a gyerekek cukik

igen, a gyerekek... nagyon néha a felnőttek . öregek is

csak tudnám, hogy, mint egy kápó, mit szaladgál le-föl köztük azaz  a menzaasztalok közt, és ripakodik rájuk, okkal-ok nélkl - szépen eszik, nem beszél, az egyik, magát főparancsnoknak érző felügyelő pótnagyi. Nem is tudom. Egyébként meg le a kalappal előtte is, meg a többi aranyos, csendes pótnnagyi előtt, akik bicegő lábakkal is tálcán viszik ki az ingyen  táborozó gyerekeknek ételeiket, s kiszolgálják kényüket, kedvüket

ma különöse jók voltak, igaz , kevesebben is a szokásosnőál, Mondtam is. Később, ebéd után vigyorogtak rám, én vissza. Aztán meg integettünk. :)