a beszélgetés után is sokan körbevették Timit, köztük jött "a cimfestő egy hatalmas csokor virággal meg egy lemezzel amire makói képek voltak ragasztva
meglepődtem a virágcsokron, pont ilyen volt a kertünkben, évtizedekkel ezelőtt (a kertünkben ami ma már virágtalan puszta parkoló)
azóta se láttam ilyen Virágot , sehol, csak most,,,,
lányomék visszautaztak a virág a könyvtárban maradt, másnap elhoztam , padlóvázába tettem. és bámulom...
este megfejteni látszódott a rejtvény
azt mondja a cimfestő, hogy azért ismerős nekem a virág, mert anyu adta nekik, az ő anyukájának a virág tövet...még azt is hozzátéve, hogy száraz, meleg helyet kedveli és így is lett,,, túlélt mindent
ámulatba estem...
anyámról újabb és újabb történeteket tudok meg (legutóbb azt hogy valaki járt a régi házunkban, mert anyu megmutatta neki a rajzait)
most ez? nagyon beleillik a képbe, tőlünk májusban senki sem távozhatott egy hatalmas orgona csokor nélkül, a muskátlikat is mindig szaporította, ajándékozta... miért is ne vitte volna ezt a virágtövet.....
egész feldobódtam....
lám anyu továbbél eddig ismeretlen történetekben...
csak este szontyolodtam el,lányom szerint u.i. álllitólag a cimfestő a lányom férjének azt mondta, hogy Izraelből való a virág....
nem tudom mi az igazság, valószínű egyik sem? a jótékony , confabuláló cimfestő mindenkinek elvárása szerint felel?
de én az anyám variációjára hajlok mégis csak
s mit számit az "igazság" szószerint? az anekdotákban az az érdekes, hogy akiről szólnak, mesebeli figurák, s mindegy hogy megtörtént az eset, de megtörténhetett volna .és ez biztos
anyám, a virágtövet ajándékozó, ez is gazdag egyéniségéből egy megmaradt darab!
s akár igaz, akár nem, én köszönöm ezt, a virágcsokorral együtt (amit nem is én kaptam, de a kisérő mondatot igen)
Julika, szerintem is Anyudtól ered a virág. Ez- ahogy látom, vadmimóza, ez a mi családunkban nagyon jelentős érzelmi tartalommal bíró virágnév. Igaz most megnéztem, állítólag a "rendes" neve magas aranyvessző, vagy kanadai aranyvessző. Nem tudtam, mi csak vadmimózának ismerjük. Apukám írt is egy aranyos kisgyerekversikét a lányomnak, abban szerepel is. "...ott a sarkon a bozótba'/rengeteg a vadmimóza/le is tépek három szálat/ elviszem a Ciluskának" (mamikája, anyám neve)
VálaszTörlésMindenesetre örülj a virágnaK, meg annak, hogy kicsit megint visszarepítettek az emlékek a régi kertbe, Anyukádhoz. Ez ebben a kis csokor-történetben a lényeg.
nagyon köszönöm (a nevet külön is!. meg a verset)
Törlésés örülök, egyfolytában...:)
Ez nagyon szép történet.
VálaszTörlésEz egy nagyon szép nap. Felidézted a vadmimózát,Magadnak is, meg nekem is...kicsit emlékeztünk. Nem búsan, nem fájón, inkább szívet melengetőn. Te az anyukádra, én Apámra, mikor sétálni ment a kétéves kislányommal a Balatonon és vadmimózát hoztak anyának. A jó emlékek visszafiatalítanak, nem?! :) Nem mintha érdekelne a konkrét korom (ma dolgoztam utoljára! :)- de az érzelmek miatt jó nagyon visszarepülni...
VálaszTörlésé s végül: teljesen megnyugodtam, tisztáztuk, hogy az olajfaág való Izraelből, a virág egyértelmően anyutól (de mi tudtuK! :)
TörlésÉn nagyon szeretek emlékezni, (remélem fogok is ... )sokszor abba kapaszkodom.... és midndig újabb fejezetek nyílnak, a múlt is végtelen....
Sz.I. Származhat Izraelből és Makón a gondos kezek továbbszaporították.
VálaszTörlésAkkor is-is? A kertunket eredetileg nagyanyam ultette be rengeteg s mindenfele viraggal!!
TörlésA.Sz. Nagyon szép történet.
VálaszTörléshelyesbitek, az olajfaág van csak Izraelből, a virág egész biztos anyutól!!!!!
VálaszTörlés