egy kerek asztalnál ülünk szabadban, velem szemben egy hosszú copfos kreol bőrű lány ül, aki az apjával pörlekedik kicsit évődve, nem tudom milyen nyelven, az apa búcsúzóul megpuszilja, megnyugvással látom, hogy lánya minden haragja ellenére visszapuszilja... mondanék neki valamit,de hogy?, az apa elmenőben hárafordul,s azt mondja nekem, hogy ért a lánya magyarul, s tényleg, bólogat arra amit mondok... közben egy levélfélét kapok, az van bele irva: Légy önmagad!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése