szegedi őszi kulturális fesztiválon - alumni napok!

 

 

Első alkalommal rendezik meg az SZTE Alumi Festet, amely része lesz az idei Őszi Kulturális Fesztiválnak 

 

– vette át a szót Schwimmer-Tóth Tímea alumni, a szegedi egyetem öregdiákjait tömörítő SZTE Alma Materének szakmai vezetője. A háromnapos fesztivált november 13-15-e között rendezik meg az Egyetem Napja programsorozatához kapcsolódóan. 

 

Három napon át két egyetemi helyszínen – a TIK-ben és a Café Radnótiban – találkozhatnak a látogatók azzal az egyelőre ötven komoly hírnevet szerzett tudóssal, kutatóval, művésszel, szerkesztővel, aki a SZTE jogelődjének hallgatói voltak. Mások mellett eljön szegedi Alumni Festre Veiszer Alinda, Csupor Dezső, Gál Tamás, Darvasi László, Szilasi László, Géczi János, Veszprémi Szilveszter, Karsai Krisztina, Turi Tímea.

egy könyv életéről

 #életamagvetőben és Turi Tímea egy könyv életéről:

Mikor kezdődik egy könyv élete, és meddig tart? Szerkesztőként a kéziratok legérzékenyebb időszakában dolgozunk: amikor a szerző már elengedte, de a nyilvánosságba még nem lép ki a szöveg. Ez a két határpont szimbolikus is lehet: alapesetben a kéziratleadástól a könyv megjelenéséig, vagyis a könyvbemutatóig tart a munka ideje. Valójában azonban gyakrabban már a kézirat leadása előtt elkezdődik, és a megjelenés után sem zárul le a beszélgetés. Tamás Zsuzsa Holnap elárul című könyve is számomra egy hosszabb beszélgetés része: érdekes volt látni, éveken keresztül hogyan változik az anyag, és megnyugtató volt, hogy még a könyvbemutatón is tartott számunkra meglepetéseket. Külön öröm volt számunkra, hogy Zsuzsa a Kiadót is meglepte egy a borító színeit idéző virágcsokorral, türkizkék stólával és nyaklánccal. Árvai Judit csodálatos borítóján ugyanis Ariadné ilyen türkizkék ruhában bolyong – az ókori labirintus helyett egy budapesti villamoson. Egy kiadói munkatárs számára a könyvek életének egyik legmegejtőbb végpontja ugyanis az, amikor a tömegközlekedésen látjuk olvasni a könyveinket – és én is alig várom, hogy egy a borítót idéző villamoskocsiban láthassam, hogy valaki ezt a kötetet olvassa.

Ó, köszönöm a kedves szavaidat, Turi Tímea.

Igen, én szerzőként nagyon szeretem azt a pillanatot, amikor magányos munkából egyszer csak csapatmunkává válik a könyv megírása: a Magvető különös gondosságának köszönhetően nemcsak a határidő segít meghozni végső döntéseket, hanem a sok gondos szem is, hiszen a szerkesztőn kívül a szöveget átnézi egy korrektor, aki "előkészíti" (Wordben korrektúrázza), majd a tördelés után még egy korrektor, akivel a szöveg elnyeri a végleges formáját (ha van olyan -- de abból indulunk ki, hogy van).

Ám én általában a magányos szakaszban is igénylem a párbeszédet, ami tulajdonképpen képtelenség -- ilyenkor a jó szerkesztő, amilyen Timi is, a kézirat (és a szerző fejében viaskodó gondolatok) pontos ismerete nélkül is tud olyat mondani, amitől a szerző új lendületet vesz. Ha mást nem, legalább annyit: Figyi, add le októberben, meglátjuk.

És akkor a szerző megvívja a maga csatáit fejben, és leadja a kéziratot októberben, és ha novemberben felhívják, hogy elfogadták a kéziratát, akkor elkezd pislákolni benne az öröm, ami -- most már bizton állíthatom -- abban a kiadói látogatásban csúcsosodik ki először, amikor átveheti a példányait, és köszönetet mondhat a kiadó munkatársainak. (Másodszor meg természetesen a könyvbemutatón.)

A csokorról annyit még el kell mondanom: kértem a virágárust, hogy a borító színeiből állítsuk össze, de rögtön megnyugtattam, a türkizre ne legyen gondja, arról én már gondoskodtam. Viszont úgy képzeltem, hogy a jegylyukasztó mélyvörösének egy szál mélyvörös rózsa lesz a megfelelője -- nagy csalódásomra nem volt olyan rózsa, amilyet elképzeltem. Így került a csokorba ez a gyönyörű mélyvörös dísznövény, amit -- ajánlom szerkesztők és korrektorok figyelmébe -- oak levélnek neveznek. (Vagy oaklevélnek? Egybe? Valaki nézzen utána! )

mikor már...

 

Mikor már vacogsz

a tél előszelében

s meglep egy nyárias

hirtelenmeleg nap

akkor élvezed igazán

és leszel hálás

minden váratlanságért

mi még meglephet...

Bízzál hát!

A jobb (napokban)

percekben.

jól sikerült szinházi est után Szentesen

 

Az első KulturCargo – rendhagyó irodalmi est-Őze Lajos Színházterem- véget ért

Köszönet ezért a csodálatos, felemelő estéért

Turi TímeaLéner András Purosz Leonidász@Horváth Mihály Gimnázium drámatagozat 10. Osztaly

menzán (az emberek?)

 

Mint állatok a vályúnál

Mi a különbség?

Az állatok hagyják enni a másikat

Az emberek nem mindig.

gyémántdiploma átvétel

 H.I. megéltem, sőt túl is éltem, szinte magamnak is meglepetést okozva dinamizmusommal, 

 

már a busz felé menet is csodálkoztam (gyalog, nem biciklivel) hogy ez én vagyok? olyan lendületesen, gyors tempóban, igyekeztem felé, hogy jóelőre oda is értem, szerencse is hogy Szegedre is előbb jóval a kezdésnél, mert pl egy villamosmegállót túl is mentem )(olyan idegennek tűnt a "Vitéz utcai megálló", de miért is nem az Ady tér vagy újabban Egyetem -nevet viseli?..)

igy is korán beértem, az egyetemen már a helyem is hamar megtaláltam elől  szélen, szélről: Gonda Julianna

mellette Dévai Kálmánné neve- jó is, hogy látom, mert a fbon elvesztettük egymást, tehát megvan, igaz, bottal járva., lassan, óvatosan...mellette Ambrus Gyuri széke viszont üresen tátongva maradt (mi történehetett vele ?!)

felfedeztük még középtájt Dr Szalamin Edit székét is, ő utolsó percben lépett be az auditórium ajtaján,  ő bot nélkül, de ugyancsak nagyon nehezen, lassan járva

(mondta is Anna, hogy egyszerre voltak benn  pár hónapja az SBO-n, később kiderült, Edit agyvérzéssel!)

Nem szólok semmit....(igyekszem megbecsülni magam)

Szép és elég méltóságteljes volt az ünnepség...Nos a kerete a Himnusz és Szózat meg az Örömóda, elég halkra és egyesek éneklésével hamisra  sikerült de ettől eltekintünk, bár én hangzási élményekre sokat adok

viszont volt egy számomra legalábbis a könnyekig megható zongora betét, élőben (Blahó Attila) játéka

A Cherbourgi esernyők Michel Lögrandtól . és  épp a mi diplomaszerzésünk körüli időkből, kavart fel...szinte mindent érzelmileg elémhozva (egyetemi évek, pályaválasztás (hely-?) , Bécs is..hiszen ott láttam a filmet...(még jó, hogy az édesdús dallam a végén a keményebb jazzba fordult át, igy a könnyeim a szememben maradhattak, éppenhogy nem csordulva ki....)

azóta miminden történt,, csak egy egész élet...

bár csak pár rövid mondatban , (leröviditve ) erősen zanzásitva hangzottak el..éveink, summázata .... csak pár lépést kellett tenni a diszdiplomámért, ,)(rózsát most nem kaptunk mellé),  hogy a mosolygós és agilis dékánhelyettes nő (Szilágyi Zsófia) szavai után egy szintén mosolygós egyetemi ember átadja.... (később a Sz Zs külön gratulált a fogadáson.. Timi lányom megemlitve!) (de honnan tudta, hogy a lányom, mikor az oklevélen csak a lánykori nevem szerepelt) (egyébként sikerült lebeszélni őket , unokámmal, hogy lefáradjanak , zsúfolt napjaik forgatagában)

Jó volt felfedezni az aranydiplomások körben két jóismerőst:: Bratinkáné Editet, aki ide is intett a diploma átvétele után... ( és Erdélyi Ágit....kikkel később jókat beszéltünk... a két csoporttársamon kivül...

(kiket sikerült lepaparazziznom az ünnepség után (alatta nem fotóztam :) -  lépcsőn fel a 7es terem pezsgőzése felé.

(hivatalos fotó is lesz persze)

más  ismerős nem volt, bár ketten is összetéveszttettek, 

illetve aranydiplomásnak néztek, aminek csak örülhetek, hiszen minusz 10 évet jelent :)

még bóklásztam kicsit az egyetemen....

régi tanárok fotója közt, a fel-le lépcsőkön (az egyetemi éveinkben megközelithetetlen liftet most is szigorúan mellőzve - akkor tilos is volt..) (node akkor nem is volt rá szükség! lépcsőfokokat ugráltunk át, magasba törtünk...

az újrafestett szines ablakok  fényének lépcsőn tükröződése közt jöttem le végül

viszlát(?) alma materem...

szentesi vendég

 

Leonidasz Purosz Turi Tímea társaságában van, itt: Tóth József Színház és Vigadó.

2 napja2 n. ·Szentes (Csongrád megye) ·

Szeptember 28-án este Turi Tímeával veszi kezdetét Szentesen a KulturCargo programsorozat

Izgatottan jelentem, hogy idén ősztől egy megtisztelő felkérésnek teszek eleget: én leszek a házigazdája a Szentesen induló, KulturCargo néven futó rendhagyó irodalmi esteknek, amelyek fele részben hagyományos beszélgetésekből állnak majd (ezeket vezetem én), emellett pedig az aktuálisan meghívott költő verseiből rövid etűdöket, jeleneteket is készítenek majd Léner András rendező vezetésével alma materem, a Horváth Mihály Gimnázium drámatagozatosai, azaz a Szentes - Drámai - KIMI 10. D osztályos diákjai.

Amikor én jártam Szentesre, még romos szellemépületként ismertük az egykori Petőfi-szállót, azóta viszont csodás felújításon esett át: a helyszín a Tóth József Színház és Vigadó Őze Lajos terme lesz, amely a tervek szerint körülbelül havonta, kéthavonta ad majd helyet a KulturCargónak.

Az első meghívott Turi Tímea – remélem, a szentesi közönségnek is olyan tartalmas estéje lesz, mint nekem, mikor újraolvastam az eddig megjelent négy verseskötetét a Szabó Ervin Könyvtárban. Gyertek, szerintem jó kis válogatás született!

: A fotót Hornyák Adrienn készítette a Honvágy bemutatóján. Akkor Timi kérdezett engem, most fordul a kocka.

meghalt Marina Vlady...

 ...aki nem csak Viszockij felesége volt - s akként "híres"

mert most néhány nekrológ mintha csak ezt hangsúlyozná

valóban Viszockij felesége (is) volt, mintegy 10 évig , s kapcsolatuk pár évvel korábbi, csak az esküvő hivatalos nehézségei miatt alakult igy: 1970-80.

 Marina Vlady  Moszkvába is költözött (egyébként is orosz származású volt) de francia , ott született és oda is tért vissza, Viszockij elvesztése után (merthogy nem tudta megmenteni, önmagától)

) 

á

egész fiatalon a francia filmgyártás csillaga, világhirű, egyébként Robert Hossein felesége (2 közös fiuk van), későbbi férjétől is egy.

koraifjuságom szinésznő ikonja

ha nem is iámertem valamennyi filmjét (tán még korhatáros is volt)  tudtam róla, de mennyire

én a Boszorkány emlékezetes  szerepében emlékszem rá, szinte ezzel azonositva, de már 54-ben az Özönviz előtt is sikert aratott , sikerei nemzetköziek...

igaz is- később játszott magyar filmekben is (Mégpedig Jancsónál (Sirokkó)  ill Mészáros Mártánál (Ők ketten)

Viszockijért (ekkoriban) nagy küzdelmet folytatott, ( a zseniális  énekes-szinész függőségei miatt)  mit pár évvel a halála után meg is irt könyvben (olvastam, meg is van) egyébként vannak más könyvei is! főleg memoárjellegűek. de iróként is jegyzik, és nem csak film- hanem szinpadi szinészként is nagy alakitásai voltak!

mondom, nekem jóval  több V feleségénél (remélem,  azért másnak is)...

(egyébként - bár titokban,- negyedszer is férjhez ment, .)

lobogó hosszú szőke majd ősz haja... apró, ferde vágású világos szemei, karcsú alakja,,,mosolya ...

itt lebeg előttem... most is....

mint szép emlék...

filmjei, könyvei itt maradnak...

88 évesen halt meg szerettei (családja) körében...otthonában...

.

 

Tamás Zsuzsa könyvbemutatója után

 

magvetokiado

 22 ó.

Szeptember 22-én bemutattuk Tamás Zsuzsa Holnap elárul című verseskötetét a Magvető Caféban. A szerzővel Turi Tímea beszélgetett, a kötetből Szamosi Zsófia olvasott fel.

Fotó: Hornyák Adrienn

Turi Timi, Tamás Zsuzsa, Szamosi Zsófia

Turi Timi

 

Tamás Zsuzsa:

Azt hittem, mára leülepszik az élmény, tudok majd pár Facebook-kompatibilis mondatot írni róla, de az az igazság, hogy fejben még mindig Timivel beszélgetek, akinek olykor olyan összefüggésekre világítottak rá a kérdései, amelyekre én korábban nem is gondoltam, és aki utóbb azt mondta, kimeríthetetlen a könyv, még mindig meg tud lepni minket -- amivel nem tudott volna boldogabbá tenni.

És itt visszhangzik a fejemben az is, ahogyan Szamosi Zsófia tolmácsolta a verseket. A kérdésre, hogy "Ki olvasson fel az esten?", a sors küldte elém a választ Zsófi személyében, akivel egyszerűen a közértben futottam össze -- de 30 év után összefutni valakivel, és nemcsak azt tudni, hogy az illető csodás színész, hanem meglátni a szemében azt a villanást is, amitől biztosan tudod, hogy jó ötlet lesz megkérdezni... igen, az a sors. És tényleg jó ötlet volt.

És akkor még nem beszéltem a találkozásokról: a közönségről, ami a beszélgetés alatt tényleg egy együtt lélegző entitás, és az is egy csoda, de előtte és utána csupa X és Y, akiknek végtelenül örülsz, akik kedvesek, akik sorban állnak (!) és dedikáltatnak... Hihetetlen az egész.

Tavaly novemberben arról írtam, hogy az író nehezen találja meg a pillanatot, amikor örül. Hát na, azért a könyvbemutató mégiscsak az a pillanat, amikor örülni lehet.

Köszönöm mindenkinek!