megrendülve

 

előre bocsátom (mosva kezeimet), hogy nem mondták be az előadás elótt hogy kapcsoljuk ki mobiljainkat és nem lehet semmi felvételt csinálni, s mivel épp mellettem a lépcsőn az egész darabot felvették televizióra (. gondoltam én is... csinálok pár képet sutyiban...

nekem muszáj megörökiteni. mindent (?)

ismertem a darabot, egy időben minden Szabó Magdát elolvastam, ezt a Pilátust ugyan nem biztos, de láttam egy emlékezetes darabot belőle a tévében, Hámori Ildikóval és Győri Annával...anya és lánya,,felejthetetlen volt

ez a mostani is... majdnem annyira

Bánfalvi Ágnes (egész más alkatával, mint Hámori)...remek volt! az a tétova, esetlen mozgása...szerencsétlenkedése, ügyetenkedése, helyét nem találása (kiszakitva falusti otthonából a fővárosba lánya mellé, egy kis zugba) , nem tudott kikászálódni a férje halála keletkezte kilátástalanságból..

csak a halálba - egy félig tudatos - a kilátástalan jelenből a szép múltba révülő - állapotában

a lánya hiába próbált segiteni rajta, tilalmaival, szigorával nagyon rosszuk csinálta!

nem hiába omlott össze a végén egy székre, apját anyját kiáltva - árván... magára hagyva...

megrendültem, igen, megint...most icipicit az ő sorsát is átélve (bár végig nagyon ellenszenves volt, értetlenségével és érzéketlenségével)

nehéz dolgok ezek, mindkét oldalról nézve...