2019. augusztus 31., szombat

becsukás

becsukom az ajtót
a könyvet
amit csak lehet
már kikapcsoltam
a tévét
újat kezdek
egy új ajtót
könyvet tévét...
de az is lehet
hogy semmit
csak becsukódom
magam is

éljen a hollywoodi happy end!

ÉN MINDIG BERZENKEDEK A DOKUMENTUM ÉS A FIKCIÓ KEVERÉSE MIATT

EZ EZENNEL MEGDŐLT! :) JELENTHETEM, S ÖRÖMMEL...

HA ÍGY LEHET, HAPPY ENDDEL MEGVÁLTOZTATNI A CSUNYA VALÓSÁGOT, CSAK TESSÉK

Mindehhez Tarantinonak 3 órára volt szüksége

végig izgultam a befejezés miatt, ami mint Damokles kardja lógott a fejünk fölött. Sharon Tate meg-megjelent bájosan szőkén és miniben és örökké bután és gyanútlanul mosolyogva a filmben , de szinte mellékszereplőként, a két markáns színész ill.kaszkadőr barát (Di Caprio és Brad Pitt csodás párosa!) mellett



és közeledett ama nap is... 1969-ben

és már kirázott a hideg előre

s a film mindent megoldott két barátunk hősi ellenállásával és happy endjével (méghozzá humorral is)

így kell ezt ,, ha rövid a valóság told meg egy kis kis fikcióval, hozd helyre

éljen a mindent távolról túlélő szomszéd  és a terhes Sharon , meg az öregedő hiú és nyavalygó színész, no meg a kissé megsebesült de mindig talpraeső örök barát Pitt! s főleg a jótékony lelkű, a jók odalán álló TARANTINÓ! (boldog  apaságot kivánok neki)

vigyorogva, nyugodtan mentem haza

gondolatok egy temetésféle kapcsán

a templomkapuban álltak... csak a kisebb fiát ismertem meg, aki gyakrabban látogatta,--- de aztán kezet fogtunk az idősebb (orvos) fiával is, és hátul láttam egy feleséget... részvétet nyilvánítottam ahogy illik, meg is köszönték (ahogy illik) közben elhebegtem, hogy Imáta temetéséről épp lekéstem mert nem itt, máshol kerestem e kis templomot., elhaladtam előtte,s már cak a végére értem ide.és hogy mennyire de mennyire hiányoznak (így, többes számban, s hogy ótolhatatlan űrt hagytak (de tényleg is, ez máris érezhető, a fiatalabb fiúnak vörösre ki volt sírva a szeme, csak szomorkásan bólogatott....).még biztattak menjek be, a templomba hűvösebb van ott, észre se vettem most a meleget... a virág maradt a kezemben, még volt üres hely jócskán, tanár-, orvosismerősok közt...

odatettem a fehér Virágomat a pulpitusra ,miután láttam, más is, mellé,s pár pillanatig elidőztem elől... ott mosolygott Rám Ede bácsi egy színes bekeretezett fényképről, szinte élőn, ,a fehér Virágok koszorúk közt,s mikor már helyrementem vettem észre, tudatosan, egy kis diszitett fekete vázaszerüséget....s akkor döbbentem rá, hogy ez az urna, amiben Ede bácsi..hamvai... még leírni is szörnyű...-és igen... blaszfémikus

de attól kezdve másra se tudtam gondolni




a pap Dávid zsoltárával kezdte, amit még a gimiben tanítottam, igen, Dávid királytól, ez otthonossá tett

Az Úr az én pásztorom; nem szûkölködöm....Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te veszszõd és botod, azok vigasztalnak engem.---

aztán olyan dolgokról is szólt,  ami épp mostanában lett problémám,

az életerő elfogyásáról,elerőtlenedésről ami szükségképpen bekövetkezik (Ede bácsi dolgos , tartalmas élete során, is, (fél évvel felesége Imáta után), és még valamiről beszélt, amit csak a hívők vallásosak látnak, pedig egyszerre kéne mindkettőt (attól tartok, én csak az elsőt, lám el is feledtem a másodikat )

pedig mindkettőre kellene gondolni  hangoztatta

így igaz, akármi is az első

(a neurológusnál beszéltünk előző nap erről, s hogy én nem vagyok képes elfogadni, ez minden bajom forrása, s  bár én ironizáltam , mondván mi menjünk már a francba,, csak nem vette észre megerősítette igen, egy idő után fogadjuk ezt el, hogy elmegyünk, s addig adjunk mindent át az utánunk következőknek (elfelejtettem mondani, hogy egész életemben a tanításommal is már azt tettem)

a templommal kifelé menet a küszöbön a kis dédunokákba ütköztem jaj de csöppek vagytok mondtam (az egyik nagyi rám mosolygott)

s milyen jó, hogy ők vannak!

(ha nem is fognak emlékezni...de jelen voltak)

de hol maradt a (könnyen felejtő)  VÁROS, diszpolgára búcsúztatójáról?'






(u. i. L. T.-nak,

NEM, TERMÉSZETESEN NEM HANGZOTT EL SEMMI A Hozzátartozók ÁLTAL IRT ÉLETRAJZI ISMERTETÉSKOR SEM (az anyai nagyszülőkről, szemben az apaival, aki építtette is ezt a templomot)

szó se esett az anyai nagyszülőkről (Mária néni, Ede édesanyja szüleiről, kik Auschwiztban lettek oda... temetetlenül) (Tán nem is tudnak róla?)

igen, s a csöppségek már csak elenyésző részben zsidók , 16.od részben....ami mindig csökken

****

a zsidó vallás tiltja a hamvasztást, Ede anyai nagyszüleit is elhamvasztottak tulajdonképpen... bár temetetlenül

Edét A Zsidó temető melletti unitárius temetőbe temették, de csak szúk családi körben

Azért legközelebb majd az őszi félelmetes napokon amikor kimegyek, meglátogatom őt is, végső nyughelyén, az enyémek közelében (s kicsit tágabb értelemben az övéikén is)

utó tárlatvezetés a labirintusokban


karsai ildi a művésztelep vezetője s csinált egy tárlatvezetést (beszélgetéssel). a még kiállított  képekből



mivel rohannom is kellett legutóbb onnan, gondoltam elmegyek...több szem többet lát

így  is lett  a labirintusban, ami a kiállitás fő témája, könnyű eltévedni, nehéz kijönni

kinek mi a labirintusa, a magán labirintusa..de szerintem mindenkinek saját magának kell megtalálnia a kiutat belőle

ha meg nincs, mert állitólag van olyan labirintus is amiből nem lehet kijönni, akkor benn marad, akkor ez a sorsa

minotaurusok remélhetóleg . theseus óta már nincsenek, s akkor nem is olyan félelmetes az egész, inkább érdekes

2019. augusztus 29., csütörtök

fel szabadkára

pár hónapja megtudtam egy korabeli újságból a levéltárban hogy dédszüleim Szabadkán esküdtek

(bár azután Szegeden kötöttek ki.és ekkor is Bácsmartonosok laktak)

azóta mindenáron el akarok menni Szabadkára, hiszen itt van a közelemben, ha országhatáron túél is

megnézni a nyomukat, a szabadkai újjáalakitott zsinagógában, remélem azt nem hagyjuk ki

s a honvédelmi kör kirándulásából, mely odakészül  mégha nem is ősmagyar emlék, hanem zsidó- , bár tele mahyar népi motivumokkal...

de olyan gyönyörű magyar motivumok vannak az épületben hogy valami csuda (addigra kellene is szereznem egy jó gépet)

szóval ma délután tudom meg a kirándulás részleteit

és azután útra fel

őseim,: Löinger Salamon, Rosenfeld Jozefa megyek nyomotokba

---

kiderült mikorra tervezzük az utat szombatra esik, meg félünnep is, meg kell tudakolnom, hogy tudunk bejutni.... de be kell...



a Kubinyi örökösök

érdekes és megható esemény volt a könyvtárban, egyben ez volt az utolsó "konstantinápolyi" alkalom... mit fogunk csinálni ezután esténként?:) (node legalább nyugodtan tudok beszélni telefonon lányomékkal, mert mindig ilyenkor hív)

Kubinyi Anna két lánya beszélt az anyai örökségről, a textilművészetéről, amelynek hagyatékát ápolják, gondozzák. egy hét múlva is kiállíts lesz a makói múzeumban



végigkövették az (elég kalandos) életutat, kivetítették a gyönyörű textíliákat sorba...kár,hogy vége szakadt épp itt és akkor amikor a legizgalmasabb témák jöttek elő (India, Körösi Csoma, Rabindranat Tagore, meditáció...)

ő is makói születésű.... persze



2019. augusztus 28., szerda

egy csokor virág

Timi lányomnak pódiumestje volt a könyvtárban, rengetegen voltak, kicsordultak az udvarból mindenfele... én nem sokat hallottam- láttam belőle, mert  Vince unokám, egyszer csak berohant és attól kezdve ott is maradt, ...őt lestem kinti üveg mellől...

a beszélgetés után is sokan körbevették Timit, köztük jött "a cimfestő egy hatalmas csokor virággal meg egy lemezzel amire makói képek voltak ragasztva

meglepődtem a virágcsokron, pont ilyen volt a kertünkben, évtizedekkel ezelőtt (a kertünkben ami ma már virágtalan puszta parkoló)

azóta se láttam ilyen Virágot , sehol, csak most,,,,

lányomék visszautaztak a virág a könyvtárban maradt, másnap elhoztam , padlóvázába tettem. és bámulom...

este megfejteni látszódott a rejtvény

azt mondja a cimfestő, hogy azért ismerős nekem a virág, mert anyu adta nekik, az ő anyukájának  a virág tövet...még azt is hozzátéve, hogy száraz, meleg helyet kedveli és így is lett,,, túlélt mindent

ámulatba estem...

anyámról újabb és újabb történeteket tudok meg (legutóbb azt hogy valaki járt a régi házunkban, mert anyu megmutatta neki a rajzait)

most ez? nagyon beleillik a képbe, tőlünk májusban senki sem távozhatott egy hatalmas orgona csokor nélkül, a muskátlikat is mindig szaporította, ajándékozta... miért is ne vitte volna ezt a virágtövet.....

egész feldobódtam....

lám anyu továbbél eddig ismeretlen történetekben...

csak este szontyolodtam el,lányom szerint u.i.  álllitólag a cimfestő a lányom férjének azt mondta, hogy Izraelből való a virág....

nem tudom mi az igazság, valószínű egyik sem? a jótékony , confabuláló cimfestő mindenkinek elvárása szerint felel?

de én az anyám variációjára hajlok mégis csak

s mit számit az "igazság" szószerint? az anekdotákban az az érdekes, hogy akiről szólnak, mesebeli figurák, s mindegy hogy megtörtént az eset, de megtörténhetett volna .és ez biztos

anyám, a virágtövet ajándékozó, ez is gazdag egyéniségéből egy megmaradt darab!

s akár igaz, akár nem, én köszönöm ezt, a virágcsokorral együtt (amit nem is én kaptam, de a kisérő mondatot igen)







2019. augusztus 27., kedd

szürke

Utálom az ősz hajam. De nem akarnék ehhez(!) az archoz sötétbarnát sem. A természet jobban tudja a dolgát, ez régi tapasztalatom

Az őszülés is egy etap a teljes eltűnés felé

Igy reális


ezt írtam ár napja, augusztus 23-án

de ma augusztus 27-én másképp látom:

u.i. délelőtt unokám felborzolva a hajam közölte, hogy neki tetszik a szürke  hajam...

vissza minden, ha neki jó!

maradok! :)



árnyékos padon

egy-egy  árnyékos pad jó hogy megszakthatja a hazautat- de otthon mi van.? fullasztó hőség. hát miért is siessek haza?

csak ezeket a fákat hagyják meg. lám a szembülsőket úgy megnyirbálták, hogy alig ad árnyékot

pedig a természet tudná a dolgát

a fáké árnyat adni

csak az ember ebbe is bele-belekalamol



aug 20

2019. augusztus 26., hétfő

van egy nő

Van egy nő, furán jár furán öltözik, fura az arckifejezése. Imád beszélni (dumálni). És fölöttébb hangosan. Becsukott ablakomon is túlhallatszik.

Van egy személyes emlékem róla

Játszótéren voltunk. Kislányom és a fia egymás melletti hintában.Valami miatt vissza kellett mennem a padhoz a táskámhoz, tán szólt a telefonom...s közben megkértem lökje már meg a lányom hintáját is, ne vesztegeljen,Esze ágába se folt, felháborodott a kérésemen...nem lökte meg


Hosszú évek teltek el azóta,de ha látom, ez mindig eszembe jut. A fia leérettségiett.jól. S azóta se látom...

persze mondjuk az én lányom se látni túl gyakran a varosban, de a mai nap jeles kivétel volt, sokunk örömére. majd visszatérek még rá----

egy (duplán) makói restaurátor-festő

csoportosan látom az espersit ház felé loholni a városi vegyeskar énekeseit, mi van kérdem, énekeltek?, kérdem meg a kapuban álló egyikőjüket, nem, mondja, de a bátyjának lesz a pódiumestje és arra jöttek....

hát igen, nem ismerjük a makaiakat, pedig még a makói nevet is felvette makói juhász istván, megkülönböztetésül

remekül rajzolt egész kiskorú óta

mégis csak hetedszerre vették fel a Képzőművészeti Főiskolára, akkor is másodszorra restaurátornak...

lehet hogy tévedek  de szerintem addig sokkal inspirativabbakat festett, a restauratorság nem lehet jó hatással a kreativitásra---





mindenesre a Nemzeti Galérin főosztályvezetője lehetett vele... már egész fiatalon, most viszont a kisképzőben tanit , elvégezve a tanárképzőt is mellé utólag

szó volt magánéleti buktatókról is, de azt most itt nem taglalom ámbár most minden renden....ahogy menyasszonya - munkatársa jelenléte is igazolja

érdekes, hangulatos este volt...




2019. augusztus 25., vasárnap

múlt és jövő

Végül is ha rám dől a házunk
az is lehetett volna a nóta vége...

ma láttam kiszáradt a fa 
az ablakunk alatt
amire pedig oly szépen 
felkúszott még tavaly is
a borostyán

ha pusztulás
legyen végleges?

---

De holnap jön az unokám
az élet ő, a jövő és kíváncsi

mit mutathatnék meg neki?

a régi falakat?
vagy az újonnan húzottakat?
a leszerelt ajtót?
a lebontott feljáratot?
a parkolóvá tett
puszta kertet
amiben nincs virág
és Dusimama sem?


mit mutassak meg neki?
tán a kiszáradt fa tövében
a sarjadzó új friss
kis borostyánhajtásokat..

igen, azt









álló légoszlop

nem csinálok semmit
olyan vagyok, mint
a nyári levegő, mely áll

néha megmoccan, alig
de semmi hatása nincs

csilla a csillagok alatt

érdekes volt

már értem a rajongókat

mert érti a rajongóit

kedves, őszinte ember

és ami fő, jól zongorázik

bár én sajnálom, hogy letért az "igazi" útról (de az igaziról neki biztos más a véleménye)

férje befolyására tette mint kiderült (jaj, ezek az ellenállhatatlan férfiak!)

még ha ezzel sikeres is,és érzi kiteljesedettnek a hivatását (művészetét) (Én nem vagyok az átiratok híve)



azt hiszem rá is illik az a mondás, hogy a zene jobbá tesz. Jó embernek tűnik.

(Én kellemesen csalódtam benne, mert zavartak a sztárallűrjei, de azoknak most alig volt nyoma itt, most csak a polgármesterasszony amatőr fzenészkedése zavart, de ezt inkább hagyjuk....hiszen A zenéhez nincs sok köze...)

2019. augusztus 24., szombat

jön az ősz

enyhe őszillata van a
hőség alatti szélnek
pedig még nyár van
de  ez is múlik
mint minden
a nap alatt

megragadni kéne
de elszalad

hát el se indulj
a nyomába

várd ki
mindennek
a végét
bölcsen

így bölcsebb

fogsz még
örülni az ősznek

(ha megéred)

aug 22


a fáradt léptű pincér


meglepett. öregesnek tűnő járásával a még mindig fiatalnak tűnő pincér. akit évek óta ismerek, olykor beszélünk...

most is másodszor elmenve mellettem észrevett, köszönt is, jó étvágyat kivánt

elgondolkodtatott

vajon hány lépést tett meg már edddig, ha lépésszámlálót kapcsolnánk rá, vajon mit mutatna

a nyugdijazásig

és még van ereje ideszólni, mosolyogni.....



aug. 20.   1

elmúltak nyaraim...

elmúltak nyaraim
ez már .-
hiába a hőség
csak mimelés

nem városi volt
a régi nyár
minden nap
a Maros várt

kereten kivüli
szabad világ

ruháinkkal levetettük
iskolás nyügeinket
úsztunk beszéltünk
nyüzsögtünk  a parton

szépek
és csinosak
voltunk

most hallom
mennyire
szépek voltunk

eh mivégre

egyre homályosabb
az emléke


(de az előbb elém ugrott
egy fekete halásznadrágos lány
élénk szinű rövid felsőben
én voltam - valamikor régen)

úsztál?

86 éves  unokanővérem hív Ottavából

-Na úsztál már idén a Marosban?

(Ő 3 hétig Magyarországon volt, végig a Balatonon, s minden nap úszott benne)

Hebegek.habogok: rossz idő volt, magas volt a víz, piszkos, nem is rég lehetett úszni benne....

Aztán belegondolok:

Melyik is volt az az év, amikor utoljára úsztam?!!



augusztus 18


2019. augusztus 23., péntek

fegyverek helyett hangszerek

azt mondta dr marosi
a hires karmester
hogy milyen szép lenne
ha minden fegyver
átalakulna egy hangszerré
micsoda világkoncert!
az lenne csak a békéért

a hippik már tettek hasonlót
virágot dugdosva a puskacsövekbe
(de a virágok azóta elhervadtak)


augusztus 20

selfi

nézem a selfijeim van mindben valami közös

a blazírtság-

mimindent takar pedig!

így nézni csak az élet vége felé (
na jó. második felében) lehetne


de még akkor se kellene!





aug 18

2019. augusztus 22., csütörtök

a mór

csak újabb életek létrehozása
lehet célja az életnek
semmi más

a többi csak
fennmaradás
valameddig

de a mór 
megtette kötelességét
ha meg

s mehet...


aug 21

előnap

kicsit sűrű a program

5-kor natura zárókiállitás
6-tól operett műsor (István a király)
7-től székelykapu avatás
fél nyolctól Hargita népi együttes tánca


igyekszem mindenhol ott lenni, loholva, de miért is?.... azért van aminek a felére érek (operett) van ami felét elhagyom (tánc)

a zárókiállitásnak meg kell adni a módját, jóval előbb érek oda, hogy meg tudjam nézni a kiálitott képeket Feledy értő elemző nyitó magyarázata előtt (mondom is neki, mert csak ketten vagyunk a teremben:)- helyesel, pedig most nem is annyira képekre részletező, mintha elnagyolná, de mintha a képek se lennének annyira revelativok




labirintus a téma... hasonló asszociációkkal...

kint árnyékba ülök , második sorban ,





előzékenyen leveszem a szalmakalapom, lássanak tőlem minek következtébem szétesik a hajam , s csinálhatnak rólam egy rémes-grotszk fotót...!



(azt hiszem itt loholok vissza a terembe, mert állitólag Tóth Ferenc emlékére született a jelzőfa, azt megnézem)



aztán haza...(miért is?) telefont tölteni)

szépen énekelnek az operettesek, de lóg minden a levegőben, nagyon vásári produkció izű

rengeteg a néző, kiderül hogy a nép táncosok számára fenntartott helyre keveredtem s ültem is szélre..




köröttem mindenfele nem magyarul (románul )beszélnek, nem is értenek magyarul, bár a székely himnusz is magyarul zeng fel,



és a csikszeredai polgármester is magyarul beszél Lázár után

kiderül hogy a székelykapu felirata (polgármesteri ötletre a háborús bűnös Wass Albert tól idézet:

"Öseidnek szent hitéhez, nemzetednek gyökeréhez testvér, ne légy hűtlen soha


nekem jobban tetszik frappánsabb a csikszeredai pm idézete.

"Béke a bejövőre, áldás a kimenőre"


...

majd kipróbálom!








hátul

kivárom én a soromat
de mi van ha nincs is sor

csak az biztos
hátul a helyed
mindig hátul
sor nélkül is

igy aztán
ne is csodálkozz
ha sose kerülsz
"sorra"

aug 21

kitüntetések technikai akadályokkal


Kitüntetéseket adnak át: diszdiplomákat (arany, gyémánt, vas) diszpolgárságot, és nemzedékek tanítóját... (vagy amit akartok) ...a városi augusztus 20.i ünnepségen

vannak (a viszonylag fiatalabbak akik a diszdiplomát fürge léptekkel veszik át (de miért is nem a kiadó alma materben?) (kolleganőm meg a lányom osztályfőnöke...:), de a legtöbben külső segítséggel, sántikálva, csoszogva, sőt, vannak akik helyükről is alig tudnak felállni, azt se tudjak hova tegyék botjukat, miközben élő személyek támogatják helyette,, ácsorognak a helyükön (a polgármesterasszony asszisztálásával) míg fejükre olvassák mimindent is csináltak életükben, amik miatt jár ez az ominózus kitüntetés

egyikük - ha jól látom -  sírással küszködik

szomorúan nézem őket

egyáltalán nem irigyen!

tán jobb is nem kitüntetettnek lenni

(bár az aranydiplomám átvételekor 3 éve én nagyon boldog voltam! És vidám is. Ja, az alma materemben, Szegeden)



letaglózva

le vagyok taglózva

ma meg erre
ébredtem

anyám az álmok
nem hazudnak

miért kellene
hát nekem

jókedvet
felhőtlenséget...:?

le vagyok taglózva
ez az igazság


aug 21

2019. augusztus 21., szerda

Fodor Ilda kerámiái

mintha kezdenének elfáradni ezek a nyáresti pódiumbeszélgetések, hiába a helyszin változatossága, most a hagymatikum oldalában levő nyugi bár előtti kis térség....

ránk is sötétedk - idő előtt



csak ne fáradjunk el teljesen 26-ára mire lányom a soros riportalany (bár azt se tudóm , a könyvtárban vagy a Múzsák kútjánál leszünk, hirtelen sötétség szempontjából jobb lenne a könytár...)

most fodor ilda keramikus művész volt terítéken, láthatóan nem szívesen, oda is jött hozzám előtte, kedvesen üdvözölt, de éreztem az izgalommal vegyes ódzkodását is- Gilinger Kati a maga nyugalmával, lassuságával ellenpontozott és a harapófogó funkciót is jól töltötte be




igazán megtudhattunk még műhelytitkokat is a keramikusság technológiájáról, a végeredményeket pedig a kivetitőn láthattuk, elbűvölőek....


dráma


a világlátott karmester
drámáról beszélt
az emberi életről szólva

születünk, s meghalunk
mindannyian mire
kezdhetnénk magunkkal
valamit

na erre ad feloldást
katarzisával a zene is

többen unták a dumát
és hazamentek
mielőtt megszólalt
volna a zene

ostobák

elvagyok

Egy idős, ősz néni ül a lépcsőház ajtajában, tolószékben, úgy hogy teljesen le van hajtva a feje a mellkasára, mintha aludna vagy ...?

Visszakarikázok

Addigra már kicsit  fel is emelte a fejét, látom megnyugvással

De azért, a biztonság kedvéért, megkérdezem (ezt tőlem is szokták): Jól tetszik lenni?

Elvagyok -az elmosódott artikulációjú válasz

Tökéletes! ezt eltanulom tőle.

el-va-gyok








éjszakák

irtózom az éjszakától
(felét ébren is töltöm)

kiszámíthatatlanok
nem tudni mit álmodok
és egyáltalán hol vagyok
hogy vagyok - vagyok?

csak akkor tudom
ha felébredtem
hogy voltam
mit álmodtam
(jó esetben)

***

de ha nem?!

(akkor benne
maradtam
a kátyúban)


aug 19

2019. augusztus 20., kedd

szép, csendes hely

Van sok szép, csendes helye a Városnak- Most a Szent István téren ülök.



Balra a katolikus templom. ,



előttem a Szent Háromság szobor, 


jobbra mellettem az azt jelképező kút,



hátam mögött a katolikus  egyházi  iskola (ide jártam két évig, csak akkor még nem volt az a hatalmas kereszt a tetején, ami most a lomboktól nem is látszik)



mikor elhaladtam, ebéd előtt,  (ami a Szent Gellért borházban volt!) a templom előtt , isten tisztelet volt (aug 20-i) még a küszöbön is álltak...(utólag láttam fotókon, hogy itt volt Pestről Török Jóska barátom is a papok közt, ha tudtam volna, és beférek, bemegyek)

engem nem zavar A KERESZTÉNY KULTURA gyakori emlegetése, de csak addig nem.amig nem kirekesztő, de attól tartok, az.  (Hiszen mikor a kulturáról van szó, a kulturális örökségről, az bizony  zsidó-keresztény, csak a zsidó előtag általában - s nem véletlenül! - lemarad!

***

Csönd van. Már az istentiszteletnek is vége, csak egy bagoly huhog a messzi távolban, közelebb kisebb madarak csivitelnek,elsuhant előttem egy biciklis....

Itt a természetben teljes az egyetértés

A fák (bármilyenek is) nem mutogatnak egymásra.. Jól megférnek egymás mellett tarkaságukban

de tovább kell menni, terjed a nap a padon

morzsák

csak morzsák
azok jutnak
nem baj

bár büszke vagyok
s nem eszem meg

felszedegetem
szép szerivel

hogy legyen rend


aug 18




teraszokon

21 éves voltam.

Sehogyse értettem, hogy lehet órákat eltölteni egyik teraszról a másikra ücsörgéssel - nagybátyámékkal. Halálosan úntam.

Most olykor én is ezt csinálom. (És nem is unom.)

Igaz, akkoriban nekünk nem igen voltak teraszaink.

a kert hiánya

csak azóta fontos
mióta nincs -
csak a hiánya fáj
de az nagyon

azóta kóborlok
utcákon, tereken át
s folyóparton
őt keresem

hiába -  nincsen
nincs tündérkertem

üres lett minden


aug. 17.

koncert a világbékéért

aug 15

különleges esemény színhelye a zenepavilon, a világbékéért muzsikálnak, külföldi karmesterek vezényletével a makói (szegedi főiskolásokkal bővített) fúvószenekara



mit megspékelnek dr Marosi interjúval, ami inkább ihletett beszédáradat a zene áldásairól, hogy katharzist ad, feloldást  és a jót a szépet szolgálja



rémes , hogy a szemem nem tűri a szembe világító reflektorokat, és elüldöz kényelmes ülőhelyemről, hontlanul bolyongok, de nem bírom elhagyni a helyszínt.... bujdokolok a reflektorok elől, 


végül ránk is sötétedik, de újrázások, vastapsok akadályozzák a zárást... rengetegen vagyunk és mindannyian világbékét... úgy látszik!


2019. augusztus 19., hétfő

utazni...

utazni kéne
annyi mindent
nem láttam még
a világ csodáiból

de félek
már nem is fogok

micsoda könnyelműség
elszalasztani egy
csomó lehetőséget
mi korábban adódott

de mindig jött valami akadály
s most már -eső után - sirni kár


aug 17



Az angyali Sonkodi Rita

igen, az, és végszóként meg is jelent az én (persze az ő) kedvenc angyal festménye(m) is a kivetitőm ami le van velem is fotózva a szegedi zsinagógában montázsként a Mártitokkal meg velem...

itt most önállóan:


sajnos alig láthatóan, de kicsit ebben a sejtetésben a pláne (bár eredetiben azért jobban látszik)

 s
voltak más kivetitések is, és bár figyelmemmel kisérem a művészetét s igy rengeteg már ismert képet láttam, meglepett egy teljesen új is, sose látott, mintha Vasárnap délután lenne a címe (nem esős) de legalább annyira ismerősek tűnő mint az a bizonyos film, mert itt is be tudom helyettesíteni régi magamat, futcsa mődon:


érdekes volt a beszélgetés is, csak ültem és hallgattam a két szőkeséget....





végül egy kivetitett fotó a vidém csládi háttérről:










nyárvég

nyár vége van
közeleg az ősz
észre se vettem
igy múlunk el 
észrevétlen
csendben

zsidónak lenni

igen, bár most már inkább ezt szégyellem, határozottan emlékszem rá, hogy gyerekkoromban kifejezetten szégyelltem a zsidó származásomat

most se estem át a ló tulsó oldalára s nem vagyok különösebben böszke rá, tényként fogadom el és vállalom

érzem teher voltát, de áldás voltát is

és semiképp se hagynám el! vagyok, aki vagyok.

(s ivri anohi. (zsidü vagyok) . mondom Jünással... bár nem csak az!


erre majd még visszatérek---


de igen, a leghatározottabban érzem a szégyent, azt a gyerekkori szégyent amit nem nekem kellett volna érezni!!!!

kit majdnem megöltek s apját meg is....



aug 17


2019. augusztus 18., vasárnap

disszonancia

a csend az én barátom
meg a zene

de a világ tele
zajjal s zörejjel

(a fene egye)


aug. 17.

Szalma Tomi és a forgatókönyvem

hát, majdnem elbőgtem magam----

egyszercsak Szalma Tomi a Múzsák kútjánál a pódiumbeszélgetés vége felé előkotor a táskájából egy átlátszó dossziéba rakott A4-es összefogott papirlapcsomót, és mondja, hogy az egy forgatókönyv, egy József Attila mősorból, Jaj szeressetek szilajon, s már áll is föl a helyéről és hozza az orrom elé, a nevemel együtt Gonda Julia, s elém tartja



hirtelen zavaromban (azt hívén vissza akarja adni) azt hebegem, nekem is megvan....,

és azt álltják Varga Mártával együtt (mivel korábban Mártának már tiltakoztam e tárgykörben), hogy bizony ezzel (mert Tomi volt a narrátorom) én indítottam el színészi útján a Tomit (most is tiltakozom magamban...de azért jólesett, annak borzongató emlékét leszámítva, amire Tomi is jól emlékezett, hogy egy próbán elájult....)  nameg arra is emlékezett , hogy ez akkoriban micsoda bátorság volt: a Szabad ötleetek jegyzékére éputeni egy műsort....





egyébként döbbenetes gazdag színészi pályát futott le, vidéki színházakban nagyrészt, mert sose tudott megmaradni egy helyben, ha már valami nem volt megfelelő számára, az igényeinek... s mindig mindehol tanulni akart (elsősorban Ruszttól) s jelenleg, mikor elérte Pestet a Nemzetit.. Kaposvárra szerződött, de ott tanítani is fog, színészi osztályt kap.... láthatóan örül ennek. Én is, mert neki való lesz! Amilyen elmélyülten, elhivatottan beszél darabokról, a pályájáról, biztos jó tanár lesz (tán jobb is mint színész?) Bár az orgánuma most IS gyönyörű, és az értelme átsugárik minden kiejtett szaván.....ahogy idéz,  legvégül Madáchot és Örkéynyt egyszerre....



nagyapai örökség

nagyapám cipőjébe léptem

s már értem...


aug 17

2019. augusztus 17., szombat

Süveges csak mondja és mondja....

egyszer már volt Makón, a könyvtárban, akkor nem emlékszem, hogy ennyire ömlött volna belőle a szó, bár akkor csak a családról beszélt (nem mintha most is leginkább arról:

egyébként őmaga is  makói eredetű

több ágról, s ki is fejtette, Batka doktor leszármazottja (háziorvosom volt)

meg Gebe Mártáé is (ki József  Attila első szerelme, a befogadó  Demke igazgatója lánya)...


nem is tudnám összefoglalni miről beszelt
(mindenesetre egyszer se vettem elő a noteszem)

azt nagyon hangsúlyozta, hogy amikor 6 hét alatt megbukott a televizionál ,miután vezetéssel bízták meg, utána csak jobb lett (egyébként a gyomra jelezte előre a bajt!)

most a Kossuth rádióban dolgozik, és el is hízott kicsit (a kényelemben?)

mindenkinek nagyon tetszett egyébként..a futása....

a környezet is illő volt. az Espersit ház, ahol  J. A:  egykor lakott is (a Demke után persze)








---


mikor odajött a kínáló asztalhoz, a limonádéra és egyetlen megmaradt pogácsára, az elé az ajtó elé, ami mögött a dédanya rajongója lakott. (persze akkor mér azt hiszem Espersit Cacáért rajongott)..gondolkodtam, h megmondom neki, hogy tanítottam Gebe Mártát és valóságosan  a Batka leszármazott Petőfi Sándor lányát ...aki említett is... de aztán nem mentem, hagytam érvényesülni a cimfestőt, aki ugyancsak cimfestő dédapjáról mesélt a Süvegesnek, aki udvarias érdeklődéssel hallgatta....úgy látszik nem csak beszélni tud!

elfáradás

talán jobban
be kellett volna osztani
az erőt amit kaptam

hogy több jutna
a végnapokra


aug 15

a másik Dévai Kamilla lánya aki Önmaga!

hát engem megütött volna a guta, ha egy másik nagy arcot vetítenek ki anyám helyett.(én rögtön láttam a tévedést) de Udvaros Dorottya roppant higgadtan reagált, már ugyanis hozzászokott... pedig mennyivel lágyabb az arca az ő anyukájáénak, mint a krónikás éneklő Dévai Kamillának (aki eredetileg Duda Kamilla volt, és mindenki Camillának hívta) az apa rendes képe már stimmelt rendezés közben a nagy szinházteremben...és jöttek a gyerekkori szinházi emlékek is mellé

egyébként nagyon értékes s és kellemes este volt a Polgármesteri hivatal  nagyfás udvarán (leszámitva a szúnyogokat, amik még éjjelre is kínoztak csípéseikkel)

későn érkeztem, így egész hátra ültem, pótszékre, de legalább néha fel tudtam állni, hogy lássak is valamit....



de az érdekes a kivetítő vászon volt (leszámítva a színésznő gyönyörű ruháját), meg főleg amiket mondott

orosz rendezőkről, Ljubimovról, Vasziljevről, s Csehovról főleg (nagy örömömre)

és az a meglepő bölcsesség, amivel immár visszatekint a pályára, és látja hogy elszántnak kell lenni, s nem elfogadni a pillanatnyi sikereket... vidéken, Szolnokon maradni, ha ott vannak jó feladatok, ha ott van még dolga,  s lám odaér hozzá amiért érdemes, akikért érdemes (l egy ljubimovban pl)

Bár  rendezőjeként utalt arra az amatőröktől jött rendezőre , aki Páál Isti lehetett, aki az akkor tiltó listán levő Mrozeket rendezte (hát nem hiszem hogy komolyan kell venni a tiltó listát, mindig közelebbinek tűntek a falak?... ez 70-ben volt, s én 66-ban írtam tanulmányt az abszurdok közt róla is - s igazán nem lett retorziója)

Ljubimov amúgy elsőre két mondatos szerepet adott neki (közben egy fontos tévészerepre hívták, amit így nem vállalt el, mindenki lehülyézte miatta, de ő tudta, ha itt van Ljubimov neki  is itt kell lennie....

később mivel a főszereplővel nem talált közös nevezőt a rendező, rá került a sor, s be kellett ugrania!!

Később elhagyta a Katonát az ország egyik legjobb színházát, mert elkezdte unni magát ott

s jött  a Madáchba, szintén főszereppel (Koldusopera), s be is játsszák Barbara dalát, nagyszerűen énekli (háttérben Garas, Törőcsik)

a nagy szerep a Lulu (amit még Báthori is irigyel tőle), pedig nagy munka volt (bele is fogyott)

a 3 nővérből évek folyamán több szerepet is játszott Irinától  Olgáig

kiemel egy sokatmondó jelenetet, ahol a hétköznapi szavak mögött (Csehovi) dráma zajlik..mielőtt Tuzenbach meghal...(de akkor még nem tudja)...

érdekes műforditási problémáról is beszél, anekdotikusan, felelevenítve Töröcsik alakját,aki miután Vasziljev nem volt hajlandó a betintáz helyett a betfeketitet elfogadni (ami egész mást jelent magyarul) felpattant cigire gyújtott és közölte, hogy ugyan valaki fordítsa le neki az ég a napmelegtől a kopár szik sarját...

Báthori egy szőnyegen járást emel ki a meggyeskertből, ami baravúros és emlékezetes volt

Udvaros rögtön utal ennek mélyebb szimbolikus jelentőségére: hogy ezzel a lebegést kellett kifejezni, ég s föld között, míg eldől a sors, eladják.e a meggyes kertet - mert minden apróságnak többrétegú értelme kell hogy legyen! - mondja - hogy eladják-e a meggyes kertet, s ezzel vége mindennek


végül az Őszi szonátát idézte fel, anya és lánya találkozni nem tudását...én nem tudom, de senki nem emlékezett rá (rajtam kívül) hogy ezt előadták pár éve Makón is?!!!!

de mindig van egy megjegyzése , bölcs, amivel kimutat az adott emlékidézésből itt az, hogy nem szabad a valósággal való kapcsolatunkat elveszteni

nagy művész, minden szerepében sokat, ad, s ez nem lehet véletlen,sokat ad, mert gondolkodik is/


2019. augusztus 16., péntek

szivem

szivem
sok mindent kibirtál
nem csodálkoznék
hirtelen felmondásodon
se



aug 15   2

Báthori workshopján

szálltak a percek

igazi zenei . emberi élmény volt látni s hallani

ahogy jobbnál jobb hangok megszólaltak,s közben a mestertanár a színpad szélén együtt lélegzett - mozgott velük, néha újra énekeltetett, de mindig konstruktív volt

kölcsönös hála és köszönetmondások hangzottak el

mi meg szintén hálásak lehettünk, hogy nézőként.hallgatőként mindennek részesei...