azon gondolkodom, hogy ahogy öregszünk egyre inkább jönnek ki rajtunk a genetikai örökségeink, őseinktől, úgyhogy egyre többükre kezdünk hasonlítani, ahogy differenciálódunk,,, érdekes dolog ez. Még kidolgozatlan ez a feltételezésem, de egyre inkább így látom, kezdetben csak apámra hasonlitottam, most anyámra is, nagynénémre, nagyanyámra, mikor kire jobban,...
nem tudom mi lehet az oka, tán az hogy a tervrajzunk ( a genom) a manifesztálódással (megvalósulással) élesebben kirajzolódik?
hiányosak az ismereteim, de ez afféle ráérzés, mit a tapasztalat igazol
21. 1.30
M.S: Ez tökéletesen így van.
VálaszTörlésfura ("ők én vagyok már")
TörlésM.S: Részben biztos,és eddig is így volt,csak a tulajdonság nem manifesztálódott.
Törlésigen, én is valahogy igy gondolom...!
TörlésM.S: És képzeld el hány belső tulajdonság ami nem látható.
Törlésigen, széditő a mélység(ünk)!
TörlésK.R.K: " gyenge létemre így vagyok erős "
VálaszTörlés