Fehér Bélától könyveinek szerkesztője, Turi Tímea búcsúzik:
Fehér Béla a végletek írója volt. Egy olyan irodalmi közegben, ami szereti szembefordítani egymással az úgynevezett szövegirodalmat a történetközpontúval, olyan műveket írt, amelyek ebben a fénytörésben is besorolhatatlannak bizonyultak. Áradó mesélőkedv, kifogyhatatlan anekdotikusság, mindez míves, változatos nyelven virtuóz módon elbeszélve: az embernek könnyen az az érzése támad, Fehér Bélát olvasni egyszerre kiapadhatatlan örömforrás és hazafias kötelesség. Hiszen nem is nekünk magunknak, de az általunk használt nyelvnek van története. Irodalom és újságírás különbözősége is értelmezhetetlen volt az ő szempontjából, hiszen tárcái a legnagyobb műgonddal, regényei pedig a zsurnalizmus lendületével íródtak. Feledhetetlen karakterei is végletesek: drabálisak és érzékenyek egyszerre, például a széplelkű bérgyilkos, Skrabek, aki Fehér Béla utolsó kéziratában, a Balkán nagyoperettben is visszatér. A kézirat szerkesztését még egyszerre zártuk le, és fájdalmas, hogy a megjelenését már nem élheti meg: pedig a népek kavargó drámájából felszikrázó harsány, vicces, tragikus és melankolikus nagyregénynek – hiába játszódik 1912-ben – aligha kell bizonygatni az aktualitását. Fehér Béla a végleteket kibékítő író volt; ahogy mondani szokás, fonattassék be az élet kötelékébe.
Fotó: Bach Máté
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése