tétovázva állok a bolt előtt, bemenjek, ne menjek, nincs kedvem, előráncigálni a maszkom a zsebemből
jön ki a boltból régi ismerősöm, öccse évfolyamtársam volt, bátyja egyetemen járt fölöttem, udvarolt is egy szobatársamnak, ő a z egyik ált iskolának igazgatóhelyettese volt... már persze ő is nyugdijas
köszön, nem ismertem fel rögtön, egy pillanat eltolódásvolt, meg lassultak is a reflexeim...
a szállodából kijönni láttam egy középkorú házaspárt, nem sokkal utánuk, mögöttük egy nagyobb fiút egy idősebb hölggyel... úgy vélem unokát a nagyanyjával. érdeklődve idegenül nézelődtek, bizonyára turisták, nyaralók stb...nem makóiak...
irigy lettem, ahogy egyedül ebédeltem a teraszon, őket bámulva....
(kitaláltam hogy ez egy tágabb családi kiruccanás)
ma már hárman voltunk a szokásos excluzivabb vasárnap délutáni filmvetitésen
Elton Jonh életéből (inkább kezdeti idejéből) csináltak egy musical féle életrajzi filmet
ami igazán érdekes volt
bár mint hallom, nem teljesen "élethű" (de nagyjából az )
bár pl számomra a legmeghatóbb mozzanat kitaláció, nem volt annyira rideg az apja, hogy hiba kérlelte a kisfia: apa mikor fogsz megölelni, hogy ennek pandantjaként, a (valós) öngyilkossága halálközeli jelenetében kisgyerekkori énje ugyanezt kérdi tőle mikor fogsz megölelni, és persze ő megöleli...saját gyerekmását (nem úgy mint apja, aki ezzel, a filmben örökre adós marad)
megható volt a szövegirójával való barátságának az ábrázolása (engem icipicit emlékeztetett a Cseh-Bereményi párosra)
félve megyek az étterembe, miután múlt héten beletüsszentettek az ételembe a szomszédos asztaltól
lehetőleg oda ülök, ahol nincs is szomszédos asztal
srégen a sarokban van ugyan egy veszélyzóna egy pici kislány képében, mert tapasztalatból tudom, hogy ő nem marad egy helyben, a múltkor minden asztalról lerámolta a teritéket
biztonság kedvéért nem is nézek rá, ne legyen semmi szemkontaktus, most még az asztalnál is ül
de hamarosan lemászik és a radiátorról levesz egy labdaszerű léggömböt, azt dobálja, na remélem, nem az ételembe,
de érzem, hogy figyel... el is takarom a szemem, még véletenül se legyen szemkontaktus, (az állatok is olyankor támadhatnak)
sétálni viszi az apját
egyenesen az asztalomhoz, itt megállnak, na hova menjünk kérdi az apa, de úgy látszik én voltam az uti cél
azért se reagálok
de mikor elmegyek, nem birom ki, hogy ne integessek oda neki az asztalukhoz(merthogy most is figyel)
a pénztárhoz utánam jönnek... ők is fizetni
mosolyog rám
s elmenőben érzem a hátamban is hogy figyel, kérdez?
mert a nagyanyja azt mondja: NÉNI
(hát úgy látszik még nem vesztettem el a gyerekek érdeklődését, irányomban, ami mindig is megvolt.. ki tudja miért...)
a spontán marosi kirándulásom után, utolsó percben elhatároztam, csak elmegyek a Marosvidék 20. jubileumára... volt még pár percem 5-ig, de telt ház, s már zajlott a megnyitó
hoztam egy pótszéket, leültem leghátulra, legszélére
főleg a Bogoli miatt jöttem, meg a kiadvány miatt, mit nagy vonalakban ismertetett
ő mindennek tud adni valami nagyobb távlatot....
igy is lett
aztán a végén mondta nekem, hogy elüldözte a földje, (de visszajött) mint ahogy én is irtam---? -- mit? hogy?magamról,, a történetemben
hát igy kiderült hogy bekerültem az én történetemmel a válogatásba (persze megint lecsapva a végét,,,nem baj, igy más kicsengés, de tán jobb is igy ).."nem tudhatom":.. (Radnóti mégis csak jobban tudhatta, bár nem tudni mit irt volna ha túléli, azután "a szülőhazáról"
Timi lányom is benne van egy évekkel ezelőtti költészetnapi beszédével...
úgyhogy végül is megvettem a könyvet , boldogan (á 3 000ft, mert csak tagoknak feláras)
volt egy terüljasztal mindenféle finomsággal is, de eliszkoltam, túl nagy volt a tömeg, ahhoz képest hogy itt a második hullám
hárman megyünk egy pulpitusra, a szónok és még ketten , engem úgy mutat be hogy valami professzornak lennék az élettársa(!) rosszallom is, egyáltalán mér beszél róla...
aztán folytatja a jellemzésem , a kellemetlen szóval kezdi ami már ismerós, de korábban revidiálta, hogy csak látszólag kellemetlen valójában nem az.... de most nem, komolyan mondja sőt tetézi egy csomó rossz tulajdonsággal, csak azzal....
már nem is köztünk áll , hanem háztetőn, és egyszercsak félig meztelenül látszik, mintha levetkőzött volna, de hivatalos emberek lefogják, hadakozik.mielőtt megadná magát (megőrült... suttogják a botrányra)
újraavattuk az ortodox zsinagógát... félig-meddig múzeummá... hát igen múzeumi tárgyak lettünk magunk is, azt hiszem, s már csak mutatóban, turisztikai látványosság
az emléktába előtt álltak a szónokok (egy a Mazsihisztól, a polgármeserasszony meg a baráti kör vezetője. a levéltáros Zsolt)
én leroskadtam egy padra , igy egy fotón se látszom..szinte... pedig kattogtak a gépek
na mégis (szeptember elsején, ezen igen, rádió 7 - csak nem negdi feltölteni :(
a beszédek után elvágták a nemzeti szin szalagot (tényleg miért nemzeti szin?!)
bementek a múzeumi szobába kik befértek, bekukkantottunk a templomba, ott külön egy átfestett koporsóhoz mentünk, ami egy láda tulképpen (de már ezt se tudják)
a kibővitett udvaron az árnyas fák alatt ehettünk kóser sütit, dobozokból meg ásványvizet (Pestről hozták, de vissza is pakolták részben)
én élveztem a diófát, végre nekitámaszkodhattam, mint annak idején a miénknek.....
lesz majd Sátoraljaújhelyen is ilyen újitás, jeleztem, hogy majd ha lesz oda turistaút, beneveznék....mert hogy onnan származom, s még sose jártam ott (de az olyan nagyon nem érdekelt senkit: engem viszont igen!)
épp tegnap találtam rá dédapám bérelt korcsmájának pontos helyére Sátoraljaújhelyen, meg láttam a temetőről is egy képet, ott meg kell keresem dédszüleimet....
merthogy párszor már köszönt és nem teteszettem fogadni
biztos máshova figyeltem ez már fiatal koromban is megtörtént
elnézést kértem érte, utólag is
- olyan kevés tanárunk él már!
.- bizony, ez az élet rendje, szokták mondani
kezdtem úgy érezni magam, mint a saját temetésemen..még jó, hogy előbb "szép lányom" felől is érdeklődött, s mondhattam jól élnek, a családjával, Pesten.
hát igen, tényleg ez az élet rendje, s tulajdonképpen jól is van igy
s jó az is, ha még életében odajönnek az emberhez, s nem várják meg a temetését - postumus
egy kisfiú (8-9éves) pöröl a posta előtt a biciklijén ülve, egy asszonnyal aki motoros biciklijén matat, hogy máskor mielőtt elindul otthonról ellenőrizzen mindent, megvan-e----
s elindulnak visszafelé
a gyerek még dörmög az orra alatt:
de jó, hogy mehetek megint haza, mert az öreganyám otthonhagyta a táskáját...
végre találtam egy adatot az arcanumon sátoraljaújhelyi dédapámról
az 1869-es népszámlálás feldolgozásában,
amiből az is kiderül hol volt a bérelt kocsmája, ha netán keresném nyomát Sátoraljaújhelyen (most ez a település is be van vonva abba a projektbe amit épp holnap avatunk Makón, a zsinagógában)
dédapám: Guttmann Károly korcsmáros korcsmája a Tekeky utcán volt (710) előtte (709) a rabbi háza
ma Vasváry Pál u.
9946 lakosa volt akkoriban Sátoraljaújhelynek
a kereskedők, iparosok, orvosok és ügyvédek között jelentős volt a zsidók számaránya-
a korcsmárosok szinte kivétel nélkül mindannyian a zsidók közül kerültek ki
(arról nincs szó hánynak a fia lett ügyvéd, az én nagyapám Jonas Guttmann mindenestre, már dr Gonda Jenő néven az lett, persze Budapesten, miután apja a bar micvoja után tarisznyát akasztotta nyakába és útjára bocsátotta))
végre újra szinházba mehettem, (hagymaházba, a bérleti sorozat utolsó előadására, ami a járvény miatt ide halasztódott, pedig lassan újra védekezhetnénk, láttam is egy-két maszkot, mikor mögöttem köhécseltek előre is hajoltam, hiába, hátra nem tudok maszkot rakni (előre se vettem)
gyorsan csináltam egy-két fogadási képet kezdés előtt, mielőtt bemondták volna hogy fotót késziteni az előadásról szigorúan tilos
csupa helyzetkomikum, bohózat volt
a lényege, hogy egy örökös helyett négy is akad... (mind kicsit ütődött) (négyes ikrek, a végtelenségig folytathatóan) amiket el kell titkolni, persze ugyanaz a szinész játszotta (Nagy Sándor ragyogóan
úgy látszik siker darab, a Madáchban, de a szereplők idő közben cserélődtek (Székhelyi József sajnálatosan érhető okokból pl...)
bohózat ---csupa helyzetkomikum
hogy ez engem igazán miért nem tud igazán szórakoztatni, (egy-két felröhögéstől eltekintve) valószinű az én hibám
szünetbe ki is sétáltam, el ne aludjak...
reggel felhivott az unokám (milyen jó, hogy ő hiv!!!!). s megkérdezte, milyen volt a bábszinház (tegnap előtte hivtak) milyen figyelmes, de hát ő még csak bábszinházakba jár....
meg hogy hogy vagyok mert oly udvarias, pedig ingerült anyja szerint csak az érdekli hogy mikor kaphatja meg tőlem az igért legót...mondtam fáj a fejem, mert túlaludtam magam, meg mondtam, beszéltem szinház után a kanadai unokatestvéremmel, mire közölte hogy anyjának is van egy kanadai unokatestvére, mire én, ez ugyanaz... hát ez is egy bohózat, nem?)
mondtam gyerekkoromban arra a furcsa érzésre, amit többnyire tejeskávé után éreztem, igen, pont olyan volt, mintha szédülnék, csak nem a fejemben hanem a hasamban. Nem ismertem még ezt a szót: émelygek....
de most már igen, és érdekes módon, most megint kávé után éreztem, amibe egy egész adag tejszint löttyintettem.... nem szoktam, de most túl erősre sikeredett a fekete -)
tejeskávét már rég kerülöm, úgy látszik ezt is kell ,
koszos, gyűrött , ujjatlan atlétában ül a mellettem levő asztalhoz, persze kilátszanak a hátán a tetoválások, tán azért is annyira kivágott az atlétája... strandpapucs, rövid gatya , asztal alatt... nem érdekes. de fölötte akkorát tüsszent, se zsebkendőbe, se semmibe......) hogy szó se lehet róla, hogy továbbegyem a másfél méter biztonsági táolságon belül levő ebédemet.. mit tudom én milyen (korona)virusok kerülhettek belé
felállok, a pincér a kasszánál csodálkozik, hogy máris....
mit mondjak
neki mindenkit ki kell szolgálni
akár tüsszent , akár nem...
én meg fizethetek (szintén a levegőbe)
hozatni fogom a kaját, vagy főzök, vagy.... nem eszem
igen, azt hiszem, vétek halálról beszélni, akasztott (akasztandó) ember házában.... hiszen mindenki odajut előbb vagy utóbb, minek emlékeztetndi rá,elég baj az neki (is)
igen kb az volt a csúcs mikor Szandi ledobta a lábáról a magas sarkú szandiját, fitymálva, miért is csinálnak ilyeneket
mert nagyon jól, családiasan érezte itt magát Makón, s mi is vele, igazán
kirobbanó volt, temperamentumos, kedves, és remekül énekelt...
nem is hittem hogy ennyien leszünk,
nekem már csak hátul jutott hely, szinfalak mögött szinte,,, ott is fotózgattam, de végül is kölcsönzök egy profi képet (Mata Gábortól) azt irtam a kommentben,,remek kép, remek koncert
sófár hangjára megnyílik az ég, s az emberek imái közvetlenül Isten elé jutnak
Emlékezteti a zsidókat Istenre, aki a világ királya, mert a királyok előtt is fúvósok mentek.
A mai zsidóság életében csak elul és tisri hónapokban van jelen a sófár. Ezekben a hónapokban reggelente fújják meg a hangszert, így figyelmeztetve a népet a megtérésre, a számvetésre.
kérdezte egy ismerősöm, hogy hogy csak most derült ki "fényes" családfám, illusztris nagy rokonságom
tényleg hogy-hogy
csak úgy az ölembe hullt, váratlanul....
csakis úgy, hogy a mi családunkban sose volt divat a dicsekvés
a Löwinger nagyapám iskolaalapitásáról egy iskolájabeli jubileumi ünnepségen értesültem, a zsinagóga alapitásáról az emléktábláról
a Bárány familia meg (anyám anyai ága, teljesen zárt volt felfelé, csak azt tudtam, hogy dédanyám Ungár Irén volt....) hogy az ő anyja Ungár Mária azaz eredetileg, lánynevén Bak Mária egy híres talmudtudósnak Eliezer József Baknak lánya, azt nem... azt meg pláne nem hogy az ő nagyapja volt Szeged első rabbija 53 évig. Zwi Bak Hirsch ...a többiekről nem is beszélve, ehhez kellett a geni----
jó hogy rám talált!
mert a családi hagyomány nem működött
én most mindent elkövetek, hogy amit én megtudtam, ( s még tudhatok) továbbadódjon
de a többi nem rajtam múlik..... (úgy látszik, hogy az érdektelenségi oldal inkább öröklődött)
egy dán pár, egyszerűen, de nagyon helyesen, tehetségesen, angolul (alig hallgatják)
aztán valami elmondhatatlanul zajos rapp párosért örjöng a közönség, le se akarnak menni a szinpadról...
végül röpke egy órás késéssel hatalmas zenei felszereléssel és füstgéppel tiz év után szinre lép a z Overdream
emlékeztem rájuk, lányom barátai is játszottak benne, klasszikus zenei kiegészitésként
most is jól hangzanak
vezetőjük még a szinfalak mögött meglazitotta hosszú őszes sörényét mielőtt szinre lépett egy új énekessel (a régi lányok helyett), ki később majd megfullad a sok füsttől (ki is szül, hogy vegyék le előbb) Ö jól énekel, de párosuk hamis...
érdekes a metáll hangzás, keveredve valami nagyszabású operaival
haza jövök, bér nehezen, de késő van, s nem tudom mi van az enyémekkel,kinyitni a mobilon amessengerem nem tudo,m, de maradhattam volna épp.nem lányom irta... (fél hétkor már le lettem tudva)
egy régi múvésztelep képeiből láthatunk impozáns válogatást...
idén nem volt művésztelep, az újabb . se
ez 15 évig élt, rendszerváltás után, s főleg határontúli művészeket látott vendégül, egyfajta magyarság egységesitó elhivatásként - 1991-2006
sajnos már többen nem élnek közülük, és sajnos akik igen, azok se tudtak eljönni a határzárok, korlátozások miatt
de alkotásaik itt vannak
az egykori vezetők Balog Tünde és Gilinger Kati válogatták
Tünde a polgármesterasszony explozéja után beszélt is
A múltat nem lehet eltörölni mottó alatt sikra
a historizmus, a történelmi festészet mellett - kimondva Trianon jegyében...s kimondta azt is, hogy magyarságukat jobban átélik az az anyaországiaknál - a határontúliak
valaki azt mondta neki, hogy a művész alkotásával imádkozik
..minket is arra szólitott fel (egyébként az egész kiállitás cime Jókai Anna nyomán is Ima Magyarországért)
na erre az egy könyvbemutatóra nem akartam elmenni, délután kibicikliztem spontán a Maros partra, eléggé elfáradtam (nem nagyon, érdekes módon frissebben jöttem haza mint ki, mintha gyorsabban is, de azért mégis , már-már lepihentem, mint ki jól végezte dolgát , mikor eszembe jutott, csak megnézem ennek a könyvnek a szerzőjét, amit most leforditott a makói plébános, s bemutat a polgármesterasszony
meg is lepődtem, náciellenes volt, és támogatta. bujtatta a zsidókat, kik a gestapo elől menekültek, olvastam többek közt a wikin, nocsak ez elég is volt nekem ahhoz hogy gyorsan összeszedjem magam (fésülködni már nem volt idő) és azonmód strandi gyűröttséggel mégis csak el ne menjek a ktárba--
majdnem teltház volt,de azért jutott hátul egy magános szék
két ember vallott egy harmadikról, kinek lénye átsugárzott a vallomásokon
a polgármesterasszony 19 évesen mintegy lázadásból ment ki egy csoporttal Franciaországba, tulajdonképpen Páris vonzotta, el is stoppoltak oda a csoportból...1988ban
Roger atya a találkozón mindenkinek mondott valami személyeset, neki hogy küldetésünk van
s kapott egy mécsest is, ami itt és most gyújtottak meg 5ödszörre...
végül ingyen elvehettük a kis imádkozós könyvecskéjét,
de adakozni lehetett ( persze megtettem...ez a legkevesebb)
nem dedikáltattam a könyvet a forditóval,,,, de Rogers testvér szemébe szívesen belenéztem volna (
mert kikukkantok a kapun, látom az alig másféléves kislányt szülei tuszkolják fel a csúszdára, köszönnek, köszön , integet a kacsi is, sőt a nevem is mondogatja juli..., integetünk, csukom vissza az ajtót, a másik kijáraton megyek majd el biciklivel , de hallom mondja a lányának, hogy ez a néni tanitotta őt....
mert a pincérek elviselik minden háklimat elnézően, megértően (pedig nem rejtegetem kifogásaimat: túl tejszines a leves, poshadt a saláta, maszatos a kávéscsésze... s egyáltalán ha sok üres hely van, az a baj, ha tele az étterem az a baj, hova is üljek (konnektorhoz a mobilom miatt...O)
mert hazafelé jövet olyan madárhangokat hallok a kihalt vszes utcán mint azokon a régi-régi nyarakon....sőt ugyanúgy fut alattam a bicikli.....
de azért vannak közben kisebb bécsi séták eszmefuttatások is...
jó arra is hogy kissé felelvenítsék személyes emlékeimet Bécsről, ahol nyarakat töltöttem nagybátyámnál
pl a Stefansdom emlegetésekor és a látképkor,ha jobban meresztem a szemem, megláthatnám a közelében a sarokházat is ahol laktunk
de ez , mondom, inkább egy koncertfilm volt csupa bécsi ihletésű dallal
volt egy vendége is, jeles szoprán, aki olyan bővitett hangokat vágott ki a Vilja dalnál hogy csak na... ezzel meg is szerezve a legnagyobb tapsot)(s eszembe juttatta hogy pont itt Bécsben láttam a Vig özegyet Házi Erzsébettel és a hires Daniloval:Johannes Heesterssel, a Theater an der Wienben, 1969-ben
------
hamar lett vége a filmnek furcsamód
sajnos nagyon álmos voltam (belaludhattam?)
nem mertem már a napi 3. kávét meginni a film előtt, pedig kellett volna (attól tartok, hogy áriázás közben vághattak be bécsi sétákat, amikről lemaradhattam(?) csukott szememmel (mert a zene igy is teljesen élvezhető, de a látvány nem látható....
valami azt súgja, hogy már semmi sem lesz olyan, mint volt, a virus előtt, Persze, megtanulunk alkalmazkodni "hozzá" - de az már nem ugyanaz, mintha nem is lett volna (lenne)
minden minden elavul, nem csak a (ruha)divat... persze később visszatérhet, de sose ugyanugy, hanem valamilyen raffinériéval... "feljebb", "idésőjelben"
az Erzsébet házban voltam, szokásos hétvégi beszélgetésen, ezúttal Kocsis Dénes makói eredetű musical szinésszel,
s közben egyszer csak füst gomolygott mögöttük, állitólag a szalonna sütésre készülve
miután már a szemem is csipte a füst, felálltam hátsó sorombőül, persze szélról, egy daravig még időztem a kapuban , fal mögött, de aztén hazaindultam (úgyis zoom volt, vejem beszéde közben felszokott tünni unokám, s igy reménytelien siettem haza, bár a beszélgetés végét lemondva
pedig tényleg érdekes volt....
ott, hátul...
a fiatalember (31 éves) meglepóen intelligensen válaszolgatott V. Márta komoly kérdéseire (eltekintve kétszer is női fehérneműk emlegetésétől, igazán nem tudom mi szükség volt erre - csak nem az irigység beszélt belőle?! :()
megemlitette 13 éves kori Hid-ember ben való szereplését, pedig akkor még kis dundi kisfiú volt, kiközösitett,,, és érdekesen emlitette, hogy az a dundi kisfiú még mindig valahol benne él (soványan is) és milyen elégtétel volt neki , hogy az osztálya intézményesen s miatta megnézte a filmet (azt azért nem bocsátom meg neki hogy Eperjes nevére emlékezett, arra viszont nem, hogy Szechenyit alakitotta) (ő meg a kis Zichy fiút) azt tudta )
bölcsen beszélt pályája alakulásáról, elfogadva, hogy nincsenek véletlenek, ha nem is úgy alakult az élete ahogy eredetileg elképzelte (eredetileg prózai s nem mucical szinész akart pl lenni) s operettszinészként is először csak studiós, s majd jóval később végezte el az egyetemet , mikor mér némi szakmai tudásra tett szert pedig--- a szinpadon
s ott is a maga útját járja, végre az István a királyban emutva addig hogy Kocsis Dénesként áll a szinpadon... (s nem valami hasonmásként)
egy férfi mellém szegődik, megyünk valahonnan el (átöltözött közben, elegánsra, de észreveszem a kezén seb van, ami zavar ... közben az elemózsiás táskám veszem elő valahonnan, és jól bezárom....)
eltűnik egy időre...
majd közli, hogy bevásárolt mindent ami kellhet, előkészitett, és holnap fél hétkor legyek nála
nem tudok mit válaszolni, nincs kedvem hozzá, de azért teljesen elutasitani sem akarom
mondom, hogy dolgom van,de én is megyek Vásárhelyre, ott többnyire egy két éves fiúra kell vigyáznom,,,
és mikor vagyok szabad? kérdi
máskor igen... csak van egy csomó megcsinálni valóm (ez egyébként igaz)
a könyvboritó alapján az hihető... hogy az (szidtam is miatta a könyv gazdáját, ezekhez nincs érzéke)
a könyvtár a bemutató meghivójára ügyesen megoldotta a problémát, eltüntette a diszkriminált képet, fölé irta a szövegét
bár odairta a 18-as számot , és joggal, de a megnyitóra csak nagykorúak mentek el...
főleg a József Attila Irodalmi Körünk tagjai (aggódtunk - fölöslegesen a körért...marad, persze)
a vezetője Bene Zoli folytatta le a beszélgetést a könyvről, igazán szinvonalasan, és megnyugtatóan
(értékes emberek mindenben találnak értékest:)
bene zoli
azért nem fogom elolvasni, mégha vannak pszichológiai és társadalmi vetületei is....persze azért főtémája a szexualitás (de annak általánosíthatóbb vetületében
Tudod az édesanyám adta Neked a gyermekkori fényképedet. Mindig sok szeretettel gondol Rád ebben a városban mindenki . Ne keseredj el, szeretünk! Túl élted, hős vagy! Vigyázz magadra a családodnak szüksége van Rád! Még ennek a városnak is, a volt tanítványaidnak is, akik nagyon tisztelnek és szeretnek! Csak erre gondolj! Felejtsd el a múltat! Puszi
ó a kisBalázs nagy Balázs István sőt Balázs lett, első játékfilmje operatőreként látogatott el Makóra, ahonnan indult
pesti balhé a film cime, sose néztem volna meg egy ilyen filmet, de a kedvéért igen, meg az előtte való beszélgetés miatt, mit mentorával folytatott
végül is a filmet se bántam annyira, a fényképezésétől függetlenül. újabb tapasztalatom, hogy érdemes olykor elhagyni a megszokott komforzónánkat, érhetnek kellemes meglepetések is
a beszélgetés Czibolya Kálmánnal folyt, aki 9 éves kora óta mestere az azóta se elhagyott úton
közben vetitették régi képeket a régi filmekből is, "kollegákról',igy lányomról akivel együtt dolgoztak, ő ugyancsak erősen kiskorúként, meg mutattak részleteket is közös filmjükből, még én is feltűntem,amivel mindjárt elnyerték a berlini fesztivál diját (Timi rendezte "csak", Balázs vágta és fényképezte..) timi nem ment el a dijátadásra de egy hatalmas virágcsokorral köszönte meg...timinek a köszönni valókat....hazaérve a dijjal -az operatőt ....Sysziphos nyomában ,.. hát mit mondjak.. azóta is....
valamennyi igazgatóm közt - most igy visszatekintve - mégis csak ő volt a legemberségesebb - pályakezdésem sőt érettségim igazgatója
akkoriban kérdezte egy ismerősöm, mikor tanitani kezdtem, na és milyen az igazgatód, nem is értettem a kérdését,hirtelen, hát számit ez? Az ember tanit és hagyják tanitani....igazgatótól függetlenül (ő hagyott)
igaz, néha látogatott egy-egy irodalomórámat, de mindig élvezte, szuperlativusokban beszélt róla,, hogy már-már művészet amit csinálok----
sőt, az is visszakerült a fülembe, hogy egyszer volt magyar tanáromnak velem példálózott, mikor "mélyebb" tanításra akarta ösztönözni. Ő persze visszavágott, hogy nekem csak az a dolgom (akkor még nem volt családom) Csak anyámra kellett "vigyáznom", bár ki voltam szolgáltatva az ő egészségi (hangulati) hullámzásainak... De ő ebben is elnéző volt velem. Akkor tanultam meg, tőle ezt a kifejezést VIS MAJOR. ezzel intézte el ha nem tudtam valahova elutazni anyám állapota miatt (igy pl egy tanároknak szervezett pécsi jutalomkirándulásra sem...ahol - milyen érdekes az élet- a helyettem menő kolleganőm, megismerkedett leendő férjével, kivel ma is boldogan élnek...persze ma már unokák is vannak..de szerencsére nekem is lett! :) Az élet fordulatai kiszámithatatlanok...
az én kedves igazgatóm toleráns és bölcs ember volt
talán azért is , mert nagyon rosszul látott
de a belső szeme nyitva volt!
tablónkon
(nincs külön kép róla, csak a tablóképem teszem fel, ott látható: mint igazgató - bár 3 évig megelőzte Marczis Vilmos, de ő egy külön történet lenne(
emlékszem egy esetre, Moszkvában történt, hol a Lomonoszov egyetemen voltam pár hetes tanfolyamon (postgradiálisan).ugyanekkor vagy egy évig ott élt volt egykori csoporttársam Szegedről...immár egyetemi oktatóként
egy párszor találkoztunk, nála vagy nálam - kollégiumainkban
két régi ismerős az idegenben,ez közelhozott
közös emlékeket is elevenitgettünk fel
igy többek közt egy tanárunkét is, akiról most kiderült, hogy szerelme volt(?) bele (Ezen kissé meglepődtem!)
és mondott rá egy jelzőt
és én ezt egy az egyben pillanatok alatt kitaláltam (pedig egy összetett szó volt):
évek óta a "komolyzene" a hanghátterem (a Bartók). most, hogy annak a konnektorában töltöm lemerült mobilakkum, bekapcsoltam a zsebrádiómat, ahol "könnyűzene" szólt
lehet, hogy a komolyzene adja alaphangját letargiámnak
no most se lettem épp vidámabb, ettől a tingli-tangli zenétől (sőt)
nagyon olcsó, nagyon sablonos, nagyon nyálas, nagyon primitiv
előbb meg lehet únni mint a másikat (azaz azt nem is lehet)
A KÉPZŐMŰVÉSZETI SOROZAT SOROS DARABJA AZ IMPRESSZIONISTÁK....
csupa világosság , csupa fény (olyannyira hogy a fimvásznon nem is nagyon lehetett olvasni a feliratot...de érződött is hogy mindenki (kurátor, művészettörténés, irő, fotós, gyűjtő, festő) az elragadtatottság hangján beszélnek róluk.
akik pedig milyen nehezen is tudtak új látásmódjukkal érvényesülni, s áttörni a megszokás falát
Monet
na de azóta, mint az orosz irók Gogol köpönyegéből, minden festő bellóük bújt ki valahogyan.....
felemelő élmény nézni , valóban szinte belehelyezkedve a képekbe a tájat , a hangulatot, a fényeket... ezt a valóban titokzatos és szépséges világunkat, s nem a puszta másolás hanem az átlényegités szintjén....
