2019. január 31., csütörtök

ha élet zengi be az iskolát...

ebéd után benéztem (egykori) iskolámba

a kapunál egy (1) fekete zászló (tán nincs is kettő), a kapura kiszögezve , B.G: temetési értesítője, T.E.-rőf nincs hír...bár neki előbb lesz a temetése, tudomásom szerint

bementem az udvar felől, már éreztem hogy rosszkor, nem csak a millió bicikli miatt, de kezdtek kizúdulni a gyerekek is a termekből, az aulában pingpongoztak, a tanári előtt zsúfolódtak...

beverekedtem magam nagy nehezen az irodákig

tud-e segíteni, valamiben, kérdi a bentlévő tanár ( vagy igh?) , hát mondom a két szomorú hír kapcsán vagyok itt, érdeklődni, de látom hogy rohanna ő is, csak merő udvariasságból szólt hozzám, elmenőben

kérdem megy-e ki intézményesen az iskola, a temetésekere, mikor, hova?... hát igen, mondja, s utána két (azaz 2!)  nevet is., összekapar..

de nem is tudja, hol az újvárosi református temető (ő biztos nem megy ki)... azt hiszem én se, gyalog, biciklivel, városszélre (csatlakoztam volna, ha többen l valami járművel,de így nem...)

kiszédelgek

az ajtó előtt megállok, mint egy vagy több hangyaboly sündörögnek körülöttem a gyerekek, majd elsodornak, jobb is hogy viszonylag stabilan állok

jön egy ismerős tanár,még a régi időkből , azt mondja alig ismert meg a nagy sapkámtól: Nagy? inkább kicsi! na mindegy, ! hálás vagyok az eufemizmusért, kicsit beszélünk, de látom rajta,   ő is rohanna, wcre menni se sincs elég idő

gombavató bál  lesz. ezért a fokozott sündörgés - mondja  

Hát éljen az élet!

Ugyan ki emlékszik mér régi, 86 évesen elhunyt  tanárokra...? Az iskola a mindenkori fiataloké, az élőké, a nagyon is élőké! S ez így van rendjén..

De lehet tolongani, máris, életünkben is elfelejthetnek!,

(Habár , jut eszembe, kaptam is meghívót a gombavató bálra, mint nyugdíjas is minden évben, de egyszer se voltam.Ne szóljak semmit!)

(U.I. Ja, jut eszembe, idén a meghívón a gombokból borostyánlevelek lettek... hát ez bizony örökzöld....akkor mégis csak illene valamiféle örökkévalóságban (is) mozogni!)


01,30. 13,10

15 megjegyzés:

  1. K. V. D. L: A diákokat nagyon értem, de a tanárok, az egykori kollegák...(?)

    VálaszTörlés
  2. G.B. Nagy kár hogy a vezetés nem fordít több figyelmet a régi, generációkat nevelő egykori kollégákra! Szomorú valóban!

    VálaszTörlés
  3. J.J. Az új,vidékről érkező tanárok azt sem tudják kiről van szó. Ez már a múlt, nekünk emlék.

    VálaszTörlés
  4. H.M.M. Es hol vannak az olyan izig-verig tanarok mint a 2 Gizi neni(?) Baranyi Gizi meg Stenger Gizi es a tobbiek akik 50-60-as evetben, es elotte ott tanitottak?

    VálaszTörlés
  5. K.F. H. Én is úgy gondolom, hogy volt tanáraink szép emléke megérdemel egy rövid bejegyzést pl a JAG fb oldalán is! Én is Julika Gizi néniről írt sorai között fedeztem fel Eszti néni halálhírét. Nem baj, hogy sem a gyerekek, sem a fiatal kollégák nem emlékeznek rájuk! Mi, nagyon sokan nekik is köszönhetjük, hogy azok lettünk, akik most vagyunk!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. G.B. Ez így van szerintem is, és még ha nem is ismerték őket, olyan sok évi tanítás után megérdemelnék a nekrológot , legalább a gimi oldalán!

      Törlés
    2. azért is, hogy aki nem ismerte, legalább ismerje meg utólag!

      Törlés
    3. szinte az egész életük ott zajlott!

      Törlés
  6. G.E.L.L. Nekem is lenne egy "IGAZI" hozzászólásom,de inkább meghagyom magamnak, szomorúan és lesújtóan. Már semmi sem a rég a makói JAG-ban,SAJNOS!!!!!!

    VálaszTörlés
  7. u.i. az igazsághoz hozzátartozik, hogy ma délelőtt felhívott a ig.nő és felajánlotta, hogy elvisz nagyon szívesen mindkét temetésre....

    és az is, hogy este a kapu előtt mentem el, nagyban vonultak a sportcsarnoki gombavató bálra mér, nos, a kapun már nem diszelgett ott a gyászértesités (se) Hiába, be kell látni élet és halál, (jelen és múlt) nem férnek össze! És hogy éljen az let meg a jelen.

    VálaszTörlés