2019. április 3., szerda

hogy vagy(ok)

Feküdni szeretek. S rájöttem, miért.Így nem kell elviselni a saját súlyomat, magamat. A nehézségi erőt.

Tulajdonképpen minden nehezemre esik.Még az írás is - hovatovább - fizikailag. Az is fáraszt.

Lányom folyton kérdi, hogy vagyok.Unom, hogy kérdi...Tegnap délután az jött ki belőlem, hogy mindig egyformán. Pedig ez inkább az egyformán ismétlődő kérdésére vonatkozott, mert én azt hiszem, nem is egyformán vagyok, hanem egyre fáradtabban...

Reggelente én is teszek fel egy állandóan ismétlődő kérdést. (legalább  is eddig , bár ma le lettem teremtve miatta) Azt szoktam megkérdezni, hogy Vince unokám jókedvű-e ( t.i. jókedvűen ment-e az óvodába)? Mert nekem ez fontos!És mindig remélem, hogy az. Legyen is vidám! (Legalább ő)



4 megjegyzés:

  1. Sz.M. Csalóka dolog a fekvés, üldögélés. Ui. még több lesz a teher, míg ha mozogsz, csökken a súly. Én úgy hittem, sokat jössz-mész. Az érdeklődés pedig szeretetből fakad, örülj neki! Vince biztos alapjában vidám kisfiú.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. már mondtam hogy nem kell mindent szószerint venni amiket irok, múló hangulatok függvényei, sokat jövök megyek valóban (kevesebbet mint korábban persze). és ritkán fekszem le napközben, de ha fekszem, az újabban jólesik, ezt épp akkor irtam:) A többi úgy van :)

      Törlés
    2. Sz. M. Én is elég sokat mozgok, főleg telken belül, de már mindenhez háromszor annyi idő kell, mint azelőtt.

      Törlés