egyszercsak Szalma Tomi a Múzsák kútjánál a pódiumbeszélgetés vége felé előkotor a táskájából egy átlátszó dossziéba rakott A4-es összefogott papirlapcsomót, és mondja, hogy az egy forgatókönyv, egy József Attila mősorból, Jaj szeressetek szilajon, s már áll is föl a helyéről és hozza az orrom elé, a nevemel együtt Gonda Julia, s elém tartja
hirtelen zavaromban (azt hívén vissza akarja adni) azt hebegem, nekem is megvan....,
és azt álltják Varga Mártával együtt (mivel korábban Mártának már tiltakoztam e tárgykörben), hogy bizony ezzel (mert Tomi volt a narrátorom) én indítottam el színészi útján a Tomit (most is tiltakozom magamban...de azért jólesett, annak borzongató emlékét leszámítva, amire Tomi is jól emlékezett, hogy egy próbán elájult....) nameg arra is emlékezett , hogy ez akkoriban micsoda bátorság volt: a Szabad ötleetek jegyzékére éputeni egy műsort....
egyébként döbbenetes gazdag színészi pályát futott le, vidéki színházakban nagyrészt, mert sose tudott megmaradni egy helyben, ha már valami nem volt megfelelő számára, az igényeinek... s mindig mindehol tanulni akart (elsősorban Ruszttól) s jelenleg, mikor elérte Pestet a Nemzetit.. Kaposvárra szerződött, de ott tanítani is fog, színészi osztályt kap.... láthatóan örül ennek. Én is, mert neki való lesz! Amilyen elmélyülten, elhivatottan beszél darabokról, a pályájáról, biztos jó tanár lesz (tán jobb is mint színész?) Bár az orgánuma most IS gyönyörű, és az értelme átsugárik minden kiejtett szaván.....ahogy idéz, legvégül Madáchot és Örkéynyt egyszerre....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése