De mi lesz ott mi lehet
az utolsó előtti percekben
azt mondd meg nekem
Hogy tudom megtartani magam
addig az utolsó percig
épségben egészben
S mikor eljön az utolsó
tudom-e hogy ez az
Vagy öntudatlanul
nem akarom tudni
az utolsó előtti percekben
azt mondd meg nekem
Hogy tudom megtartani magam
addig az utolsó percig
épségben egészben
S mikor eljön az utolsó
tudom-e hogy ez az
Vagy öntudatlanul
nem akarom tudni
Micsoda àlszentség
ezekről a dolgokról
mintha nem lennének
hallgatni
ezekről a dolgokról
mintha nem lennének
hallgatni
E.Sz. Ez a gondolat engem is foglalkoztat .
VálaszTörléscsak -érthetően - nem szeretünk rágondolni
TörlésE.Sz. Főképpen a környezetünk . . nem!
TörlésIgaz!
TörlésE.SZ. Pedig megnyugtató lenne egy-két dologról beszélgetni .. . (?)
TörlésPersze. De mi is ilyenek voltunk.
TörlésE.H.G. Én értem az én Messiásom jön. Nem azért, mintha én olyan jó lennék. Ő jó!
VálaszTörlésJo neked... de mi vsn ha ugyanakkor masnal is kell lennie?! ;)
TörlésSz.M. Ezért Ő a Messiás! Mindenható.
TörlésSz.M. Tudom,tudom, nem engem kérdezel.
Törlés"mi" a kérdésre is kérdéssel válaszolunk :)
TörlésP.G. nem hiszem, hogy álszentség az oka errol beszelni.
VálaszTörlésAzok akik hisznek valamiben, legyen az isten, mennyország, találkozás elhunyt szeretteikkel, a lelek újjászületéseben, vagy bármi ehhez hasonlóban, azok erre készülnek. Azokban nincs halálfélelem, aggódás.
Vannak akik sztoikus nyugalommal elfogadják, hogy a halál természetes következménye az életnek. Nincs bennük halálfélelem, miutan nem aggódnak hiába. Nem kell es nem lehet találgatni.
Aki allandoan a halálra gondol, az megrontja az eletet es az oreg korát. Ez az álszentség?
erről NEM beszélni álszentség , ugy gondoltad (úgy gondoltam ...elhallgatni dogokat, nem szembenézni dolfofkkal , elmismásolni stb....és nem ilyen élesen elválaszthatók ezek a kategóriák, mint ahogy te itt felállitottad!--És végletekben is gondolkodsz, miért is gondolna "folyton" a halálra akiben ilyen kérdések (is) felvetődnek?!
TörlésP.G. Kategóriák soha nem elesek.
TörlésMire vonatkozik az elhallgatás, nem szembenezes, elmismasolas? Sajat magaddal szemben?
Olyan, amit tettel, gondoltál? Rossz választások?
Hazugsag? Ha ilyesmire gondolsz, akkor szerintem minden egészséges gondolkodású ember leszámolt az ilyesmivel mire 70 eves lett. Minden ilyesmit mar 100 szór vegig gondolt az ember, es sajat magat korbacsolni értelmetlen. Ha bármi ezek kozul karakter hiba, akkor azt is 70 ev alatt ismeri, felmenti magat, es elfogadja magat olyannak amilyen, es el vagy ebben az esetben meghal a hibáival egyetemben. Alszentsegrol nincs ebben az esetben sem szo. Elmismasolni valamit magad elől? Mit jelent? Letagadni, hogy tettel valamit?
Megmásítani sajat történelmünket? Ez mind kizárt miutan ezt mar regen elrendezte.
Gondolom nem gondolsz olyan emberre, aki nem ismeri sajat magat, vagy erosen félre ismeri? Vagy hazudik sajat maganak? Ezt nem tudom hova tegyem es hogyan lehetseges.
Ha ez az egesz tema igazan a halál félelmet jelenti, akkor az egy egeszen mas kerdes
Lemaradt a végéről, most (újra)irom, hogy "végletesen gondolkodsz, mert aki gondol a halálra , az se gondol "folyton" rá!..S te most egész más dolgokról beszélsz, amiről szó se m volt,ha úgy tetszik mellé-! egyszerűen a halállal való szembenézésről van itt szó, ami mindenki előtt ott állt, akár letagadja akár nem! HalálFÉLELEMről meg szó se volt. Teljesen félreértettél... úgy tűnik. (szerintem ez a szöveg, arról szól, amiről:)
TörlésP.G. Julika, a halállal való szembenezesrol irtam pontosan. Nem értelek félre egyaltalan. Mégegyszer meg próbálkozom
TörlésAz en véleményem, miutan en a sztoikus csoportba tartozom: az egesz életemben, minden mozzanatrol, amirol tudok, es ahogyan tudok, leszámoltam lassan. Ha most szembenezek minden pillanattal, akkor minden a maga helyen van kategorizálva. Sot hozza adva mit tehettem volna jobban, mit rontottam el es miert?
a karakter hibáimat beleszámítva, ami miatt esetleg rosszul használtam fel lehetőségeket stb, stb, stb. Ezeket az éveim során kertészkedés, takarítás, főzés vagy bármi mas foglalkozás kozben ami az agyamat nem kötötte le —-
a helyére tettem.
Vagyis szembeneztem kritikusan mindennel. Erre vonatkozoan “ragtam magam”, nemhiába ez a kifejezés a legjobb erre. Amin meg tudtam változtatni reg megtettem. Amin mar nem tudok, azt leporoztam es a helyére tettem.
Ugy gondolom, majd mindenki ezt teszi. Aki nem????
Pedig az életem nem egy sablon elet volt, vagy meg ma sem az. Mondjuk 100 % ban különbözött a tiedtol.
Nincs álszentség, letámadás, vagy szépítgetes.
Ami a hibaimat illeti, azokkal azota küszködőm amióta az eszemet tudom. Papírlapok, tervek, nekifutások. Ma is ugy tanulok uj dolgokat ahogy 15 évesen.
Nem hiába mondom olyan sokszor neked. Olvasd Marcus Aureliust, olvasd a sztoikusokat.
én nem akarok semmivel se "leszámolni"! én az akarok maradni, aki vagyok (amiket összegyűjtöttem megamban, amivé összegyűjtöttem magam), ha ez a sztoicizmus lényege,a "leszámolás", akkor nincs szerencsénk, de előveszem már azt a Marcus Aureliust, mert főleg csak Kosztolányi verséből ismerem, bár ő (is) odavolt érte!:) (azt hiszem az én alkatom nem "sztoikus" :)
Törlés