amikor a történelem belénk szól avagy mi bele...

összesűrűsödtek a programok

a honismereti kör épp ma tartotta költészetnapi megemlékezését (fittyet hányva az ápr 11-i, már elmúlt dátumra, József Attila  szülinapjára...nem baj, gondoltam nem maradhatok ki róla, ha már csatlakoztam hozzájuk, pont egy ilyen testhez álló programról, amúgy inkább Radnótiról volt szó, előre féltem hogy irritálni fog sok minden az előadó (szintén magyar szakos tanár) szájából, viszonylag elégedett voltam, a vers"elemzésekkel" kevésbé, egy dolog irritált , egy személyes ,amit viszont kétszer is megemlitett, mármint azt, hogy szerinte a jelenlevők közül csak ő tudja számon tartani, hogy mi volt az ő életében, mikor Radnóti a halál felé ment a munkaszolgálatban, így felidézte kétszer is 1944 júliusát, amikor ő éppen a Palatinus strandon volt az anyukájával, később felelősségrevonóan megkérdezte  mit csináltatok akkor...(naiv elképzelések... mindegy , csak eszembe jutott, hogy már én is számontarthatom mit csináltam 44 júliusában, nos én pont egy koncentrációs táborban  mondhattam hogy mami, kenyér - apám meg, tudjuk, ugyanott mint Radnóti, reménytelenül

később átmentünk egy szál virággal (vettem a virágboltban jövet egy fehét szekfűt,, mindössze 150Ftért...) megkoszorúzni József Attila a kedvenc kalapos szobrát, Pálné Zsuzsa pár szót szólt a ház, (Espersit) légköréről, és a címszavakat hallgatva: polgári radikális, liberális, elgondolkodtam, hogy pont ezek az eszmék járták át ekkoriban nagyapámat, is Budapesten , (miközben szervezte is a radikális pártot),a szabadköműves lap emlitésekor: Világ (ami maga is , meg Espersit is volt)   figyeltem fel igazán,....(bár a sajnos lejáratott szabadkőműves szó el se hangzott) Otthonosság érzés önrött el...ez az én házam, hazám... később lementem a kert végébe, egy omladozó filagóriába, meg egy fedett kerekeskutat is megcsodáltam, nem feledve, hogy ezeket József Attila is láthatta talán, az ő egykori lakrésze viszont gondosan le volt lakatolva... (oda nem lehetett volna bemenni)

tudtam, hogy elkések, de azért biciklire ülve átkarikáztam a levéltárhoz, gondoltam, ha nyitva lesz az ajtó, behajtok, régi tanítványom Marosvári Attila könyvbemutatójára.Nyitva volt, behajtottam, a beszélgetés legközepébe,    kiderült hogy minden másképp van, felkeltette az érdeklődésemet a könyv iránt, belesodródtam egy virtuális könyvásárlásba is (még nincs ára)...

 dedikálni is odavittem, Attila azzal kezdte hogy nehéz lesz, rákérdeztem a könyv?... elbizonytalanodott, én meg kissé megsértve mondtam, elég palérozott az agyam (s a történelmi érdeklődésem is feltámadt), én 13 voltam akkor, ő apja révén érintett (Nemzeti Bizottsági tag volt Zomboron) azért szép bejegyzést kaptam, "őszinte tisztelettel volt tanítványa" :)kint kinyitottam  a címjegyzéknél,  sok ismerős név, még az unokabátyáméra is ráakadtam, aki egy lábjegyzék szerint:(a gimnáziumban nagy a mozgolódás,,,) ,Ladanyi Tamás nevű szegedi egyetemista.... a hangadó... diákparlamentet és utcai felvonulást akartak szervezni

a történelemből nem lehet nem érintve lenni! nincs kijárat....ott vagyunk benne,  még ha névtelenül is.... de olykor úgy látszik nevünkkel is... (és ez sorsalakitó lehet, unokabátyámnak ezért kellett disszidálnia... s ment utána a családja, de ez már más- ügyvéd nagybátyám sorsát tekintve főleg - igen valójában elég szomorú) történet

****

u.i(ez a "ma", múlt csütörtökön volt,  az irásaim is összesűrűsödtek:) - jó fotóra vártam , de hiába (hiányzik az én fényképezőgépem, az mindig friss volt!)