2019. augusztus 19., hétfő

zsidónak lenni

igen, bár most már inkább ezt szégyellem, határozottan emlékszem rá, hogy gyerekkoromban kifejezetten szégyelltem a zsidó származásomat

most se estem át a ló tulsó oldalára s nem vagyok különösebben böszke rá, tényként fogadom el és vállalom

érzem teher voltát, de áldás voltát is

és semiképp se hagynám el! vagyok, aki vagyok.

(s ivri anohi. (zsidü vagyok) . mondom Jünással... bár nem csak az!


erre majd még visszatérek---


de igen, a leghatározottabban érzem a szégyent, azt a gyerekkori szégyent amit nem nekem kellett volna érezni!!!!

kit majdnem megöltek s apját meg is....



aug 17


6 megjegyzés:

  1. J.K. Érdekes én soha,söt gyerekkorban is kerestem ,és a barátaim már akkor is közülünk kerültek ki
    Igaz én zsidó ovodába jártam a Hegedüs Gyula utcába volt!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mi egyre kevesebben voltunk zsidok kesobb szinte egymagam.de ha a zsidokat kerested az is elszigetelodes es valami zavar.napkozibe meg en is zsidoba jartam.csufolodtunk a hoszetokkal.veszekedtunk egymassal.de kesobb kezdodott

      Törlés
    2. J.K:Valamennyire így van jelenleg is és már így is marad,csak már nagyon kevesen a barátaim elmentek sajnos.

      Törlés
    3. J.K. Nálam ez mai napig így van ez egy érzés,nem érzem zavarnak,senki nem tanított rá!

      Törlés
    4. a két dolog nem zárja ki egymást!!!! amiről én irok meg amiről te!

      Törlés
    5. A "zavar"t arra értettem, hogy elszigeteled magad másoktól (ez az én esetemben a többségtől ill, szinte mindenkitől lenne, ha nincsenek zsidók a közeledben)

      Törlés