tükörnélküli fésülködésem közben eszembe jutott...
az egyetemen P Mikiék kitalálták, hogy összeállitnak részleteinkből egy legszebb nőt az évffolyamból...(egyben nem találván meg az ideálisat)
nos belőlem a hajam és a bőröm került rá...
azóta ...
á, nem is folytatom...
(persze kiváncsi lennék, azaz nem is, vajon milye maradt ép---)(és szép) annak a belőlünk összetákolt ideálnak
elmentem a szervita tudományos konferenciára is
no itt is a helyi körülménynek nem kedveztek, az elején még bent ültem (bár utolsó és szélső sorban, (ha nem számitom a mögötte felsorakozó tvkamerákat) de kénytelen voltam itt is felállni, s megközeliteni kevésbé fullasztón meleg helyeket..meg ivóvizeket....de végig kitartottam,
több előadást hallgattam meg, váltakozó érdeklődéssel és figyelmemmel - témájának megfelelően
maga az épület története is érdekelt (H Pali, az ülés levezetője ecsetelte..a fölöttébb változatos történetét térképekkel illusztrálva
(amiből jelzem egy nem feljegyzett személyes adat, hogy egyszer a gimimenza felé haladva (mert az is benne volt ) jól bevertem a fejem a 17 közül az egyik nyitva felejtett ablakába )akkoriban a gimi-kollegisták laktak mögötte) most, évtizedek óta üres, romlik is az állapota szemmel láthatóan...
(egykoir püspöki nyaraló (is) volt)
Antal József 25 évig volt igazgatója a kápolnának, róla Barna Gábor beszélt, nem először hallom róla, elragadtatott szavait, de most is lenyűgözően.
csodálatos egy ember lehetett (pap, zenész zeneszerző, költő) (s mi lányommal csak azon kuncogtunk, hogy a menzán hogy keveri vegyiti-fűszerezi az ételt mindenfélével össze-vissza a szomszédos asztalnál - ezek szerint inyenc is...)
egyszer ugyan voltunk még általa szervezett koncerten is a kápolnában
(akkor még Balog Tünde batikjai diszitették az oltárt, amik azóta tönkrementek)
az épp napokban eltávozott Pálfai pap visszatért egy előadással, ami csak lazán kapcsolódott a témához, de érdekes volt Hét fájdalom - hét remény
Dürert vetitett mondandója mellé
mely érdekesen azzal inditott (ami engem is birizgál a kat vallásban, ) hogy középpontba a fájdalmat állitja, s ezt próbálta oldani...(a reménnyel?)
(volt még három előadás,..) úgyhogy a melegből csak fél 1 körül szabadulhattam, de kitartottam ..
3 napos emlékezés a 200 éves szervita kápolnában
este 7 kor vasárnap lesz egy koncert is...
ha koncert , ott a helyem - gondolom
mégha a helyszin nem is kifejezetten az "enyém"
végül is , utána néztem, a szerviták Szűz Máriát imádják, aki egy zsidó nő volt, tán van ott helye egy másik zsidó nőnek is (? ) :)
kicsit kezdés előtt megyek, legyen helyem(?)
leülök a hátsó sor legszélére...
hamarosan - műsorosztás után - kezdetét veszi a koncert!
főleg barokk zene (Handel, Bach) korabeli hangszereken (barokk hegedű, furulya , lant)
és köztük patinás istenkereső versek Györgyi Annától, a tévén pedig templomrészletek kivetitve
szép, összefüggő műsor
ha nem csipnének a szúnyogok, amik a világosra a kinyitott ajtón beszálltak, jól is érezném magam, meg ha nem fárasztana az ülés (néha fel is kelek, és az ajtóba megyek hallgatni)...kell a mozgás,,(a levegőé is) de milyen fegyelmezettek, moccanatlanok a többiek! Hiába, csak kirivok....úgy látszik...
a vasárnapokat sose szerettem
most nem magyarázom, miért
úgy is alakult, hogy többnyire e napokon otthon vagyok
de most nem,mert volt egy koncertprogram, amire el akartam menni
nos, valami nem tetszett nekem a levegőben, mikor már benne voltam
az utcai meg egyéb helyi zsúfolt forgatagban....pl
(legalábbis számomra)
gyanús volt már a kezdés is, még alig voltunk a nézőtéren, korán jöttem, a zenészek már a placcon, vagy négyen, és a dobos (próba gyanánt ) olyan hangerővel dobolgatott, hogy épp hivott a lányom telefonon, de el kellett hagynom jócskán a helyszint, hogy halljam is
mikor visszatértem, már majdnem tele voltunk
szélre húzódtam, levegőért, de mások is, úgyhogy csöbörből vödörbe...
a 2. szám után fel kellett állnom és finoman eljönni
nekem ennyi elég volt
megnéztem a blogom, mivel tavaly már felléptek, nyomokat kerestem, mert nem emlékeztem rájuk, pont egy éve hamis cimszóval van egy beszámolóm, de azok nem ők voltak...azt se birtam..
hát van ilyen
túl érzékeny a fülem... (rég tudott)
néha annyira kiélesednek múltam egyes emlékképei, kivül-belül, hogy azt hiszem, bennük maradok, annyira élesen látom magamat is ott... mintha visszamentem volna az időbe s jelen időbe
milyen veszélyes játék is lehet ez az emlékezés....
maradjunk inkább csak a jelenben
(úgyis oly hamar múlttá válik az is)
annyi mindent kéne még megcsinálnom
s félek már nem futja az időmből , nem
csak sopánkodom, egyre
persze nem kéne sopánkodni
hanem csinálni...!
időközi választás lesz
országgyúlési képviselő lett az eddigi funkcionáriusunk, a körzetben, ezért van szükség új választásra
5 jelölttel! valamilyen módon majdnem mind fel is keresett, de nem igen tudtak meggyőzni
mégis elmegyek persze, szokás szerint, hogy a legnagyobb rossz esélyeit csökkentsem
szavazok a legkisebbnek vélt rosszra (?)
A SZEGEDI DEPORTÁLÁSUNK EMLÉKÉRE
most találtam meg-- szinte keretében vagyok, a szimpatikus gimista fiu az én depeortálsi történetemből olvasott fel, anyut idézve
a zsinagógában meg a beszédemből épp azt a részt emelték ki, ahol arról beszélek , hogy akit nem temethettünk el , azt örökké várjuk (aput)
kezd ez a rendkivüli és hosszas hőség kumulálódni bennem
valamelyik éjjel azt hittem, csak álmodom , hogy nem kapok ill nehezen szedem levegőt
de aztán másnap délután lefeküdtem s tudtam, hogy nem álom
(kellhet még egy párna a fejem alá tán:) (?)
***
lehet, hogy mégiscsak 20-ra Makóra kellett volna kérnem a gyémántdiplomám, addig már csak 5 nap - szept 26-ig (az egyetemi átadásig) jóval több....
betámolygok a kávézó ajtaján, bár félúton megállok, bemenjek-e a klimába, kinnmaradjak-e a hőségben. itt se jó, ott se jó.
de épp jön a kisasszony, kérdi rosszul vagyok-e
nem vagyok rosszul, csak jól se
(ez igy megy már egy ideje)
még nem ittam meg ma a 2. kávémat (ebéd után lefeküdtem , el is aludtam, lekésve egy kiállitásnytást), de hiányzik a kávé...
végül is kaptam egy nagy pohár vizet mellé
igy tán elleszek (még egy darabig)
Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye, 2026. augusztus 12., szerda - A Tokaji írótábor harmadik napjának kezdetén kerekasztal-beszélgetésre került sor, Könyvkiadás és- terjesztés itthon és határon túl címmel (együttműködésben az Örökség Kultúrpolitikai Intézettel). A beszélgetést L. Simon László moderálta. Meghívott vendégek: Nagy Péter -erdélyi könyvkiadó és könyvterjesztő, Nyáry Krisztián, a Líra Könyv Zrt. kreatív igazgatója, Mezey Katalin, Kossuth-díjas költő, író, a Széphalom Könyvműhely alapítója és vezetője, Turi Tímea költő, a Magvető Könyvkiadó és Kereskedelmi Kft. főszerkesztője.
Álmomban
étteremben v menzán vagyok , a leves kiömlik a székre a tányérből, félre rakom, közben ablakon túl látok embereket vonulni csoportosan(tanárok?) 3 felé ját. rájövök, hogy K temetésére jöhetnek, ami 3kor kezdődhet, rákérdezek valakitől, valóban.... el akarok menni rá, ha már igy esett.. mondanám hog y a másodkam csomagolják be (krumplin valami barna máz. de mégse) végül nem megyek el a temetésre (se) meg nem is ebédelek ...elvacakolom az időt
most is előadásra rohanok, de most remélve, hogy tényleg 5-re odaérek (amit megnehezít, hogy épp felhivott régi osztálytárs, találkozó szervezés miatt, mi elég kudarcos) de odaérek... mit konstatál is a szervező művtelepvezető K Ildi...pedig jobb is lett volna ha késóbbre rakja az időpontot, hiszen pokoli a meleg!
de örülök hogy itt vagyok, kedvenc festőnőm (Sonkodi Rita) beszél, korábban festett képei társaságában..
mostanában Klebelsberg Kuno ejtette rabul, vagy 10 éve vele foglalkozik, szenvedélyesen, mint festő, de mint kutató is
lenyűgözi és zsinórmértéknek tartja
no ott a családi indittatás is, a nagymamától elindulva (Sonkodi drnő , anyu kedvenc reumatolőgusa
akkor költöztek Szegedre, mikor az egyetemet is átköztöztették Kolozsvárról Szegedre
nekem persze a képek (csak kivetitőn sajnos) jobban tetszenek mint az előadás
amit nem is tudok teljesen követni a nagy meleg és rossz hallásviszonyok miatt
fel is állok helyemről (az utolsó előtti sorból könnyen)
de csak egy alig működő mobilklimát találok egy ablak mélyén...kibirhatatlan a meleg, a gépből áradó enyhe légáramlat valamennyire csillapitja...
(R.ék sajnos most nincsenek jelen, csak egy művésztelepi művésznő integet nekem, különben elég idegen vagyok itt... Kuno se lett igazán ismerősöm, sajnos :(
fentről lépések zaja
én szivemben lépkedek
azt em hallja senki sem
lélegzetvisszafojtva
legyen már teljes a csend
kint és bent amig lehet
és aztán...(?)....
egy nagymama unokájával a fagyizó teraszán
a gyerek előtt limonádé, mit nemigen fogy
s állandóan lecsúszik a székról, s indulni akar
a szomszéd asztalnál levő kisfiúhoz akar menni , aki két felnőttel ül,
de a nagymama folyton elmagyarázza, hogy nem illik zavarni családi körében a társát, majd az óvódában...
a jelenet jónéhányszor megismétlődik
a másik gyerek rezzenéstelen arccal fagyizik a szomszéd asztalnál
hanem amikor befejezi, kedvesen átszól ide
valami nagy szalvettáról beszél, amivel meg se lehet törölni a szájat akkora,
az itteni nagymama helyesel
az unokája megszeppenve mondja hogy nem ő mondta
a nagymama , hogy nem is neki válaszolt
a szomszéd gyerek kedvesen fecserészik még, meg el is sétál a szemétládához a fagyis dobozával, utólag bejelentve..
majd mindhárman elindulnak, közben kedvesen ideszól: majd találkoznak,s beszélgetnek...az oviban
az itteni gyerek már annyira meg lett fegyelmezve, hogy nem is reagál, néma és béna lett
bravö nagymama, jól megfegyelmezted unokédat, de minek?
valahogy igy vagyok a életemmel, mint ezzel a ruhával
már szétnyűttem, kirongyolódott, - tán a vállamon vitt súlyos táska kezdhette ki - én előveszem a cérnát, tűt,a varródobozomból, s kínlódva műstoppolni kezdem
nem akarok, nem tudok megválni tőle
nem lesz tökéletes, de remélem, még megteszi egy darabig
azt hiszem rájöttem, miért nem tudtam zöld ágra vergődni (anyanyelven kivül) az idegen nyelvekkel (pedig próbálkoztam velük, több vagy kevesebb évig is, sokkal, de elég eredménytelenül... pláne ahhoz a mércéhez képest , ami előttem lebegett
no majdnem ki is mondtam
a maximalizmusom...
(apám 5 nyelven beszélt
de azt mondják, csak akkor szólalt meg rajtuk, mikor már perfect
hát én idáig nem jutottam el eggyel sem
örülök, hogy legalább az anyanyelvemen valmemnnyire eljutottam, megközelitettem, talán :) (?)
annyi minden volt az életemben
de mégis csak azt hiszem
nem, nem, semmi sem
véletlen
minden értelmet kapott
utólag valahogy
elrendezte a sors
megnyugodhatok
... is elment , 94 évesen
eredetieg tanárom volt (testnevelés, Tarjányinéval közösen) a Szent István téri iskolában, a Szegedi utcaiban még nagy sportoló, kiváló tornász voltam, nemrég megtalált oklevéllel, de itt nem folytattam eme pályafutásom, nem volt valahogy tere, meg lett egy kartörésem is, meg csak a fiúkat tornáztatták), és ő volt az a felügyelő tanár is, aki 56ban azt mondta, hogy nem mondja azt se , hogy kimenjünk a gimnázium elé (ahol épp a szovjet emlékművet döntötték le)se azt hogy ne menjünk..(ezt nagyon megjegyeztem)
fiatal, jó vágású - vagy hogy mondják - ember volt, s elég nagyvonalú
lásd a ballagási csoportképünkön.
(Tamás jobbról a 3.) (én fölötte jobbról az 5..) (
mint mindenki, öreg korára teljesen megváltozott, a haja, frizurája is
de valójában, legbelül, nem hiszem, mert sose volt igazán öreg
minden gimnáziumi érettségi találkozón jelen volt, merthogy később kollegák is lettünk, feleségével, aki szintén tanitott, történelemre 4 évig...
.és mindig fontos gondolatokat mondott a régi tanitványoknak, kik gondolom, szerették, és figyeltek rá
változatos és sikeres pályát futott be
volt gimn kollegiumi igazgató, gimn tanár, pszichológia szakot utólag végzett az egyetemen, volt tanár főiskolán is, minisztériumban is dolgozott, államtitkárhelyettesként is, végül már nyugdijasként a makói múv osztályon, vezetőként )csak most látom , hogy az ő ideje alatt mentem (küldtek?) nyugdijba, csak nem volt köze hozzá?!) (a létszámcsökkentésünk jegyében)
azt hiszem, valamikor (még) nagyon jó véleménnyel volt rólam (de ez változhat, mint ahogy mi is)
emlékszem egyszer mentünk fel a gimilépcsőn órát tartani, s valami olyat mondott, hogy szeretné, ha neki olyan társadalmi elismertsége lenne a városban, mint amilyen nekem van...
elcsodálkoztam, túlozhatott, semmi ilyesmit nem tapasztaltam közvetlenól, ill nem figyeltem rá (én mindig csak tettem a dolgom)
később persze ő lett diszpolgár (és joggal) (s nem én :)
a legérdekesebb fordulat az életében az volt, amikor már valós nyugdijasként a karikás ostorok készitésébe fogott, de nem is akárhogyan, hanem a népművészet valóságos mestereként
mindent, ezt is odaadással...
de kritikára is érzékenyen, jól reagált
emlékszem, egyszer pszichológia előadást tartott nekünk , tanárkollegáknak, s én tettem valami kérdve-kritikai megjegyzést valamire, amit mondott, egyből elfogadta,,,
tragikusan alakult családtörténete, mindkét felnőtt lánya elvesztésével
utána egyszer egy asztalnál ebédeltünk a tele Kelemenben...(odaültek hozzám)
emlékszem zavarban voltam, belül, és kerültem is szomorú témát de viszonylag jól beszélgettünk.
meg egyszer - jut eszembe . a tanáriban, hol közel ültünk - azt is mondta, hogy milyen jól áll nekem a fehér szin, mindig abban kéne járnom...(de akkor épp valami ünnepély volt - évzáró?)
a fehér náluk a gyász színe
most fel is venném az emlékére, a temetésére... (bár nem tudom, nyilvános lesz-e )
nyugodjon békében! Szeretettel emlékszem rá.
ma sem tudom mi volt ez (jut eszembe hason eset, amikor lüktetett a szám, de most nem lüktetett, hanem jobb oldalt éreztem, mentolosan, mondtam, de az ügyeleti asszisztens rátalált a megfelelő szóra: zsibbadt, és kicsit féloldalas is volt,,
semmi más tünet nem volt, de ez elég zavaró (hogy állandóan stroketől tartok, mint valami Damokles kardjától s ott egy tünet a száj féloldali lefittyedése?
meg is mutattam lámyomnbak (az által utált és igy mellőzött( vidotelefonon, mikor felhivott,,,
s bár nem igen látott semmi különöset, jobbat nem tanácsolhatott, mint hogy mutassam meg orvosnak (5 után?)
patikába rohantam zárás előtt, saridonért a reggel szokásos fejfájásom miatt
és aztán sparba menve utba ejtettem ötletszerűen az ügyeletet
meg is lepődtem, hogy még van, azt hittem, hogy csak sürgösségi létezik, amit mellőzök, mert akkor mindig onnan kórházba akarnak dugni
az asszisztens nyitott ajtót, de szólt az orvosnak is, aki meglelepetésemre a saját háziorvosom volt,legalább nem kellett magyarázkodn
de valójában az asszisztens kérdezgetett, meg látott el pluszvizsgálatokkal:
a vérnyomás mérő 197-et mutatott, életemben nem volt ennyi, és otthon csak 130 körül. azt mondta az orvos, ettől is zsibbadhat a szám
hozott ki két kis tablettát, szopogassam el, ettől le is ment a már megszokott 165re...
de szedjem csak a, vérnyomáscsökkentőm 24 óránkét ...
az asszisztens meg milyen lekiismeretesen lelkemre kötötte, hogy bármi panaszom még lenne , menjek a sürgösségire, mert az idő tényező is számit...
..
nos azóta elmúlt a zsibbadás
de mik ezek???!!!!
(azért én félek, hogy kerülget "valami...)
Már nagyon rég voltam moziban
tán ezért is néztem meg az Odüsszeiát
nomeg régi iskolai reminiszcenciák... a hexameterek..ami persze a filmben nem jöhetett elő...
csak a végén hangzott el az utalás a "dalok"ra amikben továbbélhetnek a történetek, no meg kicsit előtte a Muzsa (ki férfiúról szól)
szóval a fából vaskarika esete, s maradjunk csak a fánál... szerintem
irtózatosan erős filmi hatásokkal dolgozott a film (mi mást tehetne)...nagyon erős zene, és hanghatások, brutálisan ránktörő képek ( a küklopszos jeleneteket nem is birtam nézni nem beszélve azokról a késorokról, amikor Kyrke disznókká alakitja - amúgy lelkileg már disznő katonákat. (kiket pesze O megment, mig tud...)
Odüsszusz karakterének szépsége azért kijött
amúgy az egész vándorlása egyféle vezeklésnek (karmának) tűnt, s a befejezés is ezt a karmikus vonalat emelte ki, ahogy elvonult Penelopéjével Nyugatra, az ártatlan Telemachosra hagyva Ithaka trónját...
kérdezte a pénztáros, amikor szokás szerint utolsónak kiengedett a már bezárt kapun, hogy tetszett
azt mondtam, nem bántam meg , hogy láttam (bizonyos ijesztő negativ mozzanatok ellenére se)
(ez is valami!
