festenék

Ha festenék

csak azért , hogy lehagyhassam mindazt, ami rákerül feleslegesen egy-egy fotómra. Különben meg vagyok elégedve a fényképekkel mint műalkotással, csak túl sok van rajtuk, bármennyire is igyekszem a zoommal kiszűrni a felesleges zavarót, és kinagyítva előtérbe közel vinni ami fontos.

Kár, hogy a kezem már nem olyan biztos, a hegedűn is észrevettem, hogy tremolózik ott is, ahol nem kéne, nem kell annyi vibrato, mint amennyire egy öreg kéz vibrál – azaz ne szépítgessünk: reszket

én sokszor a valóság szépségeit is keretbe látom, bekeretezem magamba, hogy ne vegyem észre a zavaró dolgokat körülötte, mert azokból mindig több van a kelleténél, a szépség meg sokszor megbúvik a kaotikus sokaságban és úgy kell kibányászni, elővarázsolni, megmutatni

szeretem ezt is a fotózásban, ezért fontos nekem, hogy most, hogy már tényleg kinyiffantak a gépeim, olyat vehessek, amin megfelelő a zoom, minél nagyobb annál jobb. Capa még azt mondta, hogy közelebb kell menni a jó képért, nekem elég ha a zoommal közelhozom (tényleg az ő idejében még nem volt…?)

az én első fényképezőgépem még általánosban egy boksz gép volt altissa, bőrtokban , annyira szerettem, 12 fotót lehetett egy filmtekercsre csinálni, és napokat várni az előhivásra…. Izgalmas volt, és de élmény!

Most rögtön meg tudom nézni a képet, ha nem jó, újat csinálni, letörölni

közben devalválódik ,… mint minden. Az egész életünk.

Nem a minőség számit, hanem a mennyiség. Mindenben

Lehet, hogy mégis csak elkezdek festeni.

(2017. 10. 30,)