néha annyira kiélesednek múltam egyes emlékképei, kivül-belül, hogy azt hiszem, bennük maradok, annyira élesen látom magamat is ott... mintha visszamentem volna az időbe s jelen időbe
milyen veszélyes játék is lehet ez az emlékezés....
maradjunk inkább csak a jelenben
(úgyis oly hamar múlttá válik az is)
annyi mindent kéne még megcsinálnom
s félek már nem futja az időmből , nem
csak sopánkodom, egyre
persze nem kéne sopánkodni
hanem csinálni...!
időközi választás lesz
országgyúlési képviselő lett az eddigi funkcionáriusunk, a körzetben, ezért van szükség új választásra
5 jelölttel! valamilyen módon majdnem mind fel is keresett, de nem igen tudtak meggyőzni
mégis elmegyek persze, szokás szerint, hogy a legnagyobb rossz esélyeit csökkentsem
szavazok a legkisebbnek vélt rosszra (?)
A SZEGEDI DEPORTÁLÁSUNK EMLÉKÉRE
most találtam meg-- szinte keretében vagyok, a szimpatikus gimista fiu az én depeortálsi történetemből olvasott fel, anyut idézve
a zsinagógában meg a beszédemből épp azt a részt emelték ki, ahol arról beszélek , hogy akit nem temethettünk el , azt örökké várjuk (aput)
kezd ez a rendkivüli és hosszas hőség kumulálódni bennem
valamelyik éjjel azt hittem, csak álmodom , hogy nem kapok ill nehezen szedem levegőt
de aztén másnap délután lefeküdtem s tudtam, hogy nem álom
(kellhet még egy párna a fejem lán:)
***
lehet, hogy mégiscsak 20-ra Makóra kellett volna kérnem a gyémántdiplomám, addig már csak 5 nap - szept 26-ig (az egyetemi átadásig) jóval több....
betámolygok a kávézó ajtaján, bár félúton megállok, bemenjek-e a klimába, kinnmaradjak-e a hőségben. itt se jó, ott se jó.
de épp jön a kisasszony, kérdi rosszul vagyok-e
nem vagyok rosszul, csak jól se
(ez igy megy már egy ideje)
még nem ittam meg ma a 2. kávémat (ebéd után lefeküdtem , el is aludtam, lekésve egy kiállitásnytást), de hiányzik a kávé...
végül is kaptam egy nagy pohár vizet mellé
igy tán elleszek (még egy darabig)
