a gimiudvar előtt elmenve beszédelegtem... gondoltam odaadom egy könyvem a ktárnak, csak persze megbeszélem a könyvtárossal, igényt tart-e rá egyáltalán, nade ki lehet a könyvtáros, működik -e normálisan a ktár... rég voltam itt, amúgy mindenki már idegen.. az aula ajtaját mindenesetre kinyitja előttem egy diák, csupa labdajátékos pálya, kint kosárlabda, az aulában is két hatalmas pingpongasztal, oldalt diákfestmények, a lépcsőn felmenve a régi osztályunk, ami előtt a falon, lányom országos oklevelei fotójával (akire büszkék),, a tanári felé haladok, a porta üres, de nem soká rohan utánam egy ember gondolom a portás, érettségik vannak még, mondja (másfél éve dolgozik csak itt amúgy nincs nyitva a ktár, jöjjek egy hét múlva. Jó.
kint az udvaron a diákok közt egy ősz hajú férfi (nem ismerem) de jön felém, s még a nevem is mondja ha bátortalanul is, és ő ki?kérdezek rá, ő a karbantartó 20 éve. Hát én 30 éve mentem, nyugdijba és épp annyi ideig tanitottam e falak közt, itt már mindenki idegen
mondja is a jóember ...rossz lehet nekem igy itt, hogy senkit se ismerek (hát az még furább hogy senkise ismer!), már a valamikor itt tanitó tanitványaim is nyugdijasok
de jön valaki épp Mné Margitka. őt is azt hiszem csak azért ismerem jobban, mert a lányom tanitotta....(de már ő is két éve nyugdijas - modja mosolyogva)
majd visszajövök a jövő héten (?)
talán...
**
(u.i.
ja egy ápolt, világsszőrű (labrdor? kutyát simogattak kint a diákok, aki később bejött a aulába... a karbantaró persze kiküldte... mondom szép kutya, biztos nem kóbor, a gyerekek barátságosak vele... ide fog szokni....
én persze nem vagyok kutya....)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése