a magyar kultura napja és Koszta József

egész nap itthon, visszaaludtam, későn keltem, itthon főztem, esik a hó végeláthatatlanul, s esik a kedvem...
de estére mintha elállt volna, de mégsem, de azért felöltöztem , és elmentem a Múzeumba a magyar kultúra alkalmából rendezett Koszta József  kiállításra, a megnyitójára

a hóban,  a biciklimmel... csak a legvégén álló helyzetembe csúsztam meg amikor megálltam:)

újabban nagyon gazdag programok vannak a múzeumban, kiállításokat is nem csak úgy tessék-lássék nyitják meg, megadják mindennek busásan a módját

most is ahogy beléptem egész közelről fogadott két Koszta festmény, ötletesen kiegésztve tárgyi járulékokkal is, de az egészben az volt jó, hogy mintha elénk jöttek volna (kvázi köszönteni)

sötét mindenütt a kolorit, nem nem a már korábban látott  reprók színezési  hibája, vagy oxidálódott vagy eleve ilyenre készült (gyanítom), de kezdem megszokni...ráhangolódni

bár csak a fél termet látom be, hogy megmaradjon az ülőhelyem

föltűnik (és egyben el is válik a többitől) mögöttem egy kép a Luxembourg kertben, lám ez a paraszti témákat feldolgozó festő járt Párisban is? erre ki is térnek később...

 s a másik !kipécézett " nagyméretű kép"emre is a Mezőgazdasági munkás(lány)okra  (mert az meg díjat nyeert,. s épp annak a pénzéből tudott 8 hónapig Párisban tanulni a festő...

végre kezdünk, Bartók esti dalával, gyönyörűen hangzik, ott a Koszta festmény előtt stilszerűen is

majd   Verebes György festőművész beszél kissé személyesen a festőről, gyerekkorban az ágyával szemben függött egy képe a falon, úgy hogy vele nőtt fel....s azt is mondja, hogy a képei mellbevágnak...És magyarok, nem lehet lefordítani más nyelvre, akár Adytól a Hortobágy poétáját...és örül hogy ekkora kollekciót láthat itt így együtt, ami ritkaság

köszönhető Szabó Antal   magángyűjtőnek is, aki valósággal kábítószerként gyűjti a Koszta festményeket, nem készült előadni, de tárlatvezetésre szívesen vállalkozik, de külső kényszerre elmond azért egy-két érdekes dolgot, épp a Luxembourg kert ről meg a Mezőgazdasági munkásokról (arról a két képről ami rögtön feltűnt nekem)

A Louxemburg kép létezéséről csak sejtések voltak, míg nem rátalát....egy váratlan helyen...

A nagy kép meg díjat nyert... s általa tanulhatott Parisban

de nem vált francia festővé, csak áteresztette magán a hatásokat (impresszionizmus, inkább post- impresszionista lett, s expresszionista (ha már mindenáron irányzatokba akarjuk sorolni - bár nem kéne), sajátosan magyar, témaválasztásában is (mint mondta egy interjúban, megpróbálta utánozni a francia festőket, de mindig Koszta kép lett belőle)

a közben befutott Lázár képviselő is valahol itt folytatta, ezt hangsúlyozta beszédében

a kik vagyunk mi kérdést körbejárva, a zenénél és a képzőművészetnél kötve ki, s szerinte ép Koszta a példa rá hogy megmutatta mi is vagyunk valakik,, 20 év után robbant be, tudott igazán sikeres lenni, mert témái újak voltak, mások mint amit elvártak volna... (ekkoriban a lakkosságnak mindössze 10 %-a élvezett választójogot ,Koszta témaválasztása is már politikai  üzenet volt: az alföldi természeti háttér, a paraszti életforma......de ő tudatosan ábrázolta azt , amit....s ezzel körvonalazta is kulturális identitását... ami jellegzetesen magyar