mindig ugyanaz

 MINDIG ugyanazok a párbeszédek zajlhatnának le köztem és lányom közt, ha nem szakitanám végre meg...

korhol - nem birom ezt a hangnemet elviselni, ha jószándék is van mögötte (?)

tényleg mintha ő lenne az anyám (és nem forditva)

de nem jó anya...

tejesen más világban él (ünk)

***

 pl  azt mondja a lányom, hogy törődjek már magammal

mert ha valamit csinálok, teljesen beleesek, igy voltam a kötetemmel, és előtte a családfakutatással is pl

és a csöndem után rákérdez, hogy ugye igy van, én meg, hát nem egészen...

mert nem is

és az ember nem azért van, hogy csak magával foglalkozzon, annyi mindennel kell, kéne... most is... önmagunkon kivül

egy régi gyereknap (1995)

 A film készitője Czibolya Kálmán küldte szeretettel gyereknapra... rájöttem miért, ti is, ha 1,32-től nézitek

Timi itt még 10 éves sincs!   --- s ezzel a versével kb le is zárult gyerekköltői korszaka (egy jóidőre)

(Popper ezt már nem is tartotta annyira zseniálisnak, szemben az előző kiskoriakkal, ostobán meg is sértődtem, s ezért nem lett a Gyereknek lenni előszava....)

elküldtem lányomnak is a videót, és kértem, hogy mutassa meg a fiának, aki már nagyobb (3 évvel ), k mint itt az anyja

(tele (ő is) (Sőt?) filozofikus gondolataival, de ezekről nem szabd beszélnem, még ha első dijat is nyer velük, meg stb...csitt- egyébként nem értem,.teljesen az okát.) ( A jó gondolatokat nem eldugni kell, hanem terjeszteni!)

összhangban a természettel

 ablakom előtt

kiszáradtak a faágak...

milyen empatikusak!

FOTÓBLOG? MINEK? 2010 MÁJUS 31FEL FOGOM ÉLESZTENI4

 majdnem kimaradt ez a nap ("linea") - blogbejegyzésirás szempontjából - de ez csak látszat!

a blogspoton - csináltam egy fotóblogot...

http://alizfotok.blogspot.com/

és oda fel is került 3 fotó

ezentúl  a fotóimnak azt működtetem, miután feltűnt magamnak, hogy itt a bejegyzéseket hovatovább kiszoritották a fotóim, lassan megint megtelne a tárhelyem, amit pedig már kibővittettem... majd kicsit mértéktartóbb leszek, és tényleg csak szövegillusztrálásra használom a fotókat

amik viszont nekem nagyon fontosak! néha tényleg fontosabbak és többet is mondanak mint a szöveg!

gyerekkorom óta szenvedélyesen fotózok...

"egy percre megfogom, ami örök"...

eleinte egy kis Altissa boxgéppel... még általános iskolásként, aztán vettem  Csajkát, Szmenát (a SzU-ban) - majd jött az első automata,  színesképeket is csináló amerikai pocketgép,  Olympos analog (az csinálta a legjobb, részletgazdag képeket, csak leejtettem egyszer a Grand Caféban és elromlott az automatikája) , most  egy HP-m van, digitális, kicsit elavulófélben - lelemerülő akkumulátorral -de még sikerült memoriakártyát vennem belé, ha elromlik, veszek újat - mert fotózom mindhalálig...

igazán nem is tudom, miért kettőzöm meg a valóságot... miért kell róla még egy másolat

harc ez is az idővel, a fotózás , már a "jelen emléke" - lehet, hogy épp a jelent rabolja el.. mikor egy-egy eseményen a kameráktól nem lehet látni az előrefurakodó fotósok miatt magát az eseményt... az fölöttébb bosszantó. de lehet, hogy a saját fényképezőgépemmel is egy kicsit eltakarom a jelen(em)? hogy a múltnak megőrizzem...?

ráadásul épp most olvastam, hogy 10-15 év alatt tönkremehetnek a CD-re, vagy DVD-re kiirt fotók. egyáltalán, hol, hogy lehet biztonsággal "megőrizni" valamit... a régi papirképek is felpördülnek, sárgulnak...

semmi se örök...(?)

persze biztos az, valami, bennünk -  és/vagy maga a világ, maga az Élet... mint olyan... Isten... az "Örök"kévaló...

de ez más kérdés..., bár ha van "képtilalom" ősi vallásokból eredő tiltakozás a megörökítés ellen, igy a fotózással szemben is... talán érdemes lenne elgondolkodni...ezeken a kérdéseken (is). És óvatosabbnak lenni?!

az életnél nincs fontosabb! az fontosabb az írásnál és a fotózásnál is. Természetesen! (persze talán épp a leírásával és a fotózásával akarjuk ezt a fontosságot hangsúlyozni... de akkor is csak kevesebb lehet, jóval.)és az élet, ami folyton változó, mindig túlnő íráson, fotón, és holt múzeumi tárggyá silányitja...

és mégis, irunk, fotózunk... minek?!....

aliz2. :: 2010. máj. 31. 23:40 :: 5 komment 
Kategóriák: fotó :: Címkék: blog, elet, elmelkedes, fotok, iras

istenes versek -

 A Makói Keresztény ÉRTELMISÉGIEK CSOPORTJA igazán jó, érdekes . vonzó programokkal szokott előállni a GYÖNYÖRŰ KORONA SZALONBAN S RITA  vallási tárgyÚ LIRAI képeivel keretezve - 

ugyhogy ezekre rendre el szoktam járni, ha már nyilvánosan meghirdetik, de mint nem-keresztény azaz nem illetékes meghúzódva a hátsó sorban, de olykor még jegyzetelve is

most költészet és zene volt - Istenről

(kicsit rokon az én most megjelent kötetem  tematikájval) - csak éppen az enyém zsidó szemszögből- ha lehet itt szemszög

épp meg is kavarodtam, eszembe jutott lányom legutóbbi kötete amiben az imádkozást járja körbe szó szerint ciklusokban a Bevezetés az imádkozÁsba cimmel, és micsoda ötlet: beütöttem az Al-ba

és ez jött ki:

reménytövis Turi Tímea

Turi Tímea költő, író és irodalmi szerkesztő, akinek művei helyet kaptak a Reménytövis címmel megjelent kortárs keresztény versantológiában. [1, 2]

Mit kell tudni a kötetről és a kapcsolódásról?

• Az antológia: A Reménytövis egy 2025-ben, a Kálvin Kiadó gondozásában megjelent nagyszabású gyűjtemény. Kisfaludy Zsófia szerkesztésében 130 magyar költő közel 300 Isten-es, hittel és kételyekkel foglalkozó versét mutatja be az elmúlt bő három évtizedből. [1, 2, 3, 4]
• Turi Tímea szerepe: Az antológia egyik kiemelt kortárs szerzője. Versei a kötet tematikus fejezeteiben kaptak helyet, amelyek az ember és az Isten kapcsolatát, a hit keresését és a mindennapi dilemmákat dolgozzák fel. [1, 2, 3, 4]
• Pódiumműsor: A kötet anyagából egy sikeres, Reménytövis – zenés versfüzér Istenről elnevezésű irodalmi-zenés előadássorozat is született (Kisfaludy Zsófia és Barkó Laura előadásában), amelynek pódiumbeszélgetésein és bemutatóin Turi Tímea is részt vett meghívott alkotóként. [1, 2, 3]...

Celofánttal be voltak boritva az árusítás és dedikálás előtt álló könyvek, de a polgármesterasszonyéról elsőként lekerült... átböngésztük a tartalmat és nem találtuk!!!!

(Közben kért tőlem egy kötetem, sokat hallott róla, meg is igértem persze..)

és persze azért vettem- Timi nélkül is és neki egy könyvet

ez az al ilyen megbizhatatlan fantaszta, de később tisztázta a félreértést is:

Turi Tímeától valójában egyetlen vers sem szerepel a Reménytövis antológiában. [1, 2]

Elnézést kérek a korábbi téves információért, teljesen érthető, hogy nem találta a tartalomjegyzékben.

Miért történt a félreértés?

A keveredést az okozza, hogy Turi Tímea és a Reménytövis szerkesztője, Kisfaludy Zsófia több közös irodalmi programon és pódiumbeszélgetésen vettek részt együtt. [1]

• Turi Tímea a Magvető Kiadó főszerkesztőjeként, valamint a kortárs lírát bemutató Szép versek antológia szerkesztőjeként szerepelt közös esteken Kisfaludy Zsófiával. [1]
• Ezeken az irodalmi rendezvényeken (például a Reménytövis – zenés versfüzér Istenről elnevezésű esteken) Turi Tímea meghívott szakmai beszélgetőpartnerként vagy moderátorként volt jelen, nem pedig szerzőként. [1]

Így a neve sűrűn felbukkan a könyv bemutatói és rendezvényei kapcsén.

***

Hát igy jártam a tudálékos Al-lal.

Egyébként csodálkoztam is , mig ugy tűnt , hogy benne van

hiszen nem "keresztény"

Isten viszont - egy !

---Különben ezt a kalamajkát leszámitva tetszett az est, a választott versek zenés feldolgozások is (változatos főleg népi hangszerekkel)

Többleteket adtak az olvasáshoz. bár a nói hang kicsit nyers volt, viszont ő a zeneszerző, ezért elnézzük....(de a versek előadás tökéletes volt hangzásban is)

és a ráadásként játszottat el se felejtem

amikor isten a sziveden ül

nincs benned ür

 

négysorosok lányom könyvbemutatója Szijj Ferenccel

 egyelőre ennyit látok a könyvbemutatóból (s semmit se hallok, de azt hiszem ez is meglesz később podcastban majd meg is próbálom kikeresni, bár nagyon szép a látvány,  de az is érdekel, mit mondtak, mögötte a Magvető Caféban

szerkesztú-lányomé e szerző Szíjj-  költő. s most négy sorosakat irt! (én is szeretem a rövideket, bár inkább a 3 soros haikut, és nekem is van ilyen és  jópár aforizmaszerű versem, ahogy az én bemutatómon el is hangzott - azt hiszem ezeknek van a legtöbb értelme rövidségük ellenére (no a hosszú versek mellett:) de ezek jobban meg is tudnak maradni, beépülni...

párat el is olvashattam Babarczy Eszter " ajánlója"  jóvoltból, ő le is fotózott pár oldalt (pletyka: volt feleség , közös gyerekkel!) de tovább nem teszem... bár ő maga igen)

(egyébként absztraktaknak vagy abszurdaknak? nevezte őket, és Kandinszkij festményeihez hasonlitotta) (valamikor - a kezdeteinél - rajongtam az abszurd drámákért még egy szakdolgozatban is) (1966)

bevallom ezek a versek nekem nem tetszettek....

azért várom, mit is beszéltek róla, s tán olvasnék többet is, hátha... lenne ami megragad

az ördög? prádát? visel...a végére megszülető katarzis

 olyan lapos lett a számomra - médikalikken ill. laptopomon- maradt tévéműsor  

(meg kéne csináltatni  már a tévém vagy újat venni, hiszen még nem is volt digitálisra alakitva)

hogy valamelyik nap átnéztem a makói moziműsort (bár annak se sokkal jobb a kinálata) de találtam két cimet  a Michaelt (JACKSONRÓL) illetve ezt a szörnyű cimet Az ördög prádát visel , ráadásul 2-t utána, ami azt jelenti 2. rész s az elsőt (vagy 20 éve nem is láttam)

de volt benne két vonzó név: Meryl STREEP ill Anna  Hathaway.- ők jó szinészek, ami nekem garanciát is szokott jelenteni önmagában is...

elég sok idő telt el amig csak bosszankodtam (még homályosnak is lá(tva a képeket, ( félek ugyan hogy a szemüvegtelen hályogos szememtől?), de főleg a figurák szerepjátszása, őszintétlensége zavart...ami a vége felé teljesen leomlott, és kiderült, hogy a megtévesztő felszin alatt meleg, érző szivek dobogtak ... ami még könnyeket is csalt a szemembe. s érdekes módon már nem is zavart a homály... nem is volt, kiélesedtek az igazi , kollegiális , s dolgos , egymást elismerő emberi érzelmek......nomeg egy kis magánéleti boldogság is belefért (az is kell)

mégis csak jó hogy eljöttem

 

de még midig nem tudom, mit keres a cimben a ördög meg a práda?! (lehet hogy az első rész hiánya ez, ami amúgy nem volt zavaró, csak felsejlett a 20 évvel korábbi valóság...meg némi generációs ambivalencia, ami a végére teljesen kisimult...meghatóan  de reálisan és egyedien... igen ,felejthetetlen ahogy az idősebb, tekintélyt játszó MS (Miranda) elhessegeti az új cikkét behozó Annet (Andyt) ,de ahogy kilép az ajtón,(egyébként  egyáltalán nem megsértődve!) érdeklődő kiváncsisággal és szeretettel mohón olvasni kezdi a behozott cikket....

ót persze hogy kevesen is voltunk (ez is mutatta , hogy jó a film)

...vagy nem

 jóismerőssel beszélgetek a Spar előtt. Ő kijött én be készülök

a végén megkérdem üresnek látva a szatyrát: hogyhogy...?

hát van az alján valami üditőféle

erről eszembejutnak az otthon torlódó ,üres vissze nem vitt (á50Ft-os üvegeim) miket eddig kidobtam, de mióta elvileg fizetnek érte, nem teszem, de már alig férek tölük...

miért nem vitetem vissza?

hát egyedül élek...

biztos lenne egy barát akit megkérhetnék...

nade én mindent egyedül csinálok, -csapok le - vagy nem - teszem hozzá...halkabban (mint ahogy adott esetben is)

rossz anyák?

 fagylatozunk teraszon ülve

mögöttem megszólal egy szigorú női hang, rászól a gyerekére, hogy ne egye le a fagyival a ruháját, ne kelljen már váltóruhát hoznia most is (hátranézek szép kis óvodáskorú, copfos kislányt látok fagylatját nyalogatva - egy szigorú anyával szemben)

és eszembe jut , én bizony levettem egyszer a cukrászdában kislányomról a felsőjét fagyizás közben (a leevést megelőzendő) igaz akkor még bölcsis volt, a bölcsődéből tértöünk be a közeli P cukiba...

(s tán az első fagyija volt, gyakorlatlan lehetett...)

és hirtelen felmerül bennem:

rossz anya voltam én?!

és még a könnyeim is megerednek

 

diplomák

 apropó most elég nagy ügyet csinálok a gyémántdiplomám előkészületéből

mikor 60 éve megkaptam a diplomámat, nem csináltam ekkora ügyet belőle

sőt meglehetősen búval-bélelt voltam akkor

ime

lányom kérdi: miért?

nem is tudnám megmondani, mondtam kérdezze meg a 23 éves gondajulit

dehát azt nem tudja, csak 83 évest!   (azzal meg nem sokra megY

(búval-béleltségben egyébként most sincs hiánya:(

(Anyu úgy túnik, kicsit jobban üörült - ugyanakkor, de nagyon szolidan):

önbecsülés!

 szakmai önéletrajzot kérnek a gyémántdiplomámhoz...ezúttal eleve rövidet...szerencsére megtaláltam a 10 évvel ezelőtti aranydiplomámhoz irtakat.....akkor kettőt kellett, külön egy röviditettet a dékáni ünnepélyes felolvasáshoz (én 3. személyben is irtam) röviditve is bőven volt mit irni.,, idén csak kiegészítettem a hátralevő 10 évet egy-két ténykedéssel.. (többel is lehetett volna - jelzem)

és elgondolkodtam.

Mennyi mindent is csináltam, és nem is rosszul!

miért is nem becsültem, becsülöm jobban magamat.?!!!!

félre

 nyomtatnom kell, s most nincs otthon használható állapotban nyomtatóm (bár kellene)

sőt pendrivera se tudom rárakni a nyomtatandókat

ezért gondoltam, küldöm annak az emilcimére a szövegeim, ahol ki tudom nyomtatni

mindössze két oldalról van szó (levélkérelem a gyémántdiplomámhoz és rövid szakmai önéletrajz)

csakhogy nem ment el...a levél

visszajött - kiderült, hogy a bakafántos cimzésbe, névbe, beraktam egy fölösleges betűt..

aztán meg annyira koncentráltam h jól irjam, hogy elfelejtettem beirni a cimzés másik szavát

megpróbálta az eladó is, de ő meg a visszaküldött levelet továbbitotta

mérgembe haza jöttem, új lapot kezdve újra elküldeni

rendben is lett..ripsz-ropsz

de arra már nem vállalkozom, hogy postázzam is, hátha a postacimet is eltéveszteném..

majd holnap "friss lappal",!!! (még van egy kis időm)

(ki)futások

 kifutottam az időmből?

de hát egész életemben futkostam!

akkor meg hogyan?

ja persze, olykor 

lazsáltam is....

de biztos az is kellett

erőgyűjtésre(?)

és így is úgy is

hamar itt a vége

(fuss el véle -

 is!)

a járda peremén

 Járda peremén megyek

Egyensúlyozok, pálca kezemben

Nem léphetek le jobbra se balra se

(Egyébként sose tettem)

Még megyek..

Előre…

régi dicsőségünk? (avagy a nolblog)

 valahogy felemlitődött az egykori nolblog...

"szerzőtársamnál", aki atlasz nicknéven publikált, én meg alizként...

ez a Népszabadság digi változata volt, és nagy örömöt jelentett, amikor megjelentünk a "szerki ajánlja" cim alatt

ez nagy megtiszteltetés sőt dicsőség volt (de azért szerényen elviseltük:) (Hát még ha vezérbejegyzés lettünk!)

nos a népszabi megszűnt, vele együtt a nolblog is..de időben értesitettek, s igy el tudtuk menteni irásainkat (magánarchivumunknem mentettem el,  én még ki is nyomtattam)

a nolblog oldalt én ugyan nem mentettem el, csak a posztokat..

de szerzőtársam kettőt is felrakott most:

2014 májusából(?)

ez egy maratoni felolvasás margójára.... (a Centrál szházból) apám kivetitett képével!!! 

 itt épp egy versem...) (miben lányom ill Szabó T Anna hasonló témájú (generációs) verseivel vitatkoztam

 

Sic tranzit gloria mundi? (a vers a kötetemben sincs meg) (a két komoly költővel szemben :), nomeg apám képe sem... (csak a történet, amit felolvastak, a Sós kávéban)... de Apám köhnyvét "tető" alá kell hoznom! (hiszen a tanulméánya is várakozik, benne)

Timi a "kiégésprevencióról"

 

#életamagvetőben és Turi Tímea a „kiégésprevencióról”:

Kiadóban dolgozni kiváltságos helyzet: míg az emberek többsége a szabadidejét és szabadságát fordítja a könyvek olvasására, addig nekünk az a munkánk központi eleme, ami másoknak a pihenés: az olvasás. De aki rontotta már el a hasát vattacukorral, tudhatja: desszertet sem lehet enni reggel-délben-este. Mi, szerkesztők és kiadói munkatársak, akik ipari mennyiségben olvasunk kiadott és ki nem adott kéziratokat egyaránt, mi is fokozottan – még ha kevésbé látható módon – vagyunk kiszolgáltatva a kiégés veszélyének. Szerkesztői rémálom, hogy még ha rutinos olvasók is vagyunk, ne olvassunk rutinból. De vannak technikák, amelyek segítenek. Íme pár személyes praktika, avagy kiégésprevenció kezdőknek és haladóknak.

– Néha muszáj nem olvasni. Mivel a munkánk és a pihenésünk távolról meglepő hasonlóságokat mutathat (ki tudná megkülönböztetni az olvasás kétféle testhelyzetét), és csábító a restanciákat a nyaraláson és a hétvégén bepótolni (és bizony néha akkor is pótoljuk be), néha segít, ha tudatosan nem-olvasási időket is beillesztünk a naptárunkba. Ha túltesszük magunkat ilyenkor a lelkiismeret-furdaláson (amire, lássuk be, mindig van ok), akkor megnyerhetjük a következő olvasási időszakban a figyelmünk frissességét.

– Néha muszáj mást olvasni. Miközben elengedhetetlen a tájékozódás (más kiadók olvasása, a világirodalom figyelése), van olyan könyv, ami még közvetett módon sincsen kapcsolatban a munkánkkal. Ilyet a legjobb olvasni kikapcsolódásképpen! Nekem ezért üdítő például, ha időt tudok szakítani a tudományos ismeretterjesztésre.

– Minden bölcsésznek elengedhetetlenül fontos minél többet beszélni nem bölcsészekkel is. Mindezt megírom még majd pontosabban is, most csak annyit: csak jót jelenthet egy könyv szempontjából, ha közérthetően is tudunk róla beszélni.

– És legfőképp néha le kell tenni a telefont, ki kell szállni a hírfolyamból, el kell csendesíteni mások ítéletét, hogy meghallhassuk a sajátunkat.

Fotó: Magnific

Kevesebb megjelenítése

(no, engem ez a veszély nem fenyeget, nem is dolgozom kiadóban, sokkal kevesebbet olvasok, mint kéne... újabban. Volt idő persze, amikor faltam a könyveket (még éjszaka is, egy könyv egy Európa zsebkönyv, vagy Modernköníyvtári darab pl... kezdő tanár koromban,nappal meg tanitottam persze, s készültem fel a soros óráimra... ez szorosan nem tartozott a munkámba, de mégis, tán szélesebb látóköröm lett és többet is tudtam adni a tanitványaimnak -irodalomból is - mint a szoros napi anyag...egy kis kitekintéssel...)

az ügyvéd-politikus ős (megszólalt?)

 bloggerina társam kérésére elküldtem (titkosan) messengeren a kis videokat unokám felszólalásáról a vitán

s azt irta rá:

"Micsoda szókincs, és máris mint egy ügyvéd vagy egy politikus!

" (Bár néjhány politikushoz képest ő túl jó)

később jutott esezmbe, de hiszen a nagyapám (az ő ükapja) dr Gonda Jenő pont mindkettő volt: ügyvéd és politikus

jött a válasz is:

vér nem válik vizzé

(valóban,

rég feltűnt , hogy unokám mennyire hasonlit apámra azaz a dédapjára, dehát onnan csak egy egyenes ugrás az ügyvéd-politikus ős...:)

van ebben a "genetikában" valami

se kétely se hit

 jó lenne tudni

hogy mi van odaát

s hogy van-e odaát

egyszer már 

bepillanthattam

nem is egyszer

egy mély-időben

jóbél évemben

de elvesztettem

azóta a

fonalat

bár mióta tudom

hogy van valami

nem tudok kételkedni

semmiben sem

se igazán hinni

valamiben...

azaz hiszek én

csak pontosan 

nem tudom

miben...

kiben...

tévelyedem....

irodalmicaféban

 kellemes meglepetés:

Gonda Júlia: Liebele lánya

Leonard Cohen
has passed away (elhunyt)

érezte, tudta
Marianntól búcsúzva
elköszönt ő is
hát szóljon halleluja
hogy élt
s a dalaiért

Egy színvonalas, szép kötet, felejthetetlen versekkel a makói szerző tollából