többnyire szinte mindig csak dicsérek, (rám igazán nem ), mert valóban annyira tökéletes lányom e beszélgetések lebonyoltójaként, hogy csak na.... S ezt elfogultság nélkül mondhatom. (ha nem igy lenne, azt is megmondanám) De csak csodálni tudom, ahogy nap mint nap más-más irók, költők munkásságában elmerűlve mélyre hatoló és lényegi kérdéseket tesz fel nekik, mikkel láthatóan őket is inspirálja. - unokám ott sertepertél körülötte bár a beszélgetések idején száműzve van apjával -- szia mama, te vagy a kemény mag - mondja.. (valóban anyja ezt mondta, s ő megjegyezte s visszamondta szorgalmasan.) Na dehét ez a legkevesebb (egyébként vagyunk jópáran, de én ) persze mindig ott vagyok, minthogy érdekel az irodalom, s nem kevésbé lányom is, hogy mit művel vele.(Nagyszerűt!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése