Hamar el-elfáradok.
Talán ezért rövidebbek az irásaim, a mondataim is?
Kifulladok.
Váltok olyankor.
Napjában többször csak úgy le"dőlök", aztán olykor el is alszom--
Ha felébreszt egy telefon, hitelen azt se tudom, hány óra.
Messzire menni se akarok, haza-hazafordulok onnan is
Hosszú távra gondolni se merek
Pedig lenne még jónéhány tervem
Legalább befejezni mindazt amit elkezdtem.
Ha nem is együltömben...
De rájöttem valamire.
Amiket én irok, azoknak nincs,mert nem is lehet vége
csak egyszer meg fog szakadni, s az lesz a vége,
befejezetlenül.
Mint az élet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése