újra volt irodalmi körünk
szerencsére a kritikus létszámponton túl is voltunk (4-5-en (4 alá nem szeretek menni) , bár az én jelenlétem is bizonytalan volt, kicsit el is késtem (nem találtam a pénztárcám , idegesitett (de csak leesett)...közben meg a kulcscsomóm hánytam el, de szerencsére az is meglett)
volt egy konkrét kér(d)ésem a gyerekkori emlékkönybe , kritikus vers, bekerülhet-e
(lányom szerint ez az egy ne)
de megszavazták, illetve kompromisszumos megoldáskét kihagyok pár sort, az épp a kritikusságát tompitja)
de azt mondják -bár én hajlottam rá -, hogy kár lenne az egészet kihagyni, mert nagyon benne vannak az 50es évek ...(mellesleg? nálam ez mindig felcserélődik, hogy mi a lényeges, mert sokszor azt akarom csak épp elhallgatni, de nem tudom, és kibújiik a szög a zsákbóL kicsit mégis- még jó.)
különböző témákról beszélgettünk, régi-újtagunknak nagy beszélőkéje van (ezért is vetette le a fotóját beszéd közben nem előnyöst :)
úgyhogy sokat hallgattam is, viszonylag (ez nem baj)
amikor beszéltem, néha elég éles volt a nyelvem, amit viszont megbántam, bár a célzottak szerencsére nem...nagyon.
(pl nemecsekre, ernőre (halálára!) egy tanitvány nagyon dehonesztáló kifejezést tett, s én azt mondtam, hogy a tanárnak , aki a Pálutcait tanitotta, önkritikát kéne gyakorolni
örökké scifibe mélyedő és scifiket iró társunknak pedig volt egy mondatkezdete: azt utálom a scifiben...
s rákérdeztem, ha utálja, miért foglalkozik ennyit vele
na jó, a jövőben fékezem magam, mégiscsak (én u.i. gyakorlom az önkritikát)
de ez nem az én napom volt...
sőt ezek nem az én napjaim, - sajnos!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése