retro nap

egy szörnyű gyorsebéd után ahol levest nem volt időm megenni, s a második fogás sóletről meg se kérdeztem hogy mi van benne, hát a fél keménytojáson  túl darálthús! ,meg kukorica, iszonyú volt , ott hagytam, de addig is émelyegtem,

eredetileg találós kérdésnek akartam feltenni: mi ez:)

legalább ne nevezték volna sóletnak! (mert ez nem kóser...)

 a kávémat meg nem hozták időben, rohantam a moziba ,Mamma miát nézni, másodszor! a retro alkalmából, nem tudom,  először is-e, de most mindenesetre bőgtem a záró jelentetnél, ahol megjelenik az egy-két éve halott anya a templomban az Unokája keresztelőjén, s időnként átvállt a kép a saját fiatalkori énjébe, s végül hátul az ajtót becsukva örökre... eltűnik...szóval bőgtem, sokféle- egyre több -áthallás miatt- de jólesett. (jobban, mint a sólet)

aztán hazarohantam végre kávézni s majd vissza retrózni  Bonbon együttes... adtak vagy 15 perc műsort, egy ráadással, értékelhetetlenül/ (én azt hiszem norvég vendégmunkásnak tűnhettem jóesetben, mert közölték, aki nem csápol az az, (esetleg nem szereti őket)

bementem az aulába, pontosabban vissza, mert kiderült ott kiállítás van a régi moziból , vetitőgép, régi székek, s a falakon régi plakátok,szinészképek, azaz kb az én korosztályom fiatalabban, játékkal egybekötve, ki kell találni a 16 színész nevét már 12 is nyerő,, megszólitottak, ki lehet egy képen, a többit mind tudják

nekem - a sok magyar közt - rögtön az ugrott be, hogy csehszlovák

később egy  keresztnév is: Jana

majd még később  a vezeték-  Brejhova

nem is hallottak róla, pedig az én időmben elég népszerű volt

(itthon utánanéztem, kiderült hogy volt egy Hana Brejhova is, a kishúg aki Forman Egy szöszi szerelmében játszott (akkor már elvált Janatól),...   a fotó pontos mására nem találtam rá (de remélem jól sejtem, inkább ő(k?) mint a többi tipp Moór Mari, Romi Schneider, Almási Éva... nevetséges)

aztán el kezdett jobban esni az eső, bentről hallgattam kiszűrődni Hevesi Tamást, végig a fiatalkorú Jeremyjére várva, végre felhangzott az is, addigra kimentem, majdnem elállt az eső... elmesélte a keletkezés bájos , kamaszos történetét... én meg elámultam azon, hogy csusszanhat ki valakiből az évtizedek hosszú során az élmény, az élet, az érzés, és hogy maradhat meg csak a hangerő, és némi erőlködés...(vagy a vevőből is hiányzik már valami?!)

aztán hazamentem

láttam az Unokám skypon és beszéltem is vele , megmutattam a prospektust a Marosmenti Konstantinápoly  kulturális programjait. az anyja fotójával is, amit ugyancsak láttam plakátformában a Hagymaházban (is) kifüggesztve, mire unokám boldogan felkiáltott: anya híres lettél! :)  (a magvetős könyvek miatt is , számontartja)