igen, bár most már inkább ezt szégyellem, határozottan emlékszem rá, hogy gyerekkoromban kifejezetten szégyelltem a zsidó származásomat
most se estem át a ló tulsó oldalára s nem vagyok különösebben böszke rá, tényként fogadom el és vállalom
érzem teher voltát, de áldás voltát is
és semiképp se hagynám el! vagyok, aki vagyok.
(s ivri anohi. (zsidü vagyok) . mondom Jünással... bár nem csak az!
erre majd még visszatérek---
de igen, a leghatározottabban érzem a szégyent, azt a gyerekkori szégyent amit nem nekem kellett volna érezni!!!!
kit majdnem megöltek s apját meg is....
aug 17
J.K. Érdekes én soha,söt gyerekkorban is kerestem ,és a barátaim már akkor is közülünk kerültek ki
VálaszTörlésIgaz én zsidó ovodába jártam a Hegedüs Gyula utcába volt!
Mi egyre kevesebben voltunk zsidok kesobb szinte egymagam.de ha a zsidokat kerested az is elszigetelodes es valami zavar.napkozibe meg en is zsidoba jartam.csufolodtunk a hoszetokkal.veszekedtunk egymassal.de kesobb kezdodott
TörlésJ.K:Valamennyire így van jelenleg is és már így is marad,csak már nagyon kevesen a barátaim elmentek sajnos.
TörlésJ.K. Nálam ez mai napig így van ez egy érzés,nem érzem zavarnak,senki nem tanított rá!
Törlésa két dolog nem zárja ki egymást!!!! amiről én irok meg amiről te!
TörlésA "zavar"t arra értettem, hogy elszigeteled magad másoktól (ez az én esetemben a többségtől ill, szinte mindenkitől lenne, ha nincsenek zsidók a közeledben)
Törlés