olyan háromnegyed 7 tájékán értem ki a zenepavilonhoz, de már majdnem teljesen megteltek a széksorok
legelől láttam egy üres faszéket, szélén... megkérdeztem, szabad-e , a mellette ülőtől, persze, mondta
egyszer csak nagy mozgolódás mellettem, a kis faszéksor mellé, mellém, lerakja egy nagy ormótlanabb műanyagszékbe a gyerekét egy anya, ő meg mögé ül, másikkal, a gyerek mellettem levő lábán ragtapasz, átüt rajta seb...
kezdem magam bezárva érzeni, hiába, nem birok csak széleken ülni
(a napokban fejtettem meg ennek a kisgyerekkori deportálás körülményeimben rejlő okát), NEM , nem tudok itt maradni, mondom is osztálytársamnak, ki mögém ült, jelezte is... csodálkozik, de most nem magyarázkodok, mondom hátrébb ülök, kár hogy nemigen látok ott üres helyet (nagy zenekarnál jobb is hátul, mondta) később visszaszédelgek, nem találva helyet, a nő fel is háborodott, hogy miért kéne neki elrakni a gyerekét, én nem mondtam, az meg nem tartozik rá, hogy miért nem birok nem szélen ülni...később hiába van egy üres szék, most a szélen is, nem ülök oda, bár oszttársam felhivja rá a figyelmem, elmegyek hátra a másik térfélre, ott állva a tó melletti korlátnak támaszkodva, de a kedves szervezők a Hagymaházból, hoznak nekem egy faszéket, azon ülök, szélen, később hátrahúzódva, a naptól
végre nyugalom van, jó a konferansz (szellemes mint mindig, a zene, az énekes is, de semmi különös
egy darabig ...míg hátulról egy éktelenül hosszan kitartott rikkantás zavarja meg a konferálást
a konferansz nem tudja mire vélni, oda néz, oda szól, hiába.. a mondókája végén azért bejelenti szarkasztikusan a rendzavaró csendháboritónak: Most mi következünk
ez a közjáték jó párszor megismétlődik, bár közben leült egy padra söröző (és/ vagy elmeháborodott?) barátunk, de onnan is áriázik
és a koncert végére két rendör lepi meg, hogy utána végre eltűnjön, miután jócskán kiboritotta az énekesnőt (is) (akit meglepett a térség túl jó akusztikája)
s aki nem is énekel túl jól, döbbenek rá, amikor a Strangers in the night - ot hallom, hamiskásan, és rossz, hangokat elmázoló, angol kiejtéssel - hiába Frank Sinatra van a fejemben,fülemben,vele nem lehet versenyezni.. meg 1966-tal se...
(pedig enélkül korábban azt hittem, hogy jó a kiejtése,,,jobb mint a magyar)
kapunk egy ráadást kis szünet után, már , végre nyugalomban, de a hallgatóság nagy része elmenőben
