2020. augusztus 30., vasárnap

egy kislány

 félve megyek az étterembe, miután múlt héten beletüsszentettek az ételembe a szomszédos asztaltól

lehetőleg oda ülök, ahol nincs is szomszédos asztal

srégen a sarokban van ugyan egy veszélyzóna egy pici kislány képében, mert tapasztalatból tudom, hogy ő nem marad egy helyben, a múltkor minden asztalról lerámolta a teritéket

biztonság kedvéért nem is nézek rá, ne legyen semmi szemkontaktus, most még az asztalnál is ül

de hamarosan lemászik és a radiátorról levesz egy labdaszerű léggömböt, azt dobálja, na remélem, nem az ételembe,

de érzem, hogy figyel... el is takarom a szemem, még véletenül se legyen szemkontaktus, (az állatok is olyankor támadhatnak)

sétálni viszi az apját

egyenesen az asztalomhoz, itt megállnak, na hova menjünk kérdi az apa, de úgy látszik én voltam az uti cél

azért se reagálok

 

de mikor elmegyek, nem birom ki, hogy ne integessek oda neki az asztalukhoz(merthogy most is figyel)

a pénztárhoz utánam jönnek... ők is fizetni

mosolyog rám

s elmenőben érzem a hátamban is hogy figyel, kérdez?

mert a nagyanyja azt mondja: NÉNI


(hát úgy látszik még nem vesztettem el a gyerekek érdeklődését, irányomban, ami mindig is megvolt.. ki tudja miért...)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése