2019. április 12., péntek

egy nap a kultúrának


áldoznék én többet is...csak volna több alkalom

most úgy adódott hogy már reggel 9-kor lett volna egy koszorúzás a Pulitzer emlékműnél, ezt persze átaludtam (de ki akar már hajnalban koszorúzni:) (persze a Kecskeméti Ármin Baráti Társaságunk.::)

10 -re azért elkászálódtam a Weöres kiállításra, az Espersit házba...a szűk folyosón alig fértünk el a tárlóktól,és egy fél iskolától .... később köztünk nézhettem a nagyon érdekes filmet Weöresröl, a mellékelt fotó szerint tátott szájjal 



csak az gondolkodtatott el, hogy a valóban érdekes és informatív megnyitó s egy dokufilm megnézése után ripsz-ropsz hova tűnt mindenki... csak a tévéseket láttam, interjúvolták a film létrehozóját egyben a kiállítás kurátorát és a képzőművészt, akit pasztellképekre ihletett Weöres...de én bizony kivártam a végét, és megnéztem , amit meg akartam (különösképp Weöres sk rajzait amiket még korábban a hatvani múzeum dolgozójának ajándékozott)





megtudtam, hogy éjjel alkotott, nappal aludt

de a legédesebb anekdota az volt ami Latortól ered, mikor Nobel-díjra terjesztették, megkérdezték tőle Stockholmban hogy bizonyára szereti a gyerekeket, aki olyan ragyogó gyerekverseket ír nekik, s ő azt válaszolta, dehogyis, utálom--.(állítólag ezzel vágta el magét a díjtól,,,node ez csak mese...
bár jellemző)

költészetéből nem sokat tudtunk meg,,, ellenben volt egy harangozó alkatrész , amit használtak a keresztelésekor.... ... nomeg pár sk rajz

délután vásárhelyiek kiálllitása volt a hagymaházban, általában magas színvonalú képei, szobrai egy kolleketivának




Roskó Gábor tartotta a megnyitást (munkáshacukában) és szokása szerint függetlenül a kiállítástól azaz távolról kapcsolódott hozzá csak, egy esszével (a zárógondolat találó volt:úgy kell megőrizni önállóságunkat, hogy integráns része legyünk egy közösségnek" (ha én ezt tudtam volna pályakezdésemkor!!!! azt hittem kibékithetetlen ellentét van köztük)


mi visszamentünk (autóval) a múzeumba, kalligrammákat néztünk laptopról,, meg vezetünk Nóra érdekes betűs kompozicióit , meg beszélgettünk, az is kell néha!

én gyalogoltam most vissza a Pulitzer emléktábláig , még ott voltak akik harmadikként koszorúztak, napközben a önkormányzat is,, így nem maradtam le Pulitzerről sem





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése