legvégéig- bár csak időrendben az első előadás (témája) érdekelt, ottragadtam egész napra kivéve az ebédszünet előtti utolsó előadást (a tagok ott ettek, de nekem el kellett mennem, étterembe hiszen csak "betolakodó" outsider voltam...)
20 percesek voltak a szigorúan betartott időhatárok (be is tartották, a kis csengó segítségével)
de volt ellenpélda is (hadaró, jellegtelen felolvasásara, egyet ráadásul mintha már hallottam volna(?) hallatlanul, mint mikor én a konziban egyszer másodszorra is ugyanazt a leckét vittem órára , mert nem tudtam gyakorolni- ezt viszont nem is értem....)
változatosak voltak a témák amúgy, persze a néprajznak megfelelően (bár újabban a kult antropolgia dukál) népi, paraszti témákat hallgattunk
még külsőségeiben is, gombos, népi, virág diszitésű mellényeket láthattunk... pl férfiakon!
(gyönyörködtetően!)
még egy pásztor is jelen volt, piros tulipános mellényében, gyűjteménye előadva, furulyája megszólaltatva
volt népies vallásos téma is, pl Krisztuskatonák (akik Jézus sirját őrzik húsvétkor--node hol hogy az a sir? - nem tudtam megkérdezni)
egyvalaki nagyon hiányzott Bogoly, aki költészet napján hagyott el bennünket, rá emlékeztünk is. a konf elején - pedig hűséges volt hozzánk , mig élt....
volt egy családkutatással összefüggő családi album bemutatás (ez még viszlag közelről érintett), de amúgy elég idegenek és részletkérdések feldolgozása volt minden

azért ottragadtam
ja, volt egy előadás József Attila osztályfönökéről is, vázlatos ugyan, de öregedő fotóival...
meg érdekelt is a végén a makói vonatkozású: város születik (a török uralom után) - de ez szinte csak térképekből, épületek bemutatásából állt...
Meg az ipartestület története, de cak 1920-ig, vISZONT MEG IS DÖBBENTETT, HOGY ISMERŐSÖKET LÁTTAM-HALLOTTAM: LÉLEK CUKRÁSZT, MEG Topcsi fodrászt, persze őket is inkább már közvetve, utódok révén) (Lélek cukrász (déd?)unokája volt oszttársam Faragó Buci, Topcsi (nevelt?) fia meg Frank fodrász, akihez én is jártam...gyerekkoromban...(mikor anyu megunta a copfjaimat fonogatni :) (EGYRE GYAKRABBAN ÉRZEM, HOGY MÉG A KEZEMBEN A TÖRTÉNELEM, BÁR KICSUSSZANÓBAN)
(a fazekasság már ismerős volt! - hm...nem is megy ki a fejemből)
egyébként az esetek többségében - megfigyeltem - a témaválasztásnál jelentős mérvű a személyes érintettség!
(úgy látszik nem csak én vagyok személyes! :)




















A Krisztuskatonákról láttam egyszer egy érdekes filmet, hogy milyen nagy megtiszteltetés, amikor a fiatal fiúk beállhatnak közéjük. A görögkatolikus templomokban a húsvéti szent napok alatt felállított szent sírt őrzik.
VálaszTörlésigen ennyit én is megtudtam az előadásból :) (sőt) de azt a sirt a templomban állithatják fel, mint egy szindarabi kelléket?! (egy fotótól úgy tűnt)
TörlésIgen, a templomban egy jelképes sírban fekszik a halott Krisztust ábrázoló szobor nagypéntektől a feltámadásig. Nálunk római katolikusoknál is ugyanígy van, de csak egyes vidékeken maradt meg a sír őrzésének szokása.
Törlésaz előadó úgy beszélt, mintha már csak ők lennének (bocs az anakronizmusért utolsó mohikánok)
TörlésNyilván a Krisztuskatona "tisztség" őnáluk maradt meg ilyen tartósan.
Törlés