a neurológusom kideritette, hogy nem a fizikai (neurológiai) bajaimtól vagyok (szerintem is) depressziós, mert olyanjaim nincsenek is
hanem a depressziótól vannak fizikai tüneteim (sejtszintem is lehet szerotonin csökkenés pl., ami fizikai tüneteket okozhat
úgyhogy kívánságára elmegyek egy pszichiaterhez (ahhoz aki különben a fb-on élénken likeolni szokta elég "depressziós" verseimet...:)
ez egy konzultációnak is felfogható,és utána jöjjek vissza megbeszélni a dolgokat
mig kivittem a kabátom a fülkébe, megleste, hogy milyen jó iramban jártam! (mint mondta) (pedig csak nem akartam az időt rabolni, és tudok én disszimulálni is!)
---
egyébként, érdekes mert egy-két éve mikor emlitettem neki ezt a depressziüt, szinte kinevetett, és elejtette még a lehetőségét is
úgy látszik kifogyhatott az ötletekből
pedig valami magyarázat csak kéne a lelassulásomra, fáradtságomra, lustaságomra, szédüléseimre, egyensúlytalanságaimra, ügyetlenségemre..,,,,
vagy mégis csak az öregség kopása ez? amibe bele kell törődni, nincs mese... (?)
***
inkább elfogadnám ezt, semmint elkezdjek antidepresszánsokat zabálni!
a kapunál egy (1) fekete zászló (tán nincs is kettő), a kapura kiszögezve , B.G: temetési értesítője, T.E.-rőf nincs hír...bár neki előbb lesz a temetése, tudomásom szerint
bementem az udvar felől, már éreztem hogy rosszkor, nem csak a millió bicikli miatt, de kezdtek kizúdulni a gyerekek is a termekből, az aulában pingpongoztak, a tanári előtt zsúfolódtak...
beverekedtem magam nagy nehezen az irodákig
tud-e segíteni, valamiben, kérdi a bentlévő tanár ( vagy igh?) , hát mondom a két szomorú hír kapcsán vagyok itt, érdeklődni, de látom hogy rohanna ő is, csak merő udvariasságból szólt hozzám, elmenőben
kérdem megy-e ki intézményesen az iskola, a temetésekere, mikor, hova?... hát igen, mondja, s utána két (azaz 2!) nevet is., összekapar..
de nem is tudja, hol az újvárosi református temető (ő biztos nem megy ki)... azt hiszem én se, gyalog, biciklivel, városszélre (csatlakoztam volna, ha többen l valami járművel,de így nem...)
kiszédelgek
az ajtó előtt megállok, mint egy vagy több hangyaboly sündörögnek körülöttem a gyerekek, majd elsodornak, jobb is hogy viszonylag stabilan állok
jön egy ismerős tanár,még a régi időkből , azt mondja alig ismert meg a nagy sapkámtól: Nagy? inkább kicsi! na mindegy, ! hálás vagyok az eufemizmusért, kicsit beszélünk, de látom rajta, ő is rohanna, wcre menni se sincs elég idő
gombavató bál lesz. ezért a fokozott sündörgés - mondja
Hát éljen az élet!
Ugyan ki emlékszik mér régi, 86 évesen elhunyt tanárokra...? Az iskola a mindenkori fiataloké, az élőké, a nagyon is élőké! S ez így van rendjén..
De lehet tolongani, máris, életünkben is elfelejthetnek!,
(Habár , jut eszembe, kaptam is meghívót a gombavató bálra, mint nyugdíjas is minden évben, de egyszer se voltam.Ne szóljak semmit!)
(U.I. Ja, jut eszembe, idén a meghívón a gombokból borostyánlevelek lettek... hát ez bizony örökzöld....akkor mégis csak illene valamiféle örökkévalóságban (is) mozogni!)
a Penny fordulójában csillogott elém, a hajdíszek között, egy gyémántfényű csatt, pont olyan mint amilyet 13-14 éves koromban hordtam régi fotók tanúsága szerint is,
talán valamivel keskenyebb...az én szolidamnál
egyből. gondolkodás nélkül a vásárló kosaramba tettem , és meg is vettem (szinte csak mellesleg megnézve az árát , nem is volt sok 249 azaz 250 Ft
mi az egy emlékért?
mert csak az, annak is "hamisított", sose fogom a hajamba rakni, azt hiszem:) (meg se fordult ennek lehetősége a fejemben)
Már azt hitte, hogy
vége, hogy lehúzhatja a rolót. Nekrológokat irt magáról (is,
mert kortársai sorra hullottak már körülötte), meg
végösszegzéseket, mea culpákat jóvátehetetlen,
helyrehozhatatlan vétkekről. Már csak a halált várta. No nem
holnapra. De incselkedett vele. Froclizta.
És
akkor egyszer csak megvilágosodott, A 76. születésnapja felé.
Rájött, hogy szabad! És azt csinál, amit akar. És akart. Mindent
felrúgott. Elfelejtve évei számát. „Új életet kezdett”.-
mondhatni. Tart ameddig tart – jelszóval. Ha már nem
tart, az nem rá tartozik, jutott eszébe valami régi ókori bölcs
mondása…
Arra
gondolt, hogy majdnem leélte az életét, és semmi maradandót nem
hozott létre benne. Elhülyéskedte.
Volt lánya,
unokája. Ezzel vigasztalta magát. De azt is érezte, hogy annyira
mások ők. (mégha az unokája annyira hasonlít is rá) de külön
világok, külön élettel. Valami tőlük függetlent is létre
akart hozni
De mit is?
Végiggondolta az
életét. És elkezdte írni, úgy, ahogy azt most, majdnem 76 évesen
látja, s nem úgy ahogy akkor, mikor történtek a dolgok.
És
nem bánt meg semmit. Azt vette észre, hogy minden azért és úgy
történt, hogy ide torkolljon , ebbe a mostba
Színész akart
lenni, de most hálát adott, hogy nem lett az.
De úgy látta az
életét mint ezer szerep összességét….
most olvasom a friss hírt meghalt Baranyi Gizike néni...
de mennyire sajnálom!
kolleganőm volt,olyan, aki már akkor is a gimnáziumban tanított, mikor még diákként jártam oda
csupa élet volt, mindenki ismerőse, minden hír tudója, jókedélyű...
így él bennem
bár a későbbi képeken mintha megszomorodott volna
de ha visszagondolok rá. élénk arcát látom, beszéd közben...
furcsa elképzelni mozdulatlan halottnak
de ez a dolgok rendje - mondják
affelé megyünk mindannyian, ki előbb ki később, de nagyjából sorjában...
kevés régi tanárom él már... s egyre kevesebb egykori kollégám...
lassan-lassan odaát is meg lehetne alapítani egy tantestületet:-egykori tanáraimból és kollégáimból)
Domokos Géza, Tömösi Emil, Ollexik Viktor, és felesége Sümegi Erzsike., Bábonyi Tóth István, Nagy Dezsóné (Sutyika), Pápay Endréné, Nellike, Márton Józsefné, Erzsike, Búzás tanár úr, Stenger Gizike, Erdei Etelka, Nacsa Imre, Jenei Jancsi, Tóth Feri bácsi, Tarjányi Laci és felesége Kiss Erzsike, Gulyás Irén, Biborka Ferenc, Kási Jenő, Raffai Szilárd, Góg Mihály, Szabó Mihályné Margitka, Zubán Márta, Szentpéteri Imréné, Csiszár Imre, Diós Jánosné, Papp Ferencné Manyika, Ribárszki György, Tóth István, Franyó Robi, Bojkóné Hadár Mari, Machalek Judit, Budayné Keczer Csilla, Mendey Árpád,...és most hallom a hírt, hogy a napokban Tóth Istvánné Esztike is elment,,, őrület!
már többen vannak odaát, mint sejtettem...
a két Gizike (Stenger és Baranyi)... és kedves mosolyuk , elmenőben...itt még csak egy osztályba tanítani (ill, a könyvtárba).(Stenger Gizike már idestova 10 éve....)
nem tudom, milyen holokauszt emléknap van, már megint,csak azt akarom mondani, hogy számomra minden nap az! hogy eszmélésem óta nem tudom elfelejteni a felejthetetlent, mert emlékeim sincsenek róla, azt is elvették, az apámat, akit elragadott (akkor még nem így hívták)
csak azt akarom mondani, hogy minden NAP korlátozás az áldozatakért, csak azt akarom mondani , hogy át kellene hatnia , már rég át kellett volna hatnia az egész társadalmat (társadalmakat) az egész világon a bűnbánatnak, a megbocsáthatatlanért! Hogy emberek millióit ölték meg, csak úgy!
micsoda aljasság hogy megtörtént, hogy megtörténhetett, és micsoda aljasság, hogy vitatkoznak rajta....
és "sokallják" egyesek az emlékezésre szánt "napokat" is!
legyen áldott az elpusztítottak emléke ma és minden nap, mindörökké, ámen!
a Cherbourgi esernyőket 1965-ben láttam Bécsben, a 64.es filmet, a kb velem egykorú akkor még ismereten francia szinésznővel (Catherine Deneuve,) Elbűvölt az egész...fülbemészó dallamaival, az is újdonság volt akkoriban, hogy végigénekelték a filmet..(a musicelek hajnalán) .mélyen bevésődött
meg a fáradt szélmalom:
forog tovább, a dalok megmaradnak , ha alkotójuk el is ment...a dalok kísérik, nem a némaságba megy!
az ember mindent magára ill családjára vonatkoztat, mert ezen keresztül tud igazán kapcsolódni a nagyobb társadalmi-történelmi eseményekhez is, én legalább is, sőt nem is nagyon érdekelt addig a történelem, míg egy bizonyos kort nem értem meg és nem kezdett érdekelni a személyes történetünk (történelmünk)
most egy naplót adtak ki, Dr Demkó Pál egykori makói közjegyző naplóját
a makói Földhivatal egykori vezetőjének Felletár Lászlónak nagyapjáét (egyébként bátyját (Bélát) ismertem vásárhelyi rokonok révén, meg a szegedi konzervatóriumból, (ő már meghalt) lánya Melinda hárfaművész,. de ez most nem tartozik ide, nem is jött elő - úgy látszik csak nagybátyja a családi hivatalos örökség továbbvivője, és mintha a múzeumnak szándékozna majd átadni ezt az örökséget)
A napló 1911-1937-ig íródott. es mint kiderült persze makói vonatkozásai is vannak szükségképpen,. anyu ekkor 3-29 éves, gyermek és fiatal lány, egyből erre gondoltam, mi lehetett az életének háttere, tán kiderül a könyvből (megvettem),,még nem tudom, mennyi személyesebb vonatkozása lesz, de azt érzékelni lehet, hogy elég eseménydús időszak volt... és pl a románok bevonulásáról anyum is mesélgetett.. (akkor nem nagyon érdekelt...) ezt az eseményt említették itt is, a bemutatón is, részletesen
ahol Marjanucz Laci (nekem csak így , a docens úr, minthogy ofja voltam:) moderált s beszélt a történelmi háttérről, Halmágyi a makói vonatkozásokról, Felletár a családról és a közjegyzői kamera elnöke a könyv keletkezéséről., ami fölött bábáskodott..
Az "unoka" beszéde megható volt...hiszen pici gyerekként vesztette el a nagyapját, s így személyes, közvetlen emlékei nincsenek is, mégis... mint mondja...központi maradt a családban elfoglalt helye, tisztelték, szerették...ő együtt nőtt nagyapja emlékével, olajfestménye ma is szobája falán függ , és biztatóan néz rá. továbbélte a szellemisége, így a naplója is hamar kezébe került, régi fotók, levelek....még gyerekkoriak is...élővé varázsolódott a család múltja---
ja, a megnyitót tárogató muzsika keretezte, az még a kis vendéglátás közben is kisért bennünket
X.Y-né, fotó nélkül... ugyan honnan tudhatnám hogy ki lehet,valamikor a Jagba járt... ennyi megfogható. Bejelöl. Hogy is jelölhetném vissza, a lapján sincs egy fotó se, semmit nem árul el magáról... csak ezt, ezt az X:Y-nét, szerencsére már kiveszőben ez a bekebelező formula a nők férjhezmenetele után. Mi az hogy valaki elbújik így a férje mögött, egy -nét annak nevéhez biggyesztve (ami ugyebár at jelenti hogy az övé, az ő tulajdona)
egy ütött kapott lehúrozott hegedűt rajzoltunk rajzszakkörön, de meg lett cifrázva , a hegedű drapérián áll, könyveknek támasztva,a előtte egy hervadt rózsa, s még az is egy könyvön köt ki
hervadt volt minden, jövő héten folytatjuk, de rózsa nélkül...
eszembe jutott épp tegnap került a kezembe egy névnapi üdvözlőkártya
amin ugyancsak egy hegedű van, csillog, villog, egy nem elhervadt rózsával!
micsoda különbség!
mennyivel több mondanivalója van a pusztulásnak...a hervadásnak
de jut eszembe, egy hét múlva nem ugyanolyan hervadt lesz az a rózsa, hogy nyugodtan kitehetnénk továbbrajzolásra ? de nem, mert továbbszárad, és jut eszembe egy régi-régi (elhervadt, elszáradt) versem egy sora: A pusztulásnak is vannak fokozatai
a pénztár fele menet, leveszek egy képes újságot, épphogy belenézek
szinte üres a bolt
elhalad mellettem a pénztáros, söprűfélével a kezében és mond valamit, (odavet) de halad is tovább, és nem is értem mit mondott...hiába kérdem, nem reagál
kicsit később odaszól, hogy csak rakjam fel az árukat
megnézem az órám , még van 21 perc 8-ig azaz a zárásig
és különben nem értettem mit mondott az előbb - mondom
azt mondja, hogy nem is nekem mondta
dehát csak mi voltunk itt a környéken - így én
kinek mondhatta, akkor csak magának
igen, ilyenkor már olyan állapotban van, hogy magában beszél - hagy helyben- mert kijön belőle ez-az (azt most se mondta meg hogy mi, de jobb is ..)
egyébként rég itt dolgozik, de inkább árúrakodással foglalkozik, mint emberekkel, akiket valószínű utál
egész nap itthon, visszaaludtam, későn keltem, itthon főztem, esik a hó végeláthatatlanul, s esik a kedvem...
de estére mintha elállt volna, de mégsem, de azért felöltöztem , és elmentem a Múzeumba a magyar kultúra alkalmából rendezett Koszta József kiállításra, a megnyitójára
a hóban, a biciklimmel... csak a legvégén álló helyzetembe csúsztam meg amikor megálltam:)
újabban nagyon gazdag programok vannak a múzeumban, kiállításokat is nem csak úgy tessék-lássék nyitják meg, megadják mindennek busásan a módját
most is ahogy beléptem egész közelről fogadott két Koszta festmény, ötletesen kiegésztve tárgyi járulékokkal is, de az egészben az volt jó, hogy mintha elénk jöttek volna (kvázi köszönteni)
sötét mindenütt a kolorit, nem nem a már korábban látott reprók színezési hibája, vagy oxidálódott vagy eleve ilyenre készült (gyanítom), de kezdem megszokni...ráhangolódni
bár csak a fél termet látom be, hogy megmaradjon az ülőhelyem
föltűnik (és egyben el is válik a többitől) mögöttem egy kép a Luxembourg kertben, lám ez a paraszti témákat feldolgozó festő járt Párisban is? erre ki is térnek később...
s a másik !kipécézett " nagyméretű kép"emre is a Mezőgazdasági munkás(lány)okra (mert az meg díjat nyeert,. s épp annak a pénzéből tudott 8 hónapig Párisban tanulni a festő...
végre kezdünk, Bartók esti dalával, gyönyörűen hangzik, ott a Koszta festmény előtt stilszerűen is
majd Verebes György festőművész beszél kissé személyesen a festőről, gyerekkorban az ágyával szemben függött egy képe a falon, úgy hogy vele nőtt fel....s azt is mondja, hogy a képei mellbevágnak...És magyarok, nem lehet lefordítani más nyelvre, akár Adytól a Hortobágy poétáját...és örül hogy ekkora kollekciót láthat itt így együtt, ami ritkaság
köszönhető Szabó Antal magángyűjtőnek is, aki valósággal kábítószerként gyűjti a Koszta festményeket, nem készült előadni, de tárlatvezetésre szívesen vállalkozik, de külső kényszerre elmond azért egy-két érdekes dolgot, épp a Luxembourg kert ről meg a Mezőgazdasági munkásokról (arról a két képről ami rögtön feltűnt nekem)
A Louxemburg kép létezéséről csak sejtések voltak, míg nem rátalát....egy váratlan helyen...
A nagy kép meg díjat nyert... s általa tanulhatott Parisban
de nem vált francia festővé, csak áteresztette magán a hatásokat (impresszionizmus, inkább post- impresszionista lett, s expresszionista (ha már mindenáron irányzatokba akarjuk sorolni - bár nem kéne), sajátosan magyar, témaválasztásában is (mint mondta egy interjúban, megpróbálta utánozni a francia festőket, de mindig Koszta kép lett belőle)
a közben befutott Lázár képviselő is valahol itt folytatta, ezt hangsúlyozta beszédében
a kik vagyunk mi kérdést körbejárva, a zenénél és a képzőművészetnél kötve ki, s szerinte ép Koszta a példa rá hogy megmutatta mi is vagyunk valakik,, 20 év után robbant be, tudott igazán sikeres lenni, mert témái újak voltak, mások mint amit elvártak volna... (ekkoriban a lakkosságnak mindössze 10 %-a élvezett választójogot ,Koszta témaválasztása is már politikai üzenet volt: az alföldi természeti háttér, a paraszti életforma......de ő tudatosan ábrázolta azt , amit....s ezzel körvonalazta is kulturális identitását... ami jellegzetesen magyar
csak kérdez,
csak kérdez
ismétli a kérdést
néhol kicifrázza
s hogy nincs válasza
honnan is lenne
honnan is várja
maga válaszol
kérdéseiből
felépít valamit
ami válasznak is
elmegy
Meglepődtem, sose láttam ilyen megvilágításban a kis szűz Mária szobrot a Szent Gellért étteremben, ebédelés közben lepett meg, igen,látom, ott van a feje fölött a villany, az világítja meg, annak fénye hullik alá, de olyan különös megvilágítást adva....,,,még sohase láttam ilyennek, ennyire élőnek, talán mert más asztalnál ültem,, más szögben néztem rá?
azt mondják, mindig ég a lámpa fölötte... (nekem ugyan mondhatják...)
csinálok róla pár közelibb képet, csak mi vagyok az étteremben, azaz mi, ketten :)
---így még az is látszik, hogy meg van sérülve a szép arca egy kicsit
időpontot szeretnék kérni egy szakrendelésre. hosszan csöng ki a telefon, végül felveszik. bemutatkozom, mondom, mit szeretnék, kérik a tajszámom, hő sajnos nem hoztam ide a telefonhoz fejből nem tudom, mondhatom a születési adataim, igen, de máskor hozzam ide a tajt hangzik a feddés....voltam-e már itt, kinél stb, megkapom az időpontot, katonásan,de miért is így...
ugyanez a postán, katonás gyorsaságra kényszerítéssel
a supermarket pénztáránál
még gyűjthetném
vagy csak én vagyok túlérzékeny? és lassú:
miért hiszik azt akiknek a szolgálatunk a feladatuk, hogy felettünk állnak! egy szinten vagyunk minimum! nem? emberi szinten....az emberség szintjén... kellene
azon gondolkodom, hogy ahogy öregszünk egyre inkább jönnek ki rajtunk a genetikai örökségeink, őseinktől, úgyhogy egyre többükre kezdünk hasonlítani, ahogy differenciálódunk,,, érdekes dolog ez. Még kidolgozatlan ez a feltételezésem, de egyre inkább így látom, kezdetben csak apámra hasonlitottam, most anyámra is, nagynénémre, nagyanyámra, mikor kire jobban,...
nem tudom mi lehet az oka, tán az hogy a tervrajzunk ( a genom) a manifesztálódással (megvalósulással) élesebben kirajzolódik?
hiányosak az ismereteim, de ez afféle ráérzés, mit a tapasztalat igazol
a ridegség üvegfalát nem lehet áttörni
ha próbálkozol csak saját tested sérted
maradj magadban egyhelyben ne közelits
hátha megenyhülnek mégis...vagy mégsem
Meghalt Andy Vajna. Újabb kortársféle, 75 éves volt, még fiatalabb is nálam egy évvel, hiába, én már körém, magamhoz mérem, viszonyítom a haláleseteket is... ráadásul "hosszas betegség után" mint írják
Én igazén, őszintén sajnálom, magánéleti viselt dolgai és főleg kifigurázásai ellenére
És az vitathatatlan tény, hogy (2011 óta ingyen! filmkormánybiztos) az ő ideje alatt lendült fel sose látott magasságokba a magyar filmipar
"Az ő kormánybiztosi időszakához olyan nagy magyar filmsikerek születtek, mint a Saul fia, A nagy füzet, a Kincsem, a Testről és lélekről, az 1945 és a BÚÉK. Szerepe a magyar filmipar fellendítésében elvitathatatlan, a Magyarországon forgató filmek volumene regnálása alatt csaknem ötszörösére nőtt. A “Vajna-korszak” alatt a nemzeti filmalap által támogatott magyar filmek több száz nemzetközi díjat nyertek el, köztük az Oscart, a Golden Globe-ot és az Arany Medvét – írták."
"Andy Vajna az elmúlt héten azt mondta közvetlen munkatársainak: “It is my passion to give back”, azaz az volt a szenvedélye, hogy visszaadjon valamit annak az országnak, ahol született." Ki pótolhatja majd?
felkeltették érdeklődésemet az "elfeledett diszpolgárunk" ról mégis csak elolvasottak...
végül is majdnem totális felejtésnek lett áldozata, ha csak nem találják meg egy budai ház pincéjében 5 utazóládáját, azaz hagyatékát...
most filmet készítettek életéből, meg könyvet,,, tulajdonképpen ennek bemutatójára mentem el a városháza disztermébe (állítólag, minthogy 320 éves Makó, akarnak csinálni egy ilyen sorozatot,és ez volt a nyitás)
nagy a gyanúm, hogy többen eltévedtek és a múzeumban keresték az eseményt, mert gyanúsan kevesen voltunk. s a meghivók egy részében az szerepelt helyszinként
túlsúlyban a résztvevők, no meg a tévések, fotósok voltak jelen
(akik mint látom, ügyködtek is (még rajtam: őgömbölydedségemen is) (filmet majd hétfőn, kedden felteszem...)
egyébként maga a terem tényleg gyönyörű,. a berendezés (a szürke székek is igen,. és főleg körbe a patinás történelmi olajfestmények,, na meg egy (nem működő ) fehér kandalló méltó környezet volt az egykori miniszter, meg főrendiházi tag Hegedűs Sándorhoz, a százkezű politikushoz, mert nem tudnám most felsorolni mimindent is csinált magas színvonalon
a műsora kissé esztrádra sikerült
kedvenc hegedűsöm hegedűlt---most is gyönyörűen (a Titkos kert c film kisérőzenéjét, tanárjával)
vetítettek egy filmet Hegedűsről, amiből érdekes vonatkozások derültek ki, pl,hogy Jókai veje volt... (fogadott lánya Jolán lett a felesége
és hát főleg az utazóládák csodálatos története, ami a hagyatékot tartalmazta, s évtizedes vagy tán 100 évnyi hallgatás után bukkantak rá
aztán volt egy előadás a politikai ill közgazdasági életútjáról (elég unalmasan és vontatottan)
meg egy érdekes hozzászólás! (amiből pl megtudtuk hogy az Erzsébet hidat ő építtette, s milyen csodának is számított az a maga idejében, meg hogy a Gellért-hegynél a 1902 beírás nem a Gellért-hegy születési éve, hanem a támfalé....:)
aztán hogy hogy nem, előkerült egy mandolin és és egy mandolinos, és eljátszotta a Sole miot....)a kapcsolódási pontoktól most tekintsünk el)(de Mátyás király is benne volt meg valami corvina, szerintem még a délelőtti múzeumi Mátyás kiállítás megnyitójáról maradt ránk, merthogy ugyanaz az ember (különben) művészettörténész) volt a szerkesztő.műsorvezető:)
Sissy az asztal fölött rendületlenül állt és csak nézett....
u.i. egy fontos adalék, ami az előadások közben elkerülhette a figyelmemet, de most olvasom a Makó Híradóban: meg egyebütt:
"Millisits Máté művészettörténész kiemelte Hegedüs Sándor makói kötődését is, hiszen a politikus Makó város díszpolgára, akinek minisztersége alatt kapott Makó vasútvonalat. Az elismerést 1901-ben vehette át, amikor is a városban ipari vásárt rendeztek."
(nem tudom, elhangzott-e, de mindenesetre az egyik jelenlevő (volt tanárom, kollégám, ki amúgy díszpolgár is, ) elég indignáltan sőt bosszúsan, feldúltan és frusztráltan, érdeklődött effelől a makói vonatkozás felől , neki is volt hiányérzete ezirányban...s bizonyára némi joggal - bár némi vidékies kisebbrendűségi érzéstől vezérelve, indokolatlanul, hiszen az pl. nem is rejtve elhangzott , hogy diszpolgárunk nem is Pesten, hanem Magyarzsákodon született) ***
hát sáros egy város volt ez a Makó. rossz földutakkal, s állandó épületrombolással---Puszta Jancsi legújabb diaképsorozata alapján
nem is értem, vagy lehet, hogy csak ezekre összpontositott
most egyáltalán nem vágyódtam vissza ide, egyedül a zsinagógai tóra és üvegablakairól néhány kép remegtette meg a szívemet, a tóráról nem sikerült fotót csinálni olyan gyorsan továbbment, de az üvegablakokról igen, sajna a nagyapámé a jerusalemi táj, nincs köztük Csakhogy ennek (szinte) mindnek nyoma veszett. ez is a rombolás totális áldozata
de most közelebbről nézve, lehet, hogy ez az az ablak ?,
nem mégse, csak hasonlít:(ez egy Makó anno albumból levett kép, csak fekete-fehér sajnos)
vagy mégis?
nem hagy nyugodni a kérdés, megkeresem P.J.-t telefonon.....
de ez (a jobboldali) biztos, hogy unokatestvérem felmenőjéé.Neumann Zsignmondé, a menorával:
egy festőművész járt le hozzánk Szegedről, foglalkozásokat tartani
aki meséivel sejttette, hogy valamikor jobb napokat látott,külföldöket is járt, nem akárki volt
de sohase panaszkodott jelenlegi állapotára
szinte mindig mosolygott az arca, beszéd közben is
az akkori szegényházból (akkor azt hiszem így hívták) kért ki egy bácsit, sokszor őt rajzoltuk, kemény vonásait, modellként, aki rendületlenül, mozdulatlanul ült köztünk , és semmi hajlandóságot nem mutatott arra , hogy netán szóba elegyedjen velünk...persze mi se nagyon
volt idő, amikor a városszéli gépgyárba jártunk ki, ott vázlatokat, rajzokat készítettünk a különböző munkafolyamatokról
én egy olyan rajzomra emlékszem, amin nagyon árnyaltan egy hatalmas gépmonstrum áll a középpontban...
aztán mintha elvágták volna, nem emlékszem, mikor mentem utoljára razszakkörre
csak arra, hogy mintegy epilógként, évek múltán Szegeden a villamoson összetalálkoztam a festőművész bácsival, s mondtam neki, bölcsész lettem, összecsapta a kezét, miért is hagytam abba a rajzolást, már hol lennék azóta?
tényleg. Hol lennék?!!!
nem olyan rég jártam a Somogyi könyvtárban egy múltat idéző kiállításon, hát mire nem bukkantam, az én festőművészbácsim két igazán érdekes s patinás festményére....
1 17 14,56
ezeket találtam hrtelenjében róla:
Erdélyi Mihály (1894-1972) 1912-től a Monarchia haditengerészeténél szolgált. 1920-tól a Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt, illetve Révész Imre mellett a kecskeméti művésztelepen dolgozott. 1916-tól kezdődően majd két évtizeden keresztül Európa különböző országaiban (Franciaország, Németország, Olaszország, Svájc) élt. 1923-tól Firenzében festészetet tanult, majd Palermóban a szobrászat mesterségével ismerkedett. 1934-ben Szegeden telepedett le, de 1938-ig tulajdonképpen Baselban élt. 1936-ban kiállított a Velencei Biennálén. Szemből ábrázolt portréján Erdélyi elegánsan, sötét öltönyben, nyakkendővel látható.
Művészeti tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán kezdte, majd a kecskeméti művésztelepen, Firenzében és Palermóban képezte magát. Mestere: Révész Imre. 1967-ben a szegedi Nyári Tárlat díjazottja, 1969-ben Szeged város festészeti díját kapta. Tengerészként bejárta a világot, majd festőként Európa több országában dolgozott. 1934-ben telepedett le végleg szülővárosában. Bekapcsolódott a hazai kiállítási életbe. 1936-ban részt vett a Velencei Biennálén. 1967-ben a Magyar Nemzeti Galériában, 1971-ben a Műcsarnokban szerepelt kollektív tárlaton. 1968-ban a szegedi múzeumban rendezett gyűjteményes kiállítást műveiből. Halála után 1994-ben volt ugyanitt emlékkiállítása. Több műve található a szegedi Móra Múzeum gyűjteményében.
