ÜLÖK EGY UTCAI PADON MOBILOMAT NYOMOGATVA
hirtelen előttem terem egy nő:
Nem tetszik megismerni?!
Dehogynem. L. J mondom a teljes nevét kapásból
csodálkozik
nem vagyok szeinilis, csak öreg - igy én
merthogy párszor már köszönt és nem teteszettem fogadni
biztos máshova figyeltem ez már fiatal koromban is megtörtént
elnézést kértem érte, utólag is
- olyan kevés tanárunk él már!
.- bizony, ez az élet rendje, szokták mondani
kezdtem úgy érezni magam, mint a saját temetésemen..még jó, hogy előbb "szép lányom" felől is érdeklődött, s mondhattam jól élnek, a családjával, Pesten.
hát igen, tényleg ez az élet rendje, s tulajdonképpen jól is van igy
s jó az is, ha még életében odajönnek az emberhez, s nem várják meg a temetését - postumus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése