régi rajzszakköröm

szerettem rajzszakköre járni

egy festőművész járt le hozzánk Szegedről,  foglalkozásokat tartani

aki meséivel sejttette, hogy valamikor jobb napokat látott,külföldöket is járt, nem akárki volt

de sohase panaszkodott jelenlegi állapotára

szinte mindig mosolygott az arca, beszéd közben is

az akkori szegényházból (akkor azt hiszem így hívták) kért ki egy bácsit, sokszor őt rajzoltuk, kemény vonásait, modellként, aki rendületlenül, mozdulatlanul ült  köztünk , és semmi hajlandóságot nem mutatott arra , hogy netán szóba elegyedjen velünk...persze mi se nagyon

volt idő, amikor a városszéli gépgyárba jártunk ki, ott vázlatokat, rajzokat készítettünk a különböző munkafolyamatokról

én egy olyan rajzomra emlékszem, amin nagyon árnyaltan egy hatalmas gépmonstrum áll a középpontban...

aztán mintha elvágták volna, nem emlékszem, mikor mentem utoljára razszakkörre

csak arra, hogy mintegy epilógként,  évek múltán Szegeden a villamoson összetalálkoztam a festőművész bácsival, s mondtam neki, bölcsész lettem, összecsapta a kezét, miért is hagytam abba a rajzolást, már hol lennék azóta?

tényleg. Hol lennék?!!!

nem olyan rég jártam a Somogyi könyvtárban egy múltat idéző kiállításon, hát mire nem bukkantam,  az én festőművészbácsim két igazán érdekes s patinás  festményére....

1 17 14,56

ezeket találtam hrtelenjében róla:

 Erdélyi Mihály (1894-1972) 1912-től a Monarchia haditengerészeténél szolgált. 1920-tól a Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt, illetve Révész Imre mellett a kecskeméti művésztelepen dolgozott. 1916-tól kezdődően majd két évtizeden keresztül Európa különböző országaiban (Franciaország, Németország, Olaszország, Svájc) élt. 1923-tól Firenzében festészetet tanult, majd Palermóban a szobrászat mesterségével ismerkedett. 1934-ben Szegeden telepedett le, de 1938-ig tulajdonképpen Baselban élt. 1936-ban kiállított a Velencei Biennálén. Szemből ábrázolt portréján Erdélyi elegánsan, sötét öltönyben, nyakkendővel látható. 

 Művészeti tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán kezdte, majd a kecskeméti művésztelepen, Firenzében és Palermóban képezte magát. Mestere: Révész Imre. 1967-ben a szegedi Nyári Tárlat díjazottja, 1969-ben Szeged város festészeti díját kapta. Tengerészként bejárta a világot, majd festőként Európa több országában dolgozott. 1934-ben telepedett le végleg szülővárosában. Bekapcsolódott a hazai kiállítási életbe. 1936-ban részt vett a Velencei Biennálén. 1967-ben a Magyar Nemzeti Galériában, 1971-ben a Műcsarnokban szerepelt kollektív tárlaton. 1968-ban a szegedi múzeumban rendezett gyűjteményes kiállítást műveiből. Halála után 1994-ben volt ugyanitt emlékkiállítása. Több műve található a szegedi Móra Múzeum gyűjteményében.