elővett rajtam a fáradtság
elaludtam
felriadtam
nem tudom milyen
napszakban
reggel? dél?
délután!
(S még csak tegnap.
kár!
Milyen lesz az
éjszakám?)
2026. július 3., péntek
portrékiállitáson
csak kicsit mentem előbb, de úgy tűnt, hogy egyedül leszek közönség(?) a kanapén, mire rögtön le is huppantam, miután tisztáztuk az ignővel, hogy nem, nem az én szalmakalapom hagytam el....mit szoktak látni rajtam (van egy pár de ez egyik se volt...ma esőkabátot vettem magamra meg ernyőt..=ez se egy jó alternativa)-a z egyik kiállitásnyitó úr oda is jött mondván hogy hallja hogy én minden kultúreseményen jelen vagyok, a 21 században, mikor már ez kezd kimenni a divatból, hát én is kezdek kimenni... mondtam, s megköszöntem az édes és sós süteményt , mit tálkákban elémrakott, aztán jött egy ismerős az eddig sose látott cuki unokájával, vele beszélgettem, eszegetés közben (ő az édest én a sóst), amit sikerült is megörökitenie "kedvenc operatőrömnek" teljes blúzrepesztő és hanyag testtartású kövérségemben, majd méskor igyekszem fegyelmezettebben ülni (állni, járni, nézni, lapozni - igaz akkor már nem én lennék én)) ...
a portrékat még meg se szemlélhettem körülöttem máris rézenditett szép telt hangján M Pali kiséretével egy szép dalra, aminek végszavai valami "rajzoljunk álmokat" volt találóan, zárásul meg az "arra születtünk" klasszikus , szóló hangja mögé képzeltem feszesebben elszántabban a legendás Képzelt riportból a kórust, mert úgy az igazi, úgy énekeltük mi is egy régi-régi évzárón (mit én rendeztem, s amire való felkészülés után el is felejtettek visszaadni becses lemezem - dehát már az is , mármint a mikrobarázda kiment a divatból - a dal szerencsére nem)
a kedves keramikus úr beszélt röviden a képekről, ill alkotójukról, majd felolvasták (betegség miatti távollétében) egy adjunktus szövegét, amikből jobban megismerhettük a művésznőt, ki közülünk ment ki a placcra, és ott érdeklődéssel hallgatta a róla mondottakat
kiderült, hogy Balaton- Mártély- Balaton a lakhelyei , közben Szegeden tanult a ped főiskolán, ma is lételeme a tanitás, és 4 gyereke van, akiket később megcsodálhattam a portrék közt (különösképp Tomika, és Anna tetszett)
a szines festmények nem annyira, mint a z egyszerű rajzok!
2026. július 2., csütörtök
a holokauszt és művészi ábrázolása (avagy ábrázolhatatlansága?)
a holokausztot művészien témául feldolgozó fotóművész mesélte, s a kisérő filmen is láttuk "barátjával" Heller Ágnessel,
hogy neki az volt a véleménye , hogy képtelenség művészileg ábrázolni a holokausztot (akkor még nem volt meg ez a kiállitási anyag)
eszünkbe juthat akár Adorno is, hires mondásával, hogy Auschwitz után nem lehet verset irni!
ezt pl Kertész Imre (is) megcáfolta (ha nem is verssel)
emlékszem egyébként Heller elszántságára ezen a téren, ugyanezt az ábrázolhatatlanségot mondta saját fülem hallatára évekkel ezelőtt a Páva utcai zsinagógában, egy holokauszt tárgyú filmekről szóló ankéton!
nos az én magánvéleményem az, hogy igenis lehet, SŐt.
nem szép,emlegetni de saját tapasztalatom, a saját verseim a példa rá
volt alkalmam lemérni a közönségre gyakorolt hatásosságát is
nincs az az adatokkal zsúfolt elképesztő dokumentum, ami felér a költői hangnál
amikor az érzelmek eleve, csak úgy, a költészet hangján, prózán túl tudnak megszólalni, felfakadni
(s kötészete minden művészeti ágnak van....)
szerintem Adorno túl korán (és tán elhamarkodottan mondta amit mondott)
az események , a holokauszt borzalmas történései utáni bénultságban, aminek valóban egyetlen autentikus hatása csakis a néma béna megdermedt hallgatásban lehetett...
hogy aztán annál inkább és szakadatlanul törjön fel a művészet , a költészet felrázó és megrázó eszközeivel mindaz amit korábban elhallgattunk, elfojtottunk - kénytelenségből...
kivilágitott álom
valami összejövetel félén lehetek, egy nőnek különleges fonott frizurája van, de kissé meglazulva, azt mondja eljön hozzám (tán meg kéne igazitani a frizuráját?) én előre megyek a régi házba, nincs villany, a kis szekrényben látom is a felfordulást meg valami irásfélét is. Közben a nő jól elvan, lefoglalva magát. (hogy talált ide? meg se smondtam a cimet!) és egyszerre csak látom, az udvarból az udvari szobánk szépen ki van világitva...a patinás csillárral...mégis csak (jó érzés)
2026. július 1., szerda
egy felfüggesztett sóhaj
ha egyetlen sóhajjal
kiüzhetnéd magadból
mindazt, ami fáj
mit csinálnál?
vad vihart?
pusztító orkánt?
világomlást?
inkább ne sóhajts!
néhai barátok
Néha a gondolataim
régi barátoknál köröznek
Tán nem is tekintettem öket
azoknak, míg voltak
De most latom tisztán
ebben a sivar
elmaganyosodásomban
hogy igen, semmi kétség
azok voltak!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)