kaptam a messengeren meglepetésszeren egy csoport( fotót. négyen vagyunk rajta, egyikünknek a lánya küldte el. Sose láttam ezt a fotót, elsőre meg se ismertem magamat. annyira idegennek tűnt az a feketében levő, elegáns , jól szituált ámbár vihogó nő rajta! de semmi kétség. Én voltam. rá is kérdeztem mikor: 1997 október 2-án egy érettségi találkozón, egyik osztályommal szembe. s a kép szélén az osztály egyik képviselője, mellettem,, másik oldalon, az osztály korábbi osztályfőnöke, s szélén tanára(aki mellesleg nekem is, még általánosban tornatanárom volt)
azért elgondolkodtat, hogy már előző év óta nyugdijban voltam, teljesen sött, természetes hajszinnel, és hiánytalan fogsorral (amit vigyorgásom fel is fed:) és milyen máltósággal, magabiztossággal trónolok ott középen. Bevallom, jó látni.
ekkoriban újságba irtam, a Makói hétbe heti rendszerességgel, mindenfélét, volt egy irodalmi rovatom is, igy nem érezhettem annyira a tanitás hiánya miatti űrt! rossz érzés volt ill. lett volna annyi felhalmozott tudást teljesen haszontalanná tenni
(lányom is irt az ujságba, 13 évesen, újágiró tanoncként, igen tehetségesen, de hát már akkor verskötete is megjelent)
a képet egyébként a mellettem ülő tanárnő lánya küldte el(ő volt az előzetes of) kinek férje meg, a küldö apja, a gimiben volt osztálytársam!
a lányt tanitottam magyarra! (s nem "utált" :)
Köszönöm neki a fotót! ÖRÖMÖT OKOZOTT VELE...
S ÚGY LTOM MÁSOKNAK IS, FELTETTEM BORITÓ KÉPNEK LIKE ÉS HOZZÁSZÓLÁSOK GARMADA KÖVETTE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése