghurcolásáról
hangsúlyozva, hogy ő nem középkorász, mint M, de érdekli e kor is, és tetszett neki M Vörös emigrációja(amit Szegfű Gyulával kellett volna megirni de ő "átverte"- érdekes a konf előtt beszélve Bogolival (nagyon lefogyott) épp Szegfűt emlitette M kapcsán ő is, akit viszont én is - bár nem voltam történész-, bőséggel hallottam az egyetemi berkekben)
végül is M-t el is tiltották az egyetemtől , vele akartak példát statuálni - egy evangélikus levéltárban húzhatta meg magát
, kül sajtó támadások után is.a pol rendőrség vegzálta, de népbiróság elé azért nem került
Csejtei neve ismerős, s rá is jöttem, a szegedi szabadegyetemen hallottam egy előadását a nevető filozófusról, Ortegáról, akit ugyancsak nem hallhattam az én egyetemi időmben elhallgattatása miatt: https://aliz-napok.blogspot.com/2021/11/egy-filozofus-felfedezese-2008-nov-13.html
a mostani előadásában párhuzamot vont M kora és a mi korunk közt az akkori emigráció és a mostani ellenzék attitüdje közt
MEGFELELŐ, ERŐS ELLENÉRZÉSEIVEL az akkori emigráció ill a mostani ellenzék iránt
AMBIVALENS ÉRZÉSEKKEL távoztam erről az inkább politikai mint történelmi fórumról,,
A GLORIUSBA,
hol közel hozzám egy kerek asztalnál elég hangosan (kivéve cs-t í) folytatták az eszmecserét
az első koncertet kivéve minden évben ott vagyok Vashegyi koncertjein néha a kat. templomban de általában a Hagymaházban. Ünnep volt, mindig, minden alkalom.
De eddig ünnepélyesebb talán? Nagyobb a létszám, a zenekaré is, és főleg a jelentékeny kórusával, szólistáival kiegészülve
nevük is egyben: Purcell kórus és Orfeo zenekar
most a zenekar is kamarazenekarrá szűkült, összeszámoltam, max 13-t tudtam, karmesterrel együtt, aki tulajdonképpen nem is vezényelt, hanem leült szemben velük, háttal nekünk, a csemballo elé..
Bachokat Handeleket hallottunk...
elbeszélve, hogy életben sose találkoztak, bár egy időben éltek, de most, itt ... mégis,,,
én Bachot sokkal jobban szeretem (izgalmasabb)
(ezzel gondolom nem vagyok egyedül)
mikor az e dúr hegedűverseny felhangzott, egyből ráemlékeztem, hogy én ezt valaha játszottam... Érdekes, a Bach kettősverseny előadására nagyon is emlékszem - egykori s szeretett hegedűtanárommal (ki ekkor már felnőttként kamarazenész társam volt) Rátkyval játszottam egyszer színpadon is (ugyanennek a Hagymaháznak egykori szinpadán) azon az emlékezetes keri jubileumi ünnepségen ahol a szinfalak mögött váratlanul meghallottam nagyapám Löwinger Miksa nevét, mint iskolaalapitóét (ekkor tudtam meg! - lehet hogy ez is zavart meg?!)sajnos volt egy rész ahol elvesztettem a fonalat, de szerencsére visszataláltam.. huh...talán ezért is maradt meg bennem ennyire...meg hát sokszor hallottam (Yehudi Menuhin és David Ojsztrah előadásában is...),
de érdekes ez a hegedűverseny eltávozott emlékeimből, most visszajött, kicsit bosszantott , hogy e neves (?) hegedűművész (aki a koncertmester is) a gyors tételeknél egyszerűen nem játszotta ki a hangokat, hanem elmázolta, összemosta, préselte, legalább is nekem igy tűnt, és nem volt benne mélység, semmi élet, csak jellegtelen gépiesség!!!!lapos...egysikú , nem Bach
volt egy fuvolista viszont, zenekaron kívül, aki annyira szépen, beleéléssel játszott, hogy egész elbűvölt, az énekesnő kisérőjeként is, de igazán szólistaként
az énekes is csodálatos hangú volt, hanem amit énekelt..., talán a kivetitőn nem kellett volna nézni a szöveget magyar forditásban - jegyezte meg a szünetben ismerősöm... aki kiborult tőle
engem viszont direkt érdekelt..bár valójában elborzasztott - viszont az énekes gyönyörűen dalolt, szárnyalón, bensőségesen...
két dologra jöttem rá
hogy a Jézus iránti érzelmek a szerelem határát súrolhatják (vagy helyettesithetik is)..ez kissé visszatetsző
a másik meg a halálvágy, ami az egész dal (szövegét, tartalmát) áthatotta...annyira életidegen és halálnak örvendő azt váró, hogy igazán visszatetszést keltő
de hát ez a keresztény hit lényege(?) s ezek nagyrészt egyházi dalok
(mellettem két egyházi méltóság ült, ők nagyon élvezték az egész koncertet, minden fenntartás nélkül persze)
az egyházi szóhasználatnak megfelelően a végén volt szeretetvendégség is.a zenészek megjutalmazása után a pm által, hja és elvelejtettem, a görögkatolikus pap a koncert elején bevezetőt mondott,,,
ittunk pezsgőt (én a szokásos édesemet) , és egy-két pogácsa is maradt a svédasztalon, amiket még nem habzsolt el előlem megterhelt tányérjaikon dúsan megpakolt, enni szerető tömeg
igaz is, én szeretem a pogácsát, de a zenét azért sokkal jobban! :)
Elsirattam összes szerelmemet
