kettes szám harmadik személy

Már azt hitte, hogy vége, hogy lehúzhatja a rolót. Nekrológokat irt magáról (is, mert kortársai sorra hullottak már körülötte), meg végösszegzéseket, mea culpákat jóvátehetetlen, helyrehozhatatlan vétkekről. Már csak a halált várta. No nem holnapra. De incselkedett vele. Froclizta.

És akkor egyszer csak megvilágosodott, A 76. születésnapja felé. Rájött, hogy szabad! És azt csinál, amit akar. És akart. Mindent felrúgott. Elfelejtve évei számát. „Új életet kezdett”.- mondhatni. Tart ameddig tart – jelszóval. Ha már nem tart, az nem rá tartozik, jutott eszébe valami régi ókori bölcs mondása…

Arra gondolt, hogy majdnem leélte az életét, és semmi maradandót nem hozott létre benne. Elhülyéskedte.

Volt lánya, unokája. Ezzel vigasztalta magát. De azt is érezte, hogy annyira mások ők. (mégha az unokája annyira hasonlít is rá) de külön világok, külön élettel. Valami tőlük függetlent is létre akart hozni

De mit is?

Végiggondolta az életét. És elkezdte írni, úgy, ahogy azt most, majdnem 76 évesen látja, s nem úgy ahogy akkor, mikor történtek a dolgok.

És nem bánt meg semmit. Azt vette észre, hogy minden azért és úgy történt, hogy ide torkolljon , ebbe a mostba

Színész akart lenni, de most hálát adott, hogy nem lett az.

De úgy látta az életét mint ezer szerep összességét….