2019. április 22., hétfő

szivügyek

92 éves volt kollegam mesélte a zsinagóga udvarán az emléknapon...

(bizonyságul közös ismerősünk kérdésére ismerjük-e egymást)

sok-sok évvel ezelőtt, a tanáriban mérte a vérnyomásom, azzal nem is volt semmi hiba, tökéletes volt, hanem a szívverésem, a pulzusom!össze-vissza..., nem volt két normális ütése....

erre én nem is emlékeztem

ellenben arra igen, hogy az iskolaorvos, ugyancsak megmérte, s aritmiámon nagyon elcsodálkozott... kardiológushoz is küldött vele

én fel se vettem ezeket, tudtam , gyerekkorom óta , extraszisztolé, egyebekről...nem zavart, tornáztam is (jelesre!).csak egyetemi építőtáborra úgy mehettem hogy az orvos eltiltott a nehéz  fizikai munkától, illetve rám volt bízva megyek-e paradicsomot szedni, vagy mozit épiteni, vagy éppenséggel többszáz emberre paprikéskrumplit főzök uborkasalátával,az Oka partján

de nem nagyon éltem a felmentésemmel...

kicsit megijedtem amikor lányom 6 éves volt,épp hogy iskolába kezdett járni, és a kardiológus majd elájult ultrahang képeim előtt, s el se engedett, csak valami komoly gyógyszerrel, ami kórházban külön szobájában volt,akkor elgondolkodtam, kire bizhatnám lányom felnevelését , ha én nem tudom... de tudtam, szerencsére!

az más kérdés, hogy most mar unokám sorsának alakulása is érdekelne...


de úgy tűnik immár egyre több dologból kényszerülök "felmentést" kérni

(az élet alól nem!

jön az majd, magától)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése