régi ízek

azt vettem észre, hogy a régi, gyerekkori ételekhez, ízekhez ragaszkodunk, én legalább is( de nem lehet véletlen az "anyám főztjének " általános és nosztalgikus emlegetése sem)

ez most a szardínia kapcsán jutott eszembe, mert különben hihetetlen, hogy én egy ilyen csontos--szálkás képződményt lenyelnék! vagy a körözött... mint tejtermék,semmi tejes dolgot nem eszek újabban, csak ezt, igaz, hogy nem annyira jó, mint amit anyukám kevert ki otthon....

a múltkor majd kiugrottam a bőrömből mert az egyik étteremben "becsinált" leves volt! pont amilyet anyukám is csinált, és így is hívta:), és milyen jó volt a köménymag levese is !

vagy a császármorzsa (eredeti nevén smarni)...pedig nem szeretem a tésztaféleségeket...

olyan töltött káposztát senki se tud csinálni, mint anyu... (emlékszem, ágyból magyarázta már betegen egy karácsonykor, hogy készítsem sorba, mint tegyek bele...)

aztán a rakott krumplija, egyszerűen , csak tejföl és tojás a krumplival...

rántott alma!, birsalma sajt...

oroszlánkrém... egres (v. ahogy mondtuk püszke) cukros tojással gazdagítva

na és a madártej! (de azt is ritkán találják el , kellő sűrűségűre, és édesre a fehérjét is)

egyedül a tojássárgáját cukkorral nem próbáltam ki újabb időmben, nosztalgiából se, pedig az volt a desszert, ha már este, valami finomat akartam enni...

(de akkor még biztosan megbiztatóbbak voltak a tojások is, most nyers tojást nem ennék, semmi pénzért . vagy a madártej is tulajdonképpen az?! de jó is volt minden "akkor", a maga egyszerűségében és természetességében!)