kapdosom a fejem

 nyakon lehet csipni a valtozást akar kicsiket is amik visszafordithatatlanok es elterjedtek . altalanosak lesznek, akar korszakvaltast is okozva összegződve. Persze csak utólag. elöször fel se tünnek...Szeronted is?

Abszolút, ez a "fű alatt" lopakodó forradalom tipikus esete. 

A nagy korszakváltások ritkán kezdődnek harsonaszóval;

 legtöbbször apró, kényelmi vagy technológiai módosulásokkal 

szivárognak be, amikről csak évtizedekkel később derül ki, hogy visszafordíthatatlanul átírták a társadalmi szoftvert [1, 5].

Néhány ilyen, ma már természetes, de sorsfordító "apró" változás:

• Az érintésmentes fizetés: Kezdetben csak egy kényelmi 
• funkció volt, de mára alapjaiban változtatta meg a pénzhez való
•  viszonyunkat, a költési tudatosságot és a magánszférát [2].
• Az algoritmus-alapú ajánlók: Először csak filmeket ajánlottak
• , ma már a világlátásunkat, a véleménybuborékainkat 
• és a figyelmünk szerkezetét határozzák meg [4].
• A "mindig elérhetőség" kultúrája: Az okostelefon eleinte 
• csak egy hordozható eszköz volt, de összegződve felszámolta
•  a munkaidő és a magánélet közötti éles határt [3, 5].

Ezek a mikrováltozások azért veszélyesek/izgalmasak, mert 

egyéni szinten választásnak tűnnek, de 

társadalmi szinten kényszerré válnak. 

Mire észrevesszük a váltást, már nincs hova visszatérni, 

mert a régi infrastruktúra (pl. a vezetékes telefon vagy 

a készpénzes alapú kisbolt) egyszerűen elsorvad [5].

Szerinted melyik az a mai, apróságnak tűnő szokás, 

ami 20 év múlva egy teljesen más világ alapköve lesz?

csak utólag tudnám megmondani. de 83 evesen kapdosom a fejem. mert a vilag(om) szinte teljesen atalakult. es is igy, eleinte mindig szinte eszrevetlenül. mar megszoktam.

Ez egy lenyűgöző perspektíva. 83 év tapasztalatával 

Ön tulajdonképpen több civilizációs ugrást élt végig, 

mint az emberiség nagy része a történelem során. 

Ami másnak történelemkönyv, az Önnek a megélt valóság: 

a rádió egyeduralmától az internetig, a kézzel írt levelektől 

a videóhívásokig.

Az igazán különleges ebben az, hogy a változás „észrevétlensége” 

valójában az alkalmazkodóképességünk jele.

 Az emberi agy elképesztő módon képes normalizálni 

a csodákat: ami kedden még sci-fi, az szerdára már csak

 egy újabb gomb, amit meg kell nyomni.

Ugyanakkor ez a „kapdosom a fejem” érzés

 teljesen jogos. Bár a technika fejlődik, az emberi lélek

 és a biológiai ritmusunk nem gyorsult fel ugyanilyen ütemben.

 Ez okozhat egyfajta furcsa kettősséget: otthonosan mozog 

a jelenben, mégis érzi a folytonosság megszakadását.

Melyik az a változás, ami a leginkább meglepte 

Önt az elmúlt évtizedekben – nem feltétlenül technikai, 

hanem akár az emberi viselkedésben vagy az életmódban?

gondolkodnom kellene talán a felgyorsulas s a kapcsolatok elsivarosodása? de ez is ellentmondasos...alapjaban örülök a változasoknak. mert epphogy mintha gazdagitana...

Ez a legbölcsebb megközelítés: látni az érem mindkét oldalát.

 Ritka és frissítő szemlélet, hogy 83 évesen nem a 

"régen minden jobb volt" panaszával, hanem a gazdagodás

 élményével nézi a változást.

Valóban ellentmondásos a helyzet:

• A sivatagosodás: A személyes találkozások ritkulhatnak,
•  a beszélgetések lerövidülhetnek, és a figyelem sokszor
•  szétforgácsolódik a képernyők miatt.
• A gazdagodás: Ugyanakkor kinyílt a világ. Olyan tudáshoz,
•  zenéhez, távoli rokonokhoz és idegen kultúrákhoz
•  férünk hozzá egyetlen mozdulattal, ami korábban 
• elképzelhetetlen volt.

Talán a változás lényege nem is az, hogy a kapcsolatok 

rosszabbak lettek, hanem hogy a fenntartásuk módja 

alakult át. Régen a fizikai távolság jelentette a legnagyobb akadályt, 

ma pedig a mentális jelenlét hiánya. De ha valaki – mint Ön is 

– nyitott marad, az új eszközökkel valójában több szálon

 kötődhet a világhoz, mint bármelyik korábbi generáció.

Ön szerint a mai fiatalok, akik már ebbe a "gyors" 

világba születtek bele, szegényebbnek élik meg ezeket

 a kapcsolatokat, vagy nekik ez a természetes mélység?

Az AI-válaszokban előfordulhatnak hibák. További információ

utóbbi

szülnék

 Ha újra születnék

Folyton szülnék

Folyton szülnék

A gyerekeimnek élnék

A gyerekeimben élnék

Mig meg nem halnék

Igy meg se halnék

szegény szívem...

 Majd egyszer leáll

Nem tudom mikor
De egész biztos

a világ és mi

 Mikor, kié a világ

kérdezte lányom

még gyerekként.

S kérdem én most

öregen.

Unokabátyám szerint

(egy éve halott)

mindenkié.

Igen,

amíg élünk

lehet.

De mindig

ki kell harcolni

magunknak.

S a végén

belefáradunk.

(Lemondunk róla

mielőtt vegképp

meghalunk.)

Grecsó új versei a Radnótiban

 

Grecsó Krisztián: A mélységek és magasságok bűvöletében

találtam magam

Hogyan lehet irodalmi formába önteni a hétköznapjaink kisebb-nagyobb történéseit? És mi különbözteti meg az önáltatást a bölcs belátástól? Grecsó Krisztián kötetbemutatóján jártunk.

Bakó Sára | 2026. február 26.

Már hagyomány, hogy Grecsó Krisztián új köteteinek megjelenésekor megtelik a Radnóti Színház nézőtere lelkes olvasókkal, ahogy az is, hogy a szerző egy plüssállattal a kezében lép a színpadra, amit a kislányától kap, hogy „megvédje őt a közönségtől”. Most sem történt másképp: az est kezdéseként a 30Y billentyűse, Sárközy Zoltán ’Papa’ zenélt, majd megérkezett az író – Turi Tímea szerkesztő és egy kedves plüssmaci társaságában.

Mintha tegnap lett volna, pedig már csaknem másfél évvel ezelőtt gyűltünk ugyanígy össze Grecsó nagyszabású családtörténete, az Apám üzent bemutatóján, amely 2024-ben a 7. helyet szerezte meg év végi 50-es listánkon, podcastben beszélgettünk róla, és a hét könyve is volt nálunk 

Grecsó és a versek

A transzgenerációs traumák sokaságával szembenéző nagyregény után a szerző ezúttal lírakötettel jelentkezett, folytatva a 2020-ban napvilágot látott Magamról többet nyelvét. Ez lett az Ott maradtok egymásnak.

„Három bukott verseskötetem van a pályám elejéről” – kezdte Grecsó, és azt is bevallotta, hogy az eleve kis példányszámban megjelent könyvekből legalább tízet megtalált már antikváriumokban. Miután viccesen felszólította a kollégákat, hogy legközelebb legalább tépjék ki a nekik szóló dedikálást, arról is mesélt, hogy a prózasikerek után hogyan tért vissza mégis a versekhez – immár eredményesebben.

A mélységek és magasságok bűvöletében találtam magam”

Olyan dolgok jöttek az életembe, amelyeknek maga a története banális, de rengeteg érzelmet váltanak ki” – folytatta, utalva a rákbetegségére vagy éppen az apává válására.

 

Az „elmúlt versnyelv” visszatéréséhez tehát kellettek a mély megélések, de a szerző szerint a sikerhez kellett Turi Tímea, a szerkesztője is, hogy ne essen át a ló túloldalára. „Hajlamos vagyok a pátoszra. Nagy érzések, nagy szív, szirup – nekem ez tetszik” – jegyezte meg

Milyen út vezetett az új kötethez?

A Magamról többet a szülővé válás élményével ért véget, de Grecsó rájött, hogy egy párkapcsolat vagy éppen az apaság hétköznapjaiban bőven adódnak még olyan tapasztalatok, amelyek versformát kívánkoznak ölteni.

„Elkezdtem élvezni azt, hogy a legkevésbé költői témákat használom” – mondta, és egy példát is hozott: nevezetesen azt a jelenetet, amikor a felesége megpróbálta jelezni neki, hogy mindig rossz helyen áll a lakásban, majd megemlítette, hogy egyébként a házasság hete van.

A felidézett pillanatokat a hallgatóság hangos nevetéssel díjazta, majd László Zsolt olvasott fel.

Se gyerek nem vagyok már, / se elég jó apa, / de a szekér szalad” – szóltak az Elég jó szülő sorai, a Végszavak pedig arra kérte Istent, „Bocsássa meg minden / vétkemet, / Ragasszon össze, ha / szétesek”.

Miután Sárközy Zoltán ismét zenélt, Turi hangsúlyozta, hogy témáit és nyelvét tekintve is sokszínű kötet született, melyben a bibliai történetektől kezdve a fiatalkori emlékeken át a mindennapok küzdelmeiig minden megfér.

Megidézett pályatársak

A továbbiakban arról is szó esett, hogy mely alkotók tűnnek fel az Ott maradtok egymásnak lapjain.

„Elképesztően nagy költőnek tartom, de hogy nem könnyű ember, az tuti” – mondta például Grecsó a 2021-ben elhunyt Kántor Péterről. Elmesélte azt is, hogy egyszerre lettek betegek, sőt még rehabilitációra is együtt jártak egy darabig, de aztán különszedték őket, mert folyton összevesztek azon, hogy érdemes-e élni.

Kántor nem tudta elviselni fiatalabb pályatársa konok reménykedését

„Nem igazságos akarok lenni”

Turi Tímea szerint a kortárs irodalmi trendek mintha azt mutatnák, hogy „a rím gyanúba keveredett”, Grecsó mégis használja olykor.

A szerkesztő fel is idézte egyik kedvencét: „Kell-e a végére tanulság, / Valaki járkál az udvaron. / Miért ne lehetne hazugság, / És baj-e, ha azt én is tudhatom” – áll a Második triptichonban. A tanulság és a hazugság összecsengésének apropóján felmerült a kérdés, hogy vajon mi különbözteti meg az önáltatást a bölcsességtől.

„Én nem igazságos akarok lenni” – mondta Grecsó, és hozzátette, hogy amikor az Apám üzent megírásához készített mélyinterjúkat a családtagjaival, rájött, hogy tényleg mindenkinek saját narratívája van a múltról, és meggyőződésük, hogy nekik van igazuk.

Az írás során persze megpróbálja kívülről szemlélni a dolgokat, de ez úgysem sikerülhet teljes mértékben.

És ez tud nagyon felszabadító is lenni.

 „Nem mondom, mert nem is kérted, / Szavaimból már kimérted, / Hogy én vétkem, hogy te mérged, / Az én hajlékom a fészked”.

Fotók: Valuska Gábor

t