koncert a szervita kápolnában

 3 napos emlékezés a 200 éves szervita kápolnában

este 7 kor vasárnap lesz egy koncert is...

ha koncert , ott a helyem - gondolom

mégha a helyszin nem is kifejezetten az "enyém"

végül is , utána néztem, a szerviták Szűz Máriát imádják, aki egy zsidó nő volt, tán van ott helye egy másik zsidó nőnek is (? ) :)

kicsit kezdés előtt megyek, legyen helyem(?)

imaóra van, ülnek zárt sorokban , és szomorú hangvétellel szövegeket mondanak, senkit nem látok, ki irányitaná az imákat, majd észreveszek elől apácaruhás kis nőket

leülök a hátsó sor legszélére...

hamarosan  - műsorosztás után - kezdetét veszi a koncert!

főleg barokk zene (Handel, Bach) korabeli hangszereken (barokk hegedű, furulya , lant)

és köztük patinás istenkereső versek Györgyi Annától, a tévén pedig templomrészletek kivetitve

szép, összefüggő műsor

ha nem csipnének a szúnyogok, amik a világosra a kinyitott ajtón beszálltak, jól is érezném magam, meg ha nem fárasztana az ülés (néha fel is kelek, és az ajtóba megyek hallgatni)...kell a mozgás,,(a levegőé is) de milyen fegyelmezettek, moccanatlanok  a többiek! Hiába, csak kirivok....úgy látszik...

vasárnap

 

a vasárnapokat sose szerettem

most nem magyarázom, miért

úgy is alakult, hogy többnyire e napokon otthon vagyok

de most nem,mert volt egy koncertprogram, amire el akartam menni

nos, valami nem tetszett nekem a levegőben, mikor már benne voltam

az utcai meg egyéb helyi zsúfolt forgatagban....pl

s csak utólag jutott eszembe, de hiszen vasárnap van 

minden stimmel....

egy elviselhetetlen koncert

 (legalábbis számomra)

gyanús volt már a kezdés is, még alig voltunk a nézőtéren, korán jöttem, a zenészek már a placcon, vagy négyen, és a dobos (próba gyanánt ) olyan hangerővel dobolgatott, hogy  épp hivott a lányom telefonon, de el kellett hagynom jócskán a helyszint, hogy halljam is

mikor visszatértem, már majdnem tele voltunk

szélre húzódtam, levegőért, de mások is, úgyhogy csöbörből vödörbe...

a helyzet az, hogy az erős zenétől a szólista se hallatszott, mit mondott,  bár kétszer is bemutatásként, aztán énekelt egy (saját) számot, annak is a szövegét alig.. (csókokról, vágyról stb) monoton ritmusban, majd (itt már menni akartam el,  de adtam még egy esélyt) angyalokról, ördögökról? (de közben közölte azt is, hogy ő ugyan a lélekvándorlásban hisz)

a 2. szám után fel kellett állnom és finoman eljönni

nekem ennyi elég volt

megnéztem a blogom, mivel tavaly már felléptek, nyomokat kerestem, mert nem emlékeztem rájuk, pont egy éve hamis cimszóval van egy beszámolóm, de azok nem ők voltak...azt se birtam..

hát van ilyen

túl érzékeny a fülem... (rég tudott)

emlék-jelen

 néha annyira kiélesednek múltam egyes emlékképei, kivül-belül, hogy azt hiszem, bennük maradok, annyira élesen látom magamat is ott... mintha visszamentem volna az időbe s jelen időbe

milyen veszélyes játék is lehet ez az emlékezés....

maradjunk inkább  csak a jelenben

(úgyis oly hamar múlttá válik az is)

kifutva az időből

 annyi mindent kéne még megcsinálnom

s félek már nem futja az időmből , nem

csak sopánkodom, egyre

persze nem kéne sopánkodni 

hanem csinálni...!

időközi

 időközi választás lesz

országgyúlési képviselő lett az eddigi funkcionáriusunk, a körzetben, ezért van szükség új választásra

5 jelölttel! valamilyen módon majdnem mind fel is keresett, de nem igen tudtak meggyőzni

mégis elmegyek persze, szokás szerint, hogy a legnagyobb rossz esélyeit csökkentsem

szavazok a legkisebbnek vélt rosszra (?)

sZEGED 2026 JUNIUS 29

 A SZEGEDI DEPORTÁLÁSUNK EMLÉKÉRE

most találtam meg-- szinte keretében vagyok, a szimpatikus gimista fiu az én depeortálsi történetemből olvasott fel, anyut idézve

a zsinagógában meg a beszédemből épp azt a részt emelték ki, ahol arról beszélek , hogy akit nem temethettünk el , azt örökké várjuk (aput)

6,45-9,42

 

akit nem temethettünK el....

s͏n͏t͏e͏p͏d͏r͏o͏S͏o͏t͏ú͏5͏a͏i͏u͏h͏t͏c͏ ͏2͏0͏5͏8͏7͏9͏h͏7͏1͏.͏l͏5͏u͏m͏f͏s͏m͏i͏9͏5͏f͏5͏g͏g͏t͏4͏1͏5͏0͏9͏n͏m͏a͏5͏0͏u͏J͏3͏l͏u͏ ·Az elhurcolt zsidókra emlékeztek – Szegedi Híradó, 2026. június 29.

"Nyolcvankét évvel ezelőtt három nap alatt hurcolták el a szegedi zsidókat a haláltáborokba, ötezer emberből csak kevesebb mint kétezernek tértek vissza. A holokauszt során elhunyt áldozatokra emlékeztek a hétvégén a volt téglagyárnál. A megemlékezésen az is elhangzott, hogy a holokauszt nem csak a zsidók története, hanem minden magyaré."