2019. január 21., hétfő

örökségeink

azon gondolkodom, hogy ahogy öregszünk egyre inkább jönnek ki rajtunk a genetikai örökségeink, őseinktől, úgyhogy egyre többükre kezdünk hasonlítani, ahogy differenciálódunk,,, érdekes dolog ez. Még kidolgozatlan ez a feltételezésem, de egyre inkább így látom, kezdetben csak apámra hasonlitottam, most anyámra is, nagynénémre, nagyanyámra, mikor kire jobban,...

nem tudom mi lehet az oka, tán az hogy a tervrajzunk ( a genom) a manifesztálódással (megvalósulással) élesebben kirajzolódik?

hiányosak az ismereteim, de ez afféle ráérzés, mit a tapasztalat igazol

21. 1.30

7 megjegyzés:

  1. M.S: Ez tökéletesen így van.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. fura ("ők én vagyok már")

      Törlés
    2. M.S: Részben biztos,és eddig is így volt,csak a tulajdonság nem manifesztálódott.

      Törlés
    3. igen, én is valahogy igy gondolom...!

      Törlés
    4. M.S: És képzeld el hány belső tulajdonság ami nem látható.

      Törlés
    5. igen, széditő a mélység(ünk)!

      Törlés
  2. K.R.K: " gyenge létemre így vagyok erős "

    VálaszTörlés