annyira ostoba illetve felvilágositatlan voltam kislánykoromban (nem merek utána nézni hány évesen:), hogy amikor sokszor hallottam ezt a műszót, hogy "terhességmegszakitás", én ezt úgy értelmeztem, szó szerint, hogy megszakitják a terhességet (valami felmerülő ok miatt) s aztán majd persze folytatják (alkalmasabb időben, ott ahol abbamaradt) Agyrém!!!! (persze a valósága még inkább az!, tán jobb is, hogy nem tudtam! s tán maga szó is hibás ebben, mert elrejti az igazi brutális valót, a gyilkosságot))- valószinű tudatalatt tiltakoztam is ellene, hiszen ré is kérdezhettem volna...)
nade most, jött egy hülye , legalább annyira keresztülvihetetlen ötltetem.
életmegszakitás..
ha fáradtak, lemerültek vagyunk, megszakithatnánk egy kicsit az életünket, és aztán, kipihenve, alkalmasabb időben folytathatnánk... nem?
(persze hallottam valami futurisztikus hibernációról, de az kockázatos...)
az én idilli mesém nem annyira (?)
I.K.SZ.Az merült fel bennem,hogy csak úgy , ahogy a méhek rajzzanának az emberek a szép virágos rétre. Nem dolgozni ,csak pihenni,erőt gyűjteni.🙂A ma emberének leginkább erre lenne szüksége,itt Mo.-on.Egyébként,ha jól át gondolom,akkor mi már élet megszakításban vagyunk ,🙁csak abban az értelemben,hogy már időnk sincs az igazi életre. Munka megszakítás kellene már.🙂
VálaszTörlésigen, józannabbul ilyesmire is gondolhatunk! (csak én valami többre vágyok néha, meggondolatlanul:) bár én már nem dolgozok, tán épp az hiányzik! akkor nem lennének ilyen "fáradt" agy inkább "pihent"? gondolataim(?), mert lekötődnének mással...
TörlésNagy Ágnes
TörlésGonda Julia ... amíg feladatai vannak az embernek, addig nincs is baj! Olyan feladatokat kell bevállalni, ami másokhoz(emberekhez) köt bennünket, akik elvárják a pontosság mellett a legjobb teljesítményt. Nekem nagyon 'bejönne', ha állandósulna a kerámia kurzus es nem csak negyedévente lenne az a pár nap. Az ő munkájuk, teljesítmenyük is inspirál. A bennünket 'okító' kerámikus mondta legutóbb, hogy még ő is tanul tőlünk egy-egy ilyen kurzus alkalmával. Ezt a rajzos tálat pl nem is lenne képes ... Ő inkább a 'magyar' motívumokat viszi a tárgyaiba.(De ez, már valamiféle tova kalandozás... Bocsánat!)
Hiányzik a közösség!
K.J. Most erről elfilozofálgattunk mi is... De vajon mennyit kéne pihennünk, hogy valóban kipihenve folytathassuk? Ha túl sok idő telne el, már nem találnánk helyünket a világban, annyira megváltozna azalatt minden. (Mint ahogy már sokszor most sem igazán.) Talán mégis jól van ez kitalálva, s az is, hogy vajmi kevéssé tudjuk befolyásolni.
VálaszTörléshát ez az, mindnyájunkra kéne vonatkoztatni (?) 🙂 butaság!!!! igy jó a világ, ahogy van! (most látom, te is ezt irtad konkluziónak 🙂
TörlésNagy Ágnes
TörlésKörmöci Judit ... de, ha tanulási szándékkal kapcsolódunk valamiféle új tipusú feladatba, nem jelent problémát, hogy nem tudunk valamit úgy, mint az okítónk es megis vannak elvárások es bennünk meg a megfelelni akarás... Engem biztosan inspirál. A rajzolók szakköre, de a könyvtár, művelődési intézmény, hangverseny élőben,... A házból kimozdulva már másképpen öltözünk (nem a házi köntösben jelenünk meg gyűrött orcával, kócosan). Szerintem ezek is képesek építeni. A menzára elmenni is több, mint otthon kavarászni valami ehető dolgot. A napokban végig hallgattam Nárai Tamás karácsonyi beszélgetős videóját... Tetszett, ahogy beszámolt arról, hogy a lakást is dekorálta és az ünnephez méltó formát adott az öltözékkel is annak , ahogyan a karácsonyi asztalhoz ültek . Ha még képesek vagyunk erre,... De az az erzésem, hogy pont ezeket az életet színező dolgokat akarják most a karanténnal (is) leépíteni. Kifárasztanak bennünket a beszürkülő és beszűkülő élettel , hogy elmenjen minden erőnk, vagy elkezdjünk tombolni, törni, zúzni, amivel megint csak leepítjük a környezetet, és magunkat is. (Már aki kepes tombolni es nem magát őrli fel.)