2021. június 21., hétfő

SZOMORÚ VIG ÖZVEGY (2010)

 2010. jún. 21.

szomorú víg özvegy

a szomorú jelző persze inkább az időjárásra vonatkozik, ami miatt félbe is kellett szakítani az előadást, még "esőnap" is... tegnap hozzá se lehetett fogni,- igy se kezdődött még Operettfesztivál Makón, ilyen hendikeppel, azaz úgy kezdődött, hogy nem is kezdődött...; épp 8 előtt 10 perccel kezdett el esni a sötét fellegekből, és 9-ig hiába várták, hogy elálljon (én el se indultam itthonról), most viszont, bár teljesen kitisztult az ég 8 órára, 

de már az első felvonás után, szünet elején, 3/4 9 körül bejelentették, hogy ne menjünk sehova, mert Szeged felől közeledik a vihar ,  ("Szeged felöl Szeged felől, közeledik egy felhő, ...")szeretnék még azelőtt befejezni az előadást, hogy ideérne. Hát nem sikerült, 3/4 10 körül - akkor már fekete fellegek, távoli villámlások -dörgések - majd a megeredő eső - ritkitotta a közönséget, a bátrabbak, elszántabbak maradtak -igaz ernyőkkel , esőkabáttal felszerelve - de nemsoká , alighogy a "vig özvegy" túláradó örömmel kikiáltotta, hogy mégis csak szereti  őt  az a  csibész Danilo csak még nem mondja ki, mert arra még várni kellett volna a happy endig, csakhogy itt nem lett end, -

bejelentették, hogy sajnálják, de nem tudják folytatni az előadást, eddig tartott, mert ... a hangszerek nem birják, máris széthangolódtak, s a zongora tönkre is ment(!)... úgyhogy szófogadóan hazajöttünk. Itthon megnéztem az "időképen", milyen idő is van Szegeden s  főleg Makón - hát  Szegeden zivatar, de itt"száraz zivatar", vissza is mentem, ki a ház elé,s  tényleg már nem is esett, száraz volt az aszfalt is, csak távolról dörgött.-  igazán megtarthatták volna végig...a vig befejezésig...




..emlékszem, mikor Bécsben láttam ezt az operettet, '68-ban, akkor olyan hosszúnak tűnt... Házy Erzsi volt a cimszereplő, és egy nagyon híres , ősz hajú, hires osztrák szinész a  Danilo. (Ő - A Danilo; Johannes Heesters) És olyan méltóságteljes, elegáns  volt az egész. Csak németül egy mukkot se értettem. Azt hiszem tele volt táncos betéttel az előadás (amihez persze nem kellett tolmács, no meg a - szinte operai szinvonalú - zenéhez se. H. E. (ki valóban operaénekesnő volt)valahogy tisztábban énekelt, mint a mai vig özvegy... és persze a Theater an der Wien ben nem kellett az esőtől se tartani...

meg ilyen lehetetlen időjárástól se még, akkoriban

jövő hétvégén "Nebáncsvirág" , de az előrejelzések szerint az eső akkor is "bánthat".... s addig is  egyfolytában...

szomorú...

és még az a legkevesebb, hogy megzavar egy "víg özvegyet".... vagy bánt egy "nebáncsvirágot"...


AZ IDŐ FEKETE-FEHÉREN (2009)

 

az idő fekete-fehéren



A kezembe akadt ez a régi fotó. Az Irinyi Kollégium kapujában állunk, szobatársak, "gólyák", 1961-ben... Hu, de rég volt. Beszkenneltem s elküldtem emilcsatolmányként a fotó egyik (mögöttem álló) szereplőjének, régi barátnőmnek, akivel - némileg, alkalmanként - még tartjuk a kapcsolatot

Örült neki, azt írta vissza, hogy köszöni, ez volt az egyik legkedvesebb diákkori képe - és hogy "nagyon szép vagyok rajta" , "kár, hogy megöregedtünk" (-tem?!) és ki az a lány mellettünk , ő már nem is emlékszik rá, és mi van vele, ott volt-e a 40 éves egyetemi találkozónkon, mondom  ő H. Ildi, nagyon kedves bár szomorkás lány volt, de mivel nem volt csoporttársunk, nem is lehetett ott a találkozónkon, fogalmam sincs, mi van vele, a 4. lány viszont, odajött hozzám , alig ismertem rá, a hosszú, fekete göndörhajú F. Marira, aki itt kendőt visel, egy ösz, rövid hajú asszonyban, akinek talán csak a félmosolya maradt változatlan, és igen, megöregedtünk, megőszültünk, akkor 18 évesek voltunk  , az "élet" kapujában, most meg 66... igen,

de örüljünk, hogy élünk...

most meg a velünk egyidős Cseh Tamás két arcát nézem a tévében , a róla szóló filmben, a fiatal, érzékeny, szelíd arcát lazán keretező feketehajút a régi kockákon, és a 2000-es ősz, rövidhajút, kicsit feldúltan... és

arra gondolok, olyan ez az egész, a régi fotónk és rá a csetelésünk, mint egy

csetamásdal... csak nem Antoine és Desire , hanem mi vagyunk a szereplői (Ani és Juli)

közben hív most huszonéves lányom telefonon, és azt mondja,.... mert olyanok voltak a mi 60-as éveink, mint egy csetamásdal

80-as évek semmibe néznek... énekli most épp

de a régi dalok most is (a 2000-es években is) épp olyan sikeresek, ősz hajjal  talán még gazdagabbak

de már nem énekel a Cseh Tamás, csak a tévében, filmről...

Bereményi - a háttértársszerző - mondta, hogy ő úgy érzi, a dalaik a haláluk után is hallgathatók lesznek

de belőlünk mi lesz az?

Ani egész nap dolgozott, mikor elküldtem neki a fotót

két lábjegyzetet irt meg Kandinszkijről egy készülő művészeti antológiába

én meg csak megöregedtem...(?)

 

(de mindjárt küldi át lányom a tanulmányát Borbély chaszid szekvenciáiról)


aliz2. :: 2009. jún. 21. 19:30 :: 6 komment :: Címkék: egyetemelmelkedesfilmfotokapcsolatokmultSZEGEDteve



robbanás

 szunyokálás közben EGY HATALMAS zaj, robbanásszerű volt a fejemben, szerencsére csak egy pillanatra, és teljesen fel is ébredtem rá

nem tudom, álmodtam-e vagy tényleg...

remélem nem ..

bár mostanában egymásba mosódik álom és való is...

OSZTRIGÁS BOJKOTT (2008)

 2008. jún. 21.

osztrigás bojkott


hát eljöttünk az első szünetben -  én majdnem elaludtam, még a mögöttem ülők harsány gurgulázó nevetése  sem tudott felriasztani, legfeljebb ráébreszteni, hogy bizonyára eltévedtem, itt nem terem számomra babér, azaz műélvezet vagy nevetés, még a színpadról is csak fülsértő hangokat hallottam, ízléstelenségeket láttam - dehát lehet, hogy épp ezen kellett volna nekem is nevetni? egyáltalán mi ebben az "operett"? , ami ugyan nem kedvenc műfajom, de a maga nemében , ha jó, akkor kellemesen kikapcsol, sőt olykor elandalít. De Georges Feydeau  szellemes, fordulatos, pergő szövege, a címlapon látható Heltay Jenő fordításában mintha teljesen el is tűnt volna, tényleg hova lett a legendás "jövök-megyek" szólam Gabrielle  szájából (annak idején Törőcsik játszotta felejthetetlenül), mikor még bohózat maradt a bohózat. Nem tudom, hova fejlődik vagy süllyed tovább a darab a második résztől, lányommal egyetértően döntöttünk úgy a szünet elején, hogy hazamegyünk. Ifjabb ismerőseink utólértek, kis eszmecserére, kérdésemre, tetszik-e nekik az előadás, azt mondták, ők eleve nem várnak sokat, csak nevetni akarnak - még megfordult fejemben,hogy esetleg én visszamegyek velük, elszántabb lányom hazakísérése után, hiszen kiment az álmosság is a szememből egyből, mihelyt elhagytuk a "szórakoztató" előadás színhelyét, de aztán mégis itthon maradtam én is - s fel is lélegeztem megkönnyebbülten, hogy nem KELL ottmaradni.

hosszú (és színházrajongó)  életemben ez volt második eset , hogy elmenekültem szünetben az előadás további viszontagságai elől. A Vígszinház kamaraszínházában, a Pesti-ben ment egy abszurdnak titulált magyar darab, a címe Szekrénybe zárt szerelem. Nos, én éreztem magam szekrénybezárva, úgy menekültem ki a szünetben a szabadba, mint a rab, aki szabadul. (pedig a nézőtéren felfedeztem Darvas Ivánt is - mondjuk ő nézőnek is nagyobb élmény volt, mint a többiek a színpadon. Nem sokkal előbb láttam az Egy őrült naplójában ugyanott, mármint a szinpadon! Az művészet volt, igazi, a javából!)

Lehet, hogy eleve úgy kellene menni ezekre az un. zenés nyári darabokra, hogy "na én most szórakozni, nevetni akarok" - azt hiszem az emberek többsége ezért  is nevet olyan jókat, már rá van hangolva ...de ha egyszer nincs min...

Talán eleve el se kellene menni...

 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

kedvtelenség

 keres lányom telefonon

már félig alszom...

faggat mit csináltam, mihez lenne kedvem...

végülis úgy summázza, hogy semmihez...

mihez lenne? - forszirozza

végül is semmire nincs szükségem...

csupa vacak és gyér  kultúrprogram van...

idegenkedek az emberektől ( elidegenedtem)

mire lenne mégis szükségem?

kibukik belőlem: nyugalomra

de talán csak a z álmosság miatt mondom...

magamat is meglepve s kicsit megijesztve


(vagy az is lehet, hogy hiányzik az antidepresszánsom. pár napja elfogyott...bár nem is akarom szedni!)


KICSIT MÉGIS OTTHON? (2007)

 

kicsit mégis "otthon"?...

 

kicsit mégis "otthon"?...

Azt hiszem revidiálni kell pár nappal ezelőtti bejegyzésem, miszerint - a felsoroltak ellenére - "nemotthon" számomra Szeged....

Néha , egy kicsit, mégis lehet az:

Időközben megtaláltam egy cetlim , amire ez volt feljegyezve: 1999.szeptember 20-án, engesztelőnap utáni hangulatban... A Zsinagógába úgy léptem be, mint aki hazatért....

Hát akkor ezek szerint, ott, mégis csak otthon érezhettem magam!

Ma meg a (Somogyi) könyvtárban, ahova a hőség elől is menekülhettem, meg könyvet is kellett kihozni lányomak az én olvasójegyemre is (míg ő az egyetemiben, nem győzi csak a sajátja meg a vőlegénye olvasójegyeire se a szigorlati olvasmányokat)... A folyóiratolvasó jól temperált volt, és kézbevehettem egy csomó kiadványt, ami kisvárosunkban nem elérhető. És máris "otthon" voltam. A sok jó gondolat között.

De azért - azt fenntartom - mégis itthon a legjobb...


2007 junius 21

 

 

 


aliz2. :: 2007. jún. 21. 19:28 :: még nincsenek kommentek 
Kategóriák: :: Címkék: 
elmelkedes