tegnap el is felejtettem mondani azaz nem is jutott rá idő azaz úgyis érdektelenségbe fulladtam, de reggelenete megint görcsöl a lábam, ezt nem is mondtam, s rájttem, hogy miszem van újra telefonálni, "zavarni" a doktorurat, de hát nem az lenne a foglalkozása hogy meghallgasson?
szinte örültem amikor láttam, hogy már pötyög a rendelési idő (mert órával előbb abba kell hagyni a zavarást ott is, hogy legyen idejük kikapcsolni a számitógépet, ami a főszereplő, ugyebár)
AZTÁN RÁJÖTTEM ARRA IS, HOGY TULAJDONKÉPPEN EGYETLEN GYÓGYSZEREM SE Ő AJÁNLOTTA, HANEM KÜLÖNBÖZŐ SZAKORVOSOK MIÉRT VAN Ő NEKEM, KÉRDEM ÉN
ezeket a gyógyszereket felirni, azt az asszisztensnő teszi... néha megméri a vérnyomásom (de azt én is tudom, otthon, ja és persze elküld szakorvosokhoz, beutalót irat...de nem nagyon érdekli a válaszuk se)
legközelebb, ha lesz merszem egyáltalán felhivni, mégis csak megkérdem, a legelején, hogy hány másodperce van rám, hogy beosszam a mondnaivalóm.. bár minek?
nincs alternativám? én nem akarok orvost változtatni, de lehet hogy kénytelen leszek....?
-
valaki azt irta,hogy öregek vagyunk, már nem vagyunk érdekesek,de hát nem annál inkább kéne figyelni ránk?, hiszen itt a legkisebb tünetnek is nagyobb jelentősége lehet.. akár végzetes is (miért is pont az öregek vannak kitéve esetleg halálos kimenetellel a koronavirusnak is?!)
nem is szeretek arra gondolni, hogy majd ő fogja kitölteni a halotti vizsgálóbizonyitványom, jószerivel akkor jön először az ötthonomba eddig... vajon réáér -e majd :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése