minden másodpercnek

örülj minden
másodpercnek
élvezd, mert tiéd

mit gondolsz milyen
szervezettség
kell ott bent

hogy összetartson
hogy még mindig
dobogjon az a szív

hát ne sírj!

élvezd
míg élsz
szívdobbanásaid

minden másodpercét!

publikálni?!

noszogatnak (most s legutóbb az érettségi találkozón is a régi oszttársak), hogy miért nem török már ki a fb-ból nagyobb nyilvánosság felé, miért nem publikálok, miért nem irok könyvet stb... úgy érzem -eddig olvasott írásaim alapján el is várnák tőlem, s szinte mintha nekik is tartoznék vele...

és egyre több az irnivalóm, már-már grafománként, nem is fér a blogomba feltorlódnak egy napra több bejegyzés is, már állnak sorba igy is...

és jönnek a gondolatok, megállíthatatlanul...

de az a kérdés, hogy hova ömlenek?

valami normálisabb, tartósabb helyet kellene találni nekik

lányomnak is megemlítettem, de  csak mellékesen ,  az érettségi találkozóról való beszámoló kapcsán jutott eszembe, különben vele kerülöm - s joggal - az ilyen jellegű - "szakmai" beszélgetéseket

lakonikus, elzárkózik, azt hiszem nem is tartja sokra az írásaimat , ha egyáltalán olykor elolvassa? (ha valamivel feltűnök, mert nyerek netán, akkor is olyan vállveregetős stilusban gratulál legfeljebb)

szerkesztési problémáimat elbagatellizálja, illetve általánosságokat mond:

ha valami koherenset akarok csinálni, csak azzal foglalkozni hetekig netán, s akár napokat húzással tölteni (olykor az az érzésem, legszívesebben mindent kihúzatna velem..s ezzel meg is szüntethetné a problémámat)

én a legfontosabbaknak apámról tartanék írni...már van kb 700 oldal szövegem ami ehhez kapcsolódik, fotók nélkül, mert az is kellene ilyen emlékmű féléhez, nade ki olvas ilyet.csattan fel az én praktikussá vált  lányom (rögtön az eladhatóság felől, pedig nekem lelki szükség lenne...ki olvasna el egy ismeretlen nevű valakitől egy ilyen jellegű emlékkönyvet. - így ő (s ott lapul kérdése mélyén a senki).. hogy nézzek körül esetleg más hasonló könyveknél, hogy kivülről lássam a helyzetem...

miért nem magamról írok, miért nem magamat állítom középpontba, miért az apámról, jön a következő kérdés, dehiszen az apámról is úgy írnék, hogy magamról, én keresem az apámat (egész életemben) a keresés az enyém

másnap arra jutottam, hogy (akkor) a verseimet kéne tán összeszedni, válogatni, ciklusokba rendezni- mondom is neki

a válasz: a versek népszerűtlenek,eladhatatlanok pláne

többé nem fordulok hozzá semmiféle szakmai tanácsért se - vonom le  sokadszorra a következtetést - azt hiszem ettől ő is megnyugszik. hiszen azzal rázott le az imént, hogy tegnap már mindent elmondott, amit tud e tárgykörben.

de azért lehet hogy pár folyóiratot megkörnyékezek? még nem tudom...

ha lányommal beszélek mindig elbizonytalanit, s dilettánsnak érzem magam olyankor, pedig talán mégse lennék az (csak amatőr?)

****

nade nem is iró az, aki semmi fikcióra nem képes és nem is ambicionálja, mert csak az igazat irja....

s erre sincs "kereslet"?

de nekem épp elég nagy feladvány az adott valóság...

***
MÁR MEGVOLT EZ A BEJEGYZÉSEM, (AMATÖRIZMUSRÓL IS) AMIKOR OLVASTAM FLORA FB FELTÉTELÉT , AMI NAGYON ELEVENEMBE TALÁLT, ÉS ÖRÜLÖK, HOGY ENNYIRE HUMOROSAN!


Az amatőr akkor ír, ha kedve van hozzá, a profi akkor is, ha nincs." (Oscar Wilde)
"
aláirtam és igy is érzem:

nekem mindig van kedvem írni, ergo én nagyon amatőr vagyok:)

lépéshiány

azt hiszem én a

benemváltott remények

s elfuserált lehetőségek

bajnoka vagyok

mintha mindig csak

egy lépés hiányozna

a cél előtt

és azt a lépést

sose teszem meg

leállok idő előtt

mint ama

híres hosszútávfutó

a filmben és regényben

pedig nincs is már

gyűlölt igazgató

a láthatáron

s magamnak győznék

ha győznék

csakhogy engem

a győzelem se

érdekel

bár a futás még

igen

újra kezdem

célokat gondosan

elkerülve

nem versenyt futok

csak futok
a futás kedvéért

mindhalálig

belül fiatal

Mert hogy az ember belül örök(ké)fiatal marad

És sehogyan se érti, miért nem tudja eltalálni a nadrágszárát felhúzás közben, egyensúlyvesztés nélkül

Hogy miért botlik meg örökké, egy neki mindennek, mikor ő táncolni akar a rádióban felhangzó keringőre

És egyébként is

Miért nem engedelmeskedik neki a teste? MIért akadályozza folyton?

Eddig észre se nagyon vette, hogy VAN.

ápr 23

érdekes...

Érdekes, hogy màsban mennyire irritál az önlemondàs és a pesszimizmus.

Dühös is lettem az illetőre emiatt. 

Mire ő visszavàgàsnak szànva: én is ilyeneket irok a blogomban.

Nem hinném.

Nekem minden iràsomban, szerintem, ott az életigenlés.

Mindenek ellenére!


ápr. 23


...

a pesszimizmusomért kárhoztatóknak

igen.

végül is
aljasság
másokat is
arra emlékeztetni
hogy az élet véges

elég ha én tudom.

ők csak higgyék
hogy örökké élnek.

sacher

SACHER tortát kér a pultnál s így is ejti-s-sel saher...

halkan oda súgom (mert bántja a fülem)? szaher, meghökken

így ejtik, mondom sz-szel, nem s-sel.- mondom mosolyogva

mire ő is visszamosolyog

így kell ezt, csak bécsi könnyedséggel és mosolyogva , egy bécsi tortához ez illik

(a kecske is meg a káposzta is megmaradjon)

különben itthon utána néztem, az sz nem elfogadott sehol sem, de vitatott, hogy z-vel vagy sz-szel ejtjük, én maradok konszolidáltan sz-nél

egyébként volt szerencsém járni a bécsi operával szemben a Sachernál,(de nem is emlékszem a tortára, talán nagyon súlyos és geil volt?--- egy magazinra emlékszem, amit rettenetesen untam, s nagybátyám elémrakott, míg ő tárgyalt valakivel)

amikor a történelem belénk szól avagy mi bele...

összesűrűsödtek a programok

a honismereti kör épp ma tartotta költészetnapi megemlékezését (fittyet hányva az ápr 11-i, már elmúlt dátumra, József Attila  szülinapjára...nem baj, gondoltam nem maradhatok ki róla, ha már csatlakoztam hozzájuk, pont egy ilyen testhez álló programról, amúgy inkább Radnótiról volt szó, előre féltem hogy irritálni fog sok minden az előadó (szintén magyar szakos tanár) szájából, viszonylag elégedett voltam, a vers"elemzésekkel" kevésbé, egy dolog irritált , egy személyes ,amit viszont kétszer is megemlitett, mármint azt, hogy szerinte a jelenlevők közül csak ő tudja számon tartani, hogy mi volt az ő életében, mikor Radnóti a halál felé ment a munkaszolgálatban, így felidézte kétszer is 1944 júliusát, amikor ő éppen a Palatinus strandon volt az anyukájával, később felelősségrevonóan megkérdezte  mit csináltatok akkor...(naiv elképzelések... mindegy , csak eszembe jutott, hogy már én is számontarthatom mit csináltam 44 júliusában, nos én pont egy koncentrációs táborban  mondhattam hogy mami, kenyér - apám meg, tudjuk, ugyanott mint Radnóti, reménytelenül

később átmentünk egy szál virággal (vettem a virágboltban jövet egy fehét szekfűt,, mindössze 150Ftért...) megkoszorúzni József Attila a kedvenc kalapos szobrát, Pálné Zsuzsa pár szót szólt a ház, (Espersit) légköréről, és a címszavakat hallgatva: polgári radikális, liberális, elgondolkodtam, hogy pont ezek az eszmék járták át ekkoriban nagyapámat, is Budapesten , (miközben szervezte is a radikális pártot),a szabadköműves lap emlitésekor: Világ (ami maga is , meg Espersit is volt)   figyeltem fel igazán,....(bár a sajnos lejáratott szabadkőműves szó el se hangzott) Otthonosság érzés önrött el...ez az én házam, hazám... később lementem a kert végébe, egy omladozó filagóriába, meg egy fedett kerekeskutat is megcsodáltam, nem feledve, hogy ezeket József Attila is láthatta talán, az ő egykori lakrésze viszont gondosan le volt lakatolva... (oda nem lehetett volna bemenni)

tudtam, hogy elkések, de azért biciklire ülve átkarikáztam a levéltárhoz, gondoltam, ha nyitva lesz az ajtó, behajtok, régi tanítványom Marosvári Attila könyvbemutatójára.Nyitva volt, behajtottam, a beszélgetés legközepébe,    kiderült hogy minden másképp van, felkeltette az érdeklődésemet a könyv iránt, belesodródtam egy virtuális könyvásárlásba is (még nincs ára)...

 dedikálni is odavittem, Attila azzal kezdte hogy nehéz lesz, rákérdeztem a könyv?... elbizonytalanodott, én meg kissé megsértve mondtam, elég palérozott az agyam (s a történelmi érdeklődésem is feltámadt), én 13 voltam akkor, ő apja révén érintett (Nemzeti Bizottsági tag volt Zomboron) azért szép bejegyzést kaptam, "őszinte tisztelettel volt tanítványa" :)kint kinyitottam  a címjegyzéknél,  sok ismerős név, még az unokabátyáméra is ráakadtam, aki egy lábjegyzék szerint:(a gimnáziumban nagy a mozgolódás,,,) ,Ladanyi Tamás nevű szegedi egyetemista.... a hangadó... diákparlamentet és utcai felvonulást akartak szervezni

a történelemből nem lehet nem érintve lenni! nincs kijárat....ott vagyunk benne,  még ha névtelenül is.... de olykor úgy látszik nevünkkel is... (és ez sorsalakitó lehet, unokabátyámnak ezért kellett disszidálnia... s ment utána a családja, de ez már más- ügyvéd nagybátyám sorsát tekintve főleg - igen valójában elég szomorú) történet

****

u.i(ez a "ma", múlt csütörtökön volt,  az irásaim is összesűrűsödtek:) - jó fotóra vártam , de hiába (hiányzik az én fényképezőgépem, az mindig friss volt!)

örülj

élsz!

ha fáradtan
tört léptekkel is

örülj hát
mindennek
ami van

s a többi
nem rád
tartozik

steak burgonya

van ez az újfajta krumpliköret, steaknek hívják

mikor először kaptam ilyet egy budai étteremben, azt hittem, hogy véletlenül hagyta rajta a trehány szakács a héját (suttyomban hellyel.közzel le is fejtettem a villával róla) (lányom hiába mondta, hogy direkt készítik úgy)

azóta meggyőződtem róla, egyre vastagabb és hibásabb héjakat látok , s én fogom magam, a napokban kézzel estem neki, hogy leszedjem. egész halom héj gyűlt össze a tányérom egyik felében, mire megettem az amúgy finom belsejét...

mire jó ez? vagy így jobb az íze?


ápr 22.

mire is jó a zene

a zene világa egy békés világ
mikor zajonganak fölöttem
a rádióban mindig felerősitem

lám harcolni is lehet vele?

az 58..

hát kissé felkavaró volt ez az 58. találkozó

rendhagyóan , elkésve , (nekem a 10 óra még hajnal:) érkeztem a gimibe, régi osztályunkba, már épp telefonálni akartak értem...)

és kétszer távoztam, ui otthagytam az ernyőm (Freud?) , és vissza kellett mennem érte, addigra a 9re csökkent osztálytársaim szépen beszélgettek az asztalnál, már lehiggadva (elmúltak a trágár viccelődések, mik igazán nem marasztaltak korábban), előjött a kor, amiben éltünk és értünk tisztán,a maga valójában...1957-1961, nehéz idők voltak... ("túlféltek"  summáztam)

(sajnos elromlottak végképp a fényképezőgépeim,s egy pótmemóriakártyára fotóztam ugyan a betelt mobilomra, de nem tudok vele továbblépni, ezt az egyet sikerült továbbítanom bluetoot-szal, sajnos csak magamról)

nos , megszámoltam 17.en voltunk, házastársakkal 24-en

ahhoz képest , hogy 44-gyel kezdünk, nagy a hiátus

13-an már semmiképp se jöhetnek el

a hiányzók közül is zömmel betegek voltak

örüljünk hogy élünk

egyre erősebb bennem az a balsejtelem, hogy minket az átlagnél jobban megnyitogatott az élet, a kor, amibe beleszülettünk.... nade akik vagyuk, (még) álljuk a sarat, ha kissé megkopva is

nem is nagyon panaszkodtunk már

igaz, nem is nagyon beszéltünk magunkról, nem történik már semmi különos velünk,inkább  egy-egy esettel, anekdotával? szórakoztattuk egymást - mintha hullana le rólunk, minden....

már mindenki nyugdíjas szinte, sokan elvesztették házastársukat, magányosak, mert hogy már az unokák is megnőttek (figyelem!)s amikor nagyobbak,  már nem igen mutatnak érdeklődést a nagyszülők felé (se) (jó lesz vigyázni és sietni.azzal a "sétálással" Vincémhez....)

lelassultam

hív be az orvos a váróteremből - nem érti miért nem mozdulok,rohanok

mondom neki, megyek, csak lassan. Nem tudok gyorsan,,, teljesen lelassultam

nem érti

lányom se érti

mi az, hogy lelassultál? - kérdi

hogy magyarázzam meg a számomra is érthetetlent

az orvos rákérdez: valami mozgsázervi...?

nem tudom...mondom bizonytalanul (szerintem komplexebb,s eszembe se jut, hogy beutalót is kéne kérnem a reumatológiára, még a múltkori az időpontom, mikor fájt a derekam, persze eddigre az elmúlt:) de ez a fáradt lassúság tartósnak tűnik..azaz nem is tudom, ez is napszakonként változik

alig volt erőm elmenni a honismereti körre, ott meg elsőnek értem be a Espersit házból a múzeumba, nem is értettem, hogy maradhattak annyira le a tobbiek mintha egy lassított felvétel lettek volna

nem értek (én se) semmit,,,,,



ápr 25

nem akar tavasz lenni

nem, csak nem  akar tavasz lenni
tartósan

mindig jön egy hideg áramlat
valahonnan

én nem is tudtam
hogy a természetben is van
irigység

unokám eredetisége

imádom, hogy unokám mindig beszél valamiről, és frissen....mindig van valami új képzete

amire én sose gondolnék

kibillent a megszokásból, a sémákból

de jó ez

még a végén lehet, hogy tényleg feltaláló lesz belőle

nagyon eredetien kattog az agya

és mindig kattog

pesszimistább...?

a blogom pesszimistább mint én
gondolnám.....
pontosabban a verseim
mondják

mert ott nincs apelláta
az kimondja azt is
ami a mélyben
amúgy megnyilvánulatlan
tudattalan bujkál
de annál jobban
és igazabbul
VAN

hazudni a vers
sose enged

pőrén igaz!

irigylésre méltó életsummázat

félfüllel hallgatom a konyhából a Bartókon a 95 éves Szőnyi Erzsébettel folyó beszélgetést

néha halkul a hangja néha viszont felerősödik,erről függően hol hallom, vagy nem

de a végét igen!

a kérdés: hogy mit csinálna másképp ha újra kezdhetné,...a válasz semmit se másképp, mindent ugyanúgy, , minden ugyanígy, ugyanazt tenne magamaga,és ugyanúgy lenne jelen a hozzá közelállók életében

és még egy ominózus kérdés: mit kivan a 95. születésnapjára?

a válasz: NE LEGYEK TERHÉRE SENKINEK, S OLYAN SZÉPEN MENJEK EL,  MINT AHOGY ÉLTEM

és elcsuklik a hangja....,

rövid pórázon

kissé zárt de jó életem van
ugyanazok a körök váltakozva
a megszokásból néha kimozdulok
de csak elérhető, biztonságos távolra
csak addig megyek el
hogy vissza is jöhessek
óvatos vagyok
már az
(nagyon)

rövid pórázon élek
egyre rövidebben

egyre közelebb
eddig engedékeny
gazdámhoz

(istenemhez)

ápr 24

miért is járok rajzolni?

na te is milyen fitt vagy - szól rám rajzköri társam, miután ledobtam magam egy székre s bambán , ziláltan meredtem a semmibe

nem is volt kedvem semmihez

miért is jöttem el

a modelleknek kitett szobrok is inkább taszítottak: a hetyke, szabálytalan arcú samott kis fruska,meg a tenyeres-talpas szoc. reál, bronz akt :)

miér is jöttem el. morfondiroztam már félhangosan, de már rajzolgatás közben

nagyon jól tetted, ne már hogy magányosan ülj helyette otthon - igy ők

nade itt csak rontom a hangulatot

dehogyis - tiltakoztak

tényleg jólesett

utóvégre az ember nem csak a szobormodellek miatt jár rajzkörre....

rajzolni dudorászva

néha rajzkörön valamelyikünk bekapcsol egy kis zenét,,, tegnap a Rómeo és Julia cimű filmből ragadott magával a dallam, oly annyira, hogy bele-beledúdoltam

annyira , hogy mondta is társam, hogy miért nem járok a vegyes karukba énekelni

bennem tulajdonképpen csak ekkor tudatosodott a dúdolásom:)

mint ahogy valószinű évtizedekkel ezelőtt még általános iskolai rajzórán is csak akkor, mikor a tanárom összeszidott emiatt jócskán, hogy ki hallott még ilyet dúdolni a szent rajzon?

úgy látszik a tanárom még sose hallott (igaz, akkor még nem is hallhattott,
bár már nyilván létezett!) a flow.-ról...

csoda hogy nem vette el végleg a kedvem a rajzolástól (meg vele együtt a dúdolástól)

egyébként dúdolás közben ezt követtem el:

ekvivalencia

A nagy madár nem esik le
akkor se ha gyönge
ágra száll

vergődik kicsit
aztán elszáll

egy erősebbre

tanulhatunk tőle

ápr 24

Marosom

mérem...a tavaszi Marost
mint birtokát a tulajdonosa

tudom , hogy hülyén hangzik az erőltetett analógia , de akkor is, a délután ezt éreztem a Maros partján,
hogy az enyém a látvány, s hogy ezt senki nem veheti el tőlem, ezt az én Marosomat

néztem már 76 éve is , és azóta szüntelen (egy év azt hiszem önhibámon kivül elmaradt)

és lehettem én tengerparton a Rivierán, vagy a mesebeli svájci tó partján Thunban, mindig ő járt az eszembe, s a szívem visszahúzott ide....

ide a  Maros partjára

az 58.

megint találkozunk
öreg diákok
ez lesz az 58.

érdekeljük-e egymást
úgy istenigazából
nem hiszem

mindenki már csak
a saját bajaival
jön elő

érdektelen

még élünk
éldegélünk

ki-ki
valameddig

tudomásul vesszük

mint azt is
ha elment
valaki

törzshely

igen, úgy látszik, hogy törzshelyem lett (lesz) a pad a régi, lebontott zsinagógánk közelében.a zsinagógát idéző emlékjel közelében

nyugtalan voltam egész nap, érdekes, itt, estefelé megnyugodtam

az a rengeteg fehér kavics előttem, mikből egyet meg is emelt egy nő, tovahaladó férjének felmutatva, tán el is emelte volna, ha épp nem nézek rá árgus szemekkel

remélem, nem hordják szét

én majdnem úgy ülök itt mellette - jut eszembe - mintha őrizném a köveket... egy-egy lelket

a mártírok emlékét

lehet, hogy lelkük idejár vissza?
(épp most egy bagoly huhogott)

mindenesetre itt nyugalom van és béke

én azt hiszem, ebben a hatágú csillagban erő van

tetszik az elhaladóknak is ez a hely, ha fogalmuk sincs jelentéséről

érzik, hogy valami szakrális....

ápr. 21

a hatágú csillag átváltozásai

Elgondolkodom az 5 éves emlékjelünk most kiépített talapzatánál...

egy hatalmas mészkő alapú  dávid csillag mellett, mely hófehér kavicsokkal van kitöltve

ez egyik csücske nem is fért el egy zöldelő fától

75 éve megbélyegzésnek számított a hatágú csillag

s lám, most emlékeztető jelkép, diszitő elem

büszke rá egy egész város (ha nem is tudják, mit jelent)

újabban ide ülök (idehúz a szívem?), mert van itt 4 pihenő pad is,,,,a hatágú csillag kereszt pántjánál

volt tanítványom pont erre jön, idejön, mondja is, hogy már látott itt, törzshelyem lesz?

(elmesélem kérdésére a hatágú csillag jelentését is)


olyan ez a csillag, hogy csak fentről lehet jól kivenni, drónnal:

íme

éljen s hirdesse föld s az ég egységét ősi jelentésnek megfelelően

s az egységet külön itt a földön is

néha úgy tűnik ez a nehezebb, s az éggel könnyebben boldogulunk....)


(április 20)

kisanyám

penny vásárlás közben, váratlan időben megszólal a mobilom,(korán van még ahhoz hogy lányom esti hívása legyen, s napközben nem szokott)...látom is a kijelző London , félve hívom vissza némi habozás után, nekem nincs Londonban ismerősöm, tudtommal!

de rögtön megismerem torontói unokabátyám hangját, hol vagy,Londonban?  hát Torontóban a válasz... Na mindegy a telecom eltévedt, de biztos unokabátyám szól,, hiszen kisanyámnak szólít ....Boldog ünnepet kívánni hívott föl, (hag szaméach peszach) keresett a vezetékesen is már, otthon, de nyilván nem vehettem föl, ha itt vagyok a boltban...ismert okokból lekésve/elmulasztva a pesti utat a közös ünneplést, hiszen most épp azért vásárlok, mert ez útra készülés miatt elmaradt....,tegnap ők is 17-en voltak az ünnepi asztalnál) ma is,,, lesz valami,,, beszélgetünk, jót, s búcsúzóul megint kisanyámot mond...

Ez a kisanyám nagyon mélyen érint, annyira közvetlen, személyes, annyira otthonos, családias, melegség önti el a szívemet hallatán

s csak jóval később jut eszembe, hogy viccesen és szertartásszerűen anyuval pont így köszöntünk el este alvás előtt egymástól

- Csókolom anyukám

-  Szerbusz kisanyám

Csakhogy ezt unokabátyám (senki, anyukámon kívül,) nem tudhatta

De jó!

Lett egy kis otthon- és múltérzetem Torontóból!

Dehogy vagyok egyedül!

(nem sokkal később lányom is hívott, a széderről hazajőve...unokám is, beszélt,nyert kártyajátékon, örömmel újságolta,,, de eszembe se jutott, hogy kisanyámnak szólithatnám lányom, pedig hát...ha a hagyományokat nézzük, amiket épp ilyen tájt szoktunk továbbadni... lehetne :)

a 'la Csehov?

mindig másról beszélnek
mondja mindenki
a magáét

csak a magáét
oda se figyelve
a másikra

ez nem beszélgetés!

hagyjuk is abba...

feltámadás

ez a feltámadás história nem fér a fejembe sehogyse

ugyebár ma húsvét, és evidenciaként hangzik el, senki felül nem vizsgálná, tényként kezelik , hogy Jézus feltámadott és tényleg feltámadott

(holott ugye ő mondta, valami olyat, hogy ami test a testé , ami lélek a léleké), de itt testben feltmadásról beszélnek

hogy lehetett?

és aztán?

hogy aztán, most is él? élő?

szerintem az "aztán" már legenda

(lelkileg) szellemileg, persze, hogy él!... (l. fent) - nade "testileg"?!

Apropó: a zsidók is, jóval Jézus előtt, hittek a feltámadásban,a majdani messiási időkkel, a megváltóval összefüggésben, de hiszen arról mondták hogy majd feltámad, és az újszövetség Jézusa az ószövetség alapján ténykedik, másban is.... tulajdonképpen a zsidók feltámadás hite miatt támad fel...par excellence - ha a bibliát nézem....

érthetetlen...

vagy ne is keressünk értelmet ? "credo quia absurdum"

örök vigasz?

napom csúcsa

a napom csúcsa

egy habos fekete

a teraszon

a napon

(utolsó asztalára 

félig süt a nap

fele árnyékban

de én teljesen

napon vagyok)

nem gondolok 

semmire

napozok

szivügyek

92 éves volt kollegam mesélte a zsinagóga udvarán az emléknapon...

(bizonyságul közös ismerősünk kérdésére ismerjük-e egymást)

sok-sok évvel ezelőtt, a tanáriban mérte a vérnyomásom, azzal nem is volt semmi hiba, tökéletes volt, hanem a szívverésem, a pulzusom!össze-vissza..., nem volt két normális ütése....

erre én nem is emlékeztem

ellenben arra igen, hogy az iskolaorvos, ugyancsak megmérte, s aritmiámon nagyon elcsodálkozott... kardiológushoz is küldött vele

én fel se vettem ezeket, tudtam , gyerekkorom óta , extraszisztolé, egyebekről...nem zavart, tornáztam is (jelesre!).csak egyetemi építőtáborra úgy mehettem hogy az orvos eltiltott a nehéz  fizikai munkától, illetve rám volt bízva megyek-e paradicsomot szedni, vagy mozit épiteni, vagy éppenséggel többszáz emberre paprikéskrumplit főzök uborkasalátával,az Oka partján

de nem nagyon éltem a felmentésemmel...

kicsit megijedtem amikor lányom 6 éves volt,épp hogy iskolába kezdett járni, és a kardiológus majd elájult ultrahang képeim előtt, s el se engedett, csak valami komoly gyógyszerrel, ami kórházban külön szobájában volt,akkor elgondolkodtam, kire bizhatnám lányom felnevelését , ha én nem tudom... de tudtam, szerencsére!

az más kérdés, hogy most mar unokám sorsának alakulása is érdekelne...


de úgy tűnik immár egyre több dologból kényszerülök "felmentést" kérni

(az élet alól nem!

jön az majd, magától)

rosszemlékű osztálytársaim

mostanában előbújtak
a rossz emlékeim is

így teljes a kép

csak a szépre emlékezni
dőreség!

***

most úgy emlékszem
az osztálytársakra vissza
mint egy ellenséges alakulatra
bár voltak jó barátaim is!
(tán egy--kettő mindig akadt)
de a tömeg ijesztő volt
legyünk őszinték
legalább így utólag

durvák voltak, csúfoltak
minden rosszra képesek

elsőben még nem is,
tán alsóban sem
de felsőben már igen
szidtak, miről nem tehettem
árulkodtak, hazugul
leszakították a gyöngysort
orvul a nyakamról
(ja, az idegen osztálybeli volt
de mindegy...)

lett zsidózás is
a volt katolikus iskolában

a gimiben meg Rómeókkal
ugrattak

az egyetem?
biztos piszkáltak ott is
de már elfeledtem...

hogy elfelejt az ember
minden rosszat
és nem a jót

de így van jól

nincs áldás?

Mindig meghallgattam, néztem a tévében  János Pál pápa húsvéti áldását (Urbi et Orbi)és izgalommal vártam, m9kor kerül a magyar nyelvű áldásmondásra a sor, és élveztem, ahogy nyelvbotlással, nem tökéletes kiejtéssel,  de mégis csak megkaptuk az áldásunkat, a magunk nyelvén. Élmény volt.

Most, nincs tévém, de a Duna tévé élő adására mentem..

és a pápa idő előtt elbúcsúzott

áldás nélkül

sajnálom

vagy lett volna csak elszalasztottam? (de nem, visszanéztem)

ÉLET

A gyerek mint egy nyiló rózsa
egyre több szirmát mutatja...

de mikor kezdünk hervadni
hát még szirmokat hullatni?

jobb nem beszélni róla!

***

Ha nem lenne Nap
elásnam magamat

nem is kellene hozzá
se ásó se kapa

***

De miket is csipognak
a madarak
ők vajon értik-e

létszükségük a csipogás,
a csevely

én nem értem
de megértem

azt hiszem
örülnek

s erről
énekelniök kell

***

Olyan jó ez az újrakezdés
mi a természetben van
még ha téves is az analógia
velünk

kik csak lefelé megyünk

***

De szép ez az élet!
Kár hogy hamar vége.

***

Mielőtt a Nap lemegy
végső nyugovóra tér
kitombolja magát
vakítóan sűt
a szemembe

emlékeztet ez engem
valamire

de nem mondom meg
mire

(ej ,már megint huhog
az a bagyoly)

táv - és tévképzetek

unokámnak csudajó ötletei vannak

nagyon várja már azt a bizonyos Rumini 4. kötetet, a naplót galléros Fecó titkös naplóját, anyja javasolta, hogy adjam fel postán, de élénken tiltakozott  személyesen akarja átvenni tőlem

egyébként meg ha nem akarsz buszra  vagy vonatra ülni (valóban nem, a rázódás miatt),

AKKOR MIÉRT NEM SÉTÁLSZ IDE?- kérdezte,illetve tanácsolta :)

hát nem is tudom, mikor érnék oda(?:)

meg aztán a gyaloglás is fáraszt, tán biciklizni kéne?!

***

de jut eszembe, lányom (az anyja) kiskorában hasonló tévképzetekkel élt a távolságokat illetően, Kanadát (ahol tudta, rokonaink vannak) egy másik szobában képzelte le :le is rajzolta Kanadaszobát....annak rendje és mődja szerint...:)

gyerekkoromra gondolok

néha gondolok a gyerekkoromra
á, gyakran gondolok rá

most például a macskaköves kocsiútjára
mi a házunk előtt vezetett

56-ban azon vonultak a tankok
ma is hallom dübörgésüket

s azon evickélt át anyám a túloldalra
honnan tejet, tojást hozott

én még bicikliztem is rajta
a szomszéd nagylány tanított
(igaz, egy kevésbé forgalmas
mellékutcájában)

rég volt,
ma már emlékeimbe
minden belefér

s tágul a tér

múlt, jelen-

túl sok érzés és gondolat van bennem, kicsordul,.

remélem nem kiüresedés,  vagy pláne a vég előtti szakasz jelöli , mint egy finálé... bár olyan

egyben van  minden: múlt, jelen....  csak a jövőnek (reálisan) nem nagyon maradt helye

...

s most hallom egy riportban Fodor Andrástól: nekem egyre jobban szaporodik a múlt, szűkül a jövő... (egyetértek)

másság

olyan jó hogy annyifélék vagyunk
örülni kéne minden másságnak
rácsodálkozni

de arra is, hogy a másság alatt
mennyire egyformák vagyunk
fővonalakban

s annyira parányi
a különbség
(bőrszín, haj, szemforma)
csekélység!

tudat alatt...

legutóbb. mikor a Balatonra hivatalosak voltunk, másnap utaztunk volna, de előtte nap felhasította a talpam a rosszul összecsukott fém ruhaszárító

tegnap, hogy ma lányomhoz, unokámhoz kellett volna utaznom Pestre, elcsúsztam és bevertem a falba a fejem, ugyanazon a helyen

nem utaztam, sem akkor sem most

vajon elfogadható  okot kerestem rá, tudat alatt

mindig mindenre ráértem

mert én mindig mindenre ráértem

mikre is voltam kapható?

például legépelni disszertáció függelékeként
szociológiai felméréseket
hevenyészett jegyzetpapírokról
s kaptam érte ellenszolgáltatásként
alias honorárium?
hála jeléül Csáth Gézától
az egy elmebeteg nő naplóját
(értsd ahogy akarod
vedd magadra netán ezek után
hisz tényleg bolond voltál)
(persze el se olvastam
s nem is tudom hol van)

vigyáztam kollegák gyerekére
hétvégeken
hogy elszökhessenek kicsit
szabadon "nyaralni"
szőlőt ettünk az eresz alatt
zselé cukorkát is fent a szobában
"ha kérek kapok?"
Attila nagyon aranyos volt
engem gondajulizott
öröm volt vele lenni
tenni-venni
(de anyu is segített...)

ráértem mindenre és mindenkire
sose mondtam nemet semmire senkinek

míg majdnem kicsúszott alólam
a saját külön életem!

de azért időben
észbekaptam
időben(?)

mindenesetre
már nem érek rá
mindenre és mindenkire
hogy olykor magamra se.

válogatós lettem
és önző
ha kell, segítek
de nem határtalanul
és nem bárkinek

felépítettem az életem
lettek főszereplői
nekik segítek
szívesen
(ha tudok)
igen, de lassan én vesztem el
a szerepem

de nem nem érek rá
csak úgy...
semmiképp sem

drága lett az idő nekem

interjú Istennel(?)

ez a film minden várakozásomat alulmúlta, pedig nagyon vártam, mikor még úgy volt, hogy elutazom ezekben a napokban, direkt sajnáltam, hogy elszalasztom... s most hogy maradtam, elsőre megnéztem. Az előzetes, meg a kérdésfeltevések alapján nagyon fontos filmnek találtam,

Hát, egyik várakozást sem teljesítette be. Tulajdonképpen egy zagyvaság volt.

Ne is beszéljünk róla (egyébként is hiába "interjú", egy kérdése se volt megfelelő, sem kifejtve rá a válasz...

Viszont: milyen nagy szerencse, hogy a végén ellopják a főhős biciklijét, különben biztos (a feltételes ("isteni")jóslat szerint is: "kevés ideje van"....de hát van szabad akarat..) a piros lámpába folyton belerobogó hősünk autókerekek közt végzi

Igy viszont lett happy end meg egy kis álmisztika....

utolsó széderek

a szívem szakad meg 

látva a képet:

utolsó peszachi széder

a varsói gettóban

hová lettek ezután
az emberek kik a

szabadságot ünnepelték

mély rabságukban

ezután?

várt rájuk

a halál!

hány Jézus pusztult el így

mint ő az utolsó vacsora után?

de 600 milliót nem lehet

úgy siratni mit egyetlen egyet 

nekem minden ártatlan áldozat

szívügyem lett

utolsó volt Jézusnak is 

az a széder

mert széder volt

az utolsó vacsora

s megbocsáthatatlan
égnek földnek

minden áldozata!

mosolyaink száma

Úgy örülök,ezen a héten már másodszor láttam mosolyogni! - mondta egy kedves hölgy, ahogy kifelé jöttünk a zsinagógakoncertről.

Megköszöntem neki, jólesett a figyelme, s hogy észrevette öntudatlan mosolyom, miről én nem is tudtam)

De ő visszahárította a köszönésem: magának köszönje - mondta

***

Azt szeretem benned, hogy mindig mosolyogsz, mondtam én a napokban régi ismerősömnek,aki tényleg...

erre ő: de mostanában te is....

***

hát jó is lenne, de nem hiszem hogy csak magamnak köszönhetem , inkább annak a parányi kis fél bigyónak, ami szabályozza a szerotonin szintem, nem engedi veszni, csökkenni...

nem akarta én semmi mesterséges beavatkozás ("gyógyszert") elfogadni, de úgy tűnik ez épp a természetes szintet állítja be, szabályozza a szerotoninszintet, ami kell a megfelelő hangulathoz, aminek hiánya válthat ki sokmindent (depressziót, migrént stb)

hát lehet, hogy ezen, egy neurotranszmitteren múlik mosolyaink száma?

MOSOLYOGNI VALÓ!

a csoda

CSÖNDBŐL SZÜLETIK A HANG

REZGÉSBŐL A RÉSZECSKE

SEMMIBŐL A VAN


csak el ne vesszünk közte

ott a csoda közte

mit soha ne fejtünk meg
ebben az életbe'

fatális balesetek

ismétlődő jellegú baleseteim vannak, mik  ismétlődésük miatt gondolkodóba ejtenek

az előbb elcsúsztam (le van kopva a cipőm sarka, nem tudták megcsinálni), és elcsúsztam rajta az előtérben,oldalra esve,s a lendülettől tovább, úgy hogy mivel jobb oldalamra estem, jobb oldalon a falba, ami egész közel volt, jól bevertem a fejemet

el is kóvályogtam, lett is egy kis hányingerem

de feltápászkodtam, és (bevettem 2 rutascorbint, bevérzés ellen) tulajdonképpen jól is vagyok  az alig-hányingert leszámítva, ami azért figyelmeztet nagyobb óvatosságra

csakhogy ez az esés megszólalásig emlékeztet a bicikliesésemre, ott is második etapként jött a falbaverés, pont így

s még korábban vagy fél éve a vonatról így estem le pont erre az oldalamra, és pont olyan érzéssel zöttyent az agyvelőm, mint most , (ott nem volt fal a közelben, szerencsére)

arról nem is beszélve mikor összedőlt alattam egy hokedli és vertem a fejem a mögöttem levő szemétládába

csupa fejbeverés

őrület

bukósisakban kéne közlekednem

most megint nem merek utazni, zötykölni , rázatni a fejem buszon vonaton

vis major

döntött (ingadozásomban) pedig valakinek megígértem hogy felmegyek Pestre az ünnepekre, és a lelkemre is kötötte, hogy nem hagy nyugton, rám telefonál, nehogy már itt kukorékoljak Makón (hát mondtam neki, kukorékolásról (amennyiben az hajnali ébredést jelezhet) szó sem lehet, az én esetemben! :)

soha soha soha

Ki emlékszik a halottakra
a 75 éve "elhunytakra"
így beszélnek róluk
szónoklatokban
"megölt" helyett

micsoda eufemizmus ez!
ölték gyilkolták őket
halomra...

anyát nagyanyát
gyermeket

és az erőltetett menet
honnan elég volt
megállni pihenni
egyetlen pillanatra
tarkólövés volt a
felelet

és az a sok füst

elszállt volna azóta?
semmibe lett?

ma is égbe kiált

soha soha soha

nem felejtek!

zsidónak lenni 2019 április 16-án, Makón

Ma megint kicsit jó volt zsidónak lenni? hülyén hangzik és az apropója nem is jó... holokauszt emléknap, csupa, könny,,csupa bánat, csupa gyász (órákat ültem a napon, a növekvő virágzó bokroktól az emléktáblához egész közel húzott padon, apám nevének közelében...aztán nem tudtam eldönteni, hogy a pollenallergiától vagy mástól folynak-e a könnyeim...)

de most voltak szinesitő-feledtető események is, elkészült az emlékjel alapzata: egy hatalmas dávidcsillaggal, annyira hatalmas, hogy nem is fér rá egy fotóra se igazán, sőt a hatszög egyik szára nem fért el egy fától sem, s a csücskei is kiestek

a fehér kövek gyönyörűek benne, csak így maradjon, s csak megmaradjon...

másik örvendetes esemény volt a fesztiválzenekar koncertje... Schubert, Mozart és egy kis klezmer..

köszönjük

és a flodnit is utána

******

(no és a projektről még nem is beszéltem, ami szintén most indul... megjavitják az utat Jángorra, ls egy kis zsidó látogatóközpontot csinálnak a zsinagógában... bekapcsolódva a Kelet-Magyarországi  Magyar Zsidó Örökség Útjába... ennek kapcsán még a Mazsihisztől is itt voltak))

***

Micsoda  eufemizmus! "elhúnyt zsidók"...a meggyilkolt helyett!

az álmok nem hazudnak

el vagyunk késve, már fél 9 van (és 9-re kellene menni valahova) sürgölődök otthon, a régi házban (mintha anyu lenne a hátterernben) , lenn is mozgolódást hallok,beszélik,  szólni kellene, mert elaludtak, nyílik is az ajtó lent, a lépcsőn áll egy bácsi, meg egy orvosírnoknő, nyújt föl hozzám, aki a résre nyitott ajtóban állok, (mert még csak félig öltözötten) egy ceruzát (emlékszik, hogy a múltkor nem volt írószerszámom) ..

mikor elmennek konstatálom, (anyunak) hogy  milyen figyelmesen ébresztettek... (nem is emlékeztetve rá, hogy elaludtam)

--valóságban ekkor szól a telefonom, lányom hív, kérdem, hány óta: pont fél kilenc! (ott is)

ég....

ég a párizsi notre dam!

látom élőben

ennyi a hír...

de mitől kitől?

a világ legtermészetesebb dolga

hogy pusztulunk?

"véletlenül"

A NÉV

nevek sorban

ábécérendben

köztük apámé:

ő Gonda Károly

csak nevek

kántorunk mondja

végtelen sorban

mind elzokogja.

de sajátjait elhallgatja

két gyermekét

s feleségét

csak magában 

mondja

magának mondja

befelé zokogja

mazkir van

én bent maradok

a templomban

kisgyerekként is

mert félárva vagyok-

maradhatok

s már hallom is

apám nevét

mondja a kántor

Gonda Károly

tán kicsit hangosabban is

vagy csak én hallom igy

mást se hallok

csak az ő nevét

Gonda Károlyét

GONDA KÁROLY

GONDA KÁROLY

egy név jelenti apám

kint is az emlékmárványon

a mártirokén

kikeresem apám nevét

GONDA KÁROLY

s virágot teszek a név alá

EP dedikálásai - kivülről

írtam az előbb EP-ről, még a dedikálásairól is, a végeláthatatlan sorokról, akik embereivel is tudott személyes lenni

és valamin elgondolkodtam, többször is láttam dedikálni, van is egy csomó EP könyvem, és egyszer se dedikáltattam vele

inkább messziről csodáltam---

még suttyomban fotókat is készítettem róla )nem vette észre , nem zavarta, mert mindig arra figyelt amit épp csinált, akivel épp beszélt,( így van egy lányommal közös képe is meg rengeteg dedikálós, ahol könyvbe mélyed.).

érthetetlen, hogy miért is nem dedikáltattam vele soha...

talán csak messziről akartam csodálni?

(vagy csak egyszerűen nem akartam a végeláthatatlan sorba beállni, mert hogy amúgy is utálok sorba állni, inkább kívül állva nézegettem... élmény volt ez is)

EP 69 (lenne)

E.P. ma lenne 69 éves.

Nézegetem utolsó képeit.

Milyen gyönyörű.

A szó igazi értelmében nemes az arca

Mennyire kifinomodott, cizellált

Látszik rajta a szenvedés nyoma, de annak legyőzése, a rajta való felülkerekedés is.

Hogy tud másra is gondolni, Másokra!

(Emlékszem az utolsó könyvheti megnyitóbeszédére.Ott néhány nevet felsorolt, felhiva rájuk a figyelmet. Most részrehajlóként említem, lányomét is, pedig szerkesztőkét nem szokás: 

...."Mennyi munka van egy könyv mögött! Gépírók, korrektorok, tördelők, grafikusok, szerkesztők, főszerkesztők, kiadóvezetők, hol névtelen, hol nevesíthető, de mindenképp áldozatos munkája. Ritkán gondolunk rájuk a hétköznapokban, legyen ez hangsúlyosan az ő ünnepük is. És akkor a könyvek. Szívesen beszélnék egy könyv szagáról, a könyvszagról, a tapintásáról, vagyis a testéről, csak nem szívesen emlegetem a testet, mert mostanság mindig ugyanaz jut róla az eszembe, és nem terhelnék evvel senkit, miközben, úgy látom, majdnem mindenkit terhelek vele

Nem fogok elemezni, nem törekszem teljességre, fölemlegetek néhány könyvet, kissé véletlenszerűen, elfogultan. Nincs ugyan rajta a könyvheti listán, de mindenképp szóba hozom az új Dante-fordítást, jegyzetekkel, tudós előszóval: Nádasdy Ádám heroikus munkája. Felelős szerkesztő Turi Tímea. Legcélszerűbb a Magvető-sátorban keresni...."

Igen, ő csupa figyelem és szeretet volt.

Még ahogy dedikált is

Végeláthatatlan sorok előtt is személyes jelenléttel

És csak 69 lenne!

De hiányzik!

De jó lett volna, ha megmarad , olyan törékenyen akár mint az utolsó képein

fittyet hányva a hasnyálmirigyráknak

Csak megmaradt volna!

múlás

istenem

de hát múlik az idő
lányod fölött is
sőt unokád
mindjárt iskolás

mit siratod
éveid múlását
közös a múlás

vagy sírjunk mindnyájan?
mert ilyen az emberi sors
múlással halad
s nincs is maholnap

inkább használjuk ki
amíg van

nincs egyebünk
ennyi az életünk

de mennyivel több ez
mintha semmi se volna

minden mi van -  TÖBBLET

elhagyjuk....

elhagyjuk éveinket
elhagyjuk korunk
a kalandokat
a barátokat
egymást is
elhagyjuk

elhagyjuk a mezőt
hova kirándulni lehet
a hegyeket mert túl
magasan vannak
magunkat is
elhagyjuk olykor
hiába marasztalnak

elhagyjuk a múltat
ősi házunk a kerttel
anyánk intő szavát
ha ébreszt a reggel
a valóra:
elhagytunk mindent
mi ideköthet
ehhez a régi tájhoz

nincs már mi ideláncol
elhagyunk mindent...

*****

menj másfele
utódaid után

őket ne hagyd el
túl korán

istenem

Istenem!

Hány ember mondja
hányat kell meghallgatnia
ha van

vagy

mindenkinek külön istene van?
mindenki a saját univerzumát teremti?
mi mégis egy?

vagy élünk különböző terekben
végtelen messzeségekben
egyesegyedül

elvesző sorok

soraim vesznek el sorban

múltkor három
ma már csak kettő
holnap egy?

aztán már lehet
nem gondolok
semmire se

****

én már csak magamban
fogalmazom verseim

csak mondom magamnak
leíírni is lusta

mennek a semmibe

kicsit előbb
mint amúgy

mennének

****

milyen múlékony minden

mintha nem is volna

****

ülök emlékeim tornyán....

mi lenne ha összeomolna?

írásaim útja

fejemre olvassák, amiket irtam, szembesitenének vele. s én csak nézek értetlenül , ezeket irtam volna?

mert érdekes, amit én leirok, azt kiszedtem, kivetettem  magamból és leválasztottam, elküldtem. az már nincs bennem...

hát igy van ez!

és milyen jó, hogy már nincs bennem, nem mérgezhet! :)

költészetnap makói módra

mikor megláttam a két üres széket mikrofonnal ellátva a színpadon, már sejtettem, hogy ...

megint a polgármesterasszony nótázása és gitározása  lesz a megnyitó attrakció, (némi de nagyon is kellő segédlettel), szerintem valaki megmondhatná neki, hogy ez nem ildomos, hiába a jószándék, különösen akkor, ha valaki hamisan énekli el még a kertész leszeket is....József Attilától, s közben minket is éneklésre buzdít (de hiába, nem lehetett kikorrigálni a magas hamis hangokat, s az a baj, hogy én hamisnak érzem a két dal közt -kottatartóról - eldeklamált "prózá"t is...)

node ne kicsinyeskedjünk, tele volt a Hagymaház, igaz nagyrészt a közreműködő Forgatós együttes hozzátartozóival, kicsikkel, nagyokkal, akik koruknak megfelelően viselkedtek, azaz éppenséggel nem "viselkedtek"...

de a lényeg, jól lement minden...

a Makói Medáliák újabb, 2005. óta  már 15. kitüntetettel gazdagodott

most Vajna Ádámmal (első kötetesek , nem nagyon ismertek, tulajdonképpen a laudáció mutatja be őket, melyet ezúttal is, lányom irt, érdekes volt (Gerzanits Nikolett jól olvasta fel ,

megint csak (lányom, bár kuratóriumi tag, nem igen tud jelen lenni személyesen is, mert épp Budapesten szerepelt a versmaratonon... (helyszíni közvetítést én se tudtam nézni, hallgatni,, de másnap reggel megtaláltam az anyagot,,nagyon klassz dolgokról, beszéltek, és egy Tandori gyakorlatot olvasott fel az Év versei antológiából)

itt elhangzott a díjazott egy verse is, egy gimnazista lány jóvoltából

és pluszként átadták Janáky.Mariann egyéni civil kezdeményezésére egy új díjat, Osváth Ernőről elnevezettet, a legjobb lapszerkesztőnek, ki ezúttal a Műút szerkesztője Jenei.László..

no és eztán következett, az, amiről legszívesebben nem is írnék, bár nagyon jelentős eseményként lett beharangozva és bizonyos szempontból az is

József Attila életet (és halálát)  akarta színpadra vinni a Forgatós táncegyüttes, és valóban nagyon szép és látványos elemekkel, csak egy dolog zavart, hogy sem milliőjében se szellemiségében ez nem József Attila volt   (nem is tudom, véletlen keveredett bele egy Juhász Gyula vers, az eltévesztett nyakkendős, kézi gesztusával is pedig?)

azért szép volt (s volt pár felejthetetlen jelenetsor, pl a színes forgók árulása, a Mama reminiszcencia a lepedőkkel....)

este keseredtem el igazán, 6 után, elkanyarodtam József Attila megkoszorúzott  szobra és a Széoség koldusa relief felé, hát szét voltak taposva, a kálák , még 8 óra se telt el, míg odatették...keréknyomot is láttam

igen a Szépség koldusán járhattak a barbárok...

karma

minden, minden
kikerekedik
a végére

működik a karma is
vétkeztek ellened?
a sors megbünteti!

pedig nem akarnád
még sajnálod is
"az ellened vétkezőket"

de vajon tudják -e
mi miért történik velük

s vajon mi tudjuk-e

egy nap a kultúrának

áldoznék én többet is...csak volna több alkalom

most úgy adódott hogy már reggel 9-kor lett volna egy koszorúzás a Pulitzer emlékműnél, ezt persze átaludtam (de ki akar már hajnalban koszorúzni:) (persze a Kecskeméti Ármin Baráti Társaságunk.::)

10 -re azért elkászálódtam a Weöres kiállításra, az Espersit házba...a szűk folyosón alig fértünk el a tárlóktól,és egy fél iskolától .... később köztünk nézhettem a nagyon érdekes filmet Weöresröl, a mellékelt fotó szerint tátott szájjal 

csak az gondolkodtatott el, hogy a valóban érdekes és informatív megnyitó s egy dokufilm megnézése után ripsz-ropsz hova tűnt mindenki... csak a tévéseket láttam, interjúvolták a film létrehozóját egyben a kiállítás kurátorát és a képzőművészt, akit pasztellképekre ihletett Weöres...de én bizony kivártam a végét, és megnéztem , amit meg akartam (különösképp Weöres sk rajzait amiket még korábban a hatvani múzeum dolgozójának ajándékozott)

megtudtam, hogy éjjel alkotott, nappal aludt

de a legédesebb anekdota az volt ami Latortól ered, mikor Nobel-díjra terjesztették, megkérdezték tőle Stockholmban hogy bizonyára szereti a gyerekeket, aki olyan ragyogó gyerekverseket ír nekik, s ő azt válaszolta, dehogyis, utálom--.(állítólag ezzel vágta el magét a díjtól,,,node ez csak mese...
bár jellemző)

költészetéből nem sokat tudtunk meg,,, ellenben volt egy harangozó alkatrész , amit használtak a keresztelésekor.... ... nomeg pár sk rajz

délután vásárhelyiek kiálllitása volt a hagymaházban, általában magas színvonalú képei, szobrai egy kolleketivának

Roskó Gábor tartotta a megnyitást (munkáshacukában) és szokása szerint függetlenül a kiállítástól azaz távolról kapcsolódott hozzá csak, egy esszével (a zárógondolat találó volt:úgy kell megőrizni önállóságunkat, hogy integráns része legyünk egy közösségnek" (ha én ezt tudtam volna pályakezdésemkor!!!! azt hittem kibékithetetlen ellentét van köztük)

mi visszamentünk (autóval) a múzeumba, kalligrammákat néztünk laptopról,, meg vezetünk Nóra érdekes betűs kompozicióit , meg beszélgettünk, az is kell néha!

én gyalogoltam most vissza a Pulitzer emléktábláig , még ott voltak akik harmadikként koszorúztak, napközben a önkormányzat is,, így nem maradtam le Pulitzerről sem