halhatatlanság és kvantumfizika és semmi...

már megint ebbe a kvantumfizikai tételbe botlottam

hogy csak akkor létezhet valami igazán, akkor van, ha figyelem tárgya azaz ha figyelnek rá

igy aztán van valmi abban, hogy azok maradhatnak szó szerint is halhatatlanok, akikre figyelnek, azaz megemlékeznek akár haláluk után is

ez a figyekem tartja őket  meg - szó szerint is, a kvantumfizika szerint

igaza volt Erzsi néninek, amikor azt mondta, hogy ő addig van, amig én emlékezek rá

(nade velem ő is meghal?!)


.......


örülök hogy nem lettem színész, nem hiszem hogy bírtam volna szuflával végig, és idő előtt lelépni a színpadról nem lehet öröm

(idő előtt lelépni a katedráról se volt az, ez igaz -pedig akkor még bírtam is volna "szuflával")

azt sajnálom viszont, hogy nem lettem igazán alkotó ember

hogy nem hoztam létre valamit (a színészet ebből a szempontból se rúghat labdába, mert illékony, amit ő létrehoz (kivéve a filmet,...mondjuk )

azt nagyon sajnálom hogy nem marad utánam semmi ami körbejárható, ami maradandó

se kép , se zene, se szobor, se ----

hát az a sok írás se, mert azok is szanaszét vannak----