a vers apoteózisa

megint "könyvheti" beszélgetés a Karanténban , kicsit izgultam, meg tudom-e nézni, mert jött az sms a telecomtól, hogy elfogyasztottam a havi appanázsom 80% -át, mennyi lehet az a maradék 20 ,fogalmam sincs, bőviteni akartam, de nem vették fel a telefont (nem is tudom, miért van nekik)

szóval egyszer néztem meg az élő közvetitést, szerencsére most nem voltak technikai zűrök,... nem tudok olyan alapos beszámolót irni, mint amit érdemelne a téma s ahogy ki lett fejtve,,,, de valamit csak akarok irni róla

egy új verskötetről volt szó általában A VERSről, s igazán nagy ázsiója lett A versnek...

Krusovszkyt is olvastam, regényét (meg egy-két versét is... ) tetszettek)

ez akkor jutott eszembe,  mikor lányom a regénye főszereplőjét emlitette akként, hogy ha ő verset irna tán ilyeneket irna mint K, mert olyant is észrevesz, amit egyébként nem veszünk észre

erre K. nagyon érdekesen felelte, hogy tán épp a vers maga ilyen, olyanról szól, amit csak versben veszünk észre

s a prózairók is mindig vissza-visszanyúlnak a vershez, mert költők (is) ,s az a legszabadabb műfaj, és meghatározhatatlan is..

és sose tudjuk megunni

jó volt hallani ezeket (egy kicsit megmagyarázta az én (újra feltámadó)vonzalamamat is a versek iránt...